Posts Tagged with gyerekdivat

Majdnem minden Cameo

2 hozzászólás Majdnem minden Cameo című bejegyzéshez

Ha nincs olyan, hogy valami nem sörnyitó, akkor alig van valami, ami nem Cameo. Nekem ez a csücskétől fokozatosan növő kendőforma egyszerűen minden szempontból megfelel: tetszőlegesen választhatom a méretét, pont annyi fonalat használhatok fel hozzá, amennyi van, lehet csíkozni, lehet különféle csipkével vagy csipke nélkül befejezni. Oké, szigorúan véve így már nem Cameo, ugyanakkor mégis abból nőtt ki, tehát picit az.

Do nagy sál- és kendőkedvelő, anyjára ütött ezzel. Valami miatt azt képzeltem, hogy bele fog már idén nőni a régi natúrszínű ballonkabátomba, így már arra gondolva kezdtem el egy színes, mégis picit tompább lila árnyalatú kendőt kötni, hogy majd ezzel a kabáttal fogja hordani. Persze kiderült, hogy bár nagy a lány, de ennyire mégsem nagy, szóval a ballonkabát vár jövő tavaszig. Azért a kendő elég univerzális színű, úgyhogy nem esem kétségbe.

A fonal egészen fura, most nem találom a címkéjét sem, szóval csak emlékezetből: fele akril, fele pamut az összetétele, kb. Catania vastagságú, és vannak kifejezetten fényes, csúszós szálak is benne. Időnként kék, máskor lila, aztán fehér és drapp. nem csíkos, mégis picit az, rejtélyes és bohókás egyszerre. Nem pihepuha, de nem is szúrós és tapintásra inkább hideg, mint egy selyemsál.

A szélére most nem a lyukacsos kötött mintát készítettem, hanem sima leláncolás után horgolt szegélyt: 5 láncszem három szemenként leöltve rövidpálcával az első sor, a második pedig minden láncszemívbe 6 rövidpálca. Na jó, majdnem, mert a végén már igencsak ki volt centizve a fonal, szóval néha csaltam és csak 5 rövidpálcát horgoltam ívenként. Jogos volt az izgalom, mert végül vagy 40 centi maradt a fonalból. Azt hiszem, ez a személyes rekordom.

És mert annyira tetszik ez a cirkalmas effekt, még egy utolsó képet is mutatok:

Raglán ujjas jersey felső

Varráshoz mindig olyan nehezen szedem össze magam, mert jó fény kell hozzá és egyszerre sok idő, azaz a van tíz percem, mit csináljak esetekre nem jön szóba, se a fektetés utáni beszélgetős-filmnézős sessionökre. Amikor aztán megjön az elszánás és magamra zárom a szobaajtót, padlón kucorogva szabásmintát másolok, gombostűzök, aztán vasalok és varrok (utóbbi kettőt persze már asztalon), és a nap végén kezemben van egy hordható ruhadarab, akkor mindig megfogadom, hogy a jövő héten újra, hogy soha többet nem veszek felsőt meg szoknyát, mert mennyivel nagyobb élvezet a varrás, időben meg a bevásárlás semmivel sem kevesebb. Aztán persze ennyiben maradok magammal, mert a legtöbb hétvége elmegy a háztartás szintentartásával és egyéb programokkal. Na jó, főleg blogírással.

elefántos1

Az, hogy ez az elefántos felső elkészült, két dolognak köszönhető. Ráeszméltem, hogy Do, aki jelenleg 152-es méretet hord, már nem sokáig lesz hajlandó vicces elefántos anyagból készült bármit felvenni, szóval ha már 4 éve ott áll az anyag a szekrényben, akkor most vagy soha kell felhasználni. A másik igen nyomós érv a boltban kapható 152-es ruhák esztétikuma illetve annak hiánya, amiről már többször agonizáltam a blogban, nem ismétlem magam.

Az Ottobre 2012/1-es számában található Mahpee felső mintájából indultam ki. Annyit változtattam rajta, hogy elhagytam az ujja passzét, a nyakkivágás beszegését kontrasztszínnel és a zsebet. Az ujját és az alja szegélyét a szerintem sokkal lányosabb hullámos módszerrel dolgoztam el. Sűrű cikkcakköltéssel mentem végig kétszer minden szegélyen és közben a textilt kicsit széjjelhúztam.

elefántos2

A nyakkivágás érzékeny pont, ott lehet elég szépen és feltűnően eltolni a varrást, így extrém sűrűn gombostűztem és nagyon figyeltem, hogy ne nyúljon meg a nyaka. Szerintem elég szépen sikerült, egész biztosan a legszebben a korábbi munkáimhoz képest.

A gyermek szereti, hordja, bár nyilván overlock hiányában sosem lesznek olyan szépek a belső varratok, mint a boltinál. Cserébe a mintája sokkal szebb. Az Ottobre méretezéséről még annyit, hogy szerintem extrém jó húsban lévő gyerekekre való. Do-nak a 146-ost varrtam és teljesen jól passzol, csak a test alját hosszabbítottam meg pár centivel.

WIPszerda: vagy legyen inkább sapka

Az internet népe mandalákat horgol az utóbbi időben, na jó, nem is annyira utóbbi, legalább egy éve már. Én pedig csodálom a kész műveket, a színek és formák tökéletes harmóniáját és azt kívánom, bárcsak lenne olyan részletekig megkomponált lakásom és életem, hogy ha kiteszek egy mandalát a falra, akkor az ott érvényesülne és kereken illene a környezetébe. Sajnos nincs ilyen lakásom és életem, csak az aszimmetrikus dolgok illeszkednek az összképbe, azok is csak addig, amíg valamit rájuk nem pakolunk.

Azért egy gyenge pillanatomban elkezdtem horgolni egy mandalát, mert az szép és mert az internet népe egy ideje mandalát horgol. Ja, ezt már mondtam.

rozasapi1

Aztán végül úgy döntöttem, legyek realista, ez a mandala meg inkább sapka. Ha már egyszer úgyis van a családban olyan kislány, aki hord rózsaszínt meg olyan kislányszerű kislány. Igaz, még elég kicsi a feje a mandala, azaz sapka méretéhez képest, de majd belenő őszre. Vagy egy év múlva őszre. Reméljük, még akkor is ilyen kislányszerű kislány lesz, aki hord ilyen pasztellrózsaszínt meg bézset.

rozasapi2

Joker-kendő Drops Cotton Merino fonalból

3 hozzászólás Joker-kendő Drops Cotton Merino fonalból című bejegyzéshez

Megint Ádámnál és Évánál kell kezdenem ezt a kendőt. Még ha a képen nem is látszik, a fonal Drops Cotton Merino pisztáciazöld árnyalatban. Ezt a fonalat egy barátnőm kendőjéhez vettem, de végül nem ezt a színt választotta, így csak kerülgettem, nézegettem. Szerettem a színt, szerettem a fonal tapintását, szóval nem is ez okozta a fejtörést, inkább a vastagsága. Utólag rájöttem, hogy ez inkább kardigánhoz illő vastagság, nem kendőhöz – viszont csak 3 gombócom volt belőle. A Drops fonalak színhűségével kapcsolatban elég kiábrándító tapasztalataim vannak, úgyhogy pótlásról szó sem lehetett. Végül egy aszimmetrikus horgolt minta mellett döntöttem ebből a könyvből, ez olyan fazon, amit addig köt az ember, amíg van fonala.
Horgolás közben arra is gondoltam, hogy ha elkészül, majd csinálok hozzá blogjátékot, hiszen tkp ajándékkendőnek szántam, maradjon is az. Aztán fogyott-fogyott a fonal, és igazából kiábrándítóan kicsi volt még akkor is, amikor a harmadik gombóc végére értem. Egész pontosan 115*64*90 centis, egyértelműen gyerekméret. Akkor hirtelen csalódottságomban beraktam a szekrénybe a kendőt, még csak be se blogoltam.
De minden rosszban lehet valami jó, ma igazán kapóra jött egy gyerekméretű kendő. Do ugyanis rájött, hogy mára szülinapi partyra hivatalos, ami az ünnepi készülődésben, aztán meg az újévi magyarországi utazásunk közepette teljesen elfelejtődött. És bár majdnem mindig van itthon joker ajándék, most pont elfogyott minden. Az ünnepelt kislány szerencsére nagyon szeret csinin öltözködni, a pisztáciazöld szín is illik hozzá, úgyhogy rávarrtam egy handmade cimkét gyorsan a kendőre, és már meg is volt a szülinapi ajándék.

Fiús sapka-sál szett

Fiúnak horgolni számomra az egyik legnagyobb kihívás – csipkés nem lehet, a színekkel csínján kell bánni, szóval meg van az ember keze kötve rendesen. Sok fekete rövidpálcát horgolni: szerintem ezt fel lehetne venni a kínzások top10 listájára. Nem csoda, hogy K-nak alig horgoltam még.

Mondjuk eddig nem is hiányolta nagyon, mert ő hűséges típus, egy sapka-sál szett nála 2-3 szezonban is szolgál, és ha nem nőné ki, akkor szerintem semmi kifogása nem lenne, hogy egy negyedikben is ugyanazt hordja. Most viszont újra volt szükség, s így készítettem először a sapkát, majd pár héttel később a nyakmelegítőt.

Amint látszik, megengedtem magamnak egy kis játékot a színekkel és mintákkal – persze utólag kiderült, hogy nem kellett volna. Na nem azért, mert neki nem tetszik, hanem mert a zöld-szürke kockás kabáthoz kicsit túlzás a zöld-szürke csíkos szett. Pedig a fonalboltban még olyan jó ötletnek tűnt.
Beledolgoztam mindenféle maradékot a boshi-dobozomból, persze még így is maradt. Lehet, hogy készítek egy egyszínű szettet is? A másik lehetőség, hogy teljesítem a gyerek kívánságát és veszek neki egyszínű fekete kabátot. Hogy miért akar pont ilyet? Mert abban tök jól lehet bújócskázni sötétedés után a pálmaházban. Meggyőző érv szerintem.

Mentsünk pólót!

2 hozzászólás Mentsünk pólót! című bejegyzéshez

Egy lyuk a pólón, amit a gyermek a kertben való ökörködés közben szerzett meg, természetesen nem nagy tragédia és évente többször előfordul. Na miért mindig a kedvenc pólóval? – teszi fel természetesen sírva a kérdést.

Legutóbb, amikor Berlinben jártam, hoztam Donak egy Ampelmannos pólót. (Ezek a figurák vannak a zebráknál a lámpán, van fiú és lány verziója.) Mivel 134-es méret nem volt, előrelátóan 140-est választottam. Nagyon örült, de csak néhányszor volt volt még rajta a póló, amikor a kis baleset megtörtént. És ebben a pillanatban nagyon örültem, hogy volt az a pár centi játéktér, ami a 134-es és a 140-es méret között van.

Levágtam a lyukkal egy vonalban a póló alsó 5 centijét, és egyszerű cikkcakköltéssel körbevarrtam háromszor a szegélyt. Teljesen magától fodrozódott meg ilyenre, mivel a jersey erősen nyúlik. Csak arra kellett figyelni közben, hogy egyenletesen továbbítódjon az anyag. Így a kedvenc pólót megmentettük, és ha jövőre nem is lesz már jó, de legalább idén hordhatja.

WIPszerda: újabb Roselette top

6 hozzászólás WIPszerda: újabb Roselette top című bejegyzéshez

A legutóbbi poszt óta eltelt két hétben alig sikerült fonal közelébe jutnom – nem is értem, hogy őriztem meg még a józan eszem. 5 napig Berlinben voltam, és nem volt könnyű kitalálni, milyen projektet vigyek magammal. Legyen horgolás, mert a kötőtűt esetleg elveszik a biztonsági ellenőrzésen – akkor a Color Affection máris kiesett. Legyen könnyű és férjen el kis helyen, mert amúgy is tele van a kézipoggyászom  – ezzel elbúcsúztam a horgolt cakkos takarótól. Legyen egyszerű, mert sok a figyelemelterelő tényező a reptéren – ezzel a Doris Chan kardigán is diszkvalifikálta magát. Mi maradt tulajdonképpen? A rengeteg félkész projekt közül egy sem bizonyult megfelelőnek, úgyhogy indulás előtti este gyorsan elkezdtem egy Roselette topot. Drops Cotton Merinot választottam hozzá és 4-es tűt, meg a 10 éveseknek szóló leírást. Kicsit izgultam, hogy ez a méret megfelelő lesz-e a vékonydongájú Nagylánynak, de a mostani próba alapján minden rendben lesz. 

Némi változtatás az eredeti mintához képest: jópár sorral tovább horgoltam a pálcákat és így később kezdtem a csipkét. Így ha esetleg póló nélkül hordja az ember, akkor se lesz átlátszó a kritikus helyeken. A kagylómintát is picit bonyolítottam, és majd ahogy egyre lejjebb érünk, egyre szélesebb lesz egy-egy legyező: az elején 2 erhp-lsz-2 erhp volt, aztán 2 erhp-2 lsz-2 erhp, majd később még 3 erhp – 2 lsz – 3 erhp, stb. jön.
A fonalfelhasználás eddig: a piros rész majdnem két teljes gombolyagot evett meg, feltételezem, hogy kb ugyanennyi kell majd a csipkés szakaszhoz is.

Topból tunika

Ez a poszt dupla ismétlés, mert itt már bemutattam, hogyan lehet egy női és egy gyerek felső összeházasításából gyerektunikát készíteni, ráadásul ebbe a pólóba már egyszer leheltem új életet keskeny horgolt csík hozzáadásával. Na de mit tegyünk, ha a póló még mindig tökéletes állapotban van, de a gyerek megint nőtt? Természetesen egy kiszuperált női pólót hívtam segítségül, és ez lett belőle:

 Nem is volt olyan bonyolult. Először is lefejtettem a legutóbb rávarrt horgolt szegélyt, aztán a női pólónak levágtam az alsó részét kb a mell alatti vonaltól.

Kézi fércöltéssel végigvarrtam a női felső vágott szegélyét, hogy aztán egy elegáns mozdulattal be tudjam húzni a gyerektop szélességére.

Majd behúzás után összegombostűztem a két részt. Eközben ezekre kell figyelni:
– mind a felső, mind az alsó részt visszájára kell fordítani
– úgy kell illeszteni, hogy a színén (azaz belül) a gyerekfelső legyen felül, a női felső vágott része, ami nem annyira szép, pedig alulra (kifordított állapotban kívülre) kerüljön.
– az oldalvarrások legyenek egymás folytatása a női és a gyerekfelsőnél.
– könnyebb végigszántani a varrógéppel, ha a gombostűket a képen láthatóval ellentétes irányban szúrjátok, de azért így sem volt lehetetlen küldetés. (Későn gondolkoztam és lusta voltam átgombostűzni.)

Ha ezzel megvan az ember, már lehet is végigvarrni. Én rugalmas öltést választottam, ami a Bernina 92c-n a 9-es program. Mivel a visszáján varrtam, ezért az anyag színén az alsószál cérnája látszik. Na ez is jó tanulság, és csináljátok másképp, mint én, mert én a felsőszál színét szépen összhangba hoztam a textil színével, ellenben az alsószállal nem törődtem. Nem tragédia, de így persze látszik a varrásvonal, ami esetemben nem teljesen egyenes. Nem gond, játszós tunikának tökéletes lesz, de ti legyetek okosabbak 🙂
Éljen a 15 perces reruha, ami Nagylányt tökéletesen boldoggá tette, én meg szintén örülök, mert ez az indiános felső, amit imádok, még kapott így pár hét türelmi időt. Vagy ha júniusban levágom az amúgy is kurta ujját rövidre, akkor esetleg pár hónapot.

Roselette top Rózának

4 hozzászólás Roselette top Rózának című bejegyzéshez

A Roselette top néhány évvel ezelőtt nagyon népszerű volt magyar horgolós blogokban, nagyjából mindenki elkészítette, aki csak élt és mozgott, én akkor valahogy nem mozdultam rá erre. Most viszont, hogy van egy egészen fiatal unokahugim, akit ráadásul Rózának hívnak, elérkezett az ideje, hogy kipróbáljam ezt a mintát. 

 A lazacszín az egyik kedvenc árnyalatom a Cataniák közül, de már csak egy gombóc volt belőle, így válogattam hozzá a pamutfonalas kosárból. A meggypiros picit vastagabb Supreme, a lilák fajtájára már nem emlékszem. Mindenesetre szerintem nagyon jó kis kombinációt adnak így együtt a halványlila virágos gombokkal.

Eredetileg kábé egy 74-es méretet szerettem volna eltalálni, az a klasszikus ajándékozós  babaruhaméret szerintem, mert ezt már akár 2-3 hónapig is hordják a gyerekek, ellentétben az ennél kisebb méretekkel. Ehhez képest a kész darab olyan 18-24 hós méret ránézésre, úgyhogy még fog egy kicsit a szekrényben pihenni, mire belenő Róza.

Annyira tetszik és főleg annyira egyszerű és sokféle fonalra alkalmazható minta egyébként a Roselette, hogy el fogom készíteni felnőtt és 9 éves méretben is – pont jó lesz a 15/2015-ös kihívásba tunika kategóriában. Ez a mostani csak féllábbal van benne, mert a gomblyuk, nyakszegély és gombfelvarrás műveletein kívül minden 2014-ben készült.

Az ősz első sapkája

5 hozzászólás Az ősz első sapkája című bejegyzéshez

Do már vagy két éve rágja a fülemet, hogy legyen neki lányos kabátja. Lányos, azaz ne dzseki, ne sportos, hanem csinos, mint amikor 3-4 éves volt. Persze a vágyat értem, de általában nem szeretek olyan dolgokat venni, amiket alig visel és ráadásul még sokba is kerül. Márpedig a bécsi időjárás nem arról híres, hogy egy nem vízhatlan kabát hordására egy éven belül olyan sokszor van alkalom. Annyi a szerencse, hogy amikor egészen más cucc keresésében voltam, megláttam egy erősen leárazott kabátot, amiről tudtam, hogy tetszene neki és nagyjából az a stílus, amire gondolt. Most hogy kerestem róla egy fotót ehhez a bejegyzéshez, eléggé elképedtem az eredeti áron és azt kell mondanom, igazán jó vásárt csináltunk.

 Adott tehát egy khaki színű vászon kabát, aminek azért van belegombolható báránybőr bélése is, szóval ha lesznek olyan szeptember-októberi napok, amikor hideg van, de nem esik az eső, akkor hasznos lehet hozzá egy sapka is. Azt most nem állítom, hogy az otthon lévő 1000 sapkából egy sem illik hozzá, mert ez nem igaz, de ha egyszer ez a pink Drops Cotton Light annyira kínálta magát, akkor miért is ne horgolnék új sapkát hozzá?

Annyira szeretem ezt a mintát, ugyanakkor nem tudtam, hogyan lehet értelmesen körben horgolás közben szaporítani. A megoldást ebben a könyvben találtam meg. Sok kritika éri a könyvet, mert a benne lévő minták állítólag mind elérhetők a neten ingyenes verzióban is, de bevallom, nekem egyszerűen jó, hogy össze van szedve, nem kell számítógépet bekapcsolni hozzá, nyomtatgatni. Ráadásul van benne a bonyolultabb mintákhoz kivehető mellékleten mintarajz is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. A minta 100%-osan működött, ami nálam azért elég ritka, csillagos ötös a könyvnek.

Még tűnődöm, hogy sál legyen-e hozzá és ha igen, milyen. Szóba jöhetne a Cameo is például, csak az a kérdés, nem fogom-e én azt a mintát nagyon unni nagyon hamarosan. Ígérem, beszámolok a fejleményekről.
Aki pedig olyan szemfüles, hogy észreveszi, a sapka szegélyén vannak világosabb csíkok, annak elárulom, hogy az utolsó sort gumicérnával összefogva horgoltam, hogy szépen a fejen maradjon a kalpag.

Older Posts