Van az a pillanat, amikor próbálom menteni egy SBS fotóját valami kifejezőbb néven, mint a napi dátum + sorszám. Legyen mondjuk a minta neve és a szín, zoldsbs, lilasbs, ilyesmi. A gond csak az, hogy általában azt a választ kapom vissza, hogy “Ilyen néven már található fájl. Írja felül a program?” Nem, ne írja felül, természetesen az a lilasbs nem ez a lilasbs. Számtalan SBS-t horgoltam már, szerintem egy szivárványt simán ki lehetne rakni belőle. Már vártam most is a hibaüzenetet, amikor beírtam, hogy pirossbs – de semmi. Ezek szerint ez az első piros? Nahát, épp itt volt már az ideje.
Saját fonású gyapjú – és bár nem tűnt olyan vastagnak, azért meghorgolva elég télies lesz. Még nem tudom, mire elég ez a majdnem 10 deka fonal, de mert amúgy is szakaszonként más a színe, még lehet, hogy kiegészítem valami más bordós színnel. Odavagyok a tapintásáért, nagyon puha, egyáltalán nem szúrós vagy érdes. És akkor még mutatok egy közelképet, a többit meg majd akkor, ha majd elkészül.
Közeleg a tavasz, ami nemcsak a fotoszintetizáló lelkemnek tesz jót, de a blognak is. A Staccato shawl ugyanis már januárban elkészült, csak élvezhető minőségű fényképet nem sikerült készíteni róla. Három gombóc Barka Esti mese fonalat használtam meggypiros árnyalatban.
A PIF játék (Pay it forward) – amellett, hogy igen jó dolog adni és kapni egyaránt – még ezért is jó, mert az idő szorítása is kulcsszerepet kap benne. Aki picit is ért a dramaturgiához, az tudja, mennyire fontos ez. Az unalomnak esélye sincs, amikor már azt hinné az ember, hogy előre tudja, mi fog történni, akkor egyszer csak bedobja a szerző az idő szorítása feliratú időzített bombát, és hirtelen belehúznak az események, szereplők igazi arcukat mutatják meg, és effélék. A PIF-ben 3 hónapos határidő áll a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a megígért ajándékot, és – csak hogy izgalmasabb legyen – ha valaki késik, akkor a késés időtartamával rövidül a következő fordulóban a rendelkezésre álló idő. Ha tehát valaki 3 hónap és 10 nap alatt készült el, akkor a következő játékban 2 hónap és 20 nap alatt kell ajándékot készítenie. Nálam a külföldi postázás plusz tényező, egyrészt több időt kell rászámolni, ha Bécsből küldöm a pakkot, másrészt dupla a para is, mert bár mindig ajánlva adok fel mindent, de ha két ország van bevonva a mókába, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy csomagelkallódás esetén egymásra fognak mutogatni. Mondjuk jelen esetben ez nemcsak kellemetlen lett volna, hanem egyenesen végzetes, hiszen freeform horgolt cuccot nem lehet csak úgy pótolni, újra megcsinálni. Tehát jobbnak láttam összekötni a magyarországi telelést a stóla postázásával, habár így egy héttel kevesebb időm volt. Persze ez a sztori valószínű mindenki másnak rajtam kívül érdektelen, így jöjjenek inkább a képek, nem ragozom tovább.
Ami a legutolsó képről lemaradt, az elég jól látható az első képen elől: a kagylós-csíkos szakasz és a sárga virág. Olyan volt ez a stóla, mint a Luca széke. Bármennyire szeretem a freeformot, olyan nehezen szánom el magam, hogy a rengeteg lehetőség közül egy felé elköteleződjem, pedig minden jó ötlet nem valósulhat meg ebben az esetben sem. Szóval amikor ódákat zengek a szorító időről, akkor erre is gondolok. Talán nem véletlen, hogy eddig egy freeform holmit sem készítettem magamnak – akkor nem lenne határidő, barátnő, aki kérdezgeti, hogy mi van már a sáljával vagy beígért blogjáték, ahol freeform holmit ígértem ajándéknak.
Apropó, ajándék, apropó blogjáték. Már megint kihúzott a random.org egy játékban, így Színreszín Florentine-től nyertem egy csodás naplót sk borítással és ehhez passzoló pénztárcát. A Florentine blogját mindenféle nyereményjáték nélkül is kész főnyeremény olvasni, ő az, aki nemcsak nézegeti a blogokat meg a Pinterestet, hanem rendszeresen ki is próbál mindenféle recepteket és egyéb ötleteket, mellesleg pedig olyan hatalmas édeskömény nő a kertjében, hogy olyat kereskedelmi forgalomban még sosem láttam. Na de ha még ilyen csodaszép ajándékokat is kapok, akkor különösen boldog vagyok! Egyébként kicsi a blogos világ, ő is nyert már nálam blogjátékban.
Ja, hogy még mindig nem mondtam azt, ami miatt az egész témát elkezdtem? Szóval örömömben kitaláltam, hogy hamarosan nálam is lesz blogjáték nyereményekkel. Még nem tudom, hogy egyszerre több nyeremény vagy egymás után mindig egy – de rengeteg ötletem van, többek között egy újabb freeform darab is. És mivel készítek leírást is hozzá, ezért az is elkészíthet egy hasonlót magának, aki véletlen épp nem nyerte meg. Hogy az idő szorítása tényezőt se felejtsük el, legyen mondjuk a határidő a blogolásom 9. évfordulója, április. Remélem, velem játszotok majd!
A stóla egyébként Drops Safran fonalból készült, napsárga, narancs, fukszia és lila színekből – ha valakit a száraz tények érdekelnek 🙂
Szó szerint vettem Annás kicsi kendőjének nevét és valóban kicsi kendőt horgoltam, gyerekméretűt. A mini gombócka Malabrigo Lace minimum 3 éve várt már jobb sorsára nálam, és csak nem tudtam megtalálni a megfelelő projektet hozzá. Ez a fonal olyan kedvelt kötős körökben, hogy már-már ufónak érzem magam, amiért nekem egyszerűen nem sikerült megszeretnem. Túl könnyű, túlontúl kicsúszik a kezem közül – csak átvitt értelemben, mert amúgy szerintem kifejezetten szöszölős – túlontúl súlytalan, ami belőle készül, mintha nem is lenne rajtam. A színe viszont telitalálat.
A Kicsi kendő mintáját követtem nagyjából, kivéve ott, ahol elrontottam. Így nem lett teljesen háromszög alakú, de Do annyira lelkes tőle így is, hogy most akkor emiatt nem megyek falnak és nem is bontom vissza. Horgoltam, amíg idegem volt hozzá, aztán abbahagytam, az a kevés, ami még maradt, megy a pöttyös takaróba. Én meg felírtam magamnak kéménybe korommal, hogy lace fonal soha többet, nem vagyok én tavitündér, se nem szitakötő, nálam a fonal minimum a 3-as tűnél kezdődik, ami azalatt van, az cérna.
Miért nincs zöld kendőm, meg úgy egyáltalán zöld ruhám, pedig szeretem a zöldet? – tettem fel a kérdést nemrég. – Hát például azért, mert ha veszek egy zöld fonalat, rögtön eszembe jut valaki, akinek nagyon jól állna ebből a színből valami és akkor odaajándékozom. Ezzel a kendővel is így lesz, de amíg készül, nézegetem, csodálom, aztán ki tudja, talán egyszer én is sorra kerülök. A minta ebből a könyvből van, a fonal Lang Yarns, Jawoll Magic, a tű 4,5-es.
Még nyáron ajánlottam egy könyvet, amiből azóta elkészült az első aszimmetrikus, átlósan horgolt kendő. Nem egy boszorkányság az alapötlet, meg merem kockáztatni, hogy egy kis gondolkozással és időráfordítással bármilyen horgolás alapmintát át lehet alakítani ilyen sállá. Épp az egyszerűsége miatt alkalmas arra, hogy a fonal különlegességét állítsa a középpontba. Az én választásom most egy Zauberball Crazy fonalra esett, majdnem teljesen felhasználtam a 420 métert, s ez egy kozepes méretű kendőre lett elég. Formája miatt szerintem leginkább sálként használható, mert a csücsök nem középre esik.
Erről jut eszembe: van még egy adag Zauberballom a szekrényben. Nektek mi a kedvenc mintátok, amihez jól érvényesülne ez a fonal?
Korántsem biztos, hogy a technika velem van ezután, de tény, hogy keményen küzdöttünk az elmúlt napokban. Egyébként még csak döntetlenre állunk, további körök következnek, de úgy tűnik, néha újra tud és hajlandó képeket kezelni a masina. Én pedig kihasználom az aktuális jókedvét és simulékonyságát, ki tudja, mikor lesz újra ilyen jó passzban. Szóval ismét egy projekt még a nyárról: júniusban kezdtem, augusztus elején fejeztem be, és már alig vártam, hogy rossz idő legyen és hordhassam.
Van az a türkiz, amilyen a tenger napsütésben – ez az a szín, ami valahogy a fonalgyártókat érthetetlen módon nem ihleti meg. Lehet kapni ezt a színt pamutból meg akrilból és akkor itt nagyjából meg is áll a választék. Ezért is örültem annyira, amikor nyáron Berlinben megláttam ezt a Katia Darling fonalat. Ugyan nem teljesen tengertürkiz, de legalább itt-ott. Azonnal el kellett kezdenem horgolni belőle valamit, és mert minta nem volt nálam, maradt az SBS, ami már fejből is megy. Hanyadik is? Már nem is számolom.
Ha a nyár még tart is egy ideig, számomra idén vége a vakációnak, s a blogszünetnek is. Sziasztok! Remélem, van itt még valaki ennyi szünet után 🙂 Többek között ezt a réges-rég húzódó stólát is sikerült befejeznem a rengeteg szabadidőmben. Lover’s knot minta, amely megtanulható például a Barka horgolóiskolában. Két gombolyag Bora fonalat használtam fel hozzá szinte az utolsó méterig. Ez a fonal sokáig kereste a helyét, mert valahogy mindenhez túl nehéz, sprődnek éreztem. Ez a minta viszont pont elég szellős és jól ellensúlyozza a fonal hátrányait. Van persze előnye is: hideg tapintású, tehát nyáron is hordható és különleges a textúrája, színe is: barna és zöld, fehér csomócskákkal.
A végső mérete kb 150*50 centi lett, bár ezt nehéz pontosan lemérni. Olyan a stóla, mint Pompom, ha így viseled, ekkora, ha úgy, akkora. Mivel számtalannál is több kendőm és stólám van már, ezt most elajándékoztam csak úgy, mindenféle ünnep és apropó nélkül.
Itt volt már az ideje, hogy átnézzem a fonalaskosaram – ami nevével ellentétben nem fonaltárolásra való, hanem félholt horgolások és kötések temetője. Itt van például ez a kékség. Malabrigo Lace, finom, színe tökéletes, mégis. A Citronhoz vettem, de be kellett látnom, hogy ehhez a vékonysághoz kötésben még nem nőttem föl, így kerestem hozzá horgolós projektet. Pont erre a fajtára van szükség az Ephesus Cowl-hoz (Kristin Omdahl mintája), tehát belevágtam. Az egy dolog, hogy ízületgyilkos ez a sok virágocska ilyen vékony fonalból. De valahogy nem tetszett az sem, ami lett belőle. Hideg időre túl semmiség, meleg időre túl gyapjús-télies. Súlyra pehelykönnyű, mégse nyári darab. Nem éreztem, hogy a technikai érdekességen kívül érdemes lenne tovább kínoznom magam ezzel a modellel. A lebontásnak ez a fonal is makacsul ellenáll, nagy kínszenvedéssel sikerült valamennyit még megmentenem a fonalból, de egy ponton túl nem ment. Most azon gondolkozom, hogy valami pólót fel lehetne-e dobni egy horgolt szegéllyel vagy valami más módon hasznosítható-e. A gombóc többi része pedig egyelőre keresi élete értelmét.
Ez a kezdődő SBS nem a fonalaskosár, hanem a bőrönd alján volt: Berlinben vettem a fonalat, amikor a magammal vitt projektet kivégeztem és amúgy is rossz napom volt. Akkor meg már inkább fonalat venni, mint csokit, nem igaz? Katia Darling – erről a fajtáról már sokat hallottam, de most láttam először és a színválaszték tényleg nagyon kedvemre való. Összetétele kb. fele-fele gyapjú és műszál. Ilyet még sosem használtam kendőhöz, úgyhogy kíváncsian várom, mennyire tolerálja a bőröm.
És hogy mi minden volt még a fonalaskosár alján? Legyen elég annyi, hogy rémes volt a szembesülés. Még gondolkozom a zombik sorsán. És ti mivel kötitek le magatokat mostanában?
A június a szülinapi zsúrok hónapja, ahogy azt már korábban írtam. Mivel a Dóra osztálytársai oda és vissza vannak a színes horgolt holmiktól, amiket Dóra hord, igazán nem nehéz megfelelő ajándékot kitalálni. Egy június végi bulira készítettem ezt a kendőt Catania-szerű fonalból (100% pamut, 125m/50 gramm, Lana Grossa gyártmány, a pontos névre már nem emlékszem), a zöld szegély pedig tényleg Catania. A kendőtesthez kb. egy és egy negyed gombolyagot használtam fel, a szegély említésre sem méltó mennyiség.
A szegélyminta ugyanaz, mint a Mezzaluna-nál, a sarkokat pedig úgy oldottam meg, hogy kétszer egymás után horgoltam a hullámot és nem volt közte rp.
A minta egyébként a The finer Edge című Cristin Omdahlt könyvből van. Ott egy felsőt készít azzal a módszerrel, hogy az alsó saroktól indul, kétoldalt szaporít, majd szintén kétoldalt egyenletesen visszafogyaszt. Ha a visszafogyasztós részt elhagyjuk, egy háromszöget kapunk, tehát remek kendőhöz is. Egyébként a felsőt épp most horgolom, de az aktuális kötelezők miatt (ez a kendő és a közös horgolós SBS) kicsit háttérbe szorult – június végén azért legalábbis fázisfotót fogok mutatni róla.
