Még mindig tart az a korszak, amikor az iskolai szülinapokra menő a kézzel horgolt cucc, ami persze megtiszteltetés és örülök neki. Azért volt pár olyan pillanatom legutóbb, amikor megfordult a fejemben, hogy valami egyéb vásárolt ajándék felé tereljem Do-t, de végül összeszedtem magam és a véghajrában két este alatt meghorgoltam ezt a nyakmelegítőt. A kagylóminta hálás jószág, az elején kell kicsit számolni, aztán az öt pálca egy leöltésre gyorsan automatizálódik.
Mivel tudtam, hogy szálelvarrásra nem sok időm lesz, nem soronként vágtam el a szálakat, hanem a visszáján vezettem és szálfelhúzásos technikával haladtam sorról sorra. Ez úgy működik, hogy körben horgolok, amikor a sor utolsó és első szemét hamispálcával összefűzöm, akkor a hurokba biztostűt teszek, hogy megmaradjon a szem. Leveszem a tűről, felveszem a másik színt, horgolok vele egy kört, hamispálcával összekapcsolom az első és az utolsó szemet és biztosítótűvel biztosítom. A tűt kiveszem a szemből.
Ekkor a tűt beleteszem abba a színbe, ami az előző biztosítótűvel van megjelölve, biztostűt kiszedem, a szemet felhúzom egyenesen annyira, hogy elérje a fölötte lévő sor kagylójának középső szemét. Azon áthúzom, rövidpálcát öltök és elkezdem a szokásos módon az egy leöltési helyre öt pálcát horgolni. Arra kell figyelni, hogy eközben az előző sor biztostűn lévő szeme a munka hátoldalán legyen. Igazából leírni sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni.
A kép alján láthatjátok, hogy az egyik sorban a szálfelhúzás helyett három láncszemet készítettem a visszáján. Az is működik, ízlés dolga, hogy ki melyiket választja. A felhúzás fonaltakarékosabb, de ha valaki szorosan horgol, akkor lehet, hogy érdemes a három láncszemes megoldás, hogy ne húzza össze a kelmét ezen a helyen.
Így sokkal kevesebb az elvarrnivaló szál és persze a potenciálisan kibomló csomó is.
A cowl egyébként Drops Cotton Merino-ból készült 3,5-ös tűvel.
Habár már elég sokat fontam, valahogy mégsem állnak a szekrényben tömegével az sk fonalból készült holmik. Ennek egyik oka, hogy a 10 dekás szöszökből nagyjából be van határolva, hogy sapka vagy kis kendő készülhet, abból meg már van annyi, hogy ne érezzem az elsöprő vágyat. De a másik és szerintem fő ok, hogy szeretem nézegetni még motringban az sk fonalakat. Már ebben az állapotban is kész műalkotás tud lenni egy ilyen fonal, kár hozzányúlni, mert akkor sosem lehetünk biztosak, hogy szebb lesz-e az eredmény, mint fonalállapotában volt.
Ez a sapka-sál például így indult – és annyira mindenféle rendszer nélkül váltogatták egymást a színek és kombinálódtak egymással a két szál összecérnázásakor, hogy tényleg kockázatosnak éreztem a meghorgolást. Tudjátok, mint amikor rajzórán a sok szép színt összekeverve sárbarna pötty lesz a papíron. Egy bátor pillanatomban azért nekivágtam, és azt hiszem, igazán jó döntés volt!
Érdekes, hogy a sapkának és a nyakmelegítőnek kicsit más a színe, az egyik inkább zöldes-lilás, a másik inkább bordós. Mégis látszik, hogy összetartoznak és igazán remekül mennek a bordó télikabátomhoz.
A cowlba már kicsit kevesebb fonal jutott, mint ideális lett volna, így kiegészítettem gyári bordóval az alján, a tetejére pedig horgoltam egy díszsort, hogy meglegyen az egyensúly.
Az a tervem, hogy idén bátrabban használom az sk fonott fonalaimat – kíváncsi vagyok, hogy hány projektet sikerül összehozni. Mindenesetre az első lépést már megtettem.
Illő, hogy a kudarcokat se hallgassam el, úgyhogy most az év utolsó horgolós posztjában bemutatom ezt az “akkor jó ötletnek tűnt” sálat. Régóta foglalkoztatott, hogy milyen lenne azzal a módszerrel sálat horgolni, mint amivel régebbi német kötőskönyvekben vannak sálminták, tehát hogy körben megy a kötés/ horgolás, ami egy kétrétegű sálat ad ki. Ez azért is tetszett volna a fűtőhatáson kívül, mert akkor lehet ilyen keskenyebb lógós részeket horgolni a végére, amelyekre aztán pompomot lehet varrni. (Mondtam már, hogy vettem egy pompomkészítő biszbaszt, és használni akartam?)
A gondolat jónak tűnt, de több sebből vérzett. A horgolás félpálcákkal elég tömör, így ez két rétegben tömlőszerű érzést eredményezett, nem az a húdefinom sál a végeredmény. Aztán hozzájött az is, hogy fonalfaló projektnek szántam, azaz adott mennyiségű fonalam volt hozzá és ebből két réteggel elég rövid sál jött ki csak. Bár nyilván, ha közben látom, hogy nagyon ütős lesz az eredmény, akkor vettem volna még hozzá, de ugye sajnos nem ez volt a helyzet. A harmadik bénázás is ezzel függ össze: a kis keskenyebb részek túlságosan egyforma hosszúak lettek, ha lett volna még fonalam, akkor ezzel kicsit variáltam volna. Végül pedig a pompom. A pompomok el voltak átkozva. Első napi használat után leesett egy. Aztán további két nap múlva még egy. Visszavarrtam. Leesett. Visszavarrtam. Leesett. Ezután már hagytam, legyen meg az ő akarata. Most pompomos is meg nem is, a hossza hm, hát, épp jó gyerekméret. Mindegy, ez van, Do-nak tetszett, viccesnek találta, időnként hordja is, ő végülis nem tudja, hogy mi volt a fejemben, amikor készítettem. Mindenesetre nekem ez 2017 horgolós állatorvosi lova. Most mondanám, hogy írjátok meg kommentben, ha nektek is volt hasonló – de sajnos a kommentfunkciót le kellett zárnom a továbbra sem szűnő spamáradat miatt. Ha van kedvetek, a blog FB-csoportjában viszont megmutathatjátok az év állatorvosi lovát.
A dolgok – bármilyen jól tervezem is őket – legtöbbször váratlanul alakulnak. Ez a fonal pulcsi akart lenni, kivételesen első körben is elegendő mennyiséget vettem belőle. Aztán nagyon nem tetszett a választott minta plusz fonal plusz én kombinációja, így a szekrényben landolt a 10+ gombóc fonal.
Egy narancsszínű sapka Do ruhatárába került volna, ha az utolsó pillanatban meg nem változtatta volna a véleményét. De még mielőtt megváltoztatta volna, horgoltam a sapihoz neki ezt a cowlt, hogy komplett legyen a szett. Most az van, hogy a cowl maradhat, a sapinak más tulajdonost keresünk, cserébe majd ugyanebből a fonalból készülhet egy másik sapi. Csak hogy kicsit komplikáltabb legyen minden. De addig is elvittük a nyakmelegítőt kicsit sétálni, a legtöbb helyen szép rejtőszínű volt. Csodás most az erdő!
A színei miatt nagyon szeretem a Catania fonalat, különösen bébi és gyerekholmikhoz illetve kisebb dekorációs projektekhez. Egy hátránya van: szezononként változtatják a színskálát, így a maradék gombócokból csak apróságokat lehet készíteni, ha már nem kapható utánpótlás. Ez a szükség szülte az alábbi babasál mintáját is, amelyet néhány kedves horgolós ismerős már tesztelt is a nyáron.
Kis kommentár előljáróban hozzá:
– a célom az volt, hogy bármilyen méretben el lehessen készíteni a sálat, és mert nem túl bonyolult a méret változtatása, csak a babasál méretét dolgoztam ki részletesen, a nagyobbakat gond nélkül meg tudja csinálni az útmutatások alapján az, akinek mondjuk minimum a második horgolt projektje ez a sál. Ha mégis kérdés lenne, természetesen segítek, írjatok bátran!
– Ami még fontos: ahol kihangsúlyozom, hogy lazán kell horgolni (a sál négy sarkánál), ott ez tényleg fontos a felkunkorodás elkerülése érdekében.
– A horgolás közbeni apró egyeletlenségeket szépen eltünteti, ha a végén a sálat blokkoljátok.
Felhasznált anyagok: Catania 100% pamutfonal (125 m/50 g) vagy más hasonló vastagságú pamutfonal négy, egymással harmonizálószínben. 3,5-es tű vagy amilyet ehhez a fonalhoz használni szoktál.
A képen látható modellnél
1.szín: narancssárga
2.szín: muskátlipiros
3.szín: püspöklila
4.szín: padlizsánlila
Az 1. és 4. színekből van szükség nagyobb mennyiségre, a 2. és 3. színből az alább olvasható méretben (1-3 éves totyogó) csak néhány deka fonalra volt szükség, az 1. és 4. színből is elég volt egy gombolyag.
A sál hosszanti irányban készül, a narancssárga csík felezővonalánál található a kezdő láncszemsor. Onnan indulva körben haladunk és növeljük a sál szélességét. ezzel együtt valamennyire nő még a sál hossza is. A minta természetéből következik, hogy bármilyen hosszúságú láncszemsorral kezdhetünk, így bébitől a felnőtt méretig bármilyen sálat készíthetünk. A felhasznált fonalmennyiség természetesen ehhez igazodik.
1. sor:
Az 1. színből 129 láncszemes kezdősort horgolunk. A láncszemek legyenek lazák – ettől függ, hogy a végén a sál szépen kifekszik-e vagy középen összeráncosodik. (Ha szorosan horgolsz, inkább horgold a kezdő láncszemsort egy féllel nagyobb tűvel, mint a többit. Szintén jó megoldás lehet, ha az „alapozó rövidpálcás sor” technikát használod.) 2. sor:
Még mindig az 1. színnel 3 lsz magasítás (megfelel egy erhp-nak), 127 erhp, a következő szembe 7 erhp. A kezdő lszsor másik oldalán folytatva az utolsó szemig minden szembe 1 erhp, az utolsó szembe (ahol a 3-lsz-es magasítás van) még 6 erhp. A sort összekapcsoljuk hamispálcával, csatlakoztatjuk a 2. színt, majd az első szín szálvégét levágjuk, megcsomózzuk.
(Alternatív megoldás, ha nem 129 szemre kezdjük: a kezdő láncszemsor két végén lévő szembe 7-7 erhp kerül, s a kettő közötti részen minden szembe 1-1 erhp. Az összszemszám a két vége között értelemszerűen akkor nem 127 lesz, hanem több.)
Most a képen látható narancssárga csík van kész.
3. sor:
1 lsz magasítás, 3 lsz – az előző sor két szemét átugorjuk, a 3. szembe rp. Ezt ismételjük a kör végéig. A kanyaroknál is marad ez a szemszám, de figyeljünk, hogy ott legyenek valamivel lazábbak a láncszemek. (ez nagyon fontos, ellenkező esetben a sál kunkorodni fog a sarkoknál, ami ugyan nem tragédia, de ha megy szebben, miért ne.) A kör végén a magasító láncszemhez hamispálcával kapcsoljuk az utolsó szemet, majd elvarrjuk a szálat.
(A 129 szemes kezdésnél pontosan kijönnek a kétláncszemes kihagyások. Ha egy másik kezdő szemszámnál nem jön ki pontosan, akkor hagyjunk ki nyugodtan 3 lsz-et az utolsóismétlésnél vagy ha szebben kifekszik, akkor oktassunk be két kisebb közös mintaegységet az íves résznél. A következő sorban ki fog egyenlítődni az esetleges szabálytalanság.)
(in progress)
4. sor:
Csatlakoztatjuk a 3. színt az egyik láncszemívbe. (nem a rp-ba!) 3 lsz magasítás (egy erhp helyett), 1 erhp, 1 lsz, 2 erhp az első ívbe. A többi ívbe 2 erhp, 1 lsz, 2 erhp. ezt horgoljuk a kör végéig. Hamispálcával kapcsoljuk a3 magasított lszhez a kör utolsó pálcáját. A fonalat elvarrjuk és elvágjuk.
5. sor:
Csatlakoztatjuk a 4. színt egy egyláncszemes közbe. 2 lsz magasítás, 1 erhfp, 2 lsz. A következő lszközbe és aztán végig a kör végéig:2 erhfp, 2 lsz. A kör végén hamispálcával kapcsoljuk az utolsó pálcát a magasító 2. lsz-be a kör elején. A fonalat elvarrjuk és elvágjuk.
6. sor:
Újra a 3. színt csatlakoztatjuk, mégpedig az egyik erhfp-k közötti lszközbe. Mindegyik ilyen láncszemívbe kagylómintát horgolunk: 1 rp, 1 erhfp, 1 erhp, 1 erhfp, 1 rp. A végén hamispálcával kapcsoljuk a kört, majd elvarrjuk és levágjuk a szálat.
Eldolgozzuk az összes kilógó szálat, a kész sálat pedig blokkoljuk vagy gőzölés közben formára igazítjuk, miközben figyelünk arra, hogy az íves szélek is szépen kifeküdjenek.
Rövidítések:
lsz: láncszem (chain)
erhp: egyráhajtásos pálca (double cr)
erhfp: egyráhajtásos félpálca (half double cr)
rp: rövidpálca (single cr)
Természetesen más fonalból is meghorgolható, egy bambuszos változatot például kifejezetten tervezek is még készíteni, de persze az nem fonalfalás lesz.
Jó horgolást kívánok ehhez a kétestés projekthez, s előre is köszönöm, ha a horgolás tapasztalatait és az elkészült projektek linkjét megosztjátok kommentben.
A legviccesebb nevű fonal címért nagy eséllyel indul a Zauberball “Blaukraut bleibt Blaukraut” nevű árnyalata – az meg csak még viccesebbé teszi, hogy a Blaukraut igazából vöröskáposzta, más tájegységeken lilakáposzta, de semmiképpen nem kék. A festőleve egyébként egérszürkére színez, ezt volt szerencsém egyszer kitapasztalni, bár akkor nem éreztem szerencsének, mert liláskék fonalra vágytam. No de vissza a lényeghez: majdnem két gombóc, kb. 17-18 dekányi fonal ment bele az évszázad kendőjébe. (És még mindig van 32 deka ebből a fajtából, de ez már másik történet.)
A minta Crescent moon illetve Mezzaluna néven fut, és eredetileg ehhez hasonlót egy japán könyvben lehetett találni. Aztán valaki, aki nem tudott hozzájutni az eredeti mintához, valahogy kép alapján kikísérletezte a félhold alakú szaporítást. Nekem már japán korában is tetszett a kendő, de én se tudtam, honnan is rendeljem meg, szóval hátratoltam a vágyak listáján. Amikor viszont felfedeztem a kísérletezős verziót, nem haboztam és egy FB-os közös horgolás keretében nekivágtam.
A minta egyébként idegesítően hibás, annyira, hogy ha valaki aszerint próbál horgolni, kábé semeddig se jut. Kell egy kis önbizalom, hogy a minta ellenében hozzon döntéseket az ember, legalábbis nekem mindig az az elvem, hogy ha valaki leír egy mintát, akkor annak működnie kell és kizárt, hogy húsz szem eltérés legyen egy sorban. Pedig ha valaki elfelejt egy mintaegységet megismételtetni ikszedszer, akkor simán benne van a húsz szem. Na jó, azért nem akarok lebeszélni senkit a mintáról, mert mint látható, a végeredmény impozáns, csak épp kellő költői szabadsággal kell dolgozni. Azt hiszem, egyébként, hogy az összes idegeskedés ellenére meg fogom más színből is csinálni. Fűzöld és pirosas árnyalatok az esélyesek.
Két technikai jellegű tipp: Fontos, hogy a csomó olyan legyen, hogy mindkét oldalán egyformán pufi, hiszen 3 soronként kerül rá sor, tehát az egyik pufi-sor a színére esik, a másik a visszájára. Ezt én a következőképp oldottam meg: ráhajtás, szembe leszúr, fonalat felhúz olyan magasra, mint egy pálca – ezt ismételtem meg hatszor. Ekkor a tűn van 7 hurok, amit egyszerre hurkoltam le és lezártam egy láncszemmel a csomót. Ez a verzió eléggé fonalfaló, viszont szebbet még eddig nem láttam. A másik a szegély: Először a lógó virágokat kezdtem el, ami a mintában is szerepelt, aztán rájöttem, hogy ezzel nyár végére sem jutnék a végére, annyira nem volt szapora. És ha már nyáron november van, akkor legalább hadd hordjam a menő kis Mezzalunámat. Így visszabontottam a lógó virágokat – egy kisolló segítségével, mert a Zauberball nem épp könnyen adja magát – és sima hullámos szegélyt horgoltam így: egy rácsra ment rp, erfp, 3 erp, erfp, rp. A következő rácsra 1 rp. Ezt a kettőt ismételtem, amíg csak ki nem hullott az összes hajam, így két hónappal a közös horgolás kezdete után és 6 héttel a többi közöshorgolós lány után végre én is befejeztem. Ha nem is az évszázad wrapja, de az biztos, hogy az idei év kedvence. És mert ilyen nyár van, mint amilyen, rögtön fel is avattam ma. Ezenkívül vettem egy bélelt esőkabátot Kristófnak, úgyhogy Murphy törvényei alapján akár kezdődhetne is a kánikula.
A Stephanie’s wrap mintáját kezdtem el követni eredetileg, aztán a dolog lassan elkezdett önálló életet élni. A változások oka prózai, ugyanis jóval vastagabb fonalat használtam, mint a mintában előírt (800m/100g helyett Barka Libikókát, ami kb. kétszer ilyen vastag.) Így a projekt hamar óriási lett, annyira, hogy úgy a felénél világos volt: nem fogok tudni végigmenni az összes soron, hacsak nem múmiapólyát akarok látni a végén.
A színekkel is variáltam. Elvileg három színnek kellett volna végigmenni, én viszont szerettem volna felhasználni a meglévő Libikóka készleteimet, s több színem volt, ugyanakkor egy-egy színből a szükségesnél kisebb mennyiség. Emiatt aztán volt egy pont, amikor majdnem feladtam, mert épp ennél a kendőnél a színek nagyon számítanak, s az egész hatás azon múlik, hogy pl. a harmadik szekcióban (ahol három szín váltakozik) visszaköszönnek-e a második szekció színei.
Technikailag a rövidített sorok csatlakoztatása volt az újdonság, és leizzadtam kicsit, mire felfogtam, hogy mit is ír a minta. Amúgy nem bonyolult, csak ahogy ez már lenni szokott, leírva tűnt annak. Ezt az egyetlen újdonságot leszámítva csak rövidpálcákat kell tudni hozzá, amolyan chill out horgolásról van tehát szó. Valóban volt terápiás hatása rám is, október végén, amikor annyira ki voltam merülve, kifejezetten jót tett órákig semmi mást nem csinálni, kizárólag rövidpálcát horgolni.
Egy dolgt nem bírtam szépen megoldani: a csíkos részeknél az épp pihenő színek továbbvezetését. Azóta már olvastam erre egy megoldási lehetőséget, és tényleg működik, viszont ennél már nem tudtam alkalmazni. (A fonalat az új felvételig láncszemsorként kell vezetni oldalt, nem fonalként.) Hogy ezt a szépséghibát palástoljam, végül körben csináltam rá szegélyt: egyik oldalra egy klasszikus kagylósat, a másikra egy pikós kagylóst és a leghosszabb oldalra egy mélyreöltőset. Igaz, ott nem volt palástolnivaló, de valahogy hiányzott egy kis lekerekítés.
A kész darabot óriássálként fogom használni. Mivel hosszított formájú, emellett pedig elég vastag és tömör, nekem annyira kendőként nem tetszik. Tudom, ha kiöblíteném, akkor lágyulna, ugyanakkor kb egyharmadot nőne – és most ez nem hiányzik.
Összességében elégedett is vagyok, meg nem is. Nagyon tetszik az, ami elkészült és tudom, hogy a jól kihasznált darabjaim között lesz. Ugyanakkor nem az a könnyed darab, mint amilyennek a képeken látszik a ravon. Nyilván ennyit számít, hogy nem lace fonalat használtam. S bár egy darabig most nem fogok kendőt horgolni (nemfogokkendőthorgolninemfogokkendőthorgolni), azért egyszer szeretném megkötni ennek az eredetijét a Color Affectiont igazi vékony fonalból. Majd, valamikor. Addig meg élvezem, hogy ez végre elkészült.
Amikor elkezdtem az ABC-s bejegyzéseket, komolyan azt hittem, hogy év végéig minimum S-ig eljutok – ehhez képest csak az I-ig sikerült. Hogy ennek részben rajtam kívül álló okai is vannak, azt többen tudjátok. Most viszont új év kezdődik, és immár ABC-n kívül mutatom az új kedvenc fonalam és az abból készült V-stich baktus-t. A fonal Crazy Zauberball Blasser Schimmer. 15 dekás gombócokban kapható és ahogy azt a Crazy Zauberballtól megszokhattuk, a lehető legőrültebb színkombinációk jönnek elő a gombolyagból a horgolás során. Van például olyan szakasz, ahol az egyik szál bugyirózsaszín, a másik bilikék. és a vicc, hogy ennek ellenére nem csúnya.
De vannak zöldek, lilák, szürkék is, minden mindennel és saját magával összefonva is, minden méter új meglepetés.
A V-stich baktus (amelyet egyébként én neveztem el, mert az újságban csak számmal szerepelt) mintája a Häkeltrends című újságban található (2012/11 – 19-20-as számú modell). Ugyan nem erre a fonalra írták a mintát, de nagyon hasonlóra. A hozzá illő sapka még készül.
A végeredmény tarkabarka, több, mint 2 méter hosszú és a középszürke kabátomhoz tökéletesen illik. Külön érdekes, ahogyan a véletlen a különböző színű szakaszokhoz különböző színű szegélyt rendelt. Megunhatatlan, akármeddig képes lennék nézni ezt a sálat. Épkézláb fénykép viselés közben még nem készült, de még nem mondtam le róla teljesen, hogy fog.
Legyen 2013 olyan vidám és változatos, mint ez a fonal és legyen olyan élvezetes végigélni, mint amilyen ennek a baktusnak a készítése volt!
Az ebben a bejegyzésben látható sálhoz végre elkészítettem a képes segédletet. Nem is olyan egyszerű két kézzel horgolni és közben fényképezni a folyamatot, de azért remélem, használhatónak tartjátok majd. A szöveg mindig a fölötte lévő képre vonatkozik.
Kétféle fonalra lesz szükség: egy bármilyen egyszerű, egyszínű fonalra, lényeg, hogy színben harmonizáljon a bogyóssal, valamint egy bogyósra. A bogyós el fog fogyni teljesen vagy majdnem teljesen, a másikból maradék is elegendő.
Készítünk egy olyan hosszú láncszemsort, mint amekkora sálat szeretnénk. Ez kb. másfél méter. Elvágjuk a szálat és a végeket meghúzzuk, ezzel fixáltuk.
A pompomos fonalat csatlakoztatjuk a láncszemsor végéhez, ehhez kézzel is segíteni kell esetleg áthúzni a pompomot a hurkon.
Meghúzzuk a kezdő csomót, esetleg még egy csomóval rögzítjük.
Az első szem: A tűt bebökjük az első láncszembe. A pompomos fonalat úgy vezetjük, hogy a kezdő csomóhoz képest 3-5 pompom szabadon lógjon és az az utáni egyenes szakaszt ráhajtjuk a tűre.
A ráhajtott szakaszt áthúzzuk a láncszemen a tűvel. A tűn így a pompomos fonal egyenes szakasza van.
Beleöltünk a tűtől a második láncszembe, így a tűn a pompomos és a sima fonal van.
Vezetjük tovább a pompomos fonalat úgy, hogy ismét 4-5 pompom szabadon lógjon, s az azutáni egyenes szakaszt ráhajtjuk a tűre. Így most három fonal van a tűn: pompomos-sima-pompomos. A képen lila ráhajtott részt egy mozdulattal áthúzzuk a másik kettő hurkon. Ezzel kész az a szem, amit a láncszemsor végéig ismételni fogunk. A következő lépés az előző képen látható, aztán újra ez a kép jön végestelen végig.
Hogy ne legyen olyan szabályos a sál, variálhatjuk, hogy mennyi pompom van a lelógó részeken.
Így néz ki a sál a láncszemsornál, tehát olyan, mintha láncöltéssel hímeztünk volna a pompomos fonallal a láncszemekre.
A korábbi posztban mutatott sálnál még volt egy második sor is, ami ennél a többszínű pompomok miatt akár el is maradhatna. Az a sor a kontrasztos színű normál fonalból így készül: A láncszemsor utolsó szemében rögzítjük a normál fonalat. Elkezdünk láncszemsort horgolni és kb 6-10 centi láncszem elkészülte után rövidpálcával kapcsoljuk ezt a láncszemsort az első láncszemsor egyik szeméhez. Majd újra ugyanez a sor végéig. Minél sűrűbben kapcsoljuk a 2. láncszemsort az elsőhöz, annál dominánsabb lesz a kontrasztszín és annál nagyobb a fonaligény. Szerintem elegendő csak 3-5 centinként kapcsolni.
Amire az elkészült sálnál érdemes figyelni: óvatosan kössük a nyakunkba, rettentő könnyen gubancolódik. A tárolást lógatva javaslom szintén a gubancolódás elkerülése érdekében.
Sosem gondoltam bele eddig, miért nevezték ezt a fonalat Ötórai teának, pedig annyira kézenfekvő a válasz: az elkészült sálról rögtön egy angol úriember jutott eszembe. A nem tolakodó, udvarias sötétoliva háttéren kis színes tweedhatású szöszök találhatók, pont amennyi kell, se több, se kevesebb. Ebből készült most K. mindenévi nyakmelegítője: a bombabiztos ovis fazon. (A régi oviban ez volt az egyetlen tolerált sálmegoldás, az össze többit balesetveszély miatt megtiltották.)
A gomb a tavalyi tallinni utazásból hozott szuvenír, simára csiszolt, szépen erezett natúr fa. Terveztem ugyan egy Tallinn-posztot, amit aztán normális fotók hiányában sosem írtam meg. Azt azért muszáj elmondanom, hogy Észtország volt az első hely eddig életemben, ahol azt éreztem, hogy szuvenír címén nem valami szemetet akarnak rámsózni, hanem autentikus helyi művészetet, ami nemcsak a múlt, hanem élő jelen is. Szokásommal ellentétben alaposan be is vásároltam és csak azt sajnálom, hogy a helyi szőttesből készült terítő már nem fért bele a büdzsébe. De nem baj, Tallinn annyira szép, hogy egyszer vissza kell menni, lehetőleg olyankor, amikor nem -26 fok van délben. (Ezt a posztot nagyon ajánlom, és ezt is a legvégén van a kép a vágyott terítőmről, de a kesztyűk és a többi, mind valódi és gyönyörű)
