Néhány hete már a legjobban haladó projektem egy granny négyzetes takaró. Az alapötlet onnan jött, hogy szerettem volna az évek során felhalmozódott takarómaradékaimat értelmesen felhasználni. Viszont mivel a mennyiségek az egyes színekből nagyon különböztek, semmi túl szabályos nem jött szóba, hiszen akkor garantált fonalvásárlás lett volna a vége. (Mondjuk azóta kiderült, hogy ezt semmiképp nem tudom kikerülni, de legalább keretek között szeretném tartani.) Szerencsére megláttam valahol az internet bugyraiban egy olyan nagyinégyzetet, amelyben a sorok tetszőleges pontjain volt fonalváltás. A pontos forrást sajnos már nem tudom, mindenesetre az ötlet nem hagyott nyugodni, úgyhogy belevágtam. Mutatom, milyen különbözőek a négyzetek sarkai a random színváltások miatt.
Az első négyzethez egyébként még csak nem is gombolyagos maradékokat használtam, hanem egy elkezdett, de nem tetsztő takarókezdeményt bontottam le. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egyik oldalamon volt a felbontandó takaró, a kezemben meg a készülő és a felbomló projekt közvetlenül ment át az újba.
A terv pillanatnyilag az, hogy ha a második négyzet is eléri az első méretét, akkor összehorgolom a kettőt és még egy szegély segítségével növelem az egész takaró méretét. De persze egy ilyen impro-projektnél ezt sosem lehet tudni…
Ha június, akkor levendula – és mert ez a növény még szárazon is csodaszép, így már érdemes a kékeslila szín köré rendezni a nappalit. Lila vázát még találtam otthon, de terítő sajnos nem volt, úgyhogy kellett egyet horgolni nagyon sürgősen. A Horgolt mandalák című könyvből a Granny körös mintát választottam a 44. oldalról és csupa maradék Catania-t használtam fel hozzá. A süti pedig egy egyszerű piskóta, amelyben a liszt egy részét darált mákkal helyettesítettem. Mivel még kicsit finomítani szeretnék a recepten, hogy még szaftosabb legyen, egyelőre nem mondok konkrétabbat, amíg igazán elégedett nem vagyok vele. Azért persze így is eltüntettük 🙂
A véget nem érő takaró és a lassú muzsika nyakmelegítő mellé egy villámprojektet is be kellett illesztenem Do legjobb barátnőjének a szülinapjára. Ebben a kiskamasz életkorban a gyerekek hobbijai eléggé eltolódnak a virtualitás irányába, úgyhogy a potenciális ajándékok száma drasztikusan csökken. Do osztályában jelenleg a fő szabadidős foglalatosság a videoclippek forgatása, amihez igazából a telefonjukon kívül más nem nagyon kell. Ja, de, egy jópofa sapka sosem árt. Ha meg jelmezként megunja, utcára szél ellen még mindig lehet hordani.
Catania fonal, 3,5-ös tű és a legegyszerűbb grannycsíkos minta. A coolság-effekt kedvéért a megfelelő méretű kör meghorgolása után jóval hosszabban horgoltam szaporítás nélkül, mint azt a fejméret indokolta volna, ezért lett ilyen löttyedt fazon. A szegély rövidpálcákból áll, annyi fifika van benne, hogy minden kör végén megfordítottam a horgolás irányát.
A pöttyös takarókezdemény, amin mostanság dolgozom, hasonló eset. Eredetileg K-nak akartam ágytakarót horgolni. Ez még akkoriban volt, mielőtt a szobájának az egyik faját lefestettem türkizre. Aztán – nemcsak a türkiz fal miatt – sokáig egészen háttérbe szorult a projekt, mert a pöttyös blokkokat összehorgolni nagyon nem szerettem. Hiába, a szemem sem a régi már, a feketét este nem látom, nappal meg ugye életem és vérem a királyért, olyankor nem nagyon horgolok.
Aztán jött egy babahír egy ismerős családtól, és elkezdtem nekik horgolni egy uniszexnek készülő takarót, amiről be is számoltam itt.
Ebből is fogpiszkáló lett amúgy, mert a mérete nem stimmelt, és valahogy nem éreztem úgy, hogy van erőm lebontani és újrakezdeni, így ez a projekt most befagyott és azt hiszem, majd keresek valami fonalgerilla akciót, ahova elküldhetem, mert másra nagyon nem jó. És ekkor került képbe a félbehagyott pöttyös takaró: legyen belőle babatakaró, akkor már csak kevés négyzetet kell hozzávarrni, keretezni és kész is. Egész addig, amíg a baba meg nem született és ki nem derült, hogy fiú, úgy gondoltam, hogy a takaró igenis uniszex. Azután viszont azonnal feltűnt, hogy elég sok pinket és rózsaszínt tartalmaz. Nem mintha a pinket meg a rózsaszínt nem szerethetné egy fiú, mert pl. K-nak is az egyik kedvenc színe, de mondjuk egy újszülött még valószínűleg nem nyilvánít véleményt a kérdésről és a szülei döntenek helyette.
Totális bizonytalanságomban a FB népéhez fordultam tanácsért és majdnem egyöntetűen megerősítettek abban, hogy ez bizony lányos cucc. Sőt, valaki azt is mondta, hogy a lányoshoz képest meg túl sok benne a fekete és igazat is adok neki. Nem tudom, hogy azért-e, mert épp ezzel egy időben fejeztem be egy nagy felnőtt méretű horgolt takarót, de végülis úgy döntöttem, visszatérek az eredeti célhoz, ágytakaró méretig horgolom. Igaz, nem K-nak, akinek a szobáját inkább tengerész tematika felé szeretném elvinni a türkiz fal miatt, hanem Do-nak, aki amúgy is kamasz, szóval hamarosan úgyis jön a fekete korszak.
Hát, mit ne mondjak, nehéz szülés volt. Azt még ugyan továbbra sem tudom, hogy mit fog kapni az újszülött baba, mert ugye egyik tervem sem jött össze, de legalább már az tiszta, hogy mi lesz a pöttyös takaróból. Bár majd a végén eldől, ne siessük el. Úgyhogy most azzal töltöm az estéimet, hogy különféle színű pálcákat horgolok körben és úgy számolom, hogy legfeljebb tíz kör után akár kész is lehet a kívánt méret. Kívánjatok szerencsét, mert már igen szívesen lezárnám ezt a minimum két éves történetet!
PIF ajándékként készült ez a hexagonos horgolás. Akár terítő is lehetne, de most párnahuzatot fog varrni a tulajdonosa és arra lesz rátét. Szeretek kérésre horgolni, mert a legjobb színkombinációk akkor jönnek össze, ha másvalaki adja meg a hangot. Magamtól mindig ugyanazon a szokásos területen mozgok, így meg egymás mellé rakok olyan színeket, amelyeket amúgy nem jutna eszembe. És tényleg nagyon tetszenek a lilák, bézsek és olajzöldek együtt, szóval köszi a tippet!
Remélem, a forma nem túl elszállt- de hát ez van, ha szabad kezet kapok és hagyom magam a horgolás által vezetni.
És mert oda és vissza vagyok ettől a projekttől, még egy közeli kép:
És akkor még csinálok reklámot a videó tutorial sorozatomnak, amelyből könnyedén meg lehet tanulni a hexagonok horgolását, ilyen módszerű összehorgolását és a bekeretezését is. Ebben a posztban mindhárom videóhoz megtaláljátok a linket.
A hexagonos terítő készítéséről szóló videósorozat utolsó része is elkészült, ezen a linken találjátok.
Időközben több méretben és színvilágban is elkészítettem, csak nem mindegyik volt publikus. Sőt, nemcsak terítőként lesz használatban, hanem díszpárna előlapként is.
Továbbra is rajongok ezért az egyszerű, de nagyszerű mintáért és remélem, Titeket is hasonlóan beszippant. Remek maradékfogyasztó egyébként 🙂
Már-már úgy tűnhetett, hogy elfeledkeztem róla, pedig dehogy! Végre itt a hexagonos terítő készítésének második szakaszát bemutató videó. Remélem, követhető – ha bármi kérdésetek van, kommentben nyugodtan tegyétek fel, igyekszem válaszolni. Ha pedig nem láttátok az első részt, akkor itt tudjátok bepótolni.
Nem tudom, ismeritek-e azt az érzést, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű projekt, jelen esetben egy takaró, hónapokra meghatározza a szobaképet. Úgy értem, mielőtt még elkészülne. Ez a grannycsíkos takaró is ilyen, és több mentséget is fel tudok hozni, hogy miért.
Egyrészt nem akartam rögtön az elején sok fonalat venni hozzá, amit egyébként jól tettem, mert egy jónak tűnő színbeosztásról menet közben kiderült, hogy mégsem annyira tetszik, szóval így legalább nem sok fonal ment a fonalparkolóba. Ebből következik, hogy mondjuk veszek először öt különböző színt, azzal csíkozom ameddig tudom, aztán amikor elfogy belőle két szín és már unalmas lenne csak a maradék hárommal folytatni, akkor addig nem nyúlok hozzá, amíg újabb fonalvásárlásra nem adom a fejem. Egyébként ez 2016-ban időnként már hónapokban volt mérhető, szóval igazán javulok, a fonalkészletem meg látványosan apad.
Aztán van az a tény, hogy télen nagyon kellemes egy plusz réteg horgolás közben a lábon meg az ölben, de például nyáron nagyon nem, szóval ezzel is kiesik 3-4 hónap. De bármikor jöhet a rossz idő, tehát csak marad a kanapé szélén az elkezdett takaró.
Aztán ott az unalom-izgalom faktor. A grannycsíkos takaró kifejezetten unalmas horgolás. És nem mindig van kedvem ehhez a fajta munkához, néha kell a kihívás és akkor belevágok egy Exploration stationbe, majd amikor abban frusztrálódom, akkor jöhet megint a granny kiegyenlítésképpen.
Szóval így pulzálnak a különböző projektek, mikor mi van épp előtérben. Ha pedig nem előtérben, akkor is a kanapén. Hónapokig. Szinte már annyira a berendezés része lesz, hogy észre se veszem. Azért a vendégek néha megdicsérik, ami pont elég ok, hogy a kanapén maradjon 🙂
Az elmúlt héten valahogy megint a takarónak kedveztek a csillagok: hideg volt, unalom ellen horgolás közben megnéztem például a Burzsoázia diszkrét báját, ami tényleg ideális kísérőprogram monoton kézimunkához. (A Pillanatnyi pénzzavar mondjuk már kevésbé, túl kevés szöveg van benne és muszáj nézni a monitort.)
Ráadásul úgy alakult, hogy amit az elején terveztem, akartam, de nagyon nem jól jött ki, az most magától, érthetetlen módon sikerült. Úgy váltottam színhatást, hogy nem lett erőltetett csíkos első ránézésre. Nehéz ezt elmagyarázni, de talán a képek segítenek. Az utolsó 10-12 centi most egészen narancsos lett az elejéhez képest, ami inkább lilás. Talán a lazacszínű csíkok segítettek, nem tudom. Mindenesetre örülök és kíváncsian várom, hogy lesz-e még majd harmadik színszakasz.
Ez a narancssárgás:
Ezen pedig látszik, hogy mennyire liladomináns volt eleinte. Természetesen a lilát továbbvezetem, csak már ritkábban. Vagy majd ahogy kijön – kár is előre tervezni ennél a műfajnál.
Nálatok is készül valami nagylélegzetű, több hónapig húzódó projekt?
Hát ez a nap is elérkezett, itt az első bejegyzés, amelyben video is található! Az egész Do-nak köszönhető, nemcsak mert ő vette fel a filmet, hanem mert annyit néz videotutorialokat és annyit tanul belőle, hogy kedvet csinált nekem is ehhez a műfajhoz.
A felvételen látszik, hogy ez az elsőnk, még lehet fokozni mind a kameratartást, mind a horgolás sebességét (azaz inkább lassúságát), de azért fogadjátok szeretettel. És még az is lehet, hogy ha majd pár filmet leforgatunk és belejövünk, akkor újra felvesszük ezt az elsőt is. Szívesen fogadom az építő kritikát, hogy a következő filmek jobbak legyenek.
Szóval elő a maradék Catania fonalakat és a hozzá passzoló tűt, és készítsetek ti is terítőt granny hexgonokból!
Emlékeztek a fonalrendezős posztra? Akkor találtam meg a rengeteg használhatatlan félbemaradt projekt között ezeket a színes granny négyzeteket, amelyek sok éve várnak valami hasznosulásra. Hogy milyen sok éve, azt azzal tudom érzékeltetni, hogy a többi négyzetből anno Do babájának horgoltam kistakarót – és igen rég volt az, hogy utoljára babát vett a kezébe. Na de most minden a helyére került, a granny négyzetek egy vidám, színes girlanddá fűződtek össze, amely remekül illik gyerekszobába és fotóháttérként is használható. Hogy leendő tulajdonosa mit lát benne, az majd kiderül. Ez a girland már megy abba a dobozba, ahova a Kössük össze! Jótékonysági vásárra készülő dolgokat gyűjtöm. Már tavaly is megkerestek, akkor valahogy el voltam úszva időben, idén viszont idejében észbe kaptam, így belefér ez a projekt is.
Itt egy egészalakos fotó is:
A paraméterek pedig: Catania fonal, a négyzetek 3-as tűvel, az összehorgolás 3,5-tel. A váltás nem lényeges, csak időközben szeretem a Cataniát kevésbé szorosan horgolni, ezért a nagyobb tű.
Ha kinézek az ablakon nálunk, akkor azt hiszem, a mai napon ez a cucc a legszínesebb dolog, amit látni fogok. Ezért is adok hálát minden nap ezért a remek hobbiért, mert így még a legszürkébb időben is vannak a közelemben színek.
