Hála a 100kreanapnak, az utóbbi időben több projekt is elkészült. Ez a kék kendő például, amelynek az alapanyagát tavaszi fonalbeszerző utamon Maria Saalban vettem. Egyszerű granny háromszög, ebben a fonal viszi el a show-t, nem a minta. Katia Versailles fonalból készült, nagyja viszkóz, és még valamennyi “poli” szál is van benne, gondolom, ez utóbbi az ezüstszínű metálos csillogós rész. Abszolút bejött ez a fonal, fogok még horgolni belőle nyári felsőt is, klassz hűvös érzés a bőrön a kész darab. A szegélyrojtoknál kicsit játszanom kellett, mert a csillámos fonal nagyon fogyott, így sima pamuttal vegyesen rojtoztam.
A másik elkészült kendő mintája pedig Beatrice Simon francia tervezőnő horgolt csipke tematikájú füzetkéjéből van. Mostanában keveset csipkéztem, ahhoz nekem kell egy külön mindset és persze nyugi, mert ennél majdnem végig kellett néznem a kottát, mire megtanultam, mi mi után jön, és számolni még a megértés után is kellett, szóval ez nem megy sorozatnézés közben sötétben. A nyaralás viszont pont jó alkalom volt, a tengerparton meg a római kávézókban szépen haladtam vele. Egy 100 grammos gombócom volt ebből a színből, ami azért nem sok, de legalább ennyi előnye legyen az alacsonyságomnak, hogy ez is elég.
A fotók Friesachban készültek. A táj, mint látszik, csodás, de aki erre jár, annak nagyon ajánlom még a kb 1-2 órás sétát a városka középkori falait, bástyáit, kis várait követve, valamint a főtéren lévő kézműves cukrászda és csokimanufaktúra meglátogatását.
A legutóbbi posztban említettem Annás Böbe kendő mintáját illetve mutattam az első darabot, amit e leírás alapján készítettem. A Whirl elég kiadós volt ahhoz, hogy egy másodikat is horgoljak, mindkettő kendő gyerekméretű. Persze ez nagyon viszonylagos, én kisnövésű felnőttként is hordok ilyen méretű kendőket sál helyett, tehát úgy, hogy nem takarja a teljes hátamat. Ez a szépség készült tesóm másik kislányának:
És amikor itt tartottam, arra a gondoltam, hogy hát két tesóm van és a másiknak is van lánya, szóval hogy néz már ki, hogy ő nem kap semmit! Így elkezdtem egy harmadik kendőt is, itt már vegyes fonalakat használtam. Egy pamut csipkefonalat, amit anno sok éve, szerintem 2017 körül vettem egy Gyapjúnapon, a megkezdett Whirl gombolyagból egy szakaszt és egy lila pamut-selyem keveréket, amivel ugyan más terveim voltak, de mit tegyünk, ha ide kívánkozott! Ez a lila gombóc lényegesen vastagabb, mint az előző kettő, szóval itt a mintát is kicsit hozzá kellett passzítani a fonalhoz: hárompálcás csoportok helyett mindenütt két pálcából állnak a csoportok. Szóval szigorúan nem megy át Böbe kendőként, de azért abból indultam ki. Amúgy nincs még kész, majd még úgy is mutatom.
Nem mondom, hogy nem dolgoztam máson a legutóbbi poszt óta eltelt időben, de csak ezek igazán látványosak. S mivel nem annyira tudtam kimozdulni a granny minták egyhangúságából, most megint belekezdtem egy 100kreanapos kihívásba. Amikor ezekben benne vagyok, általában megtáltosodom és például befejezek félbehagyott projekteket. Mivel ilyenből is van egy-kettő, nagy várakozással vagyok a következő 100 nap, azaz most már csak 95 felé. Majd mesélek október 5-én, mire jutottam! És nálatok milyen projektek vannak tervben a nyárra?
Nem tétlenkedtem: a múltkori sikeres fonalbevásárlás után kirojtoztam végre az ezüst granny kendőt. Amennyire kompromisszumosnak gondoltam először, hogy más fonalból vannak a rojtok, mint a kendő teste, most annyira tetszik.
Érdekes egyébként ez a rojtnak használt fonal. Van egy tömörre fonott belsőszál, ami ezüstös és kívül moheres szöszös, a szöszök pedig feketék, így lesz sötétszürke a hatása. Katia Air Lux a fonal neve, ha esetleg pont ilyet kerestek. Nekem nagyon tetszett, szerintem fogom még használni más projektekhez is. El tudom képzelni például egyszínű szürke felsőhöz, aminek az ujja egy része ezzel van csíkozva és/ vagy mondjuk a bundjai ebből vannak.
Vicces egyébként, hogy most ilyen granny-korszakomat élem, műben van még egy nagyon szimpla granny háromszögkendő és egy szintén granny mintás íves kendő. Mutatom majd ezeket is, ahogy haladok velük. Kellemes horgolást nektek!
A #100kreanap időközben szinte hagyománnyá vált az Anyahajóblog közösségében. Az a célja, hogy 100 napon keresztül minden nap kicsit, akár csak negyed órát fonalazzanak a résztvevők, még akkor is, ha amúgy ezer más fontos tennivaló is lenne. Ez egyfajta tiszteletadás önmagunknak, hogy mi is érünk annyit, mint az összes többi családtagunk, akiknek első sóhajtására azonnal ugrunk, hogy szolgáljunk és védjünk.
Hogy könnyű legyen megjegyezni és számolni a napokat, idén rögtön január elsején kezdtük az első száz napot. Bevallom, nekem nem volt könnyű, nem is lett 100%-os siker. A január még egész jól ment. Egy pink SBS kendővel kezdtem, majd egy babatakaróval folytattam. A hónap végén viszonylag hirtelen felindulásból rendeltem egy Kromski szövőkeretet, így a februári kreaidőt nagyrészt a szövés töltöte ki. Amikor nem szőttem, akkor pedig az ujjatlan Mesa pulcsimon dolgoztam. A pulcsival valahogy március elején eljutottam odáig, hogy már csak a szálakat kellene elvarrni és meg voltam győződve róla, hogy ezt a hónap során megcsinálom. Azóta is a kanapén parkol ez a projekt. A szövés, egy asztali futó elkészült és elégedett is vagyok vele. Szintén még valamikor az év elején fontam is egy kicsit, egy fonalas barinőtől még régebben kapott szöszből lett fonal.
Márciusra két régebben szőtt kendőm kirojtozását terveztem, de valahogy erre nem vitt rá a lélek. Cserébe viszont elkezdtem két horgolt kendőt, egy csipkésebb-odafigyelősebbet és egy granny mintásat, amiben a fonal viszi el a showt. Közben felvetettem egy mások szövésnekvalót is, amivel viszont nem volt meg annyira a flow, mint az elsővel és idejekorán le is kellett szednem a székről. Ez egyelőre várja, hogy kitaláljam, mi fog vele történni. Majd szentelek neki egy teljes posztot is, ha kicsit múlik a frusztráció. Szintén elkezdtem egy horgolt díszpárnahuzatot is, ennek most már csak a varrógépes rész a híja.
Egy vívmánya még volt a márciusnak: végre ellátogattam a szomszédos városkában lévő fonalboltba, és itt végre vettem fonalat egy parkolópályás projekt befejezésére. Végre van rojtnakvaló ehhez a kendőhöz:
Összességében a befejezetlenség érzése maradt meg erről a 100kreanapról, mert igazán elkészült projekt csak három volt, miközben pedig elég sok időt töltöttem fonalazással. Persze nem csodálkozom, hogy így alakult, az élet egyéb területein is elég zaklatott időszak van mögöttem, ilyenkor nem annyira a szálak elvarrása, inkább a felfejtése meg összekuszálása van porondon. Sajnos ez csak nagyon kis mértékben fogható nálam a Covidra, így nem várhatom, hogy majd az oltás mindent megold.
Amire ebben a három hónapban rájöttem: nagyon kényes az egyensúly a nyomasztóan sok elkezdett projekt és a túl kevés projekt között. Most azért nyomasztanak a befejezésre várók, mert már tényleg csak a legutolsó lépések vannak hátra, amiket nem szeretek csinálni. De kell legalább 3-4 olyan projekt, ami épp “szeretem-fázisban” van. Ha ennél kevesebb van, az sem jó. Kell egy tévézős, vakon horgolható, kell egy odafigyelős és egy szövés, ez a minimum.
A következő hetekre összeírtam a to do listámat:
kirojtozni az ezüst kendőt
a lila csipkés horgolást folytatni
a Mesa szálait elvarrni
a díszpárnához megvarrni a huzatot és ráapplikálni a horgolt előlapot
egy felsőt varrni a lila jersey anyagból (2 éve várja a sorát)
eldönteni, mi lesz az elfuserált szövésből (lehet, hogy párnahuzat) és aszerint befejezni
a türkiz granny kendőt folytatni és kirojtozni
a két szövést kirojtozni, amit még márciusban akartam
egy szoknya upcycling projekt
kitalálni, mi legyen az elfuserált szövés felvetésének maradékából
végre átírni a blog about rovatában, hogy már nem Bécsben élek és kicsit átnézni a Bécs látnivalói posztokat, hogy aktuálisak-e még.
És nálatok hogy alakult a 2021-es első 100kreanap? Mi ment jól, mi vel vagytok elégedettek? És mi halasztódott a következő hónapokra?
Ezt a fonalat több más szintén lilás-pinkes motringgal együtt pár évvel ezelőtt vettem Soft Rainbow Muzsitól. Pulcsit szerettem volna kötni belőle – fogalmam sem volt még akkor, hogy mennyire nem jó ötlet az én kötési tempómmal és kitartásommal kettes tűvel pulcsit kötni. De szerencsére a korral megjött nálam a reális énkép is, úgyhogy tavaly év végén döntöttem: nem fogok én cérnából pulcsit kötni, inkább keresek hozzájuk kendőmintákat.
SBS-em ugyan rengeteg van, de pinkes-rózsaszínes még nem volt, így addig is, amíg kitalálom, hogy milyen kendőt szeretnék kötni, gyorsan – tényleg meglepően gyorsan – összehoztam ezt az SBS-t. Most nagyon vissza kell fognom a kezemet, nehogy a többiből is ez legyen, annyira kellemes meditatív tevékenység.
Hosszan nézegettem a könyvesboltban kapható Rico hosszan átmenetes fonalakat. Izgalmasnak tartottam a módot, ahogy ezek az átmenetek létrejönnek: az egyes lazán egymás mellett futó szálak különböző pontokon sötétednek, így egészen finom átmenetek vannak a színek között.
A világosszürkéből a sötétszürkébe futó átmenet tetszett a legjobban, így ebből akartam először egy SBS-t, azán egy felsőt horgolni, aztán megint egy másik kendőmintával próbálkoztam. A realitáspróba viszont bebizonyította, hogy ez a lazán egymás mellett futó sok szál abszolút nem jön be nekem, nagyon szenvedtem a horgolástól. Végül frusztráltan félreraktam a gombolyagot, és csak valamikor összel szedtem újra elő, egy utolsó esélyt adtam neki, mégpedig a Marina mintájával.
Nem tudom, mi változott, de ennek a mintának megadta magát a fonal – vagy egyszerűen eddigre már megszoktam a sok visszabontott próbálkozás közben, nem tudom. Magamhoz képest gyorsan elkészült a kendő, lefotózni aztán kb. még ugyanannyiba telt, mint a horgolás. Azt hiszem, már eddig is a legjobban kihasznált és legkedveltebb három kendőm közé küzdötte fel magát.
A gombolyag egyébkét 20 dekás volt és maradt belőle elég szép mennyiség. A legvilágosabb szürkék annyira nem hiányoztak ebből a projektből, így még keresem a helyét a maradéknak.
A nyárról halogatott sorozat utolsó előtti darabját láthatjátok ma, az utolsó majd karácsony után jön, mert az meglepetés. Ez a Zauberball fonal már rég keresi a nekivaló mintát, de mert csak valamivel kevesebb, mint egy gombóc volt belőle, így olyan semleges projektet kellett választanom, amelyet bárhol abba lehet hagyni. A szokásos sarktól növeszthető kagylómintát választottam, és nagyon elégedett vagyok. Persze másfél gombócból még jobb lenne, így amolyan zsebkendőcske méretű, de a színátmenetek már így is jól kijönnek. Kicsit kellett vele varázsolni, mert a majdnem egy gombóc nem egy darabban volt, de szerintem sikerült eltalálni.
Év vége fele igyekszem a lemaradásaim ledolgozni. A következő három bejegyzésben olyan kendőket mutatok majd, amelyek még tavasszal és nyáron készültek. Ezt a projektet Pollevie munkái inspirálták. Ő ugyan sokkal díszesebbeket horgol, de az alapformát nagyon jó ötletnek tartottam és egyszerűen ránézésre utánhorgoltam. Ő egyenes csíkokkal keretez általában, nekem most kagylómintás kerethez volt kedvem. Emiatt aztán más díszítést nem is viselt el ez a darab, itt a színek viszik el a showt.
Mindenféle fonal van ebben, tiszta gyapjú, gyapjú-pamut (Drops cotton merino), tweed selyem, kézzel festett zoknifonal, Secret Garden. Igazi tartalomjegyzék ez a fonalkészletem utóbbi éveihez. Nem is mondok többet, nézegessétek a képeket.
Visszanézve a blog szünetének az idejére, nem is annyira az elkészült projektek az érdekesek szerintem, hanem két reflektívebb jellegű téma. Remélem, nem untatlak Titeket, ha ezeket is megosztom.
Augusztus elején színtanácsadáson jártam. Régóta tervezem, azt is egész határozottan tudtam, hogy a piacon található sok színtanácsadó közül Molnár Timeához szeretnék menni, az ő kompetenciája számomra nagyon meggyőző volt a blogja alapján. (Egyébként ez nem egy szponzorált poszt, csak és kizárólag azért osztom meg, mert az élmény hatása érezhető a horgolási gyakorlatomon is.)
Az ismerősi körömben ez a vágyam illetve döntésem elég nagy megdöbbentést keltett. Kábé az „ilyen is létezik?” és a „jódógában már azt se tudja, mire költsön” tengelyen minden észrevételt kaptam, kedvencem a „te tényleg hagyod, hogy más előírja, milyen színeket hordjál?” kérdés volt. Ehhez képest én meg azon csodálkoztam, hogy jé, ezek szerint nem érdekel mindenkit, hogy mi áll jól neki? Nem vagyunk egyformák.
Több motivációm is volt, hogy megismerjem a számomra előnyös színeket, anyahajós összefüggésben a legrelevánsabb talán, hogy nagyon rég vágyom készíteni magamnak egy kasmír nyakmelegítőt. A kasmírfonal pedig drága, úgyhogy egész eddig sosem bírtam elszánni magam a lépésre, hogy bevásároljak belőle – esetleg egy olyan színből, ami nem is áll jól. (Ilyennel amúgy, mint kiderült, tele a fonalgyűjteményem.)
További motivációm a lustaság, az unalom és a kifejlett kritikai érzékem volt. A lustaság: nagyon ritkán sminkelek, igazából jobban szeretem azt a negyed órát, amit más arcfestéssel tölt, inkább egy másik szépségtechnikára, az alvásra fordítani reggelente. Smink nélkül pedig nincs túl sok más eszköz az előnyös színeken kívül, ami elvonja a figyelmet a fiatalság múlásáról. Az unalom úgy jön a képbe, hogy hordtam két színt, a türkizt sötét és világos változatban, valamint a bordót, ezekről nagyjából tudtam, hogy jól állnak, de eléggé untam már és szerettem volna, ha más színek is bejönnek a lehetséges előnyösek közé. A kifejlett kritkai érzék pedig az utcán sétálva fogott el gyakran, amikor láttam nőket, akik alapvetően szépek lennének, de lerítt róluk, hogy öregíti őket a ruha, a smink, amit hordanak. És óhatatlanul arra gondoltam, hogy ezt saját magán senki nem látja, máson viszont annál inkább – rajtam is minden bizonnyal. Ezért érdekelt az is, hogy egy elfogulatlan kívülálló, akihez érzelmileg semmi közöm nincs, milyennek lát különböző színekkel engem. Ennél aztán többet kaptam, mégpedig azt, hogy én is tudom magam kívülállóként látni, ha koncentrálok rá, mivel láttam 200+ színt az arcom mellett és már nagy biztonsággal látom, hogy mi a harmonikus és mi nem az.
A döntésemet, hogy most vagy soha, az is segítette, hogy a ruhatáram amúgy is alapos változásra szorult, így jó befektetésnek tartottam, hogy már tudatosan válasszam ki a leendő darabjait. Mivel a most kifutó ruháim is 7-8 évesek, azaz hosszú távra választok ruhákat, így abszolút racionális gondolatnak tűnt, hogy megengedem magamnak a színtanácsadás luxusát és cserébe nem költök olyan darabokra, amelyek a boltból hazaérve mégsem tetszenek.
A színtanácsadás részleteivel nem untatlak benneteket, az a lényeg, hogy rengeteg szín kipróbálása után nemcsak egy színkártyát kaptam, hanem egyfajta látásmódot is, és ez most jót tett a lelkemnek. Persze a kedvenc holmijaimat akkor is fogom hordani, ha véletlenül nem passzolnak a tanácsadás eredményében, mert szerencsére ezért sem csuk le a színrendőrség.
És hogy mi köze ennek a horgoláshoz? Egész eddig abból indultam ki, hogy meleg színtipus vagyok, leginkább ősz, de a lágyabb fajta. Az ősz színeit lelkileg is közel éreztem magamhoz, a természetesség és kis rusztikusság otthonos számomra. Ha visszanézitek a saját részre horgolt kendőimet, túlnyomó részben ez a színvilág uralkodott a munkáimban. Volt viszont pár olyan ruhavásárlásom, ami miatt mégis bizonytalan voltam: színek, amelyeknek elvileg passzolni kellett volna, ha meleg színtípus vagyok, kifejezetten halotti maszk jelleget adtak az arcomnak. A színkártyákkal való játszogatás után kiderült, hogy miért: végülis hideg típusba kerültem, a lágy nyár sémába illek a leginkább, azon belül viszont picit sötétebb irányba is elmehetek. Fantasztikus volt látni, ahogyan színek, amelyektől eddig óvakodtam vagy amelyeket egyáltalán meg se közelítettem egy ruhavásárlás során, tökéletesen passzoltak az arcomhoz. Málna- és egyéb bogyószínek, a türkizek és a smaragd, rengeteg szép lila, a bordók kékes árnyalatai. És persze a szürke, amelyről tavaly fedeztem fel, hogy az is szín. A barnáról, ami eddig a biztos, ami biztos színem volt, kiderült, hogy inkább kerülendő, ha nem akarok saját öreganyámnak öltözni.
Összességében felvillanyozott ez az élmény, és ha még a kasmírfonal beszerzése meg a ruhatárújítás várat is magára, az biztos, hogy egész új szemmel fogok válogatni a színek között.
Sosem gondoltam volna például, hogy lesz valaha egy ilyen fonalrendelésem:
Néhány olyan sk kendőt, amiről most már látom, hogy nem előnyösek, elajándékoztam és valószínűleg még lesz egy pár, amire ráakadok és hasonló sorsra jut. Ha úgy vesszük, ezzel meg is oldódott egy tavaly említett problémám, miszerint annyi kendőm van, hogy hétfejű sárkányként se tudom mindet hordani egy szezonban. Most lett hely új kendőknek és már alig várom a szépséges meggy, málna, levedula, menta és áfonyaszíneket a szekrényben meg persze a kötő- és horgolótűkön látni.
Persze igyekszem párhuzamosan használni a felhalmozott meleg árnyalatú fonalakat is, úgyhogy a tavasz meg ősz típusú ismerőseim, rokonaim és barátaim most örülhetnek. 🙂 Az egyik – egyébként szerelemszínű – kendő már készül is: egy Match+move Martina Behmtől. (Nehéz befogni ezt a két árnyalatot, mustársárga és élénkzöld egyébként, még ha nem is annak látszik a képen a fél óra szerkesztgetés ellenére sem.)
A meleg színű fonalmaradékaimat pedig egy szivárványsálba horgolom épp. Az gondolom, senkit nem lep meg, hogy a szivárvány hideg feléhez egyelőre nincs fonalam, de majd beszerzek.
Ez a poszt már így is sokkal hosszabb, mint amennyit általában az emberek elolvasnak, úgyhogy a nyaram másik fontos témáját majd legközelebb mesélem el. Élvezzétek az őszt és horgoljatok sokat!
Ősz kezdetén valamikor álmodtam meg maganak egy akkora kendőt, amibe igazán bele lehet bugyolálni magam és ami kabáton kívül is hordható. Óvakodom a fonalvásárlástól, így a készletemben néztem körül és örömmel állapítottam meg, hogy ha nem ragaszkodom az egyszínűhöz, akkor elég nagy a játékterem a bordó-piros-lila vonalon.
A legutóbbi szövésem padlizsánlilája és a borvöröse például, aztán egy méltatlanul elhanyagolt teljes gombolyag cirkás zoknifonal várta jobb sorsát. Egy ponton még egy szürke maradék zoknifonal is bekéredzkedett a csapatba. A szegély kicsit kínszenvedés volt, mert eredetileg rojtokat képzeltem el, de aztán félúton rájöttem, hogy a Drops Cotton Viskose nem rojtnak termett és lebontottam. Vagy fogalmazzunk pontosan: kikukáztam, mert a rengeteg 10 centis darabkával nagyon mást nem tudtam kezdeni. Sokféleképpen lehet fonalat falni, maradjunk ennyiben.
Most viszont boldog vagyok, pont így jó a kendő, ahogy van és örülök, hogy ismét egy klasszikus alapdarabbal lett gazdagabb a ruha- és kendőtáram.
