Meglepő dolog történt: K. kért tőlem egy saját készítésű sapkát. Azért meglepő, mert kreatív anyák gyermekeinek a vásárolt sapka a vágyak netovábbja, az, hogy olyan legyen, mint mindenki másnak az oviban/bölcsiben. De amikor Táltos Bandi sapkáját meglátta, azonnal felfedezte benne a hegyes fülű cicát és egy szuszra kért is egyet. Kicsit sokat kellett várnia rá, de végül megkapta, amit akart. Külön köszönet az ihlet forrásának, a fonalbolt téli kiárusításának, ahol ezeket a szőrös jópofa fonalakat 1 Euróért dobták az ellenállni nem tudó Anyahajó után.
Ezen a képen látszik, hogy a sapi fazonjában van valami fertőző: ahogy egy elkészül, egy másik ember is megkívánja magának. A rózsaszín Do-é lett.
Itt látszik, mi is a cicás a sapiban: a két csücsök legfelül. Meg az is látszik, milyen mozgalmas egy hároméves élete.
Ez a kép különösen is praktikus, mert végre használat közben is látszik a nemrég még félkészem bemutatott patchwork takaró, ami remek háttér a rózsaszín mikuláscicasapi számára. Azért mikulás, mert fehér szőrös a szegélye.
Itt pedig bevetés közben látható a sapi, valamint minden idők legéletveszélyesebb játszótere. Iskolapéldája annak, hogy lehet megépíteni úgy egy játszóteret, hogy az összes EU-szabálynak megfeleljen, mégse lehessen eltölteni fél órát anélkül, hogy ne kelljen többször megmenteni a gyerek életét. Itt pedig egy kis saját rajzolású horgolásminta: kedvenc mintám, mert semleges a külseje (nem a tipikus erhp kinézet, hanem valahogy egységesebb), ugyanakkor rugalmas, tehát olyasmi, mintha passzét kötne az ember, csak horgolt. A pöttyök láncszemet, az ikszek rövidpálcát jelentenek.
Egy téglalapot horgolunk, a rövidebbik oldala kezdősor, ez a sapka magassága, s a horgolást addig folytatjuk, míg elérjük a gyerek fejkörfogatának méretét. (Belekalkulálva a horgolás nyúlását is.) Legjobb próbálgatni vagy egy meglévő sapkához viszonyítani – abban az esetben, ha alvásidőben horgoljuk. Ha elkészült a téglalap, akkor két oldalát összevarrjuk/ összehorgoljuk értelemszerűen, aztán a szabadon maradt oldalt körbehorgoljuk a szőrös fonallal. Ennyi az egész, a siker pedig garantált! Jó horgolást!
p.s. Amúgy meg reménykedem, hogy az lesz, mint az esernyővel: ha van nálam, nem esik az eső. Ha pedig van új téli sapi, akkor nyilván jön a tavasz.
Tudom, tudom, a nyárral együtt eljön a fürdőruhaszezon is, és ilyenkor szinte minden nő fejében megfordul, hogy nem elég szép, csinos meg vékony – bárhogy is néz ki, nyilván mindig lehetne jobban. Pedig mire is az elégedetlenkedés, mondja ez a tábla biocsoki. Nicht alle Engel tragen Kleidergrösse 36, azaz nem minden angyal hord 36-os ruhát. Milyen igaz – gondoltam magamban, és krónikus energiahiányomat egy kis csokival gyógyítottam. Egyébként nem volt olyan finom, mint amilyen jópofa a csomagolás.
De igazából ezt a bejegyzést nem egy csoki kedvéért írtam, hanem hogy megmutassam, lassan de biztosan megtalálják helyüket a Sabinetől kapott varrós alapanyagok. Mert igen, én voltam az egyik szerencsés nyertes abban a blogjátékban, amelyben a 10 000. Dawandán eladott termékét ünnepelte. A boltjában csupa szépség, szalagok, vicces gombok, anyagok, és még sok apróság között válogathatunk. Arra gondoltam, ahelyett, hogy lefényképezném ömlesztve azt a sok szalagot, gombot és mindenfélét, amit kaptam, inkább a felhasználás módját mutatom majd meg – íme az első, egy újra hasznossá tett rövidnadrág Donak.
Ahogy az sejthető, egy hosszúnadrágból készült pár nyisszantással és némi varrással. Nemcsak kinőtte ugyanis a leány, hanem a térdét is kilukasztotta tavaly ősszel. Viszont a dereka még jó – ami ritka kincs a mi családunkban, ő ugyanis nem túl nagy, inkább túl kicsi derékméretekkel rendelkezik a magasságához képest. S hogy a tavalyi farmer ne legyen túl unalmas, egy katicás és egy darazsas gombbal dobtam fel – mindkettő a nyereménycsomagban rejtőzött. Ezúton is nagyon köszönöm a meglepetéscsomagot, Sabine!
Részünkről akár jöhet is a nyár!
(A borzalmas képekért elnézést, nappali fényben legközelebb egy hét múlva tudnám lefényképezni, így maradt a kompromisszum.)
Itt láthatjuk a gombhoz a kabátot tipikus esetét. Az Anchor Magicline fonalat évek óta szerettem volna már kipróbálni. Azért vonzott, mert pamut, de jóval vastagabb, mint az általában elérhető pamutfonalak. Ráadásul nem csúszik, és a színátmenetes minta úgy van kitalálva, hogy horgolva is jól érvényesül. Szóval először volt meg a fonal, aztán törtem a fejem, mit horgoljak belőle.
Egy kiárusításon sikerült beszereznem az utolsó 5 gombócot ebből a színből, s egy kivételével fel is használtam ehhez a kacagányhoz. A mintán sokat nem kellett gondolkozni, az a gombolyagról automatikusan jött. Ahogy látszik, meg is viccelt a fonal, mert az ujja szegélycsipke mindkét oldalon úgy lett rózsaszín, hogy a legutolsó mintaegységnél már elkezdődött a következő szín, egyiknél a citrom-, másiknál a narancssárga.
Hogy rövidpálcákkal horgolom, az nem is volt kérdés, az Anchor prospektusaiban ebből a fonalból olyan szép rövidpálcás kardigánok szoktak lenni, hogy másféle feldolgozást nem is tudok elképzelni, legalábbis első magicline-os darabhoz.
Modellen most nem tudtam fényképezni, mert ajándékba lesz egy két és fél éves kislánynak, azaz az egyetlen szóba jöhető méretű modell a családban neménél fogva nem alkalmas a szép kis kacagány bemutatására. De nem nehéz elképzelni, ilyen lesz felvéve. Hollandiába utazik, egy barátnőm kislánya kapja – csak úgy.
Ez a szoknya igaziból már több, mint egy éve készen van. Olyat varrtam, amilyet a kedves megrendelő kívánt: hosszút, szűket. Aztán amikor a kedves megrendelő konstatálta, hogy hosszú és szűk szoknyában nem lehet felmászni a kanapéra és úgy általában semmi izgalmas tevékenységet nem lehet benne végezni, csak csinosan ülni, akkor közölte, hogy ő bizony többet ezt nem veszi fel. Világos volt tehát a feladat: rövid szoknyát kreálni a hosszúból, mindezt pedig lehetőleg úgy, hogy az alján lévő díszítőszalag se tűnjön el.
Ahhoz képest, hogy ez az alakítás nagyjából 20 perces munka volt, igazán nem siettem el. De mit tegyek, az ihlet épp karácsony reggelén fogott el – habár az előkészületekkel igen rosszul álltunk. (Vagy épp ezért.)
Rövid méricskélés után (kívánt szoknyahossz plusz a gumi szélessége két és félszer a szoknya aljától számítva) levágtam a fölösleges felső szoknyarészt. Ezt se dobjuk el, hiszen hasonlóan 20 perces időráfordítással egy lépcsőzetes szoknya készíthető belőle. Majd meglátjuk, hogy ennek a derékbősége megfelel-e Do-nak – ha nem, van épp kicsivel kisebb lány a családban, majd neki adjuk.
Az alsó szoknyarész – a továbbiakban szoknya – felső szélét cikkcakkal letisztáztam. Mivel ez egy erősen nyúlós anyag, kicsit hullámosodott, de ez a későbbiekben nem fog látszani.
A gumiszalagot mérés és próba után megfelelő méretűre összevarrtam.
A szoknyát visszájára fordítottam, felülről ráhúztam a gumiszalagot figyelve, hogy sehol se csavarodjon.
Majd körben lehajtottam a szoknya felső szélét és gombostűztem. Ezután már csak végig kellett varrni körben, kifordítani, és kész is az egy éve használ(hat)atlan szoknya, mely új hosszával nagy népszerűségnek örvend.
Kezdő horgolók is bátran nekiállhatnak ennek az egyszerű, de szellemes kis darabnak, amelyet Szentpyr óta kacagánynak nevezünk. Mivel minden gyerek és minden fonal más és más, ezért a készítés alapelveit írom le, aztán mindenki saját igényeinek megfelelően átírhatja. Do kacagánya maradék pamutfonalakból készült, Catania és ehhez hasonló vastagságúakból 3,5-ös tűvel. Do 110-es vagy 116-os ruhákat hord egyébként, alkata vékony és hosszú. A kacagány szabásmintája nagyon egyszerű, egy téglalapot horgolunk – később ezt horgoljuk össze és szegjük körbe.
A méretvétel úgy történik, hogy a gyerek kétfelé kitárja a kezét, mi pedig mérőszalaggal megmérjük azt a szakaszt, ahonnan és ameddig a kacagány ujjának érnie kell. Do most alszik, úgyhogy csak emlékezetemre támaszkodva mondom, hogy neki könyöktől könyökig mértem 60 centit. A mért hossz lesz a kacagány hosszabbik oldala.
Mivel én végig egyráhajtásos pálcákkal dolgoztam – tehát nem csipkemintával -, nagyon egyszerű dolgom volt, még a horgoláspróbát is kihagyhattam. Egyszerűen horgoltam egy 60 cm hosszú laza láncszemsort, majd minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca került. A további sorokban is pálcára pálca – tényleg ideális darab kezdőknek. Hogy ne unjuk el vagy hogy hozzám hasonlóan fel tudjuk használni maradék fonalainkat, időnként színt váltunk. Az új szín bevezetésekor a régi szín fonalvégét “útközben” eldolgozzuk.
Addig haladunk így, ameddig el nem érünk egy sűrű erdő közepébe. Azazhogy itt újra egy mérés, sőt inkább próba szükséges. Helyezzük a téglalapot a gyerek hátához, s próbáljuk az ujjánál összefogni. Ha átéri az ujja szélességét a hónaljnál is és kényelmesen (!) bele tud bújni, akkor megfelelő a méret, le lehet állni az egyhangú sorok horgolásával. Do esetében egy 22 centi lett, tehát az eredmény a meccs félidőjében egy 60 x 22 centis téglalap. Ha erősebb testalkatú a leendő kacagánytulajdonosnő, mint Do, akkor ez simán lehet 25-28 centi is, mindenképp érdemes rápróbálni vagy legalábbis összemérni egy bő szabású, a gyerkőcre éppen jó pulcsival.
Ha megvagyunk a téglalappal, akkor hosszában kettéhajtjuk és a hajtásnál két szélétől befelé összehorgoljuk (színt színre hajtva, hogy aztán az összehorgolás majd ne látszódjon a kifordítás után.). De vigyázat, nem végig horgoljuk össze, csak az ujja hosszának megfelelő szakaszon mindkét oldalon. Ezt is lehet ellenőrizni egy pulcsin – ha esetleg titokban szeretnénk készíteni a kacagányt. Do esetében mindkét oldalon 11 centis szakaszt horgoltam össze.
És most jön az izgalmas rész, a díszítő fodor! A kezdők mostanra már annyira tudják az egyráhajtásos pálcát, hogy lefekvés után csukott szemmel is úgy érzik, mintha a kezük pálcákat horgolna. De a biztonság kedvéért most még egy nagy adag jön 🙂
Kétféle fodrot készítettem, az egyik fajta az ujja végét díszíti, a másik a középső részt körbe. Mindkettőt úgy készítjük elő, hogy rövidpálcákkal horgoljuk körbe a fodrosítandó részt. Nézzük előbb a középső részt!
Itt könnyű a dolgunk, hiszen minden pálcába egy rövidpálcát öltünk, a téglalap össze nem horgolt részein körben haladunk. A következő sorban pedig minden pálcába három vagy négy pálcát horgolunk. Az én verziómban ezek egyráhajtásos félpálcák, de erre csak azért volt szükség, mert sima egyráhajtásos pálcával horgolva nem lett volna elég a fonalam. (Így is csak vagy 1 méter maradt, mire körbeértem). Ha körbeértünk, szép fodros szegélyt láthatunk magunk előtt, és miután elégedetten megszemléltük, elvarrjuk a szálat.
Most jön az ujja végén lévő fodor: Ismét körbehorgoljuk rövidpálcákkal a szegélyt. Most annyival van nehezebb dolgunk, mint az előbb, hogy itt nem a pálcák tetejébe tudunk ölteni, hanem a magasságába. Én úgy szoktam, hogy a pálca magasságába mindig két rövidpálcát öltök, tehát kétszer annyi rövidpálca, mint ahány sor volt a horgolásban. (Ha nem érthető, szóljatok!) A második sorban pedig: minden pálcába három pálca majd három légszem. Ezt ismételjük, amíg körbe nem érünk. A másik ujjánál ugyanez a procedúra még egyszer. Ekkor elvarrjuk a fonal végét, majd megcsodáljuk a kacagányunkat!
Természetesen ilyenkor lehet még díszíteni kis virágokkal, hímzéssel, mindenfélével. Mivel Do kacagánya már így is elég tarka, én most már nem feltétlenül akarom ezt fokozni, de persze ha ő kívánja, teszek még rá egy-két virágot.
Az egész darab elkészítése nekem nagyjából 4 óra volt – csak kicsit széthúzva 🙂 – szóval még lazán elkészülhet karácsonyig! S hogy mennyi a fonaligénye? A mérlegem épp a mosogatógépben tisztálkodik, szóval csak tippelek, de 15 dekánál biztos nem volt több.
Meglepő dolog történt: K. kért tőlem egy saját készítésű sapkát. Azért meglepő, mert kreatív anyák gyermekeinek a vásárolt sapka a vágyak netovábbja, az, hogy olyan legyen, mint mindenki másnak az oviban/bölcsiben. De amikor Táltos Bandi sapkáját meglátta, azonnal felfedezte benne a hegyes fülű cicát és egy szuszra kért is egyet. Kicsit sokat kellett várnia rá, de végül megkapta, amit akart. Külön köszönet az ihlet forrásának, a fonalbolt téli kiárusításának, ahol ezeket a szőrös jópofa fonalakat 1 Euróért dobták az ellenállni nem tudó Anyahajó után.
Ezen a képen látszik, hogy a sapi fazonjában van valami fertőző: ahogy egy elkészül, egy másik ember is megkívánja magának. A rózsaszín Do-é lett.
Itt látszik, mi is a cicás a sapiban: a két csücsök legfelül. Meg az is látszik, milyen mozgalmas egy hároméves élete.
Ez a kép különösen is praktikus, mert végre használat közben is látszik a nemrég még félkészem bemutatott patchwork takaró, ami remek háttér a rózsaszín mikuláscicasapi számára. Azért mikulás, mert fehér szőrös a szegélye.
Itt pedig bevetés közben látható a sapi, valamint minden idők legéletveszélyesebb játszótere. Iskolapéldája annak, hogy lehet megépíteni úgy egy játszóteret, hogy az összes EU-szabálynak megfeleljen, mégse lehessen eltölteni fél órát anélkül, hogy ne kelljen többször megmenteni a gyerek életét.
Itt pedig egy kis saját rajzolású horgolásminta: kedvenc mintám, mert semleges a külseje (nem a tipikus erhp kinézet, hanem valahogy egységesebb), ugyanakkor rugalmas, tehát olyasmi, mintha passzét kötne az ember, csak horgolt. A pöttyök láncszemet, az ikszek rövidpálcát jelentenek.
