Még mindig tart az a korszak, amikor az iskolai szülinapokra menő a kézzel horgolt cucc, ami persze megtiszteltetés és örülök neki. Azért volt pár olyan pillanatom legutóbb, amikor megfordult a fejemben, hogy valami egyéb vásárolt ajándék felé tereljem Do-t, de végül összeszedtem magam és a véghajrában két este alatt meghorgoltam ezt a nyakmelegítőt. A kagylóminta hálás jószág, az elején kell kicsit számolni, aztán az öt pálca egy leöltésre gyorsan automatizálódik.
Mivel tudtam, hogy szálelvarrásra nem sok időm lesz, nem soronként vágtam el a szálakat, hanem a visszáján vezettem és szálfelhúzásos technikával haladtam sorról sorra. Ez úgy működik, hogy körben horgolok, amikor a sor utolsó és első szemét hamispálcával összefűzöm, akkor a hurokba biztostűt teszek, hogy megmaradjon a szem. Leveszem a tűről, felveszem a másik színt, horgolok vele egy kört, hamispálcával összekapcsolom az első és az utolsó szemet és biztosítótűvel biztosítom. A tűt kiveszem a szemből.
Ekkor a tűt beleteszem abba a színbe, ami az előző biztosítótűvel van megjelölve, biztostűt kiszedem, a szemet felhúzom egyenesen annyira, hogy elérje a fölötte lévő sor kagylójának középső szemét. Azon áthúzom, rövidpálcát öltök és elkezdem a szokásos módon az egy leöltési helyre öt pálcát horgolni. Arra kell figyelni, hogy eközben az előző sor biztostűn lévő szeme a munka hátoldalán legyen. Igazából leírni sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni.
A kép alján láthatjátok, hogy az egyik sorban a szálfelhúzás helyett három láncszemet készítettem a visszáján. Az is működik, ízlés dolga, hogy ki melyiket választja. A felhúzás fonaltakarékosabb, de ha valaki szorosan horgol, akkor lehet, hogy érdemes a három láncszemes megoldás, hogy ne húzza össze a kelmét ezen a helyen.
Így sokkal kevesebb az elvarrnivaló szál és persze a potenciálisan kibomló csomó is.
A cowl egyébként Drops Cotton Merino-ból készült 3,5-ös tűvel.
