Tizenegy éves horgolási karrier után a család már tudja, hogy egy kérdés van, amit nem szabad feltenni nekem, ez pedig a “mi lesz ebből?” Az ok hasonló, mint ebben a székely viccben, amelyet szókimondása miatt nem idézek, csak linkelek.
A pöttyös takarókezdemény, amin mostanság dolgozom, hasonló eset. Eredetileg K-nak akartam ágytakarót horgolni. Ez még akkoriban volt, mielőtt a szobájának az egyik faját lefestettem türkizre. Aztán – nemcsak a türkiz fal miatt – sokáig egészen háttérbe szorult a projekt, mert a pöttyös blokkokat összehorgolni nagyon nem szerettem. Hiába, a szemem sem a régi már, a feketét este nem látom, nappal meg ugye életem és vérem a királyért, olyankor nem nagyon horgolok.
Aztán jött egy babahír egy ismerős családtól, és elkezdtem nekik horgolni egy uniszexnek készülő takarót, amiről be is számoltam itt.
Ebből is fogpiszkáló lett amúgy, mert a mérete nem stimmelt, és valahogy nem éreztem úgy, hogy van erőm lebontani és újrakezdeni, így ez a projekt most befagyott és azt hiszem, majd keresek valami fonalgerilla akciót, ahova elküldhetem, mert másra nagyon nem jó. És ekkor került képbe a félbehagyott pöttyös takaró: legyen belőle babatakaró, akkor már csak kevés négyzetet kell hozzávarrni, keretezni és kész is. Egész addig, amíg a baba meg nem született és ki nem derült, hogy fiú, úgy gondoltam, hogy a takaró igenis uniszex. Azután viszont azonnal feltűnt, hogy elég sok pinket és rózsaszínt tartalmaz. Nem mintha a pinket meg a rózsaszínt nem szerethetné egy fiú, mert pl. K-nak is az egyik kedvenc színe, de mondjuk egy újszülött még valószínűleg nem nyilvánít véleményt a kérdésről és a szülei döntenek helyette.
Totális bizonytalanságomban a FB népéhez fordultam tanácsért és majdnem egyöntetűen megerősítettek abban, hogy ez bizony lányos cucc. Sőt, valaki azt is mondta, hogy a lányoshoz képest meg túl sok benne a fekete és igazat is adok neki. Nem tudom, hogy azért-e, mert épp ezzel egy időben fejeztem be egy nagy felnőtt méretű horgolt takarót, de végülis úgy döntöttem, visszatérek az eredeti célhoz, ágytakaró méretig horgolom. Igaz, nem K-nak, akinek a szobáját inkább tengerész tematika felé szeretném elvinni a türkiz fal miatt, hanem Do-nak, aki amúgy is kamasz, szóval hamarosan úgyis jön a fekete korszak.
Hát, mit ne mondjak, nehéz szülés volt. Azt még ugyan továbbra sem tudom, hogy mit fog kapni az újszülött baba, mert ugye egyik tervem sem jött össze, de legalább már az tiszta, hogy mi lesz a pöttyös takaróból. Bár majd a végén eldől, ne siessük el. Úgyhogy most azzal töltöm az estéimet, hogy különféle színű pálcákat horgolok körben és úgy számolom, hogy legfeljebb tíz kör után akár kész is lehet a kívánt méret. Kívánjatok szerencsét, mert már igen szívesen lezárnám ezt a minimum két éves történetet!