Nekem a sokadik – neki az első. A kedvenc színeiből.
És a paraméterek: 10 deka Alize Bella 100% pamut, 4,5-ös tűvel.
Posts Tagged with gyerekdivat
Most már biztos felső
Már elmúlt az az esély, hogy párnahuzattá minősítsem a Do-féle freeform felsőt. Sőt, bár nem szándékosan alakítottam így, de a sárga fodrok miatt az is eldőlt, hogy ez lesz a felső eleje. Hátul valahogy furán nézne ki ez a motívum szerintem.
Az Agneta-féle sapi próbahorgolása után egyszerűen muszáj volt belefoglalni ezt a kagylósoros mintát. Egyébként Do kedvence pont ez a rész, úgyhogy a felső hátán még biztos meg kell ismételnem.
Ahogy szemfüles olvasók felfedezhették, háromszor is ismétlődik a sárga virág: ezek arra emlékeztetnek, hogy elkezdtem egy kardit Iratmegsemmisítő Lilileinnak babyshower-ajándéknak, aztán nem bírtam befejezni, közben meg kinőtte volna a méretet – szóval sic transit gloria mundi. De legalább így kap egy második esélyt az a pár virág. Lililein meg majd akkor kap kardigánt, amikor már nem nő ilyen eszeveszett ütemben.
Így néz ki tehát most, kb 6 hét munka után, 2 héttel a finis előtt. De azért nem teljesen reménytelen, hogy befejezem, vannak ugyanis doppingszereim. (Most jön a gyerekszáj-rovat)
– Anya, te miért nem vagy benne újságban?
– Dehogynem vagyok újságban. Az elmúlt két hónapban két cikkem jelent meg.
– Na jó, de miért nem vagy horgolós újságban? Amikor olyan szépeket csinálsz. De mondjuk most már kitalálhatnál valamit felnőtteknek is.
– Anya, ha ezt a felsőt kinövöm, elküldöm Istennek a mennybe.
Bár ez utóbbi mondat többértelmű, de én most dicséretnek interpretálom. Kellemes és kreatív hétvégét Nektek!
Tavaszváró freeform felső
A közös horgolás mindig olyan inspiráló szokott lenni. Átlendít holtpontokon, a közös határidő segít legyőzni az unalmat és megfékezni a projekthalmozást és egyáltalán: szórakoztató. Januárban indítottam egy FB-csoportot, ahol közösen freeform horgolunk. Az első témánk a tavasz, a határidő pedig március 15.
Csak mellékesen: a lehetséges témaötletek közül ez volt az, amihez a legkevésbé volt otthon fonalam. Habár lett volna kedvem szőrös, ilyen-olyan struktúrájú fonalakkal dolgozni, de tavaszhoz illő színekből csak az unalmas Catania volt otthon, így stratégiát kellett váltanom még mielőtt egyáltalán belekezdtem volna.
Egyértelmű volt az első pillanattól, hogy ha tavasz és ezek a színek, akkor Do-nak horgolok felsőt. A fazont nem döntöttem el elsőre, most úgy néz ki, hogy ujjatlan, mellényszerű, de elől-hátul zárt felső lesz. Persze azért freeform, hogy akár az utolsó pillanatban is eldönthessem, hogy mégis párnahuzat. Addig is azonban folyton méregetem egy pólóhoz, hogy stimmeljen a méret.
Igaz, ahhoz képest, hogy már csak három hetem van befejezni, elég sok hiányzik még, de vannak még különálló foltok, amelyeket valahogy bele lehet majd illeszteni az elejébe hátába másik oldalába.
Manósapka szőrös szegéllyel
A múltkor meg kellett állapítanom, hogy Do minden sapkája csinos és tavaszi. Egyet kivéve, de azt éppen sehol sem találtuk. Ilyen esetben nincs mese, vagy megveszek egyet a télvégi maradékból, ami persze színben nem illik a kabáthoz és Do amúgy sem szereti, vagy horgolok gyorsan. Szerencsére a Lang Merino 70 színpalettájában pont volt egy megfelelő árnyalat és még kapható is volt, így villámgyorsan, mint a régi szép időkben, egy este alatt meghorgoltam ezt a manósapkát.
A fazont már egy ideje forgattam a fejemben – mivel munkába menet gyakran találkozom egy anyukával plusz gyerekkel, és az anyukának volt ilyen csúcsos, manószerű, de mégsem túl gyerekes horgolt sapkája. Szerintem sk, de még nem mertem rákérdezni.
Minta nem volt hozzá, és mert csupa rövidpálcából még sosem horgoltam sapkát, erősen kísérleti jellegű – de hordás közben nem látszik az a pár baki. Az aszimmetrikus forma egyébként szándékos, így nem pont felfelé áll az antenna, hanem kicsit ferdén.
Szegélyként minden második szembe egy rövidpálcát horgoltam effektfonallal egy kizárólag erre a célra évek óta tárolt fonalból. Végül minden megtalálja a maga helyét.
Majdnem 10 deka gyapjat használtam fel hozzá úgy, hogy az ajánlott 6-7-es tű helyett 5-össel horgoltam.
Klasszikus, gombos nyakmelegítő
Sosem gondoltam bele eddig, miért nevezték ezt a fonalat Ötórai teának, pedig annyira kézenfekvő a válasz: az elkészült sálról rögtön egy angol úriember jutott eszembe. A nem tolakodó, udvarias sötétoliva háttéren kis színes tweedhatású szöszök találhatók, pont amennyi kell, se több, se kevesebb. Ebből készült most K. mindenévi nyakmelegítője: a bombabiztos ovis fazon. (A régi oviban ez volt az egyetlen tolerált sálmegoldás, az össze többit balesetveszély miatt megtiltották.)
A gomb a tavalyi tallinni utazásból hozott szuvenír, simára csiszolt, szépen erezett natúr fa. Terveztem ugyan egy Tallinn-posztot, amit aztán normális fotók hiányában sosem írtam meg. Azt azért muszáj elmondanom, hogy Észtország volt az első hely eddig életemben, ahol azt éreztem, hogy szuvenír címén nem valami szemetet akarnak rámsózni, hanem autentikus helyi művészetet, ami nemcsak a múlt, hanem élő jelen is. Szokásommal ellentétben alaposan be is vásároltam és csak azt sajnálom, hogy a helyi szőttesből készült terítő már nem fért bele a büdzsébe. De nem baj, Tallinn annyira szép, hogy egyszer vissza kell menni, lehetőleg olyankor, amikor nem -26 fok van délben. (Ezt a posztot nagyon ajánlom, és ezt is a legvégén van a kép a vágyott terítőmről, de a kesztyűk és a többi, mind valódi és gyönyörű)
Doris Chan mellény élőben
Igaz, hogy az Abydon Vest szoriját részletesen elmeséltem, de eddig hiányzott egy “ilyen lett” kép. A mintát nőiből kellett gyerekre alakítani, tehát a karkivágást és a mellbőséget csökkenteni. Ezt úgy értem el, hogy egyszerűen néhány centivel tovább horgoltam össze az oldalát. Igaz, hogy kilapítva furán néz ki a mellény, de felvéve semmi gyanús nem tűnik fel – legfeljebb az a tény, hogy tavaszra már valószínű ki fogja nőni a nagy iskolás leány.
Remek őszi projekt, ha valaha a rengeteg tervem mellett lesz rá időm, akkor magamnak is meghorgolom vastagabb fonalból – szerintem sötétlilából. Nektek is van kész vagy készülő őszi fonalas projektetek? Akkor tegyétek fel ide, a linkgyűjteménybe. Nemcsak blogbejegyzés, hanem bármilyen cím linkelhető, flickr album is! Remek lehetőség inspirálódásra, máris találhattok utánzásra váró projekteket.
Elasztikus csősál
Vannak fonalak, amelyek egyszerűen nem akarnak elfogyni. Ez például egy Lana Grossa elasztikus zoknifonal. Szellemesnek tűnt, meg ideális sapkaalapanyagnak, hiszen felveszi a fej méretét. Ugyanakkor csak egy nagyon körülhatárolt hőmérsékletben hordható, igazán hidegben nem, melegben szintén nem. Mondjuk ha valakinek van 6-7 sapkája, akkor egy ilyen is elfér, miért ne, szóval Do-nak is horgoltam tavaly egyet. És még több más kisebb projekthez is használtam, pl. újszülöttsapihoz ajndékba (itt viszont hiába az elasztikus szál, mire ősz lett volna, kinőtte a kis bébi, úgyhogy majd kap pótsapit.)
A sapkához most csősálat horgoltam, és mert a tekerés miatt vastagabb lesz a sál, tényleg melegít. Kb. fél 10 dekás gombóc felhasználásával készült a szokásos minta alapján. És még mindig van egy teljes gombóc – rémes. A végén kénytelen leszek arra használni, amire való, zoknit horgolni!
A gombolyagon belül rózsaszínek, fehérek és szürkék váltakoznak valami fura szabály alapján. Olyan mint a régi jó magnókazetta: van A oldal meg B oldal, a kettő teljesen különböző.
Freeform sál (43.)
A múltkori wrap végül sál méretű maradt, de most azt mondom, hogy kész. Freeform holmit mindig olyan nehezemre esik befejezni, mindig nyitva marad a fejemben, hogy hátha lehetne még cifrázni valahogy. Most az tartott vissza leginkább, hogy minél inkább haladt a projekt, annál inkább látszott, mennyire nem a Catania lenne a megfelelő fonal, vagy ha mégis, akkor nem hármas tűvel. Nagyon szoros és nem annyira hajlékony, mint azt egy sáltól elvárnám. Ezek a kritikus pontok, de azért nem ez a lényeg. A végeredmény tetszik, az meg külön nem tervezett öröm, hogy van egy hozzáillő sapka is készleten, így kész az (egyik) őszi együttes Do-nak.
Ez a két pálca, két lsz, két pálca idén a kedvencem, még a freeformba is beslisszol.
Picit olyan az egyik vége, mintha madárfej lenne.
Egyszerű, de szerintem nagyon jó szélminta. A lila sor csak rp-lsz váltakozása, a mintát az adja, hogy minden második pálcát mélyebbre öltöttem.
Van fordos és kagylós szegély is.
És hogy a fonalat ne kelljen elvágni, átvezettem egy 3D felületrajzzal.
Majd azért az eredeti mintát is meghorgolom valamikor, de biztos, hogy vékonyabb fonalból, talán valami gyapjú-akril keverékből. De ahogy az itthoni fonal-és molyhelyzet áll, mielőtt új fonalak jönnek a lakásba, nagy tempóban kell fogyasztani a meglévőket.
Mini horgolt vitorlás (15.)
Egy sima egyszínű póló minden, csak nem cool – márpedig mostanában ez a varázsszó. Vitorláshajóval már rögtön más a helyzet. A technikai részletekről annyit, hogy elsőre kétoldalas ragasztóval erősítettem a pólóra, hogy ez mennyire fogja bírni a mosást, hamarosan kiderül. A horgolást fejből csináltam, ebből következően háromszor futottam neki a háromszögnek, mire a megfelelő alakja lett. A zászló négy darab egyszerre lehurkolt erhp egy láncszemsoron.
Ruhatár-tupírozás
Az alábbi három ruhadarabban az a közös, hogy egyikre sem volt igazán szüksége Do-nak. Ha jobban belegondolok, teljesen fölösleges mind horgolni, mind varrni, bőven elég ruhája van a nyári szezonra még tavalyról. Csak néhány basic pólóval egészítettem ki Do ruhatárát, de a szoknyák és ruhák legfeljebb rövidebbek lettek tavaly óta, széltében továbbra is passzolnak. Esetleg egy vékony kardigán lenne még hasznos, de ahhoz horgolás helyett inkább kötni kéne tudni. Sebaj, azért varrtam – még jócskán télen – egy türkiz hagymaszoknyát Ottobre szabásminta és Zsukka útmutatása alapján. Egyszerű, nagyszerű, és gyakorlatilag az utolsó centiig elhasználtam ezt az anyagot, amiből összesen fél méter volt. Tökéletesíteni még lehetne a kivitelezést – nekem mindig bajom van a behúzásokkal, hogy nem tudom egyenletesen eloszlatni a ráncokat. De ne legyünk maximalisták, csinos és a színe is jó, és majd még gyakorlom további fölösleges szoknyák varrásával.
A kardigán leginkább technikai kísérletnek tekinthető: nagyi négyzet térbe konvertálásával készülő modell, leírása az alábbi linken található
Eredetileg magamnak szerettem volna elkészíteni, de elriasztott, hogy egy bizonytalan eredmény kedvéért vegyek brutál vastag fonalból fél kilót meg brutálvastag horgolótűt, így gyerekmérettel próbálkoztam először.
Mindent ugyanúgy készítettem, mint a felnőtt modellnél, csak a fonal és a tű volt vékonyabb. (7-es tű és olyan fonal, amihez 6-os tűt ajánlottak. Egyébként Rübezahl márkájú volt, gyapjú-akril keverék, és kifejezetten nem volt kellemes dolgozni vele, szóval nem ajánlom. Cserébe nem volt drága – ez is valami egy kísérlet esetében.) A végeredményt lehet jól fényképezni, de alapvetően egy formátlan, nemcsinos T-alakú lebernyeg, ami még egy gyereken mutat is valamennyire, de pubertáson túl nem ajánlanám senkinek. Szóval maradtunk a kísérletnél: izgalmas, ahogyan síkból a térbe átlépünk, de hogy ezt magamnak nem horgolom meg, az is biztos.
És akkor most jön az, amiért viszont fenntartás nélkül rajongok. Egy tunikát horgoltam egy régi Lea Spezial-ból. Kicsit módosítani kellett a szemszámot, mert valahogy az én fonalamból és az én szoros horgolásommal még a 128-as is kicsi lett volna, de pár mintaegységgel többet horgolva tökéletes lett. Szellős csipke, lendületesen bővül. A felső részét Do kívánta rózsaszínből (nekem jobban tetszett volna az egészet egyféle fonalból, de a megrendelő kérése parancs) és azt teljesen a magam feje után horgoltam.
A fő változtatás a megkötős spagettipánt lett, ez eredetileg szélesebb fix-varrott pánt lett volna. Csak épp tudom, hogy mennyire szoktak ezek a pántok nyúlni, szóval inkább maradtam a megkötősnél. Külön posztot is érdemelne a téma, de most csak egy linkre van energiám. Doris Chan mutatja be azt az állítólag régóta ismert láncszemsort, ami rugalmasabb és minden szempontból jobb, mint a hagyományos. Én is ezt használtam ehhez a zsinórhoz, és biztos vagyok benne, hogy hagyományos láncszemsort soha többet nem horgolok. Ez a megoldás zseniális, és ha van egy kis időtök – tényleg kicsi, negyed óra elég – üljetek le és bogarásszátok ki, NAGYON megéri!
Még a fonalról: Pécsen vettem sok évvel ezelőtt, Oltremare BBB Filati, 70% pamut, 30% akril, van benne egy fényes fehéres szál, ami nekem nagyon tetszik. Ezenkívül elég jó alaktartó, szóval szeretem. Eddig csak apróbb holmikat horgoltam belőle, babafotózós sapkákat, ez lett a nagy projekt, amivel szinte az összes fonalat el is használtam. Vastagabb mint a Catania, 3,5-es horgolótűvel horgoltam, de akár 4-essel is lehetett volna. A rózsaszín fonal pedig Catania, ezt nem is ragozom.