A tudományban az a szokás, hogy az ember a kudarcait is publikálja, ezzel sok fölösleges munkaórát és pénzt spórolva más kutatóknak. Miért ne tehetnék ugyanezt a fonalazók is? – gondoltam és ráklikkeltem az Új bejegyzés gombra.
Az alábbi teljesen hagyományos sál mintája egy Lena Spezial Stricken von Basics bis Extravagant füzetből – pontosabban annak címlapjáról van. (Ebből már meghorgoltam egyébként ezt a körkardigánt.)
A molyinvázió kellős közepén vettem észre, hogy van még két gombolyag tengerészkék Lana Grossa gyapjúm, amit fogalmam sincs, mi célból vásároltam, és mivel még nem találták meg a molyok, gyorsan fel kellett használni. A mennyiség determinálta, hogy sál legyen belőle és ez a csipkeminta annyira jól nézett ki az újságban, hogy rögtön neki is álltam az előírás szerinti 5-ös tűvel. Blokkolás előtt tényleg olyan szép, tömör volt, mint az újságban, azaz egy leheletnyivel tömörebb. Sebaj, majd a blokkolás szépen kihozza a lukakat, ahol kell – gondoltam magamban. Az eredmény az lett, hogy igen, lettek lukak, de hatalmasak. Ha nem tudnám, hogy mi lett volna az ideális állapot, akkor persze tetszene, mert tényleg szép. Csak nem téli, beburkolózós sál, inkább csak olyan őszi, rádobós.
Hogy mi a tanulság? Tiszta gyapjúból ezután csak kendőt horgolok, annál nem gond, ha megnyúlik és kinyílnak a lyukak. Már az alpaka tunikánál is gond volt a nyúlás mértékével. Lehet, hogy ha be akarom saccolni a ruhadarab végső méretét, akkor vissza kell állnom a természetes-műszálas keverékfonalakra? Vagy hogy szokták ezt csinálni a nagyok?
Vannak fonalak, amelyek egyszerűen nem akarnak elfogyni. Ez például egy Lana Grossa elasztikus zoknifonal. Szellemesnek tűnt, meg ideális sapkaalapanyagnak, hiszen felveszi a fej méretét. Ugyanakkor csak egy nagyon körülhatárolt hőmérsékletben hordható, igazán hidegben nem, melegben szintén nem. Mondjuk ha valakinek van 6-7 sapkája, akkor egy ilyen is elfér, miért ne, szóval Do-nak is horgoltam tavaly egyet. És még több más kisebb projekthez is használtam, pl. újszülöttsapihoz ajndékba (itt viszont hiába az elasztikus szál, mire ősz lett volna, kinőtte a kis bébi, úgyhogy majd kap pótsapit.)
A sapkához most csősálat horgoltam, és mert a tekerés miatt vastagabb lesz a sál, tényleg melegít. Kb. fél 10 dekás gombóc felhasználásával készült a szokásos minta alapján. És még mindig van egy teljes gombóc – rémes. A végén kénytelen leszek arra használni, amire való, zoknit horgolni!
A gombolyagon belül rózsaszínek, fehérek és szürkék váltakoznak valami fura szabály alapján. Olyan mint a régi jó magnókazetta: van A oldal meg B oldal, a kettő teljesen különböző.
A múltkori wrap végül sál méretű maradt, de most azt mondom, hogy kész. Freeform holmit mindig olyan nehezemre esik befejezni, mindig nyitva marad a fejemben, hogy hátha lehetne még cifrázni valahogy. Most az tartott vissza leginkább, hogy minél inkább haladt a projekt, annál inkább látszott, mennyire nem a Catania lenne a megfelelő fonal, vagy ha mégis, akkor nem hármas tűvel. Nagyon szoros és nem annyira hajlékony, mint azt egy sáltól elvárnám. Ezek a kritikus pontok, de azért nem ez a lényeg. A végeredmény tetszik, az meg külön nem tervezett öröm, hogy van egy hozzáillő sapka is készleten, így kész az (egyik) őszi együttes Do-nak.
Ez a két pálca, két lsz, két pálca idén a kedvencem, még a freeformba is beslisszol.
Picit olyan az egyik vége, mintha madárfej lenne.
Egyszerű, de szerintem nagyon jó szélminta. A lila sor csak rp-lsz váltakozása, a mintát az adja, hogy minden második pálcát mélyebbre öltöttem.
Van fordos és kagylós szegély is.
És hogy a fonalat ne kelljen elvágni, átvezettem egy 3D felületrajzzal.
Majd azért az eredeti mintát is meghorgolom valamikor, de biztos, hogy vékonyabb fonalból, talán valami gyapjú-akril keverékből. De ahogy az itthoni fonal-és molyhelyzet áll, mielőtt új fonalak jönnek a lakásba, nagy tempóban kell fogyasztani a meglévőket.
Az egész úgy indult, hogy megtetszett egy kötött wrap horgolt változata és Ninocskától megkaptam ajándékba. (Majd pár nappal később személyesen is megismerkedtünk, nagyon 21. századi történet ez. Köszi, Ninocska!) Komoly minta, egyrészt technikailag új volt, másrészt borzasztó sok és borzasztó vékony fonal kell hozzá. Gondoltam, hogy mielőtt ilyen komoly lépésre szánom el magam, kipróbálom, hogy egyáltalán értem-e a mintát. Olvasva nem értettem, de nem adtam fel, sokszor a horgolás közben világos lez, ami papíron nem.
A kísérlethez Cataniat használtam, bár tisztában vagyok vele, hogy nem ideális, viszont ebből volt több összeillő szín otthon. Meg Do úgyis a pamut sálakat szereti jobban, és az őszi kabátjához még úgysem volt passzoló sál, szóval szemet hunytam a fonal összetétele felett. Az eredeti minta 4 szakaszból áll. Az első egy egyszínű háromszög, a másik a háromszög folytatása csíkosan, a harmadik a háromszöghöz csatlakozó körülírhatatlan forma szintén csíkosan, a negyedik pedig egy hosszú csík. A háromszínű alkazatnál rövidített sorokat kell horgolni, amit bevallom én leírás alapján még horgolás közben sem értettem meg. Így aztán elkezdtem nézni a fotót, és igyekeztem valami olyasmit csinálni, amit láttam. Így már egész jól ment.
Persze, nem tartottam a szemszámot, így egy ponton a projekt átcsapott freeform horgolásba, és akkor már nem volt megállás. Folyt köv egyébként, még van vele egy-két nap munka.
Na de hogy a horgolás helyére is kitérjek: Bécs határától pár lépésre található a Himmelswiese. Elérhető a 38A-s busszal Cobenzl megállóig, onnan a vendéglő melletti kis úton indulva a Stadtwanderweg 2 táblát követve 10 perc sétára van az úgynevezett Oktogon am Himmel, egy kedves kis vendéglő kilátóterasszal. Szemben vele egy remek játszótér, itt piknikeztünk. Szóval ma a mennyei mezőkön horgoltam, úgy is érzem magam.
Do szerint túl erősen sütött a nap, így bemászott egy csőbe és előszedte a horgolását.
A játszótértől már csak pár lépés a Lebensbaumkreis (életfakör). Az ír hagyomány szerint az év minden szakaszához egy fa kötődik. Nem havonta, nem is hetente, hanem teljesen random módon elosztva. És attól függően, hogy mikor született valaki, más fa az ő személyes életfája. Nem ástam bele magam túlzottan a témába, csak a helyszínen lévő táblákat olvastam, de van néhány egészen mulattató hasonlóság a családtagok és a születésnapjukhoz tartozó életfa jellemzése között, egyikünknek például, aki történetesen tolmács, a hárs a fája, az pedig állítólag kommunikáció, meg antenna, meg társaság középpontja. Rólam, illetve a fámról pedig olyan csodaszépeket írtak, hogy zavaromban ide se merem írni. Szóval ha valakinek szüksége van kis egósimogatásra, tegyen ide egy kiruccanást.
Ha valaki már kipipálta a kötelező látványosságokat Bécsben, akkor ezt a kis kirándulást is szívből ajánlom Cobenzlre. Gyerekeknek a játszótéren kívül még a Bauernhof is érdekes lehet, amely a buszmegállótól csak pár lépésnyire van, felnőttek (és a mieinknél sportosabb gyerekek) pedig ha bírják, és nem ragadnak le a helyi vendéglőben, akkor még utazhatnak pár megállót Kahlberg felé a 38A-val, onnan pedig indulhat a gyalogtúra.
Nem könnyű olyan óvónéninek búcsúajándékot készíteni, akit egész évben nem láttam más színben, mint feketében. De mert nagyon szerettük, erősen törtem a fejem. S végül horgoltam neki feketésszürkés vastag fonalból egy jó meleg csősálat.
Az előző narancssárgához képest annyi különbség van a mintában, hogy kevesebb szemre kezdtem (a fonal ugyanis jóval vastagabb, Lana Grossa Uno, a körkardigán maradványa), nagyobb tűvel és a kagyló előtt és után három szemet ugrottam át, aztán jött az 1rhp. Ugye milyen puha már látványra is?
A mintát továbbra is szeretem, így azóta már egy harmadik sálat is elkezdtem, a visszafogott zsályaszínűből, ami a tunikából maradt. Abból, amit még nem is mutattam készen – rémes, micsoda mulasztások! Majd szépen, egymás után, végül is bőven hiányzik még az ötven bejegyzésből.
Annyira egyszerű, ugyanakkor mindenki dicséri, szóval érdemes évente egyszer-kétszer meghorgolni egy változatot ezekből a lógó virágos sálakból. Tavaly egy ilyet készítettem, azelőtt meg ezt. Mind a három kicsit más. A barnásat úgy készítettem, hogy a lógók a sorok részei és a rövid oldallal párhuzamosan nőtt a sál, a kéknél a hosszú oldalhoz képest nagyimintával növesztettem a sálat és utólag horgoltam rá a csüngőket. Ennél a mostaninál meg a rövid oldaltól indulva kétráhajtásos pálcákkal és láncszemekkel készítettem először egy hosszú rácsot, aztán a legvégén jöttek a virágok, spirálok, levelek- minta és szabály nélkül, csak úgy.
A Barkás találkozón szombaton valaki rákérdezett a fonalra, és utólag kiderült, hogy félrevezető választ adtam. Tehát Lana Grossa Meilenweit zoknifonal, ez a helyes válasz 🙂 A sál még egy fél gombolyagnyi fonalat sem fogyasztott, csak a lajbi maradékát és még vagy 5 méternyit használtam fel a következő gombolyagból, mely egyben az utolsó is. Kendő lesz belőle, csak még az nem világos, hogy a Zazálea új dizájnja (ha majd megjelenik és feltéve, hogy meg tudom csinálni) vagy valami horgolt.
Ritkán fordul elő, hogy a blogoszféra-trendekkel megyek – általában akkor szoktam elkezdeni egy mintát vagy kipróbálni egy fonalat, amikor már mindenki meg is unta. (Ha egyáltalán.) Most is így van ez, a japán virágról biztos legalább másfél éve hallottam először, de csak most, a második hullámban kezdtem bele. Igazából minden Nils Holgerssonnénak köszönhető, akinek csodaszép stólája van ezekből a virágokból, és én jól elirígyeltem tőle. Az mondjuk már most látszik, hogy egyszínűből nem annyira menő, mint soronként más színnel, úgyhogy nyilván meg kell majd csinálnom még egyszer.
Drops Alpaca fonalból horgolom, mégpedig a Réce árnyalatból – nagyon érdekes, olyan, mint a zöldeskék szemű emberek, ha így nézed, zöld, ha úgy, kék. Sötétben inkább kékes, világosban határozottan cirkás. Elég vékony, talán a legvékonyabb fonal, amivel eddig dolgom volt, mégis remekül haladok vele, mert jó a fogása, puha is meg szőrös is. Tegnap kezdtem a második sort a stólából, és ha úgy haladok vele, mint tegnap, akkor másfél hét múlva már kész is lehet.
Tutorialt a mintához a Főkolomp-blogon találtok. Ez leheletnyit más, mint amit én csinálok, de nagyon közel áll.
Az egész úgy indult, hogy nemrég felbontottam életem első horgolt ruhadarabját, egy mai szemmel is komoly csipkepulcsit. Hordás közben annyira kinyúlt az eleve is nagyon bő pulcsi, hogy már zavart, viszont a lazacszínű Cataniáért kár lett volna. Ezen kívül volt még pár megkezdett gombolyag pasztellszínű pamut otthon a babasapkás korszakomból, ezeket komináltam. (Barackszín, fáradt rózsaszín ebből a sapkából, taupe ebből a kendőből) A minta nem bonyolult: egy kétráhajtásos pálca, két láncszem, s ezek váltakoznak. Számolni csak az első sorban kell, utána képtelenség elrontani. Amikor elég hosszú lett a sál, a két végét összehorgoltam, hogy a most divatos loop-fazon legyen.
Az inspirációt köszönöm a one flew over blog szerzőjének.
Az idei ősz színeivel nagyon meg vagyok elégedve: a vörös, a bordó, a teveszőr jól is állnak, meg szerencsére a meglévő ruháim közül is több újra elővehető. Na, nem mintha amúgy nem venném elő őket, de így legalább trendi is leszek. Csakúgy, mint azzal a majd másfél éve elkezdett sállal, aminek befejezéséhez épp az őszi kirakatok adták meg az utolsó svungot.
Egy régi sál alapján chunky fonalból, 7-es tűvel készült. Sajna a fonal márkájára már nem emlékszem, de az biztos, hogy egy tavaly elkészült vörös sapkámhoz illik tökéletesen: ugyanannak a fonalfajtának az egyszínű és a cirmos változatát kaptam meg egyszer régen, nagyon régen névnapomra. (Egyszerűen nem találom a bejegyzést, még az is lehet, hogy fel sem tettem, végül is semmi különös, egy sima sapka, még dísz sincs rajta.) Összetétele akril-gyapjú keverék közel fele-fele arányban. Ami külön jó: a képen látható bársony blézer, amit több éve turkáltam, azaz ennek a tökéletes hasonmása a D’Orsay kínálatában is szerepel. Mondtam, hogy trendi leszek idén ősszel 🙂 Egy barátnőm mondta, hogy eljön az az életkor, amikor minden nőnek előnyösebb a szoknya, mint a nadrág, ki is röhögtem anno, mondván, mekkora macera az, harisnya, szépcipő, jókislány viselkedés, de x darab őszi nadrág felpróbálása után kezdem belátni, hogy igaza volt. De hogy mégse kelljen annyira vasaltblúzos jókislánynak lenni, szoknya helyett egy ruhával leptem meg magam, kényelmes pamuttopot lehet alávenni, hossza ideális, éljen, részemről jöhet is az ősz!
Feltűnő, dekoratív, ezért nagy dolognak tűnhet. Pedig a freeform horgolás technikailag nem nehezebb, mint egy bármilyen csipke meghorgolása. Sőt, mivel itt nem tűnik fel, ha az ember valamit félreszámol-félreszúr, még könnyebb is. Csak hozzákezdeni nehéz. Néhány ötlet, hogy könnyebben menjen:
1. Ha épp dolgozol valamilyen mintán, próbáld meg ugyanazt soronként különböző fonalból, a szükségesnél vastagabb horgolótűvel! Ki hinné, hogy ez a részlet ugyanaz, mint ennek a terítőnek a motívumai?
2. Vedd elő a kallódó horgolásaid, és nézd meg, van-e, amit fel tudnál használni belőle. Ez a motívum a 200 horgolt blokk című könyv egyik próbadarabja. Színben passzolt, de túl nagy volt, így visszabontottam majdnem a közepéig. De mert így túl jókislányos benyomást keltett, körbehorgoltam effektfonallal. Máris sokkal izgalmasabb lett.
3. Néha az is elég, ha összefogsz két kontrasztos színű fonalat. Mondjuk soronként más kettő-kettőt. Így még az egyráhajtásos pálcák is viccesebbek.
4. Lépj ki a síkból! Ha bátran szaporítasz egy láncszemsorba, máris fodrokat kapsz. Mindezt úgy is elérheted, ha a már meghorgolt alapon, s nem egy különálló láncszemsoron teszed.
5. Azt sem kell szégyellni, ha valamit elrontottál. Ez a háromszög az egyik első horgolási próbálkozásom. Abból az időből való, amikor még nem tudtam, hogy a szem mindkét szálába kell ölteni – nem is értettem, miért lesz más a végeredmény, mint a képen látható. Takarónak ugyan nem lett volna szép, de egy freeform sálba még külön érdekes is ez a szokatlan felület. Pláne, ha aztán bekeretezed valamilyen érdekes fonalból készült fodorral. (itt épp mohair került a kezembe, de szőrös vagy plüssszerű is szép lett volna.)
6. Bátran tegyél egymás mellé különböző anyagú fonalakat! Itt békésen eljátszik egymással a len, a gyapjú, a műszálas, a mohair, a fényes pamut-műszál. Mivel a freeform darabokat úgyis kézzel mossuk – értelemszerűen langyos vízben – nagy gond a mosáskor sem történhet az anyagmix miatt.
7. Ki mondta, hogy csak horgolhatunk? Egy reménybeli kötött pulcsi darabját is beledolgoztam ebbe a sálba, s hogy ne legyen túl szimpla, a felületére még horgoltam ezzel-azzal.
További részletképeket itt találtok, ezeket nem ismételem. A végeredmény pedig egy kellően széles sál.
