Posts Tagged with horgolt takaró

Libikóka takaró utoljára

5 hozzászólás Libikóka takaró utoljára című bejegyzéshez

Ha jól emlékszem, decemberben kezdtem ezt a takarót és azt gondoltam, hogy ha áprilisi határidőt szabok magamnak, akkor irtó nagyvonalú vagyok. Ehhez képest szeptember közepe lett, mire végeztem és valamivel kisebb is lett, mint eredetileg terveztem.

No de kész, és ez a lényeg. Barka Libikókából horgoltam (egy keskeny csíkot leszámítva, ami egy Rowan barna gyapjú, maradék valamiből.) és Kristóf takarója lesz. Emiatt a szegélyt nagyon egyszerűen-fiúsan kellett horgolni, és amellett a minta mellett döntöttem, amit Nils Holgerssonnénál láttam: 7-8 láncszem után egy rp, így jönnek létre a kis hurkok. Bámulatos egyébként, hogy egy ilyen kis semmiség szegély is mennyi fonalat zabál!

Hogy a méretet is érzékeltessem: a könyv A4 méretű. A 14 centis ágyra kicsi, úgy 100-110 centi körül van a hossza, 80 centi a szélessége. A blokkolásnál úgy 30 centit nyúlt hosszában és majdnem ugyanennyit széltében is. A minta egyszerű és ehhez hűen unalmas is: rp és láncszem váltakozása végestelen végig.

K. örül, hogy kapott végre ő is horgoltat, én örülök, hogy végeztem, Do pedig reklamál, hogy neki mikor horgolok takarót. Egyelőre azonban nem akarok babatakarónál nagyobb méretűre gondolni, nemhogy belekezdeni a horgolásba.

Fonalimpia: pehelysúlyú birkózás (28.)

2 hozzászólás Fonalimpia: pehelysúlyú birkózás (28.) című bejegyzéshez

Egek Egér, Babuska és Fóki Do alvóállatai. Fóki önálló, de Babuska és Egek Egér nem mozdulnak egymás nélkül, össze vannak kötve, amint az látszik is. Eddig osztoztak Fókival egy takarón, mostantól viszont van nekik saját.

Három rózsaszín és egy benzinkék Catania-árnyalatot kombináltam – mind maradék volt. Szívem szerint nagyobbra is horgoltam volna, mégiscsak két állat, azaz egy állat és egy ember takarója, de a kék fonal már nem lett volna elég még három négyzethez.
A Fonalimpián ezzel az új darabbal és három befejeznivaló projekttel indultam – az első versenyszámot, a pehelysúlyú birkózást ezennel kipipáltam.

A dolgokat letakarják, ugye?

5 hozzászólás A dolgokat letakarják, ugye? című bejegyzéshez

Új lakás, új probléma: a laminált padló mindent és mindenkit feltölt elektromossággal, ami és aki csak hozzáér. Így történik, hogy gyanútlanul a kilincs után nyúlva a sötétben látható tízcentis szikrák jönnek belőlem – ami egyébként egy négyéves pókemberkalóztopagent-mániás szemében irtó cool, de én szívesen lemondanék róla. A padló és a szekrények-polcok eddig ismeretlen mértékben vonzzák a port, így elkeztem a dolgokat letakarni pamutból készült takarókkal. A kanapét a hálószobában fel nem használt bordó sötétítővel takartam le (jót tett neki és a szobának is egyébként), a legkritikusabban porosodó középmagas szekrényre pedig ez a csíkos terítő készül épp. A hossza már megvan, most még a körbehorgolás néhány marathoni köre maradt hátra, remélem, hogy a jövő hétvégén már a kész képet mutathatom. Nagyrészt Catania egyébként – vagy valami más pamut maradék, a lazac pedig újrahasznos: az első horgolt pulcsimat bontottam fel, miután hordhatatlanra nyúlt. (Szép volt pedig, csipkés, meg minden.) Lazac, barack, málna és taupe színek – ez utóbbi mi is magyarul?

 
Továbbra is lassan, de biztosan halad a Barka Libikókából készülő takaró. Régebben úgy gondoltam, hogy Kristóf ágytakarója lesz, de ez azóta módosult. Rájöttem, hogy egy gyereknek, aki mindenféle takarót ledob magáról és az ágyról, talán mégis inkább valami mással kellene kedveskednem. De minő szerencse, a nappali színvilágába – amely egyébként mintegy mágikusan, magától alakult narancsdominánsból zölddominánssá – pont beleillik, így ha hamarabb leszek kész, mint ahogy a fotel feladja a szolgálatát, akkor majd azt takarjuk le. Ha nem, akkor majd valami mást. A dolgokat végül is le kell takarni, ugye?

Itt látszik, hogy azért egyre nő a csíkok száma. Ez egyébként azért is fontos, mert időközben versenytakaró is lett a darab: egy közelebbről meg nem nevezendő blogbarátnőm – megnevezhetném, de még nem posztolta a hírt, ezért nem lenne fair – babatakarót horgol ezzel a mintával. Na, ki, ki, ki kezdi, ki lesz az első?

(A posztban található két filmutalást megtalálók virtuális kézszorításban és tiszteletbeli blogolvasó címben részesülnek)

Libikókával az új évbe

2 hozzászólás Libikókával az új évbe című bejegyzéshez

Az új lakás netkapcsolatának sebessége nagyon hasonlít a Libikóka-projekt haladási sebességéhez. Vannak napok, amikor egészen jól halad, aztán napokig semmi. Ma jó napot fogtunk ki, én és a net, ami abból is látszik, hogy ezen kívül egy másik posztot is sikerült megjelentetnem. Nem is vagyok nagyravágyó, így ezekkel a képekkel már nem terhelem a Nagy Szolgáltatót, csak azt az ígéretet rögzítem itt, hogy a szélcsipke mintáját a szélessáv bevezetését követően igyekszem még rajzzal együtt bemutatni.

Ez a mostani kép pedig a Barka-Libikóka takaró jelenlegi állását mutatja, már több, mint 20 centi, amiből vagy 6-ot egy a köznevelési törvény tervezetéről és egyéb hazai politikai témákról szóló beszélgetésnek köszönhetek- bámulatos, mennyire eltereli a figyelmet az egyhangú mintáról!

Ezzel a lendülettel irány az új év, legyen ötletekben és kitartásban gazdag!

A libikóka-projekt

11 hozzászólás A libikóka-projekt című bejegyzéshez

Még el se kezdődött a 2012-es év, máris tudom, mi lesz az év projektje. Semmi izgalmas, viszont annál nagyobb – s emiatt türelem- és személyiségfejlesztő is: egy takaró K-nak. Már épp panaszkodott, hogy mindig csak Do-nak horgolok, vagy ha neki, akkor is csak sálat meg sapkát. No, akkor ez mától másképp lesz. Igaz, még hónapokba telik, mire elkészül, lévén egy sor kábé 250 szem, így egy este 4-6 sort sikerül horgolnom.

Nemcsak mert nincs több időm, hanem mert rettentő egyhangú a minta. (ld. lent) Persze választhattam volna mást is, csináltam is mindenféle próbákat, de az a helyzet, hogy egyik sem tetszett annyira, mint ez. A nyolcadik sor körül jutott eszembe, hogy Do félkész pulcsiját is ezzel a mintával nemhorgolom és hogy szintén az unalom miatt nem halad. Azért eddig egész kitartó vagyok, már vagy 26 sornál tartok, tervek szerint áprilisra be is fejezem.

A fonal Libikóka a Barkától – a bolt felé menet még kékes árnyalatokat akartam venni, de ezek a zöldek és bézsek kiütéssel győztek.
A változatosságot egyébként a csíkokkal próbálom mégis behozni a projektbe, mégpedig úgy, hogy szabálytalan szélességűek lesznek.

p.s. egyébként az előző posztokban többször bemutatott narancsos-színes terítő 99%-ban elkészült, már csak az unalmas eltisztázási szakasz van hátra.

Horgolt folt

3 hozzászólás Horgolt folt című bejegyzéshez

 Ki mondta, hogy patchwork blokkokat csak megvarrni lehet?

 Itt már összeillesztve a spirális blokkal – bár még a kör négyszögesítése hátravan.

Itt pedig egy részlet az elfajzott spirálból.

Kicsit elszámítottam magam, nem lettem kész a hétvégén: túl jó idő volt, sokat voltunk úton, és túl rossz idő volt, megfáztam a csalóka szeles napfürdőzés közben, s így elég hamar ágyba zuhantam mindkét este. Azért látható a haladás, s ha nem tudnám, hogy mennyi egyéb dolgom van, optimistán azt mondanám, még két este, és elkészül.

Hullám és spirál

7 hozzászólás Hullám és spirál című bejegyzéshez

Ismeritek azt a problémát, hogy a bútorhuzatok vonzzák a foltokat? Meg a zsírkrétacsíkokat is. Nálunk legalábbis a fotelok eredeti halványbézs színét lassan sejteni se lehet. Nyilván át lehetne húzatni vagy venni rá póthuzatot – annak is legalább egy hétig látszana az eredeti színe, mintája, amilyen a mi formánk. Persze próbálkoztam gyorsan száradó polártakaróval – elméletileg jó megoldásnak tűnt, gyakorlatban azonban a takaró legtöbbször valamilyen játékba van bevonva. Vagy ha nem, akkor a fotel mellett a földről szedegethetem fel. Mert ha a fotelen valami van, az a gyerekekből kiváltja azt a feltétlen reflexet, hogy lehúzzák a földre. Ez egyébként bármilyen felülten lévő bármilyen tárgyra általánosítható, és mondhatjuk azt is, hogy ha a gravitáció törvénye nem lenne elég erős önmagában, akkor a gyerekeim még rásegítenek. Ez van, ezzel kell élni.

Tudom, naivitás, de még egy próbát teszek, olyan huzatot horgolok, ami nemcsak rá lesz borítva a fotelre, hanem valamiféle gumiszalaggal vagy egyéb okos módon rá is lesz erősítve. Ez a terv legalábbis, és ahogy most kinéz, a hétvégén akár el is készülhet a horgolás. Freeform stílusban persze, hogy minél több maradék fonalat fel tudjak használni hozzá. Az egyik blokk alapja egy spirál, amit aztán unalom okán elkezdtem szabadon értelmezni.

A takaró majdnem fele hullámminta – szintén szabadon értelmezve, bár ennek oka prózai: időnként elrontottam a mintát (értsd: fogyasztottam, pedig nem akartam), és túl későn vettem észre ahhoz, hogy visszabontani legyen kedvem. A későbbi sorokban korrigáltam, amennyire lehetett, meg amúgy is az volt a fejemben, hogy egy freeform takarót nem lehet elrontani. Végülis ezért szeretem.

Kedvencem az a barnásszürkés szőrös fonal, amit karácsonyra kaptam rollllertől. 
A lenti képen jobban látszik, a rózsaszín mellett van.

Színek tekintetében pedig egyetlen szabályt állítottam fel: bármi kerülhet bármi mellé. Nagy önlegyőzés kellett ehhez a döntéshez, de szerintem megérte.

Persze csak este fogok majd horgolni, most olyan szép idő van, hogy vétek lenne a négy fal között maradni. Jó hétvégét Nektek!

Mi lett belőlük

3 hozzászólás Mi lett belőlük című bejegyzéshez


Valamikor, még a blog előtti időkben elkezdtem horgolni egy nyári felsőt. Ez még abban az időben volt, amikor bár a szülés alaposan megváltoztatta az adottságaimat, azért erősen hittem benne, hogy mindez csak átmeneti, és hamarosan pont úgy fogok kinézni, mint azelőtt. Felpróbálás után évekre jegeltem a darabot, hiszen világos volt, hogy ez a fazon kizárólag 48 kilós énemen lenne hordható. Mostanra pedig eljutottam addig a pontig, hogy felbontottam az egészet, majd újraalakítottam. Lett belőle egy kis spirálmintás későtavaszi sapka 1 éveseknek és egy granny mintájú közepes méretű vállkendő. Egy elhúzódó projekt kipipálva.



A másik mostanában készült darab sem annak indult, ami végül lett belőle. Egy boleroféleséget akartam készíteni, aztán időközben egyszerre lépett fel a fonalhiány és annak konstatálása, hogy elméletben jó volt ez a színpárosítás, de nem tudnám túl jól kihasználni. Úgyhogy – mert sok mozgásterem nem volt a rózsaszín és a vajszínű fonalak rohamos fogyása miatt – meghagytam úgy téglalapnak, ahogy volt, és körbehorgoltam egy másik rózsaszínnel és egy szürkével. Azt hiszem, a másik rózsaszín csík teszi szerethetővé. Anélkül nagyon szimpla lenne. Pont az ilyen apróságok kitalálását szeretem legjobban a horgolásban. Második elhúzódó projekt is kipipálva, hurrá!

Newer Posts