Ez a kendő is egy a lassan készülők közül, amelyeket az UFO-leszámolási akcióm keretében végre sikerült befejeznem. Do egykori furulyatanárjának lett volna búcsúajándék – ehhez annyit, hogy két éve abbahagyta a furulyatanulást. Szerencsére azért el fogjuk tudni érni a célszemélyt, aki valószínűleg már lemondott arról, hogy valaha is megkapja a királykék kendőjét. A szín az ő választása, a minta az enyém – hozzá valamilyen modernebb mintát kerestem, nem a hagyományos csipkést.
Az alapminta ebből a könyvből van, ez a címlapmodell. Egyébként nagyon haladós technika, tulajdonképpen néhány nap alatt horgoltam, csak elhúzva két évre. Rengeteg háromráhajtásos pálca az odasorokban, a visszasorokban pedig rövidpálca. Csak éppen én kicsit belevariáltam, és nem csücsöktől végig növekvő kendőt csináltam belőle, hanem a felénél elkezdtem visszacsökkenteni a sorok hosszát. Ez elvileg egyszerűnek tűnt, de mire rájöttem, hogy hogy lesz jó, bontottam is párszor és akkor félre is tettem az egészet úgy 23 hónapra, aztán amikor megint nekiveselkedtem, már gyorsan ment megint.
A fonal Lang Yarns Merino 120, nagyon jó alapfonal, nem először használtam és nem utoljára. Egészben így néz ki, szerintem nem annyira vállkendőnek való fazon, sálnak jobban néz ki, mert a mélysége nagyon nagy a szárnyfesztávolságához képest – bár ezt lehet, hogy csak a 158 centim mondatja velem.
A minta egyébként nagy kedvencem lett, szerintem fogok még vastagabb fonalból az eredeti leírás alapján aszimmetrikus kendőt is horgolni belőle.
A legutóbbi bejegyzés óta eltelt időben kevés horgolás fért a napjaimba, ezért is tartott olyan sokáig, hogy elvarrjam azt a négy szálvéget, ami ezen a kendőn volt. És tényleg, a szálak elvarrása hosszabb ideig tolódott a háttérben, mint amennyi idő alatt egyébként nulláról elkészült a Mezzaluna. Hogy hanyadik is a sorban, azt meg sem tudom pontosan mondani. Ez egy olyan minta, hogy miután az elsővel nagyon megszenvedtem, a többi már könnyen és gyorsan csúszott le a tűről. Igazi relaxhorgolás, pláne, ha még a színek is ilyen szépek, mint ez a kék-zöld Zauberball Crazy.
Egy 15 dekás gombolyag ugyan nem volt elég, de a másodikból sok maradt – persze ezt nem bánom, lesz helye. Még azt sem zárom ki, hogy a zoknifonalat végre eredeti funkciójában fogom felhasználni.
4,5-es tűvel horgolva a mintát elég szép méretet kaptam: a kendő belső íve 177 centi lett, mélysége pedig 39 centi.
Nem volt hiába a projektleltár, szépen elkezdtem dolgozni a félkész holmik befejezésén. Ebből a Mezzalunából nem sok volt már hátra, csak a szegélyt kellett meghorgolni, szálvégeket eldolgozni és blokkolni. Azért nyaralt olyan sokat a WIP-szekcióban ez a kendő, mert nem igazán tetszett. Amikor megvettem ezt a kézzel festett fonalat, még nagyon odavoltam az ilyen színváltós fonalakért, azóta ez megváltozott. Most már legfelejbb hosszan átmenetest veszek, de inkább egyszínűeket. Kitapasztaltam, hogy vannak fonalak, amelyek csak motringban tetszenek nekem, meghorgolva vagy megkötve nem annyira. Most végül rábeszéltem magam, hogy ne bontsam le, hanem adjak egy esélyt neki és ha mégsem szeretem meg, akkor legfeljebb továbbadom.
Azért nem lett kevesebb a WIP-lista, mert közben már elkezdtem egy másik kendőt ugyanezzel a mintával ajándékba. Tudom, gyógyíthatatlan vagyok, de ez van.
A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:
Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.
Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.
Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.
Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.
A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.
Legutóbb a kanapészabály annyira pozitív fogadtatásra talált, annyian mondtátok, hogy ti is ismeritek, csak eddig nem volt néven nevezve, úgyhogy kedvem támadt további szabályoknak is nevet adni. Az SBS-ből sosem elég szabályt például biztosan sokan osztjátok (bár tudom, ez egy megosztó minta). Egy másik szabály pedig: Ha csak egy gombócod van a Zauberballból, akkor az valószínűleg SBS lesz.
Nálam ez a Zauberball-szerelem úgy van, hogy szinte mindegyik színárnyalat tetszik, de némelyik annyira, hogy tényleg nem tudom otthagyni a boltban. Persze csak egy gombócot, ne essünk túlzásokba! Innentől majdnem biztos, hogy hamarosan megint lesz egy SBS-em. Ez itt a Kleiner Fuchs nevű árnyalat, és hála egy kedves blogolvasónak, megtudtam horgolás közben, hogy nem egyszerűen egy kisrókára utal a név, hanem a rókalepkére. Tényleg van ilyen és a szárnyai tényleg olyanok, mintha ebből a fonalból készült kendőt viselne.
Sok mesélnivaló ezen kívül nincs is róla, egyszerűen csak gyönyörködjetek ezekben a színekben! Élénk ősz típusok előnyben.
A tavaszi 1001fonal.hu fonalteszt kivételesen inkább volt intellektuális kihívás számomra, mint horgolástechnikai. A választékból olyan fonalat kértem, amit egyébként garantáltan nem tettem volna kosárba, annyira kívül esik a komfortzónámon: a Phil Soleil-t. Na de a tavasz kiváló időpont az új dolgok kipróbálására és az újratervezésre. Hogy értsétek, mire gondolok, megmutatom a bullet journalom idevonatkozó oldalát, még akkor is, ha a kalligráfiai próbálkozásom nem kifejezetten közönségérett.
Mivel a fémszálak a fonalakat általában keménnyé szokták tenni, ezért első gondolatom a nyári táska illetve neszi horgolása volt. Magam is meglepődtem, amikor kézbe fogtam a fonalat: a várakozásnál sokkal lágyabb volt és már ekkor sejtettem, hogy a táskából nem lesz semmi. Azért nekirugaszkodtam mégis, de csak hogy néhány sor után ténylegesen elálljak a tervemtől. Túl lágy volt a kelme esése. Éreztem, hogy vétek ebből a puha fonalból táskát készíteni. Mondjuk ezen a ponton azt a tapasztalatot is megszerezhettem, hogy igen nehezen bontható, de leginkább sehogy, szóval érdemes rögtön az elején jól dönteni vagy rátartással rendelni, hogy a kísérleteknek és a próbakötésnek is maradjon alapanyag.
Hogy el ne felejtsem: drapp és rózsaszín fonalakat kaptam. Ez is komfortzóna-elhagyás volt, de a végén azt hiszem, sikerült a legjobbat kihozni az egészből.
Szerintem nagyon kínálta volna magát a fonal a fémszálak miatt könnyű nyári felső kötésére, arra a fajtára, ami csak két harisnyakötéses négyzetből áll, esetleg elől függőlegesen futó kis csavart mintával vagy csipkével. Na de a drapp számomra ehhez nem jön szóba, drapp felsőben lenni kicsit messzebbről nézve olyan, mintha semmi nem lenne az emberen, ehhez meg én már öreg vagyok. Mindenesetre nem kizárt, hogy a türkizből még megvalósítom ezt az ötletet.
A listán a harmadik tétel egy kamaszlánynak való felső: a rózsaszín fonalból lehetett volna a két háromszög és az alsó, háton is futó egyszerű sáv mondjuk a drapp és esetleg más rózsaszín fonallal csíkozva. Ezt az ötletet végül csak azért vetettem el, mert nem találtam elég gyorsan ilyen kötésmintát, de egyébként még mindig nagyon birizgálja a fantáziám.
Ha van bevált mintátok ilyen szabással 11-12 éves méretben, ne tartsátok titokban! Köszi!
A listán a negyedik egy apróság, erről most nem is mondok semmit, mert valószínű egy újabb bejegyzés tárgya lesz. Az ötödik ötlet pedig már majdnem tényleg az igazi lett: egy ötláncszemes ívekből készülő nyári szélesebb sál, hosszúkás vállkendő. Aztán az élet ezt is keresztülhúzta.
Örök hála annak a szőke lánynak, aki április 7-én a hármas metrón utazott fekete bőrdzsekiben és fekete, hatalmas, gazdagon rojtozott granny kendőben. (Magára ismer valaki?). És elnézést utólag is, hogy feltűnően bámultam, tényleg annyira zseniálisan nézett ki az a kendő, pedig tényleg fekete egyszínű volt és semmi extrának nem nézett ki a fonal. De akkor már tudtam, hogy megtaláltam a megfelelő projektet a csillogós bézs fonalamhoz.
Technikailag semmi különös, de a csillogó fémszálak miatt igazi szemmágnes lett ez a kendő.
Amit még érdemes tudni a fonalról: pamut-műszál-viszkóz keverék, a fémszálak néhol arany, máshol ezüst színűek, de egyik sem túlontúl tolakodó. Pont ezért szerintem mind a hideg, mind a meleg színtípusok tudják hordani (ha nem is a bézs árnyalatot, de valamelyiket a színpalettáról mindenképp.) 135 méteres az 5 dekás gombóc és a kicsit több, mint három gombócból készült kendőt azért már húzza lefelé a súlya. Egyébként pont ezért is mutatna jól belőle a láncszemívekből készülő stóla is.
A rózsaszín gombolyag egyelőre még a tűn van, igyekszem azt is hamarosan mutatni, egy unokahuginak készül belőle nyári ruha varrással kombinálva.
Nagyon köszönöm ismét a tesztelési lehetőséget az 1001 fonal csapatának!
Továbbra is töretlen kitartással haladok a fonalfalás útján. Ez a projekt több szempontból is jól illik a 2017-es fonalas kihívásba:
a fonal készleten volt
ez az első projektem ezzel a fonallal (Lang Yarns Merino 120)
meglévő minta, mégpedig a Häkeltücher című könyvből, amiről már írtam korábban. Ez a címlapmodell.
Haladós minta a háromráhajtásos pálcáknak köszönhetően és nekem a modern, minimalista szélcsipke is kifejezetten tetszik. Négy gombóc fonalam van, szerintem hármat fogok belehorgolni a kendő testébe és a negyediket meghagyom a körbehorgolásra, mert ez a kendő nagyon igényli, hogy fixálja az utolsó rövidpálcás sor, mert a csipkerész egyébként behajlik.
Remélem, hamarosan a kész kendőt is tudom posztolni, mert ez ajándék lesz és már a kezdés pillanatában több hónapos késésben voltam vele.
Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.
A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.
Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.
Jól indult a 2017-es fonalas év, a kihívás, miszerint elsősorban meglévő fonalból és mintákból dolgozzunk, szó szerint szárnyakat adott. Na jó, annak is lehetett szerepe, hogy az első héten még szabadságon voltam plusz kint olyan viharos szél fújt, hogy tényleg nem nagyon volt alternatívája a kötés-horgolásnak.
Az október-novemberi Simply Häkeln magazinban találtam egy kendőmintát, amely kifejezetten színes maradékok felhasználására íródott. Laura Strutt a minta szerzője, Modern Crocheted Shawls and Wraps címmel jelent meg könyvben a leírás, magyarul pedig a Kreatív horgolás című újságban találjátok. UPDATE: Ezen a linken pedig angolul ingyenesen elérhető. Köszönet Dórának, aki felhívta a figyelmem rá!
Az én kendőm kisebb lesz, mint a mintában szereplő, mert csak 3 gombóc fehér Barka tó fonalam volt és nem szeretnék pluszban venni hozzá. Az első két gombóc ment bele az egyszínű fehér középrészbe, és a néhány sor a csíkozott részben lesz majd a harmadik gombócból. A barackszínű fonal Muzsi festése, a rózsaszín Drops Fabel, a pink pedig egy régesrégen a Dawandán vett kézzel festett zoknifonal. Nem teljesen a leírás szerint, de azért nagyon erősen az alapján csíkozgatom a kendőt, amíg el nem érem a kívánt méretet és / vagy el nem fogynak a fonalak. A további sorsát még nem tudom, elvileg nem akartam több kendőt horgolni magamnak, de most valahogy megtetszettek ezek a színek. Mire elkészül, talán ki is derül, megtartom-e vagy továbbadom.
Az elmúlt két hónap felgyülemlett stresszhelyzetei után kábé az utolsó pillanatban eldöntve leléptünk egy kis hétvégi csobbanásra. Csoda-e, hogy horgolni Balaton-kék Tó fonalat vittem és mintának a Marina kendőt választottam? Szentül meg voltam győződve egyébként, hogy majd ott a nagy semmittevésben írok pár blogposztot meg elintézem ezt is meg azt is – ehhez képest a számítógép bekapcsolásához sem volt kedvem. A gyerekek hasonlóan voltak. Mindketten teljes elszántsággal vitték magukkal a biológiát illetve a környezetismeretet, hogy majd a következő tesztre tanulnak minden nap. Szerencsére alig jutott eszükbe a tanulás, helyette szinte egész nap úszkáltak.
Vicces módon épp most futottam bele egy internetes vitába, amely arról szólt, szükség van-e olyan wellness hotelekre, ahonnan a gyerekek ki vannak tiltva. Egy hozzászóló szerint teljesen érthetetlen, hogy miért visz az ember wellnessezni gyereket, mert az felnőtteknek való. Hát nem tudom, én ebben az évben azt vettem észre a gyerekeken, hogy semmivel nem kisebb a stressz, amiben élnek, mint a felnőtteké. Nyilván nem élet-halál kérdése, hogy hányas lesz a matekdolgozat, nem lenne balhé itthon, ha rosszabbul sikerülne, mégis, ők olyan magasra teszik maguknak a mércét vagy annyira beijesztik őket az iskolában, hogy ezzel kelnek, ezzel fekszenek az egyébként eddig jelesnél rosszabbat soha nem kapott gyerekeim. Úgyhogy szerintem éppúgy szükségük van a lazulásra, pihenésre, mint bármelyik felnőttnek. Egy alapos környezetváltozás nélkül a szünetben is ugyanúgy a szokásos jajmileszamatekdogával témán agyalnának, mint a suli idején.
A gimibe való váltás egyébként eléggé kivágta a biztosítékot nálunk. A kuckós-barátságos osztrák általános iskola negyedik osztályában nagyjából az volt az örökké hangzó refrén, hogy bezzeg majd a gimi sokkal nehezebb lesz. Persze nehezebb, ez igaz, de nem megugorhatatlan. Viszont ezzel az ijesztgetéssel meg az új környezetből adódó átmenettel együtt nálunk a szeptember a sírás hónapja volt. Egy olyan gyereknél, akinek tényleg semmi gondja nem volt eddig az iskolával és a tanulással, rémesen ijesztő ezt látni. Sajnos az a fajta biztatás, hogy nekem is volt rossz jegyem, amikor ötödikes voltam, nem ért célt, csak annyit értem el vele, hogy a gyerek két dologért bőgött: 1. mi lesz, ha nem sikerül a dolgozat 2. anya azt mondta, hogy ne vegyem olyan komolyan a sulit, de én nem tudom nem komolyan venni.
Ezen a ponton és amikor a dolgozat reggelén síró gyereket kísértem a suliba, ahova amúgy egyedül szokott menni, de aznap kérte, hogy kísérjem el, elhatároztam, hogy más stratégiát kell választanom. Most az van, hogy minden héten egy reggel korán indulunk el otthonról és a gimi közelében lévő pékségben reggelizünk, igazi bécsi szertartásos kávéházi reggelit. Legyen valami pozitív asszociáció az iskolához legalább egy héten egyszer. Hogy bejön-e a taktika, azt majd karácsony táján fogom kiértékelni, addig is reménykedem.
És amikor már megnyugodtam volna, hogy mennyire kreatívan megoldottam ezt az új nevelési helyzetet, kiderült, hogy K. féltékeny, hogy ővele nem reggelizek kávéházban. Hát ezen ne múljon még akkor sem, ha az ő sulijához nem esik útba a nevezett pékség, nincs nekem szőrös szívem, még korábban is kelek emiatt, ha kell. De még ez sem derítette jobb kedvre, sőt, magán kívül kiabált, hogy hiába szeretné, neki erre reggelente nincs ideje. A nincs időm felkiáltás egyébként lényegesen többször hagyja el a száját, mint azt szerintem harmadikos élethelyzete indokolná, pláne, hogy az iskolába vezető útja 3 perc csigatempóban. Hosszas lélekbányászat után kiderült, hogy az írásórán túl lassan ír, és gondolom, ezt mondják is neki néhányszor. Úgyhogy egészen magáévá tette a nincs időm életérzést és kiterjesztette úgy általában mindenre. Hát ilyenekkel küszködünk mostanában és ezért is volt életmentő ez a mostani medencézős hosszú hétvége Tó fonallal és Marina kendővel meg olyan hotellal, ami ugyan nem kifejezetten gyerekekre van specializálódva, de nem néznek leprásként a gyerekekre. És csodák csodája, a gyerekek – nemcsak a mieink – tudtak viselkedni és hagyták pihenni a felnőtteket, miközben ők is kicsit elfelejthették a matekjegyet meg a túl lassú írástempót és az összes ilyen dolgot, ami egy nyolc- és tízéves szívét nyomja. Én meg elfelejtettem, hogy ápolnom kéne a blogomat, úgyhogy ez a hét se lesz olyan posztokban gazdag, mint szeretném, de talán elnézitek ezt most.
