Posts Tagged with horgolt sál

Pompomos villámsál

4 hozzászólás Pompomos villámsál című bejegyzéshez

Sürgősen szükséged van egy sálra, de soha nincs fél óránál több nyugalmad a horgolásra, ráadásul még csak a láncszemet meg a hamispálcát tudod? Akkor ez a sál épp neked való!

Jó, jó, tényleg reklámszerű lett ez a szöveg, de higgyétek el, nincs benne semmi reklámokra jellemző túlzás. A legegyszerűbb és leggyorsabban elkészülő sál, amivel eddig találkoztam, emellett az egyik legblickfangosabb is.

Mi kell hozzá? Hossztól függően kb. 6-8 deka pompomos fonal és egy másik színben illeszkedő bármilyen fajta fonalból 3-4 deka. Hogy készül? A nempomponos fonalból készítettem egy kb. másfél méteres láncszemsort. A tűt vastagabbra cseréltem és elkezdtem a pompomos fonalat jó hézagosan hamispálcákkal felölteni a láncszemsorra. Eközben a láncszemsornak kb minden második vagy harmadik szemébe öltöttem, és a pompompos fonalból hurkokat hagytam lógni (3-5 pompom két öltés között). Ez így leírva zagyvaságnak tűnhet, de ha az ember kezében van a fonal, akkor adja magát. Mivel a pompom hurkolása nem könnyű, ezért nem is kell erőltetni, helyette inkább a két pompom közötti részből készítjük a hamispálcát. Így végigmegyünk az egész soron, elvarrjuk és elvágjuk a fonalat.

A harmadik sorhoz ismét a hagyományos fonalat vesszük elő. Ráhurkoljuk a sál egyik végén, majd készítünk egy öt-nyolc centis láncszemsort. Most hamispálcával hozzáöltjük a sálhoz úgy, hogy hurkos legyen, tehát mondjuk 3-4 centire a kezdő huroktól. Újra láncszemsor, újra lazán hamispálcával hozzáöltjük a sálhoz figyelve, hogy hurok képeződjön – és ez így megy a sor végéig.

Tényleg csak ennyi az egész, fél óra alatt készült el, simán lehetett volna közben tévézni, mert képtelenség elrontani. Ha rossz helyre ölt az ember, se történik semmi, hiszen nincs az egész sálban semmi szabályosság, csak a színek játszanak, meg a pompomok táncolnak. És így végre lett színben harmonizáló sálam a tavaly készült sapkához. A lila blézer persze szintén illik hozzá, de bevallom, majd szétfagytam benne, szóval valószínű nem fogom egyidőben hordani a sál-sapkával.

Ha valaki elkészítené, de jól jönne a képes leírás, akkor csak szóljatok, még van itthon pompomos fonal!

Málna és erdei gyümölcs


Egy megkésve átadott karácsonyi ajándékot mutatok. (Ilyen volt ez az idei év, mivel nem utaztunk a téli szünetben, szinte minden ajándékot csak januárban adtunk át.) Zorka egy gyapjú nyakmelegítőt kapott – a fonalakat ezer éve Boleroval festettem, az egyiket málnával, a másikat erdei gyümölccsel. Kicsoda ötletétől vezérelve a sötétebb fonalat úgy festettem, hogy nem gombolyítottam le, hanem a gombolyagot bontatlanul tettem a festőlébe, így kívül erősen befogta, belül viszont egyre halványabban, ahol pedig szorosan voltak a szálak, ott egyáltalán nem. Nagyon izgalmas lett. Viszont külön-külön nem voltak annyira jók, mert az átmenetek elég hirtelenre sikerültek a színek között, főleg a világosabb fonalnál. Amikor a kettőt összefogtam, akkor minden tompult, a színek észrevétlenül folytak egymásba és így már sokkal jobban tetszett. Ráadásul a dupla szál miatt melegebb is lett.


A szokásos téglalap elkészülte után az alsó szegélyre kívánkozott még egy csipkeminta, ami szépen kifekszik a vállon – legalábbis remélem. A gomb pedig bohókás, süthető gyurmából készült és pont illik ehhez a kislányos-rózsaszínes nyakmelegítőhöz.

Kreaszünet 4. – szőrös dugóhúzó sál

4 hozzászólás Kreaszünet 4. – szőrös dugóhúzó sál című bejegyzéshez

Az ember sose lehet elég óvatos, ha a torkáról van szó – ez a mai napi okos mondásom gyulladt mandulákkal a torkomban. Úgyhogy ennek jegyében egy újabb befejezett darab, egy dugóhúzó sál variáció következik.

Elkészítési módja kicsit különbözik az előző változattól:
Az első két sor két saját festésű (vöröshagymás és teás) gyapjú és egy bolti – a már sokszor emlegetett Relax – drapp gyapjú-akril keverék fonalból készült, csak egész enyhe eltérés van a három szín között, pont így akartam. (láncszemsorra 1. sor rövidpálca, 2. sor minden rövidpálcára 3 egyráhajtásos pálca) A harmadik sor (minden pálcára egy rövidpálca) egy plüssszerű törtfehér fonal a helyi százforintosboltból, természetes anyagot sose látott, viszont olyan puha és finom, mint az a növényke, amit nyuszifülnek neveztünk az oviban. És mert amikor a sor végére értem, még volt jó sok a fonalból, gondoltam egyet, és az első sor alsó részét is körbehorgoltam a nyuszifülessel.


Igazából magamnak készült, de jelen állapotomban nem vagyok túl fotogén, ezért külső modell segítségét kértem, ő meg beleegyezett, mert a darabot királynősnek találta.

A horgolásmintához – ha nem nagyképűség ezt a szót használni – meg annyi a tanulság a harmadik dugóhúzó sál után, hogy lényeg a józan ész és a rugalmasság, azaz a fonal vastagságától és minőségétől függ, hogy mennyit érdemes szaporítani, hogy hány sor adja kis a megfelelő szélességet. És hogy nyugodtan lehet rugalmasnak lenni és egyráhajtásos helyett rövidpálcákat használni, ha az egyik fonalból kevesebb van, s legfeljebb korrigál az ember a következő sorban. Ha nyakunk köré tekerjük, az apró szabálytalanságok úgysem fognak feltűnni, csak az összhatás számít.

Kreaszünet 1. – horgolt dugóhúzó sál

13 hozzászólás Kreaszünet 1. – horgolt dugóhúzó sál című bejegyzéshez

Soha nem volt még ilyen hosszú karácsonyi szünetem. Az óvoda január 10-én nyit ki újra, és Ausztriában teljesen normális, hogy addig aki csak teheti, kivesz pár nap szabadságot. (Gondolom, köszönhetjük ezt annak is, hogy ez az ország a síturizmusból él, meg annak, hogy január 6. – Vízkereszt, Háromkirályok, ki hogy ismeri – amúgy is munkaszünet lenne.)

Az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy tudok napi horgolás-varrás nélkül élni, de az is, hogy ez jelentősen rontja a közérzetemet, így azt találtam ki, hogy ellensúlyozásképp a téli szünet minden napján befejezek és beblogolok(!) egy tavaly elkezdett horgolást vagy varrást. Ez nem is olyan elszállt terv, hiszen a) rengeteg elkezdett holmi fekszik itthon b) általában nem sok hiányzik a készhez.


Az első a sorozatból egy dugóhúzósál lilás-rózsaszínes árnyalatokban. Ajándék ugyan, azaz meglepi, de ha nem mondom meg kié, akkor talán nem lövöm le a poént. Ha meg az illető rájön, akkor legalább kétszer örül, egyszer amikor itt látja, egyszer meg amikor megkapja.


Ha jól számolom, ötféle fonalat használtam. Az első sor, ami csak néhol látszik: erős fukszia, egy gyapjú-akril keverék, Pittsburgh névre hallgat. Ugyanez a fajta a halványlila is, amely viszont nem összetévesztendő a mályvával, ami Relax, szintén gyapjú-akril, csak jóval vékonyabb, két szálat fogtam össze ehhez a sálhoz. A sötétlila szakasz tulajdonképpen két vékony fonal, az egyik egy turkálóból származó gyapjú, a másik meg szintén gyapjú, de nevére sajnos nem emlékszem. Eredetileg Ahama táskájához vettem.
A minta egyszerű, és már csináltam is hasonlót.
Egy olyan hosszú láncszemsort készítettem, amilyennek a sálat elképzeltem. Az első sor minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca. A második sor pedig tele volt szaporítással, általában egy pálcára három, de néha négy pálca is került. Nagyon nagy a fonaligénye a második sornak, így amikor az egyik fajta fonalból kifogytam, kerestem egy színben harmonizálót, és azzal folytattam. Így jött ki az ötszínűség, amit nem is bánok – ha az ember lánya nyaka köré csavarja, akkor egy kellemes-bohókás egyveleg látható.


Bár csak két sor az egész, de vastag és az egész nyakat eltakarja. Hossza nagyjából másfél méter, talán kicsit több. Egyszerűen rajongok a végeredményért, így aztán hamarosan magamnak is készítek valami ilyesmit, már előre látom.

Biztonság mindenek előtt

3 hozzászólás Biztonság mindenek előtt című bejegyzéshez

Emlékeztek még a gombolós sálakra? Az üveggombosokon kívül még jó pár darabot horgoltam fagombokkal is, egyet kifejezetten fiús stílusban, Kristóf azóta is szívesen hordja. Most már az is kiderült, hogy Doresznak is kell sürgősen horgolnom egyet a téli sapkáihoz illő színben, ugyanis hagyományos hosszú, megkötős sálakat nem szabad hordani az óvodában illetve az óvodai sétákon, játszóterezéseken. Merthogy sérülésveszély. Amikor először olvastam a faliújságon, azt hittem, valami tréfa, de nem, komolyan gondolták. Napokig törtem a fejem, mi legyen, hiszen annak az esélye, hogy a gyerek felakasztja magát a sáljára, lényegesen kisebb, mint a megfázásé, és ha lehet, ezt a telet nem szeretném végig betegséggel tölteni. Végül eszembe jutott a gombolós sál, hogy hátha talán az átmegy a szigorú biztonságossági vizsgán. Nem tudom, hogy azért-e mert tényleg nem veszélyes vagy egyszerűen azért, mert az óvónő ennyire meglepődött a kérdésemen, de végül engedélyt kaptak a gyerekek gombolós sál hordására.

Egyébként a biztonság más tekintetben is mindenek előtt: minden gyereknek az ovinkban sárga egyensapkája és egyenhátizsákja van. A kicsiknek körben karimás, a nagyoknak elől sildes sapi. (Azért remélem, télen hordhatják a meleg sapkát :D) Ha játszótérre megy a csapat vagy bármi közös programra, akkor az óvónőknek elég csak a sárga fejekre figyelni, esélye sincs a gyerekeknek észrevétlenül eltűnni a többiek közül.

Mindez egyébként semmi ahhoz képest, amit még nyáron láttunk, amikor kijöttünk Bécsbe intézni mindenféle ügyeinket. A metróban utazott egy gyerekcsapat – legfeljebb elsősök lehettek, de inkább ovisok. Mindegyikükön láthatósági mellény volt, s a hátukra ráírva a címük és a szülő telefonszáma. Első látásra túlzásnak tűnt, de ha belegondolok, milyen paráim voltak az óvoda kezdésekor azzal kapcsolatban, hogy az én bárhol tájékozódni tudó és bárhonnan második alkalom után hazataláló gyermekem majd fogja magát és önállósul, szóval ha erre gondolok, akkor tényleg megnyugtató a szülő szemszögéből ez az óvatosság.

Aropó, bárhol tájékozódni tudó gyerek! Egyik első bécsi napunkon találtunk egy boltot, ahol balettosruhákat lehet kapni. Kétszer sétáltunk arra (természetesen másnap is vissza kellett menni megcsodálni), harmadik napon már teljesen egyedül vezette oda Apahajót, aki a bolt létezéséről ugyan tudott, de a hollétéről semmit. Szóval ha van motiváció (ld. balettosruha), akkor az az apróság, hogy a környékünkön nincs két párhuzamos utca, s hogy a Ring egyes részei meglehetősen hasonlóak egymáshoz, abszolút nem számít, megtalálja, amit keres. De nemcsak Do, hanem K. is: ha már voltunk egy metróállomáson, akkor legközelebb megjegyzi, hogy itt már voltunk. Ez azért elég megnyugtató – bár bízom benne, hogy hála a sárga kalpagoknak, nem fognak elkószálni az ovisoktól.

Nagy kék szemek és egy színes sál

7 hozzászólás Nagy kék szemek és egy színes sál című bejegyzéshez


Amikor horgolok valamit, mindig van a fejemben egy elképzelt gyerek, aki hordani fogja. Valahogy úgy jön ez, hogy annyiféle fonal van itthon, hogy a választáshoz mindig szükségem van valami témára vagy szempontra. Így jutott eszembe Párizs, tehát a rózsaszín-barna összeállítás, így jött a legutóbbi “szépia” kalap, amihez meg a fejemben egy régi, elsárgult fényképet kapcsoltam. Szóval vannak ezek az elképzelt képek – néha viszont a valóság még az elképzeltnél is sokkal jobb lesz. Például Enikő élénkkék szeme, amihez hihetetlenül jól illik a legutóbbi barna-kék kalap szegélye. Ribizlifotónál még több kép!

És ha már a színeknél és hangulatoknál vagyunk: ezt a sálat a nyári bécsi fonalrazziáról hozott alapanyagból horgoltam.

Egy ideig nagy volt a lelkesedésem, aztán félretettem. Nem tudtam, kinek készítem, eladni nem akartam, de még kerestem a személyt, aki egy ilyen nagyon domináns sálnak örülni tudna. Aztán egyszer csak belépett hozzánk egy barátnőm, és a táskája, kabátja, meg rajta a Nagycsili-féle kitűző pont rárímelt ezekre a színekre. Úgyhogy ilyen inspiráció után már nem kellett sok, hogy befejezzem – teljesítve ezzel egyúttal a Fejezzük be együtt 2010-ben! játék ehavi penzumát is.

Hópihe-akció

2 hozzászólás Hópihe-akció című bejegyzéshez


Éljen a tél és a hó, és éljenek a vidám színű sapkák és sálak! És persze éljenek a kedves blogolvasók, aki tekintettel az elhúzódó és épp most bekeményítő télre, kedvezménnyel vásárolhatnak a Meska-boltomban. 🙂

Minden felnőtteknek való terméket (sapkákat és sálakat) ingyenes postázással küldök, ha pedig személyes átvételt kérsz, akkor a megjelölt postaköltséggel csökkentett árat fizeted. Csak add meg a vásárlás után emailben a jelszót: hópihe!

A lila évek óta telitalálat, ennek a tüzes narancsnak ne álljanak ellen a vörösesbarna hajú lányok, aki pedig inkább a visszafogott meleg árnyalatokat szereti, válassza nyugodtan ezt a tégla-mustár gombolós fazont.

Ne feledjétek, jelszó: hópihe!

Meleget mindenkinek!

6 hozzászólás Meleget mindenkinek! című bejegyzéshez

Mamáknak (ennek már van gazdája)

és babáknak

Ez utóbbiról azért muszáj elmesélnem a keletkezéstörténetét. Úgy kezdődött, hogy a tesóm kesztyűje elkezdett bomlani, és megpróbáltam a javításhoz a lehető leghasonlóbb színű barna fonalat felhajtani. Az azért nyilvánvaló volt, hogy a 10 dekás gombolyagból 0,001 deka kell majd a szemfelszedéshez, úgyhogy már egyből azon törtem a fejem, mit kezdhetnék a többivel. Így jött a babatakaró ötlete, vele együtt pedig néhány új gombóc fonal a lakásba. Azért szerencsére már meglévő fonalakat is tudtam használni, ez volt az egyik célom is.

Na de valljuk be, gigantikus nagyinégyzetet horgolni nem épp változatos feladat úgy a tizedik sortól, így olyat tettem, mint még soha. Egyszer korábban már írtam, hogy sosem szoktam filmnézés közben horgolni, mert szeretem látni, hogy keletkezik a minta, következnek a színek, stb. Na, ezt a hagyományt most megtörtem – valahogy egy idő után már nem annyira érdekelt a minta születése. Így aztán kikölcsönöztem két dvd-t, és lassanként elkészült a takaró.

Talán nem túl stílszerű babatakaró horgolásához, de elárulom, a Szex és New York tizenegy epizódját néztem végig az unalmasabb horgolási részek alatt. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tévé hiányában sosem nézek sorozatokat (legutóbbi szerintem a Szomszédok volt gyerekkoromban), de erről annyi jót meséltek, hogy kénytelen voltam tesztelni. És igen, jelenlegi önironikus hangulatomhoz tökéletesen illett, rengeteg röhögést hallhatott ki a szobából a család, amíg készült ez a remekbeszabott kis retró takaró. Ennyit a műhelytitkokról 😉

Előre mondom, az év fonala

15 hozzászólás Előre mondom, az év fonala című bejegyzéshez

Talán kicsit elhamarkodottnak tűnik január 7-én egy fonalról kijelenteni, hogy ennél szebbet az évben valószínű nem fogok találni, na de ez annyira különleges, hogy meg merem kockáztatni ezt a kijelentést.

Gombolós sál készül belőle, és szokásommal ellentétben tegnap bespájzoltam belőle, hogy horgolhassak magamnak egy rövidujjas kardit. Alapvetően nem szoktam kardikat meg pulcsikat horgolni, mert az alapanyag ára nagyjából a duplája lenne egy kész pulcsi árának, de ezzel egyszerűen muszáj volt kivételt tennem.

Különben ugyanennek a fonalnak egy másik színárnyalatából készült az a gombolós sál, amit szerintem eddig még nem mutattam itt, pedig már a meska akciós polcán telel pár napja. Tiszta gyapjú, és egyben egy újabb bizonyíték arra, hogy a gyapjúval kapcsolatos összes előítéletemet sutba kell dobnom – ez sem szúrós, viszont amolyan lélegzősen meleg. És még van egy gombóc lilás árnyalatú is a polcomon, szóval csak idő kérdése, hogy ő is testet öltsön.

Őrült boa

4 hozzászólás Őrült boa című bejegyzéshez

Említettem, hogy egy Drops-mintából kiindulva kezdtem el horgolni egy spirálsálat.
Adódtak izgalmak közben, egyrészt a sál, másrészt a fonal hossza miatt – félő volt, hogy mindkettő túl rövid lesz. A spirálnak van ugyanis az a tulajdonsága – legalábbis a horgolt spirálnak -, hogy ha szép rendesen fel van tekerve, akkor végletesen összehúzódik. Hogy érzékeltessem: a több mint másfél méterre kezdett sál az első sor meghorgolása után (az egész két sál sor összesen) nagyjából egy méteres lett. Ekkor komoly fejtörésbe kezdtem, de szerencsére mielőtt még vér folyt volna, megnéztem gyorsan a mintához csatolt képet, és kiderült, hogy lám, ott se spirál a spirál. Persze fidres-fodros, meg néhol spirális is, de úgy általában nem. És akkor elkezdtem kicsavargatni, a sál pedig elkezdett villámtempóban nőni. Huh!

És akkor következett a második sor az effektfonallal. Recept szerint minden pálcába két pálca jut. Nem sokat csináltam így, mert látszott, ezzel a módszerrel garantáltan nem fog kitartani a sál végéig a fonal.

Apró zárójeles megjegyzés: általában nem szoktam egy fonalból sokat venni. Amikor mégis, akkor az a fonal általában megmarad. Nem mard belőle, hanem megmarad. Úgy tűnik, szükségem van arra a szorító körülményre, hogy valamiből nincs sok – akkor kezd el érdekelni komolyan, ha nem áll szakajtónyi mennyiség a fonalból. Ez viszont hozza magával a folyamatos stresszt is, hogy elég lesz vagy nem, és ha nem, pótolható-e a fonal. Jelen esetben a válasz nem, hiszen a fonalat Pécsen vettem vagy két éve – egy olyan boltban, ami azóta már meg is szűnt. Zárójel bezárva.

Tehát stratégiát váltottam. Kipróbáltam, milyen, ha egy pálcára csak egy pálca kerül. Nem tűnt túl bűnös ötletnek, hiszen az effektfonal eleve vastagbb, mint az első sorhoz használt, ráadásul z első sorhoz használt fonalhoz fogtam hozzá az effektet, szóval igazán vastag volt. És igen, működött, szépen kiadta magát a minta, én pedig izgulhattam, hogy ezzel az apró csalással tényleg sor végéig érjek.

Sikerült. A végeredmény pedig magáért beszél: hosszabb lett, mint a franciaágy, nem is kevéssel. Hogy hogy lett az 1,70-es hosszból 2,30, azt senki ne kérdezze. Mindenesetre nevéhez hűen viselkedett az őrült boa. Kémeim jelentették, hogy az ajándékozott örült neki. Ennél nagyobb öröm pedig nekem nem is kell.

Older PostsNewer Posts