Volt egy kedvenc nyakmelegítőm, ami helyett szerettem volna egy hasonlót horgolni, csak épp olyan színekkel, hogy az aktuális télikabátomhoz is passzoljon, így jött játékba a szürke és a rózsaszín. A minta a Mezzaluna Crescent Shawl-ból adoptálódott, csak épp csősálként horgoltam a bogyós-hálós mintát. Mire elkészült, már világos volt, hogy ez azért jóval kisebb, mint az elődje volt, úgyhogy nem lesz egyenértékű pótlék. A halványrózsaszínnel kapcsolatban is elfogtak kétségek. Kis gondolkodási idő után kitaláltam, hogy odaadom inkább Do-nak, az ő rózsaszín télikabátjához tökéletesen illik ez az árnyalat és a méret is pont jó. Magamnak pedig majd nekifutok még egyszer hosszabb kezdő láncszemkörrel és másik színkombinációval. A fonal egyébként Drops Cotton Merino, ami tökéletes választás, ennél fogok maradni a puhasága miatt. Nem mondom, hogy holnap kezdem, de hátha elkészül még ezen a télen.
Tegnap este készült el ez a freeform cowl, de még eltelik egy kis idő, amíg elvarrott szálakkal, hordás közbeni fotókat tudok mutatni. Addig is hoztam viszont néhány részletet, s a fotókon láthattok néhány apróságot is, amivel nagyon fel lehet dobni a freeform horgolt ruhadarabokat és kiegészítőket.
Az első képen a kedvenc részletem a kis zöld szegélyes amőba. Picit látszik, hogy maga az amőba is már izgalmas, hiszen két színből van és spirálalakban készült. A spirál úgy lesz kör helyett amőba alakú, hogy nem mindig azonos magasságú pálcákat horgolunk, hanem hol egyráhajtásost, hol félpálcát, hol rövidpálcát. Ha kontrasztosabb színeket választotok, mint ez én, akkor még extrább lesz a hatás.
A térbeli hatást az illesztéskor úgy értem el, hogy nem láthatatlanul, a kelme visszáján horgoltam össze az amőbát a körülötte lévő részekkel, hanem szándékosan a színén. Ehhez a két összehorgolandó darabot visszája a visszájához illesztve tartjuk kézben, és így mehetnek a rövidpálcák. Ha aztán síkba kiterítjük, akkor ilyen térbeli hatást láthatunk.
3. A spirál mindig látványos elem, de ha a két szín között a felületen is horgolunk egy csíkot, az kifejezetten feldobja. Azt is láthatjátok, hogy a szélén szőrös fonalat is használtam, ez is izgalmas felületet ad.
A +1. tipp pedig arra vonatkozik, milyen fonalat használunk. Ezen a képen több olyat is láthattok, hogy két vékony fonalat összefogtam. Van egy türkiz és királykék csillámos fonal, van egy már önmagában kétágú és átmenetes Crazy Zauberball, amihez még zöld zoknifonalat fogtam hozzá és két különböző kéket is használtam együtt. Szép kevert színeket lehet így kihozni, különösen akkor, ha a használt fonalakat aztán ugyanazon a darabon belül önmagukban tisztán is belehorgoljuk.
Horgoljatok ti is valami freeformot, ha van pár napotok most húsvét előtt-után kicsit nagyobb nyugiban, mint a szokásos hétköznapi. Nemcsak nyakmelegítőt, de vászontáskára varrható rátétet is lehet így készíteni, és akkor nem kell jövő őszig várni a használattal. Hajrá, jó kísérletezést!
Ha pedig még sosem freeformoztatok, akkor bemelegítésnek ajánlok egy kis freeform hatású virágot, amihez a leírás itt találjátok.
Habár már elég sokat fontam, valahogy mégsem állnak a szekrényben tömegével az sk fonalból készült holmik. Ennek egyik oka, hogy a 10 dekás szöszökből nagyjából be van határolva, hogy sapka vagy kis kendő készülhet, abból meg már van annyi, hogy ne érezzem az elsöprő vágyat. De a másik és szerintem fő ok, hogy szeretem nézegetni még motringban az sk fonalakat. Már ebben az állapotban is kész műalkotás tud lenni egy ilyen fonal, kár hozzányúlni, mert akkor sosem lehetünk biztosak, hogy szebb lesz-e az eredmény, mint fonalállapotában volt.
Ez a sapka-sál például így indult – és annyira mindenféle rendszer nélkül váltogatták egymást a színek és kombinálódtak egymással a két szál összecérnázásakor, hogy tényleg kockázatosnak éreztem a meghorgolást. Tudjátok, mint amikor rajzórán a sok szép színt összekeverve sárbarna pötty lesz a papíron. Egy bátor pillanatomban azért nekivágtam, és azt hiszem, igazán jó döntés volt!
Érdekes, hogy a sapkának és a nyakmelegítőnek kicsit más a színe, az egyik inkább zöldes-lilás, a másik inkább bordós. Mégis látszik, hogy összetartoznak és igazán remekül mennek a bordó télikabátomhoz.
A cowlba már kicsit kevesebb fonal jutott, mint ideális lett volna, így kiegészítettem gyári bordóval az alján, a tetejére pedig horgoltam egy díszsort, hogy meglegyen az egyensúly.
Az a tervem, hogy idén bátrabban használom az sk fonott fonalaimat – kíváncsi vagyok, hogy hány projektet sikerül összehozni. Mindenesetre az első lépést már megtettem.
A dolgok – bármilyen jól tervezem is őket – legtöbbször váratlanul alakulnak. Ez a fonal pulcsi akart lenni, kivételesen első körben is elegendő mennyiséget vettem belőle. Aztán nagyon nem tetszett a választott minta plusz fonal plusz én kombinációja, így a szekrényben landolt a 10+ gombóc fonal.
Egy narancsszínű sapka Do ruhatárába került volna, ha az utolsó pillanatban meg nem változtatta volna a véleményét. De még mielőtt megváltoztatta volna, horgoltam a sapihoz neki ezt a cowlt, hogy komplett legyen a szett. Most az van, hogy a cowl maradhat, a sapinak más tulajdonost keresünk, cserébe majd ugyanebből a fonalból készülhet egy másik sapi. Csak hogy kicsit komplikáltabb legyen minden. De addig is elvittük a nyakmelegítőt kicsit sétálni, a legtöbb helyen szép rejtőszínű volt. Csodás most az erdő!
Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában itt és nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)
A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.
Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.
A képen látható cowl ismerős lehet már azon kedves Olvasóknak, akik már kb. két éve is figyelemmel kísérték az anyahajót és átlagon felüli memóriával bírnak. Igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a maradékokból elkészüljön a passzoló sapka is.
Nem csoda, hiszen már annyi sapkát horgoltam egy időben, hogy utána egész sokáig gondolni sem tudtam rá, hogy még egyet. Most augusztusban és szeptemberben viszont egy jótékonysági projektre csináltam öt sapit, és úgy gondoltam, a lendületet ki kell használni, ha már egyszer itt van.
Eredetileg úgy szerettem volna, hogy a sapka is három színblokkból álljon, de rosszul saccoltam be az egyes színekből rendelkezésre álló mennyiséget, így random csíkos lett. Hála a ramaty időnek azonnal fel is avattam, és egészen el is érzékenyültem, hogy nahát, végre szettet hordok, mint azok az emberek, akik boltban veszik a sapkáikat meg sáljaikat.
Ahogy ígértem, november végén lesz egy újabb blogjáték itt: egy freeform horgolt nyakmelegítőt fogok kisorsolni a jelentkező olvasók között. Lassan körvonalazódik is a mű: bebújós, garbószerű nyaksi lesz, túlnyomórészt horgolt, itt-ott kötött. Mutatok két részletképet a kb 60%-os készültségű darabról, s ezzel kívánok nektek színpompás hétvégét!
Az egész úgy indult, hogy majdnem három éve megvettem egy gombolyagot a terepszínű-cirkás zoknifonalból. Akkoriban még szinte mindenből egy gombócot vettem – a sapkakorszak rossz beidegződése, ugye. Úgy gondoltam, remek stóla lenne belőle. (Tessék, nyugodtan lehet nevetni, nem sértődöm meg, szerintem is őrült ötlet volt 5 deka fonalból stólát tervezni.) Úgy két és háromnegyed évig állt a stólakezdemény egy félreeső dobozban, amikor rájöttem, mennyi színben passzoló maradékom van a horgolt Libikóka-takaróból illetve a tavalyi kedvenc stólámból.
Nem is volt más dolgom, mint a megkezdett mintát folytatni, amíg egy-egy szín kitartott. Kétszer körbetekerős nyakmelegítőig jutottam, amely lassan muzeális értékű lesz, hiszen legfőbb kedvencem, a Libikóka pestó árnyalata már megszűnt, kivonták a forgalomból. Egy perces néma vigyázzállással adózzunk emlékének.
A hetekig tartó horgolási válságomat végül két tényezőnek sikerült megoldani: az egyik egy spontán fonalshopping volt, a másik a május végéhez nem illő időjárás. Mert mennyivel jobb úgy maxi gyapjúfonalból készülő nyakmelegítőt horgolni, hogy tudom, holnap akár fel is avathatnám, ha akarnám. De tényleg, én kezdem azt hinni, hogy ausztriai életünk csak átmeneti, és a következő állomás minimum Dél-Franciaország lesz, de az sem kizárt, hogy valami egyenlítői ország. A naponta 20-25 fok különbséghez alkalmazkodni fel-le ugrálva túl nagy követelmény öregedő szervezetem felé.
Visszatérve a fonalshoppingra, ami azért a két tényező közül mégis a kellemesebb: a pinteresten találtam ezt a kendőt. A mintája is tetszik, de legjobban a színkombináció fogott meg. Azt hiszem, egyetlen nap- vagy mustársárga ruhadarabom sincs. A bézs és a sütőtökszín között még egy apró kiegészítő sem található a ruhatáramban, de még egy nyaklánc sem. Azaz de, egy vaníliaszínű len felső, amit viszont talán kétszer, ha hordtam. Hadilábon állok a feltűnő és a világos színekkel – mindkettővel mióta gyerekeim vannak. A feltűnőekkel, mert ha a gyerekek velem vannak, nem kell még színekkel is magamra terelni a figyelmet, bőven elég a hanghatás, a világos színekkel meg azért, mert a sötét ápol és eltakar. Nemcsak a plusz kilóra gondolok, hanem elsősorban a különböző foltokra, cipőtalp-, lekvár-, sár- és fűnyomokra, amelyek még akkor is a ruhámra kerülnek, ha ovi-iskola-munka előtt egy órát töltünk el együtt. Ne kérdezzétek, hogyan, de így van. Mire a munkahelyemre érek, általában úgy érzem, hogy a nap nehezén túl vagyok. Kicsit elkalandoztam – szóval a színkombináció: világosszürke, tehát nem feltűnő. Sötétszürke, szinte már fekete, de mégsem az, tehát ideális. És okker? Vagy napsárga? Itt a darabka merészség, élénkség, szín, ami jót tesz a léleknek, ugyanakkor nem túl sok. Amikor először megláttam, már tudtam, hogy egy ilyen színösszeállítású nyakmelegítőm lesz valamikor.
A télen persze hiába kerestem okkert meg napsárgát. Most meg májusban, amikor a fene se akar gyapjúból kötni-horgolni, ott kínálta magát a boltban. Lana Grossa Meilenweit 8-szoros zoknifonal egyébként. Jó vastag, hogy gyorsan menjen a munka. Leheletnyit szúrós, hezitáltam is, hogy tényleg megvegyem-e, aztán győzött a szív az ész felett, és nem bántam meg: még elviselhető mértékű a szúrás.
Felvéve nem olyan szigorú csíkos, mint kiterítve, keverednek a színek. A fazon nagyon egyszerű: körben horgoltam olyan méretű hurkot, hogy egyszer megtekerhessem a nyakam körül kényelmesen. Közben ez a modell (szintén Pinterest-es találat) volt a fejemben. Nem lett azért ekkora, de az első lépést megtettem a túlméretezett cowl felé.
És ami meg a meglepetés-faktort illeti: amikor a FB-ra felraktam egy képet a készülő sálról, Kern Ági rögtön felhívta a figyelmem, hogy akár az ebben a bejegyzésben szereplő második sapka részlete is lehetett volna a képen. Hihetetlen, de mind a színek, mind a minta tökéletesen egyezik. Oké, lehet, hogy a göbök nem egyforma ritmusban ismétlődnek, de kísérteties az egyezés. Az ok persze részben érthető, ugyanis Ágival mindketten meghorgoltuk ugyanazt a Vogue mintát, amelyből ezt a fajta bogyót tanultuk. (ld. a fenti bejegyzés türkiz sapkája illetve tőlem ez a bejegyzés) Na de mikor volt az már – és mégis. Nálam a közvetlen előzmény egyébként a Mezzaluna kendő, amelynek szintén ilyen hálós-bogyós mintája van.
Hát így esett, hogy májusban maxi nyakmelegítőt horgoltam. És amiért itt az előzményekről és a háttérről ilyen rémesen hosszan írtam, az egy felhívás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a Pinteresten ezeregy fonalas és egyéb ötletet mentettem el azzal a felkiáltással, hogy majd egyszer megcsinálom vagy csinálok valami hasonlót. Az ötletek gyűlnek, a megvalósítás valahogy elmarad. (Kivéve most, ezért jól meg is veregetem a vállamat.) De jön a nyár, tombol az alkotókedv, így most azt tervezem, hogy júniusban, júliusban és augusztusban legalább egy-egy pinterest-es ötletet megvalósítok és aztán posztolom is. Minden nyári hónap ötödikére tervezem az erről szóló posztot. Ha pedig valaki csatlakozik hozzám és a saját inspirációs mappájából, pinterestről vagy egyéb helyről megvalósít egy régen tervezett ötletet, posztolja és ír nekem egy mailt, akkor a bejegyzés végén szívesen belinkelem. Valósítsuk megy együtt régi terveinket! Lehet, hogy valakinek egy hatalmas ágytakaró lesz, lehet, hogy csak egy sütirecept vagy más apróság. Nem a méret számít, hanem az a tény, hogy nemcsak álmodozunk, elmentjük, kifénymásoljuk, hanem tényleg megcsináljuk. Bárki jöhet, akinek blogja van, nincs határidő, lehet csak egy alkalommal csatlakozni vagy csak kétszer. Én akkor is megpróbálom tartani az elhatározásomat, ha senki sem jelentkezik, de ha többen vagyunk, persze sokkal mulatságosabb, úgyhogy gyertek sokan! 🙂
Másfél gombolyag Lang Jawoll Magic zoknifonal a Fonalbisztróból, egy egyszerű horgolásminta, pár óra vonatozás és néhány esti film, s máris kész ez a vállmelegítő. Már két-három hete hordom és nagyon szeretem. Egyszerű fazon, de ezek a színek!
