Hála a 100kreanapnak, az utóbbi időben több projekt is elkészült. Ez a kék kendő például, amelynek az alapanyagát tavaszi fonalbeszerző utamon Maria Saalban vettem. Egyszerű granny háromszög, ebben a fonal viszi el a show-t, nem a minta. Katia Versailles fonalból készült, nagyja viszkóz, és még valamennyi “poli” szál is van benne, gondolom, ez utóbbi az ezüstszínű metálos csillogós rész. Abszolút bejött ez a fonal, fogok még horgolni belőle nyári felsőt is, klassz hűvös érzés a bőrön a kész darab. A szegélyrojtoknál kicsit játszanom kellett, mert a csillámos fonal nagyon fogyott, így sima pamuttal vegyesen rojtoztam.
A másik elkészült kendő mintája pedig Beatrice Simon francia tervezőnő horgolt csipke tematikájú füzetkéjéből van. Mostanában keveset csipkéztem, ahhoz nekem kell egy külön mindset és persze nyugi, mert ennél majdnem végig kellett néznem a kottát, mire megtanultam, mi mi után jön, és számolni még a megértés után is kellett, szóval ez nem megy sorozatnézés közben sötétben. A nyaralás viszont pont jó alkalom volt, a tengerparton meg a római kávézókban szépen haladtam vele. Egy 100 grammos gombócom volt ebből a színből, ami azért nem sok, de legalább ennyi előnye legyen az alacsonyságomnak, hogy ez is elég.
A fotók Friesachban készültek. A táj, mint látszik, csodás, de aki erre jár, annak nagyon ajánlom még a kb 1-2 órás sétát a városka középkori falait, bástyáit, kis várait követve, valamint a főtéren lévő kézműves cukrászda és csokimanufaktúra meglátogatását.
A húsvét óta eltelt néhány hét legfontosabb történéseinek még nincs nyoma a blogban. Nem egyszerű leírni, de ha egyetlen embernek segít, akkor már megérte az őszinteség. Április közepén-végén volt két hét, amikor teljesen kiszálltam a szokásos, kötelességek mentén szerveződő felnőtt életből. Nem egészen önszántamból, még ha az utolsó döntést én magam is hoztam meg egy olyan éjszaka után, amikor mindössze fél órát sikerült aludnom. Előtte volt egy nehezebb időszakom a munkában, mennyiségileg is sok volt, de igazán az fárasztott le, hogy érzelmileg volt megterhelő. Hat hét telt el minimális alvással, de nem azért, mert végigdolgoztam az éjszakákat, hanem mert nem bírtam elaludni. Hirtelen visszadobott a testem azokba az időkbe, amikor gyerekként már annyira álmos voltam, hogy csak felpörögni voltam képes. Szerencsére még pont időben ráébredtem, hogy ezt nem szabad tovább folytatni és felkerestem a háziorvosom, aki mellékesen pszichiáter is. Sose gondoltam, hogy ez egyszer még hasznos lehet számomra, most viszont tényleg az volt, rögtön fel tudta mérni, hogy mekkora a baj: még pont nem túl nagy, de könnyen azzá válhat. Megszavazott nekem két hét otthoni lazulást, így volt időm alvást is bepótolni, rendet rakni a gondolataimban és jól átgondolni, hogy mit fogok másképp csinálni mostantól. Az egyik változtatás, hogy minden nap – kivéve az egyész napos szakadó eső napjait – legalább egy órát különösebb cél nélkül sétálok, ha lehet, akkor a természetben. Ezek a séták először irritálóan nehezen illeszkedtek a normál napirendembe, de pont ezen is látszik, mennyire elidegenedtem az életemtől a munka kedvéért, és mennyire szükségem van erre az apró változtatásra.
A horgolás eleinte ebben a túlfáradt állapotban szinte lehetetlen volt, nem bírtam koncentrálni rá. Aztán persze visszajött ez is, de továbbra is a nagyon monoton granny-minták világában időzöm. Ez például egy Böbe kendő, amit Annás tervezett. Gyerekméretben horgolom meg kétszer az unokahugaim részére.
Az új napirendemben valamivel kevesebb horgolás van, mint korábban. A napi 15 perces szabályt feladtam, sokszor csak péntek-szombaton jutok fonal közelében, cserébe akkor elmélyültebben, hosszabb ideig öltögetek.
A kertszezon egyelőre idén nem indult be, néha szedek egy csokor vadvirágot, mielőtt füvet nyírunk, és élvezem, hogy a lakás tele van mindenféle kis vázákkal. A magaságyba még semmit nem vetettem, valahogy ódzkodom tőle, hogy újabb kötelességeket kreáljak magamnak, mikor épp a to do listám radikális csökkentésére kellene törekedni. Persze a rémes időjárás se segít, szakadó esőben nincs nagy kedvem kertészkedni, meg napsütés híján nincs is sok értelme.
A hideg idő egyetlen előnye, hogy még lehet hordani a nemrég elkészült ezüst kendőt kabáthoz is. Érdekes, hogy ez a fémszálas-pamutos keverék melegíteni is tud, meg hűsíteni is.
Ezzel a néhány képpel nagyjából minden fontosat megmutattam a legutolsó poszt óta eltelt öt hétből. Fura módon alig történt valami. Ennyire belassulva nem is tudom, voltam-e valaha már. Nekem mindig is nagy érték volt az aktivitás, valamit tenni, hasznosnak lenni, haladni a céljaimmal, másokért is tenni. A túlpörgésből adódott kifáradás, ami szinte depresszióba csúszik át valami olyasmi volt, amiről nem gondoltam, hogy veszélyeztet engem. A fáradtság igen, de nem a teljes kedvtelenség és főleg nem a pesszimizmus. Most rá kellett jönnöm, hogy én is csak kémiából állok és az egyensúly megtartása nem magától értetődő.
Úgy döntöttem már rögtön a második napon, hogy nem fogok titkot csinálni abból, hogy min megyek keresztül épp. Nem akartam, hogy mások határozzák meg, hogy mit beszélnek rólam – abban biztos voltam, hogy beszéd lesz, mert amúgy évekig nem vagyok beteg még egy napot sem. Szerettem volna saját magam írni a sztorit, nem pedig elszenvedni, hogy mások írják rólam. Persze így is alakultak pletykák, az is nagyon tipikus, hogy kik által és milyen közegben, de legalább kevesebb. És közben kiderült, hogy szinte mindenki, akinek elmondtam akárcsak egy mondatban is, hogy mi a helyzet, elmesélte, hogy ő is átment hasonlón, sokszor még súlyosabb kifáradásos szitun is. Nagyon beteg társadalom az, amiben a burnout vagy az azt megelőző állapot szinte minden 40-50 évest érintett már legalább egyszer.
Most már jól vagyok, és tényleg még idejében elkaptam az egészet, amikor még két hét lazulással vissza lehetett szállni a normál menetbe, de ez már egy új normalitás. Régebben az volt a kérdésem, hogy tudom a legtöbb dolgot a legjobb minőségben megcsinálni. Most azt kérdezem, mi az, amit feltétlen meg kell csinálni és mi az, ami igazán nem is fontos vagy nem kell, hogy én csináljam meg. Persze, igyekszem jól, de sokkal kevesebbet, mint régebben. És lám, a világ továbbra is egész jól működik.
Vigyázzatok magatokra ti is, és keressétek a szüneteket az életben!
Nem tétlenkedtem: a múltkori sikeres fonalbevásárlás után kirojtoztam végre az ezüst granny kendőt. Amennyire kompromisszumosnak gondoltam először, hogy más fonalból vannak a rojtok, mint a kendő teste, most annyira tetszik.
Érdekes egyébként ez a rojtnak használt fonal. Van egy tömörre fonott belsőszál, ami ezüstös és kívül moheres szöszös, a szöszök pedig feketék, így lesz sötétszürke a hatása. Katia Air Lux a fonal neve, ha esetleg pont ilyet kerestek. Nekem nagyon tetszett, szerintem fogom még használni más projektekhez is. El tudom képzelni például egyszínű szürke felsőhöz, aminek az ujja egy része ezzel van csíkozva és/ vagy mondjuk a bundjai ebből vannak.
Vicces egyébként, hogy most ilyen granny-korszakomat élem, műben van még egy nagyon szimpla granny háromszögkendő és egy szintén granny mintás íves kendő. Mutatom majd ezeket is, ahogy haladok velük. Kellemes horgolást nektek!
Ősz kezdetén valamikor álmodtam meg maganak egy akkora kendőt, amibe igazán bele lehet bugyolálni magam és ami kabáton kívül is hordható. Óvakodom a fonalvásárlástól, így a készletemben néztem körül és örömmel állapítottam meg, hogy ha nem ragaszkodom az egyszínűhöz, akkor elég nagy a játékterem a bordó-piros-lila vonalon.
A legutóbbi szövésem padlizsánlilája és a borvöröse például, aztán egy méltatlanul elhanyagolt teljes gombolyag cirkás zoknifonal várta jobb sorsát. Egy ponton még egy szürke maradék zoknifonal is bekéredzkedett a csapatba. A szegély kicsit kínszenvedés volt, mert eredetileg rojtokat képzeltem el, de aztán félúton rájöttem, hogy a Drops Cotton Viskose nem rojtnak termett és lebontottam. Vagy fogalmazzunk pontosan: kikukáztam, mert a rengeteg 10 centis darabkával nagyon mást nem tudtam kezdeni. Sokféleképpen lehet fonalat falni, maradjunk ennyiben.
Most viszont boldog vagyok, pont így jó a kendő, ahogy van és örülök, hogy ismét egy klasszikus alapdarabbal lett gazdagabb a ruha- és kendőtáram.
A tavaszi 1001fonal.hu fonalteszt kivételesen inkább volt intellektuális kihívás számomra, mint horgolástechnikai. A választékból olyan fonalat kértem, amit egyébként garantáltan nem tettem volna kosárba, annyira kívül esik a komfortzónámon: a Phil Soleil-t. Na de a tavasz kiváló időpont az új dolgok kipróbálására és az újratervezésre. Hogy értsétek, mire gondolok, megmutatom a bullet journalom idevonatkozó oldalát, még akkor is, ha a kalligráfiai próbálkozásom nem kifejezetten közönségérett.
Mivel a fémszálak a fonalakat általában keménnyé szokták tenni, ezért első gondolatom a nyári táska illetve neszi horgolása volt. Magam is meglepődtem, amikor kézbe fogtam a fonalat: a várakozásnál sokkal lágyabb volt és már ekkor sejtettem, hogy a táskából nem lesz semmi. Azért nekirugaszkodtam mégis, de csak hogy néhány sor után ténylegesen elálljak a tervemtől. Túl lágy volt a kelme esése. Éreztem, hogy vétek ebből a puha fonalból táskát készíteni. Mondjuk ezen a ponton azt a tapasztalatot is megszerezhettem, hogy igen nehezen bontható, de leginkább sehogy, szóval érdemes rögtön az elején jól dönteni vagy rátartással rendelni, hogy a kísérleteknek és a próbakötésnek is maradjon alapanyag.
Hogy el ne felejtsem: drapp és rózsaszín fonalakat kaptam. Ez is komfortzóna-elhagyás volt, de a végén azt hiszem, sikerült a legjobbat kihozni az egészből.
Szerintem nagyon kínálta volna magát a fonal a fémszálak miatt könnyű nyári felső kötésére, arra a fajtára, ami csak két harisnyakötéses négyzetből áll, esetleg elől függőlegesen futó kis csavart mintával vagy csipkével. Na de a drapp számomra ehhez nem jön szóba, drapp felsőben lenni kicsit messzebbről nézve olyan, mintha semmi nem lenne az emberen, ehhez meg én már öreg vagyok. Mindenesetre nem kizárt, hogy a türkizből még megvalósítom ezt az ötletet.
A listán a harmadik tétel egy kamaszlánynak való felső: a rózsaszín fonalból lehetett volna a két háromszög és az alsó, háton is futó egyszerű sáv mondjuk a drapp és esetleg más rózsaszín fonallal csíkozva. Ezt az ötletet végül csak azért vetettem el, mert nem találtam elég gyorsan ilyen kötésmintát, de egyébként még mindig nagyon birizgálja a fantáziám.
Ha van bevált mintátok ilyen szabással 11-12 éves méretben, ne tartsátok titokban! Köszi!
A listán a negyedik egy apróság, erről most nem is mondok semmit, mert valószínű egy újabb bejegyzés tárgya lesz. Az ötödik ötlet pedig már majdnem tényleg az igazi lett: egy ötláncszemes ívekből készülő nyári szélesebb sál, hosszúkás vállkendő. Aztán az élet ezt is keresztülhúzta.
Örök hála annak a szőke lánynak, aki április 7-én a hármas metrón utazott fekete bőrdzsekiben és fekete, hatalmas, gazdagon rojtozott granny kendőben. (Magára ismer valaki?). És elnézést utólag is, hogy feltűnően bámultam, tényleg annyira zseniálisan nézett ki az a kendő, pedig tényleg fekete egyszínű volt és semmi extrának nem nézett ki a fonal. De akkor már tudtam, hogy megtaláltam a megfelelő projektet a csillogós bézs fonalamhoz.
Technikailag semmi különös, de a csillogó fémszálak miatt igazi szemmágnes lett ez a kendő.
Amit még érdemes tudni a fonalról: pamut-műszál-viszkóz keverék, a fémszálak néhol arany, máshol ezüst színűek, de egyik sem túlontúl tolakodó. Pont ezért szerintem mind a hideg, mind a meleg színtípusok tudják hordani (ha nem is a bézs árnyalatot, de valamelyiket a színpalettáról mindenképp.) 135 méteres az 5 dekás gombóc és a kicsit több, mint három gombócból készült kendőt azért már húzza lefelé a súlya. Egyébként pont ezért is mutatna jól belőle a láncszemívekből készülő stóla is.
A rózsaszín gombolyag egyelőre még a tűn van, igyekszem azt is hamarosan mutatni, egy unokahuginak készül belőle nyári ruha varrással kombinálva.
Nagyon köszönöm ismét a tesztelési lehetőséget az 1001 fonal csapatának!
