Soha nem volt még ilyen hosszú karácsonyi szünetem. Az óvoda január 10-én nyit ki újra, és Ausztriában teljesen normális, hogy addig aki csak teheti, kivesz pár nap szabadságot. (Gondolom, köszönhetjük ezt annak is, hogy ez az ország a síturizmusból él, meg annak, hogy január 6. – Vízkereszt, Háromkirályok, ki hogy ismeri – amúgy is munkaszünet lenne.)
Az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy tudok napi horgolás-varrás nélkül élni, de az is, hogy ez jelentősen rontja a közérzetemet, így azt találtam ki, hogy ellensúlyozásképp a téli szünet minden napján befejezek és beblogolok(!) egy tavaly elkezdett horgolást vagy varrást. Ez nem is olyan elszállt terv, hiszen a) rengeteg elkezdett holmi fekszik itthon b) általában nem sok hiányzik a készhez.
Az első a sorozatból egy dugóhúzósál lilás-rózsaszínes árnyalatokban. Ajándék ugyan, azaz meglepi, de ha nem mondom meg kié, akkor talán nem lövöm le a poént. Ha meg az illető rájön, akkor legalább kétszer örül, egyszer amikor itt látja, egyszer meg amikor megkapja.
Ha jól számolom, ötféle fonalat használtam. Az első sor, ami csak néhol látszik: erős fukszia, egy gyapjú-akril keverék, Pittsburgh névre hallgat. Ugyanez a fajta a halványlila is, amely viszont nem összetévesztendő a mályvával, ami Relax, szintén gyapjú-akril, csak jóval vékonyabb, két szálat fogtam össze ehhez a sálhoz. A sötétlila szakasz tulajdonképpen két vékony fonal, az egyik egy turkálóból származó gyapjú, a másik meg szintén gyapjú, de nevére sajnos nem emlékszem. Eredetileg Ahama táskájához vettem.
A minta egyszerű, és már csináltam is hasonlót.
Egy olyan hosszú láncszemsort készítettem, amilyennek a sálat elképzeltem. Az első sor minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca. A második sor pedig tele volt szaporítással, általában egy pálcára három, de néha négy pálca is került. Nagyon nagy a fonaligénye a második sornak, így amikor az egyik fajta fonalból kifogytam, kerestem egy színben harmonizálót, és azzal folytattam. Így jött ki az ötszínűség, amit nem is bánok – ha az ember lánya nyaka köré csavarja, akkor egy kellemes-bohókás egyveleg látható.
Bár csak két sor az egész, de vastag és az egész nyakat eltakarja. Hossza nagyjából másfél méter, talán kicsit több. Egyszerűen rajongok a végeredményért, így aztán hamarosan magamnak is készítek valami ilyesmit, már előre látom.
