Habár szerda, most kész holmit hoztam, de ha úgy vesszük, ez is csak “in progress”. Ahogy tavaly, úgy idén is fogok pár sapkát horgolni karácsonyig, szóval hosszútávú a sapigyár-projekt.
A kékkel kezdtem, ezt az unokahugim születése alkalmából hirdetett FB-játékra készítettem Ákosnak, aki 6 éves és kék sapkát kívánt magának. Aztán annyira belejöttem, hogy meghorgoltam egy lányos fazont is, ezt majd egy karácsonyi cipősdobozba teszem.
Minden évben csinálunk cipősdobozt, de általában utolsó pillanatra halasztódik a projekt, ami miatt kevesebb készül, mint szeretném és ráadásul nem is mindig kapok mindent bele, amit elképzeltem. Idén másképp lesz, az első dobozzal már végeztem is, most kezdtem a másodikat ezzel a sapival és hát jönnek még a téli csizmás cipősdobozok. Bízzunk benne, hogy sikerül tartani a tervem 🙂
A képen látható könyvet egyébként nagyon ajánlom. Sokáig nem vettem meg, mert úgy voltam vele, hogy nem egy nagy durranás a benne lévő sapkák mintája, tulajdonképpen fejből is megy. Igen is meg nem is. Mert pont a sapkánál egyetlen szem eltérés az egyik sorban a sok szaporítás miatt teljesen félreviheti a sapka formáját a későbbi sorokban. Vagy ha épp nincs jelen a célszemély, hogy rápróbáljam a fejére, hogy megfelelő-e már a sapka hossza, akkor nagy könnyebbség, hogy ott a kipróbált minta és ha azt írja, hogy 14 sor szükséges, akkor az tényleg annyi. Szóval én nagyon szeretem a myboshi könyvet és németül tudóknak ajánlom. Kémeim jelentették egyébként, hogy a Müllerben kaphatók myboshi egységcsomagok, feltételezem, hogy abban van leírás magyarul is. (Köszi, Anna!)
Ti készültök már a karácsonyi sk ajándékokkal? Mi minden van a tűiteken?
Amikor legutóbb Magyarországon jártam, egész véletlenül felfedeztem egy általam korábban nem ismert horgolós könyvet, a Meseszép horgolásokat. Szerelem volt első látásra, másodikra, harmadikra és azóta is mindegyik belenézésre pedig csak mélyül és komolyodik ez a kezdeti – még felületes – lelkesedés.
Jöjjön 5 érv, miért érzem a Mesés horgolásokat az utóbbi évek horgolós könyvei közül kiemelkedőnek!
Eleve izgalmas, hogy nem funkció (pl. sapkák) és technika (pl. tuniszi) alapján kerültek egy helyre a modellek, hanem tematikusan.
A téma ráadásul olyan, hogy automatikusan elmosolyodom tőle, jókedvre derít, visszarepít pár évet, önfeledtté tesz. A hobbinak pedig pont ez a lényege szerintem.
A modellek sokféle technikával készülnek és bőven tudok újat tanulni haladóként is. A sárkányos sál például egyszerre izgalmas többszínű struktúraminta és amigurumi horgolás. A sötét erdő kesztyű többszínű, fair isle horgolás. Emellett persze számomra kihívás az is, hogy két kesztyű egyforma méretű legyen, de ez már az én spec. gyengeségem. Egy cowl és egy sapka szép példák arra, hogy a relief pálcákkal mindenféle bonyolult mintát is létre lehet hozni. És folytathatnám, de inkább kukkantsatok bele a könyvbe egy könyvesboltban!
A mesetematika könnyen mehetne olyan irányba, hogy minden modell gyerekeknek készül, de nem, itt mesemániás, szívben gyerek felnőtteknek is vannak horgolnivalók.
A nagyobb projektek mellett kisebbek, gyorsan elkészülő ajándékok is találhatók a könyvben, például a hókirálynő hajdísz, a halpikkelyes pici táska. Az unikornis kardigán mondjuk nagyobb projekt, de ha az ember vesz egy kapucnis pulcsit vagy kardigánt és csak az egyszarvú attribútumokat horgolja meg és varrja fel, akkor rögtön gyorsabban kész az ajándék és pláne nagyobb méretet hordó gyereknek, felnőttnek is megvan a remek jelmez vagy vicces ruha.
Nézegetem a könyvet, sóhajtozom, hű meg há, jaj de jó, ezt is akarom meg ezt is. A lányom kommentárja – tipikus kamasz! – lehoz a realitásba: Anya, ne csak hűzzél meg házzál, hanem csináljad! Na igen. Csak még eldöntöm, melyikkel kezdjem.
Úgy terveztem, hogy amikor a blog új helyre költözik és már minden funkció működik, akkor egy posztot szánok az újdonságok bemutatására. Aztán annyi egyéb téma volt, hogy ez a kicsit technikai, nem túl izgi (vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy nem az) posztot mindig tologattam. Most viszont kombinálom egy másik, korántsem csupán technikai hírrel, így már biztos nem lesz unalmas.
Szóval sziasztok, hivatalosan is üdv a megújult anyahajóblogon! Másfél hónappal a nyitás után remélem, már megszoktátok és talán meg is szerettétek a változásokat. A legnagyobb változás kétségkívül az új domain név, ami mindig egy ugrás a sötétbe és vele jár annak a rizikója, hogy lesznek, akik nem ugornak a bloggerrel és nem olvassák az új helyen. A WordPress blogokat a sokak által használt blogspotos olvasóban sajnos nem lehet elmenteni – vagy legalábbis én még nem találtam rá, hogy hogyan. Van viszont egy másik lehetőség, amit én szívesen használok és nektek is szívből ajánlom, ez a bloglovin.com. Regisztráció után bármilyen blogot tudsz egy kattintással követni, ezen a linken pedig közvetlen az anyahajót találod. Van lehetőség arra, hogy bizonyos rendszerességgel értesítést is kapj e-mailben a frissült kedvenc blogjaidról, mégpedig nem egyenként, hanem összefoglalva.
Az anyahajó FB-oldal természetesen szintén kínálja magát, itt általában némi időbeli késéssel ki szoktam rakni az új posztokat. Általában reggel jelennek meg a blogban az új posztok és este, munka és a gyerekek fektetése után jutok ahhoz, hogy kirakjam a linket. A FB oldal műfajából adódóan nem annyira interaktív, vagy legalábbis sokakban, bennem is van egy gát, hogy mindenki számára látható oldalakon posztoljak, ahol nem én vagyok az oldalgazda és hallottam, hogy ezzel mások is így vannak. Ezért most nyitottam egy zárt csoportot, ahova mindenkit szeretettel várok, aki szívesen cserélne ötletet, posztolna fotókat vagy egyszerűen csak csevegne anyahajóblog inspirálta témákról. Ez a csoport zárt, azaz csak a felvett tagok láthatják, mi zajlik. Gyertek, szeretettel várlak titeket itt is!
És akkor rögtön visszakanyarodom a névre is, mielőtt kavar keletkezne. (Vagy miután?) Amikor az új domainnevet kerestem, rá kellett döbbennem, hogy a blog indulásakor még annyira csupán a haditengerészethez kapcsolódó név mára elborította az anyabizniszt. Tanácsadástól klubig, gyerekgondozási hozzávalókig az égvilágon mindenféle üzlet meg alapítvány fut ilyen néven. Örülök, hogy ennyire inspiratív nevet találtam, annak nem örülök, hogy megkérdezésem nélkül elkezdték tömegesen használni mások is, mert ugye ez mindenki számára keveredést okozhat. Mindegy, ha már így van, akkor mondom, hogy a blogomhoz semmiféle üzleti tevékenység egyelőre nem kapcsolódik a többi hasonló nevű oldalhoz nincs közöm. Zárójelben persze meg kell jegyeznem, hogy a pszicho-vonal nem áll tőlem távol és néhány hónapon belül remélhetőleg elindul az első pszichodrámacsoportom, de azt nem anyahajó néven fogom reklámozni meg vezetni.
No, ha ezt tisztáztuk, akkor most végre bemutatom a kedvenc új funkciómat! Kis túlzással ez volt a fő ok, ami miatt az egész megújulásba belevágtam. Ha egy képre rávisszük az egeret, akkor megjelenik a Pin it! gomb és mindenféle komplikált programok telepítése nélkül azonnal tudjátok menteni a képet és vele együtt a posztot a saját Pinterest boardotokra. Én ezt a funkciót más blogoknál és mindenféle internetes oldalon nagyon szeretem és sokat használom, ennél látványosabb és egyszerűbb módot a könyvjelzőzésre még nem találtam. A sima könyvjelzőfunkcióban egy idő után csak egy betűhalmazt látok, itt pedig képeket. Remélem, ti is szeretni fogjátok ezt a funkciót és kicsit könnyebbé teszi az életeteket.
A másik újdonság, amit szeretek, a felső sávban található tematikus oldalak. Itt a költözés során néha akadt kavar, azaz még mindig előfordul, hogy a receptek között felbukkan egy más témájú poszt, de ezen lassacskán és folyamatosan dolgozom. Néhány ilyen kivételtől eltekintve elég praktikus és segít keresni, ha csak úgy nagyjából tudjátok, hogy mit szeretnétek megtalálni. A konkrét kereséshez a fent jobbra található keresőmező a jó választás, ez a blogon belül keres tartalmakat.
A blog alsó sávjában megtaláljátok a FB-oldal és az Instagrammom kis képét is mindig az aktuális bejegyzésekkel, szóval mindenki olyan csatornán nézi az aktualitásokat, ahol a legkényelmesebb.
Végül pedig a rendszerességről annyit, hogy magamban azt a célt tűztem ki, hogy heti három poszt mindenképp legyen a blogon. Ha minden jól megy, ez általában hétfő, szerda és pénteki napokon van, néha a péntek szombat lesz, azt is előfordul, hogy négyszer jelentkezem, ha annyira elborítanak az ötletek és még időm is van. Ha meg mondjuk legyűri egy kéthetes betegséghullám a családot, akkor lehet, hogy ritkábban. Az anyahajó továbbra is hobbiblog, szóval legnagyobb odaadásom ellenére is előfordul, hogy kicsit hátrébb kerül a prioritási listán egy adott héten, akkor igyekszem a következő héten picit aktívabb lenni. Ilyen a dolgozó anyák élete.
Apropó, nembiznisz. Sosem írom külön, de egyszer nem árt megemlíteni: amikor ajánlok könyveket, programokat vagy bármit, legtöbbször néven nevezem, mert amikor olvasó vagyok, frászt kapok az olyan körülírásoktól, hogy a svéd bútorbolt meg a piroslogós étterem. Fejtsen kódot, akinek két anyja van, én biztos nem. Szóval kiírom a nevet, mert így gondolom informatívnak, de természetesen nem kapok jutalékot, tiszteletpéldányt, ingyen belépőt (ha mégis így lenne, azt külön jelzem, de a blog 8 éves történetében ez egyszer fordult elő.). Ha valamit ajánlok, akkor azt úgy teszem, ahogy az ember baráti körben ajánl valamit, tetszik, ezért elmesélem.
Na és akkor a legvégére maradt a legizgalmasabb bejelentés. Feltűnhetett nektek, hogy mostanában kevesebb a kész horgolt dolgokról szóló poszt. Pedig rengeteget horgolok, tényleg rengeteget. Egy horgolós könyvet írok, így a készülő holmikat sajnos nem mutathatom meg, bármennyire szeretném. Sokáig teljesen titokban akartam tartani, de rájöttem, hogy ha egy horgolós blogban hirtelen mindenféle posztok vannak, csak horgolt dolgokról szólók nem, az legalábbis fura, arról szót kell ejteni. Hát ejtek. A könyvről egyelőre nem tudok részleteket mesélni, mert bár a számítógépemen már elég sok kész van belőle, de a kiadóval a jogi része még teljesen nyitott. Viszont ha már ennyi munkát és ötletet beletettem, biztos vagyok benne, hogy ebből könyv lesz, ha a kutya kutyát eszik, akkor is. Na jó, az egészség meg a fejre eső virágcserép mindig közbeszólhat, de ezektől tekintsünk el.
Szóval a blog tartalma a következő hónapokban lehet, hogy kicsit gasztrós irányba tolódik el, hogy többet írok majd könyvekről vagy minimalizmus-témáról. És akkor majd tudni fogjátok, hogy nem fordítottam hátat a fonalaknak, sőt, és majd egyszerre jön az összes újdonság, ha összeállt a nagy mű.
Hát akkor nagyon köszönöm, ha van bárki is, aki eddig kitartott az olvasásban és úgy általában köszönöm, hogy itt vagytok!
A 2016-os kihívás horgolástechnikai listáját ezen a linken találjátok. Ma az eddig kimaradt technikák közül négyről írok: A rácshorgolásról, a surface és overlay crochet technikákról és a hamispálcás horgolásról.
A rácshorgolással kapcsolatban volt egy kis beszélgetés a kihívás FB-csoportjában. Míg a többi technikára egész jól rá lehet keresni a google segítségével, errl a kifejezésről alig jön találat, és az is sokszor igazából filéhorgolásra mutat. Mi tehát a rácshorgolás, miben más, mint a filé és hogy került a listára egyáltalán?
A technikát egy régesrégi Anna füzetből ismerem, ott külön fejezetet szenteltek a filé- és rácshorgolásnak. A legfontosabb különbség a két technika között, hogy míg a filéhorgolásnál üres és teli négyzetek váltakozásával áll elő a minta, a rácshorgolásnál nincsenek teljesen teli négyzetek. Létezik az ún. levél motívum (Blattmotiv), ami több, egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcával készül. Ezek a levelek viszont nem töltenek ki egy teljes négyzetet. A másik különbség, hogy a rácshorgolásnál vannak ferde rácsok is, például amikor egy hatszög alakú terítőt horgol az ember körbe, akkor a szaporításoknál nem négyzetet, hanem háromszöget horgolunk. Ezenkívül van olyan is, hogy pálcák keresztezik egymást, így kis ikszek keletkeznek. A filéhorgolásnál is vannak ún. ferde ablakok, de ott nem keresztezett pálcákat kell horgolni hozzá, hanem láncszemekkel és rövidpálcákkal alakítja ki az ember azt a formát.
Hogy mire jó a rácshorgolás? Elsősorban nosztalgikus hangulatú terítőket lehet ezzel a technikával készíteni. Ha valakinek bejön a provance-i stílus és a fehér régi fabútorok, annak ez a is valószínűleg tetszeni fog. Nekünk inkább színes, kaotikus a lakberendezési stílusunk (már ha ezt az összevisszaságot stílusnak lehet mondai), így én szerintem legfeljebb valami próbadarabig fogok jutni.
A surface és overlay crochet is rokon egymással, ugyanakkor mégis más. Mindkettőnél a normál horgolás felületére horgol az ember, tehát lesz volumene a horgolt kelmének. A surface crochet alatt a teljesen szabálytalan formákat is lehet érteni, amikor egy freeform darabon ötletszerűen rövidpálcákat vagy akár magasabb pálcákat horgol az ember. Így kialakíthatóak fodrok és vonalak is. Ezen a nyakláncon látható példa a vonalakra, itt pedig a felső képen a fordokra (a citromsárga rész). Az overlay crochet technikával általában mandalákat szoktak készíteni, amiket aztán különböző funkcióval lehet ellátni: edényalátét, párnahuzat, falikép, akármi. Itt lehet legeltetni a szemeket, tényleg gyönyörűek szerintem, mindenképp ki fogom próbálni, bármennyire nehéznek is tűnik.
A technika lényege, hogy kizárólag hamispálcákat használ, de többféle módon szúrhatja be az ember a szembe a tűt, és ezzel alakul ki a minta. Állítólag nagyon jó rugalmas kelme jön létre, ha az ember elég lazán horgol. Tulajdonképpen egy komplett új horgolást kell megtaulni, és eddig még nem éreztem elég erősnek magam hozzá, de feltett szándékom, hogy 2016 őszére legkésőbb megtanulom. Végül is új sál sosem árt! Sorban és körben is horgolható amúgy, lehet belőle kesztyűtől a sapkáig mindenféle. Nagyobb darabnak azért nem mennék neki csupa hamispálcával.
Még mindig nincs vége a sorozatnak, úgyhogy folyt.köv.!
9. Tapestry crochet: Ezt a technikát Xenobia Bailey munkái által ismertem meg, és az első gondolatom nem az volt, hogy hú de jó lenne ezt megtanulni, hanem hogy ezt én így sosem fogom tudni, rosszabbul meg nem érdemes. Azért az azóta eltelt évek alatt szerencsére sok más horgolástechnikát elég jó szinten elsajátítottam, úgyhogy kicsit nagyobb önbizalommal állok a dologhoz. Amikor pedig tavaly év végén láttam, hogy hamarosan megjelenik németül egy témába vágó füzet, akkor végleg eldöntöttem: 2016-ban megtanulom ezt a fajta horgolást.
A füzet azóta meg is érkezett hozzám, sőt, az első darab már majdnem kész is – már csak egy cippzár választja el attól, hogy beblogoljam, azaz kábé 5-6 hét – már ahogy a cippzárvarrási hajlandóságomat ismerem.
Amennyire dekoratív, annyira egyszerű ez a technika. Alapesetben rövidpálcákkal dolgozunk, bár láttam már egyráhajtásos pálcás takarókat is ilyen többszínű mintával. Azért a gyakorláshoz szerintem jobb a rövidpálca, mert a módszer lényege, hogy minden színt, ami előfordul a horgolásban, végig vezetünk a munkán. Azaz ha van egy takaró, amiben kék, piros, zöld és sárga szívminták vannak, akkor végig öt szállal dolgozunk. Mindig az van elől, ami az épp aktuális szín, a többit pedig hozzáfogjuk a kész munkához, így horgoljuk bele. Az épp nem játszó színek így azért picit átsejlenek a fő színen keresztül is – ez ad egy pluszt az egésznek. De a lényeg, hogy nagyon könnyen lehet így színt váltani csomózás nélkül. A másik előny, hogy a sok szálnak köszönhetően stabilabb is lesz a kész kelme, tehát pl. táskának, kosárnak, edényfogónak, szőnyegnek kifejezetten alkalmas a technika. Értelemszerűen lenge stólához viszont érdemes mást választani.
Amire azonnal rájöttem: a legfontosabb, hogy a háttérben futó szálakat feszesen tartsuk, ellenkező esetben a kelleténél jobban kikukucskál a szemek között a kontrasztszín. A szép színváltás másik titka, hogy a színváltás előtti utolsó szemnek az utolsó áthúzását már az új színnel kell hurkolni. Ha ezt a két apró szabályt betartja az ember, akkor szerintem gyönyörű mintákat lehet kezdőként is létrehozni.
A fenti könyvben van is néhány minta, de egy kockás lap és színes ceruza segítségével saját magunk is rajzolhatunk. És persze keresztszemes hímzéshez való mintát is könnyen át lehet ültetni: egy kis négyzet egy rövidpálcának felel meg.
Nézegessetek még tapestry technikával készült holmikat itt és itt.
Majd három héttel az évkezdet után szinte anakronisztikus a tavalyi kötős-horgolós kihívásról írni, most mégis megteszem. Az apropó természetesen a folytatás, azaz a 16/2016-os kihívás, ami talán még izgalmasabb, mint a tavalyi.
Amikor egy éve januárban csatlakoztam a kihíváshoz, már eleve tudtam, hogy az én kötős-horgolós tempóm mellett nem reális, hogy 15 különböző fajta ruhadarab elkészüljön egy év alatt. Különösen azért, mert a pulcsi-kardigán-top-kesztyű négyes teljesen ismeretlen terület számomra, legalábbis a kötött változatban. Meg az is nyilvánvaló volt, hogy kendőből meg jóval többet fogok készíteni, mint egyet. Ennek ellenére csatlakoztam, mert szerettem volna folyamatosan emlékeztetni magam, hogy érdemes továbblépni, újakat tanulni. Kilenc kategóriában sikerült végül befejeznem legalább egy darabot. Decemberben úgy gondoltam, jövőre folytatom ezt a lassú, megfontolt tempót és 2016-ban szépen lassan átlépem a határaimat és kötök szoknyát, kardigánt, pulcsit, kesztyűt, meg ami még hiányzik a listáról. Bár biztos vagyok benne, hogy ez önmagában is elég lenne éves feladatnak, azért csatlakoztam a Varga Gabi által kezdeményezett 16/2016-os kihíváshoz is. Ennek a szabályai kicsit több játékteret hagynak a választáshoz, és úgy érzem, nagyobb az esély arra is, hogy tényleg teljesíthessem.
Három kategóriából lehet összeszedni a teljesítendő 16 kihívást: ruhadarab fajták, kötési technikák és horgolási technikák. A horgolási technikák listáját én szedtem össze, és mivel van rajta néhány nem annyira ismert technika, most írok a listához egy kis kommentárt, könyvajánlót, hogy könnyebb legyen elindulni. Íme a lista – picit hosszú, így ma csak elkezdem és a következő napokban folytatom:
1. filéhorgolás 2. rácshorgolás 3. Brüggi csipke 4. tuniszi horgolás 5. surface horgolás 6. villahorgolás 7. seprűhorgolás 8. gyöngyhorgolás 9. tapestry crochet (többszínű horgolás) 10. síkból kiemelkedő pálcák használata (relief) 11. hamispálcás horgolás 12. többszínű spirál 13. bullion stich 14. hyperbolic crochet 15. top-down csipkefelső 16. ír horgolás 17. overlay crochet 18. Bavarian crochet 19. woven crochet – horgolt rácsba szövés 20. join as you go / seamless crochet 1. A filéhorgolás az a műfaj, ami nekem elsőre beugrik, amikor a klasszikus horgolásra gondolok. Fehér, szépen kikeményített függönyök a parasztház ablakában gyakran készülnek filéhorgolással. Egyszerű rács az alap láncszemekből és egyráhajtásos pálcákból, és a minta úgy keletkezik, hogy az üres rács helyett teli rácsot horgolt az ember, azaz csak erhp-kat egymás mellé. Sok leírás, füzet kapható is ehhez, de tkp egy kockás füzet segítségével egész egyszerűen tervezhetünk is magunk mintákat. Az üres négyzet 1 erhp-2 lsz-1 erhp, a tele négyzet pedig 4 erhp. 3. A Brüggi csipke is a klasszikus kategóriába tartozik, polgári lakásokban a fényezett sötétbarna asztal elengedhetetlen tartozéka volt egy hatalmas Brüggi csipkés terítő. Érdekessége, hogy a bonyolult mintákat egy egyszerű szalag horgolásával hozzuk létre. A szalagot menet közben csatlakoztatjuk önmagához, így nő a kacskaringós minta tetszés szerinti méretre. 18. A Bavarian crochet egy nagyon dekoratív technika, nem is annyira egyszerű szerintem, de idén mindenképp meg fogom tanulni, videók hozzá itt találhatók. 20. A join as you go technikáról csak annyit tudok, amit ennek a könyvnek az ismertetőjében olvastam. A technika vonzereje, hogy a különböző horgolt motívumokat nem kell külön lépésben egymáshoz varrogatni vagy összehorgolni, aztán a járulékos 500 szálvéget elvarrni, hanem munka közben illesztődik össze minden. Videók találhatók például itt, ha az ember nem akarja megvenni a könyvet. 19. woven crochet: amikor ezt a technikát a listára tettem, egy korábbi horgolós újságban látott modell volt a fejemben. Ott a kardigán egyszerű rácsmintával készült (mint a filéhorgolásnál), majd ebbe a rácsba bele volt szőve egy vastag, dekoratív fonal egyszerű fel-le-fel-le módszerrel. Nagyon tetszett ebben a módszerben, hogy a gigavastag színátmenetes fonalak, amelyek általában horgolás közben nem érvényesülnek annyiva, vagy hordhatatlanul vastag kelmét adnak, ebben a technikában tökéletesen használhatók. Aztán azóta láttam, hogy vannak úgynevezett woven stich-ek is, például ez. Szerintem mindkettőt nyugodtan el lehet fogadni ehhez a kihíváshoz. Jó kísérletezés kívánok, és ígérem, folytatni fogom a technikák bemutatását.
Do már vagy két éve rágja a fülemet, hogy legyen neki lányos kabátja. Lányos, azaz ne dzseki, ne sportos, hanem csinos, mint amikor 3-4 éves volt. Persze a vágyat értem, de általában nem szeretek olyan dolgokat venni, amiket alig visel és ráadásul még sokba is kerül. Márpedig a bécsi időjárás nem arról híres, hogy egy nem vízhatlan kabát hordására egy éven belül olyan sokszor van alkalom. Annyi a szerencse, hogy amikor egészen más cucc keresésében voltam, megláttam egy erősen leárazott kabátot, amiről tudtam, hogy tetszene neki és nagyjából az a stílus, amire gondolt. Most hogy kerestem róla egy fotót ehhez a bejegyzéshez, eléggé elképedtem az eredeti áron és azt kell mondanom, igazán jó vásárt csináltunk.
Adott tehát egy khaki színű vászon kabát, aminek azért van belegombolható báránybőr bélése is, szóval ha lesznek olyan szeptember-októberi napok, amikor hideg van, de nem esik az eső, akkor hasznos lehet hozzá egy sapka is. Azt most nem állítom, hogy az otthon lévő 1000 sapkából egy sem illik hozzá, mert ez nem igaz, de ha egyszer ez a pink Drops Cotton Light annyira kínálta magát, akkor miért is ne horgolnék új sapkát hozzá?
Annyira szeretem ezt a mintát, ugyanakkor nem tudtam, hogyan lehet értelmesen körben horgolás közben szaporítani. A megoldást ebben a könyvben találtam meg. Sok kritika éri a könyvet, mert a benne lévő minták állítólag mind elérhetők a neten ingyenes verzióban is, de bevallom, nekem egyszerűen jó, hogy össze van szedve, nem kell számítógépet bekapcsolni hozzá, nyomtatgatni. Ráadásul van benne a bonyolultabb mintákhoz kivehető mellékleten mintarajz is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. A minta 100%-osan működött, ami nálam azért elég ritka, csillagos ötös a könyvnek.
Még tűnődöm, hogy sál legyen-e hozzá és ha igen, milyen. Szóba jöhetne a Cameo is például, csak az a kérdés, nem fogom-e én azt a mintát nagyon unni nagyon hamarosan. Ígérem, beszámolok a fejleményekről. Aki pedig olyan szemfüles, hogy észreveszi, a sapka szegélyén vannak világosabb csíkok, annak elárulom, hogy az utolsó sort gumicérnával összefogva horgoltam, hogy szépen a fejen maradjon a kalpag.
A Cameo után már alig vártam, hogy végre horgolhassak is átlósan készülő kendőt. Mennyire praktikus, az ember elkezdi az egyik csücsöknél, szaporítja az egyik oldalt és a végén addig köt-horgol, amíg el nem fogy a fonal. Az eredmény szinte biztos aszimmetrikus, de pont ez az izgalmas benne! Így aztán gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor a múltkori Amazon-csomagomban az egyik könyv egész véletlenül csupa ilyen átlósan horgolt kendőket tartalmazott.
Rögtön el is kezdtem egyet – a változatosság kedvéért Zauberball Crazy-ből. Ezzel meg is döntöttem személyes rekordomat, ami a karácsonyi készülődés elkezdését illeti.
A június a szülinapi zsúrok hónapja, ahogy azt már korábban írtam. Mivel a Dóra osztálytársai oda és vissza vannak a színes horgolt holmiktól, amiket Dóra hord, igazán nem nehéz megfelelő ajándékot kitalálni. Egy június végi bulira készítettem ezt a kendőt Catania-szerű fonalból (100% pamut, 125m/50 gramm, Lana Grossa gyártmány, a pontos névre már nem emlékszem), a zöld szegély pedig tényleg Catania. A kendőtesthez kb. egy és egy negyed gombolyagot használtam fel, a szegély említésre sem méltó mennyiség.
A szegélyminta ugyanaz, mint a Mezzaluna-nál, a sarkokat pedig úgy oldottam meg, hogy kétszer egymás után horgoltam a hullámot és nem volt közte rp.
A minta egyébként a The finer Edge című Cristin Omdahlt könyvből van. Ott egy felsőt készít azzal a módszerrel, hogy az alsó saroktól indul, kétoldalt szaporít, majd szintén kétoldalt egyenletesen visszafogyaszt. Ha a visszafogyasztós részt elhagyjuk, egy háromszöget kapunk, tehát remek kendőhöz is. Egyébként a felsőt épp most horgolom, de az aktuális kötelezők miatt (ez a kendő és a közös horgolós SBS) kicsit háttérbe szorult – június végén azért legalábbis fázisfotót fogok mutatni róla.
A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát. Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban – ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.
A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam – a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).
