Annak ellenére ugyebár, hogy ilyesmit csak reggel szabad enni nálunk.
Bevallom, amikor egy tevékenység magával ragad, elfeledkezem a többi kötelességemről. Igaz, azért ritkán engedem meg magamnak ezt a luxust, de tegnap este a kísérletezőkedv erősebb volt, mint az önfegyelmem.
A múltkoriban rendezgettem a hobbicuccaimat, akkor tudatosult, hogy annyi hímzőcérnát felhalmoztam már – minden fonalhoz a megfelelő cérna gombvarráshoz -, hogy vétek nem kezdeni velük valami gombfelvarrásnál jelentősebb dolgot. 
Korábban is kísérleteztem már kitűzővel, de sosem voltam teljesen elégedett. Valahogy túl nagy, túl tolakodó, túl vastag volt az én mércém szerint. A hímzőfonal viszont tökéletes alapanyagnak bizonyult egy kis freeform kitűzőhöz. Könnyen lehet játszani a sokféle árnyalat átmenetével, mégis csak pár centis az egész. Még a hátlapra való rádolgozás módját kell tökéletesíteni, hogy a hátulján se látszódjanak az öltések, egyébként nagyon tetszik. Rá is tűztem a tavaszi-őszi blézeremre, és epedve várom, hogy végre abban lehessen járni.
Na szóval ez a kis semmiség volt az oka, hogy a komoly vacsoráztatás helyett tegnap engedtem a gyereksereg szokásos esti kérésének, és cornflakes-t adtam nekik. Szerintem eléggé meglepődtek.