Elkészültek a nyári játék nyereménykitűzői: egy vöröses-narancsos őszies
és egy lilás-pinkes színvilágú.
Mindkettő osztott hímzőből készült, hátlapja gyapjúfilc. A hímzőfonalból készült freeform holmikban különösen azt szeretem, hogy a cérnákat kifejezetten tilos gondosan eldolgozni, a lógó cérnavégek kifejezetten hozzátartoznak a kompozícióhoz.
Kedves nyertesek, írjátok meg a postacímeteket, hogy már holnap postára adhassam!
A múltkori wrap végül sál méretű maradt, de most azt mondom, hogy kész. Freeform holmit mindig olyan nehezemre esik befejezni, mindig nyitva marad a fejemben, hogy hátha lehetne még cifrázni valahogy. Most az tartott vissza leginkább, hogy minél inkább haladt a projekt, annál inkább látszott, mennyire nem a Catania lenne a megfelelő fonal, vagy ha mégis, akkor nem hármas tűvel. Nagyon szoros és nem annyira hajlékony, mint azt egy sáltól elvárnám. Ezek a kritikus pontok, de azért nem ez a lényeg. A végeredmény tetszik, az meg külön nem tervezett öröm, hogy van egy hozzáillő sapka is készleten, így kész az (egyik) őszi együttes Do-nak.
Ez a két pálca, két lsz, két pálca idén a kedvencem, még a freeformba is beslisszol.
Picit olyan az egyik vége, mintha madárfej lenne.
Egyszerű, de szerintem nagyon jó szélminta. A lila sor csak rp-lsz váltakozása, a mintát az adja, hogy minden második pálcát mélyebbre öltöttem.
Van fordos és kagylós szegély is.
És hogy a fonalat ne kelljen elvágni, átvezettem egy 3D felületrajzzal.
Majd azért az eredeti mintát is meghorgolom valamikor, de biztos, hogy vékonyabb fonalból, talán valami gyapjú-akril keverékből. De ahogy az itthoni fonal-és molyhelyzet áll, mielőtt új fonalak jönnek a lakásba, nagy tempóban kell fogyasztani a meglévőket.
– És honnan tudod megállapítani, hogy valami kötött-e vagy horgolt – kérdezte egy számára nyilván rettentő unalmas kirakatnézegetés közben Apahajó.
– Hát onnan, hogy ha kis V-alakokat látsz, akkor az kötés, ha nem, akkor horgolás. (Ugyan a mondat második része erős általánosítás, de elsőre nem akartam túl sok információval terhelni.)
Mától fogva sajnos már a mondat első felének igazságát is megcáfoltam, kipróbáltam ugyanis a tuniszi horgolást. Nagyon izgalmas, hogy attól függően, hova szúrom a tűt, teljesem más textúrát kapok, például kötéshez megtévesztésig hasonló V alakú szemeket. Vagy éppen szövött mintát. Vagy éppen egész mást. Zseniális.
Tudom, nem horgolom egyelőre kóserül, mert csak az alapminta leírását csináltam könyvből, a többit csak úgy szabadon, de attól hogy esetleg nincs neve a szemnek, még létezik, nem igaz?
A visszája pedig ilyen:
Marha jó, gyorsan halad és az alapminta is tökéletes fiúpulcsikra – nem túl csipkés, mégsem unalmas. Csak még rá kell jönnöm, hogy tudom megőrizni a szemszámot illetve szándékosan fogyasztani, szaporítani. És ti próbáltátok már a tuniszi horgolást? Hogy tetszett?
Folyamatban lévő projektjeim leginkább a praktikum jegyében készülnek, de azért fejben készülök két régebben elkezdett freeform darab folytatására is. Nem mondom, hogy célirányosan keresve, de belefutottam két izgalmas blogba, hadd ajánljam, hátha másnak is megjön a kedve a freeform horgoláshoz. Annál is inkább, mert nemsokára játék is lesz, amelynek nyereménye most leginkább azoknak lesz érdekes, akik maguk is horgolnak – mégpedig freeformot. Na de erről majd később még írok, most a lényeg a két remek blog, az Aventures Textiles és a Carljin Lotte Bartels, akinél a freeform mellett vicces sapkákat is találhattok.
Jó nézelődést!
p.s.: Nektek van mostanában új felfedezésetek a blogvilágban?
Feltűnő, dekoratív, ezért nagy dolognak tűnhet. Pedig a freeform horgolás technikailag nem nehezebb, mint egy bármilyen csipke meghorgolása. Sőt, mivel itt nem tűnik fel, ha az ember valamit félreszámol-félreszúr, még könnyebb is. Csak hozzákezdeni nehéz. Néhány ötlet, hogy könnyebben menjen:
1. Ha épp dolgozol valamilyen mintán, próbáld meg ugyanazt soronként különböző fonalból, a szükségesnél vastagabb horgolótűvel! Ki hinné, hogy ez a részlet ugyanaz, mint ennek a terítőnek a motívumai?
2. Vedd elő a kallódó horgolásaid, és nézd meg, van-e, amit fel tudnál használni belőle. Ez a motívum a 200 horgolt blokk című könyv egyik próbadarabja. Színben passzolt, de túl nagy volt, így visszabontottam majdnem a közepéig. De mert így túl jókislányos benyomást keltett, körbehorgoltam effektfonallal. Máris sokkal izgalmasabb lett.
3. Néha az is elég, ha összefogsz két kontrasztos színű fonalat. Mondjuk soronként más kettő-kettőt. Így még az egyráhajtásos pálcák is viccesebbek.
4. Lépj ki a síkból! Ha bátran szaporítasz egy láncszemsorba, máris fodrokat kapsz. Mindezt úgy is elérheted, ha a már meghorgolt alapon, s nem egy különálló láncszemsoron teszed.
5. Azt sem kell szégyellni, ha valamit elrontottál. Ez a háromszög az egyik első horgolási próbálkozásom. Abból az időből való, amikor még nem tudtam, hogy a szem mindkét szálába kell ölteni – nem is értettem, miért lesz más a végeredmény, mint a képen látható. Takarónak ugyan nem lett volna szép, de egy freeform sálba még külön érdekes is ez a szokatlan felület.
Pláne, ha aztán bekeretezed valamilyen érdekes fonalból készült fodorral. (itt épp mohair került a kezembe, de szőrös vagy plüssszerű is szép lett volna.)
6. Bátran tegyél egymás mellé különböző anyagú fonalakat! Itt békésen eljátszik egymással a len, a gyapjú, a műszálas, a mohair, a fényes pamut-műszál. Mivel a freeform darabokat úgyis kézzel mossuk – értelemszerűen langyos vízben – nagy gond a mosáskor sem történhet az anyagmix miatt.
7. Ki mondta, hogy csak horgolhatunk? Egy reménybeli kötött pulcsi darabját is beledolgoztam ebbe a sálba, s hogy ne legyen túl szimpla, a felületére még horgoltam ezzel-azzal.
További részletképeket itt találtok, ezeket nem ismételem. A végeredmény pedig egy kellően széles sál.
A “különleges” jelző nem ennek a kb. 25×25 centis freeform horgolásnak szól, hanem a nagyobb projektnek, amiben csak egy kis csavar ez a darab. De messzebbről kezdem, mondjuk Ádámnál és Évánál, azaz a WU listánál. A WU lista egy levelezőlista – eredetileg a bécsi WU-n tanuló magyar diákoknak, azóta viszont boldog-boldogtalannak, aki Bécsben él és magyar. Remek találmány – segítségével találtam 24 óra leforgása alatt bébiszittert (nem is akármilyet!), itt lehet elcsípni olcsó vonatjegyeket, telekocsit szervezni hétvégén, szert tenni megbízható mesteremberekre, megtudni, hogy milyen mobilelőfizetést érdemes venni, tájékozódni arról, hogy az Orangways éppen mikor és miért nem közlekedett.
Szerveződnek bulik és kapok tippet, hogy hol vehetek papírsárkányt, de a fölöslegessé vált gumicsizmát is el lehet passzolni. Egyszóval remek kommunikációs platform, ahogy ezt divatosan mondják. Felülír minden olyan klisét, hogy a magyarok csak veszekednek egymással és mindenki ott fúr, ahol tud. Valahogy jót tesz a kinti levegő vagy mittudomén, lényeg az, hogy a WU lista szinte minden problémára kínál megoldást pusztán azzal, hogy elég sokan vannak rajta és elég kedves emberek. Tudják, hogy milyen jó, ha segítenek rajtuk mások a gázban, ezért aztán ők is segítenek.
Ez volt a hosszú bevezetés – de talán nem bánjátok. Szóval a WU listán jött múlt héten egy fura kérés: egy konduktor lány azt írta, hogy az egyik betegének születésnapjára tapogatófalat szeretnének készíteni, ehhez kért mindenféle apróságot, kanalakat, kockákat, mindenféle kütyüt, aminek érdekes tapintása van. Rücskös szövésű anyag is volt a kívánságlistán, amitől persze egyből beindult a fantáziám.
Elővettem a bolyhos, selymes, pomponos és szőrös fonalaimat, persze a fiús színűeket, és nekiálltam. A narancssárga fonal egyébként egy gombolyagon belül is nagyon sokféle tapitású, mondjuk azt, hogy erre a projektre találták ki.
Már alig várom, hogy az elkészült falról kapjak egy fotót, mert bevallom, még nincs előttem teljesen, hogy fog kinézni. Mindenesetre örülök, hogy hasznossá tehettem magam, és megbeszéltük a szervező lánnyal, hogy ilyesmire bármikor befogható vagyok. Na de a lényeg: annyira jó látni, hogy vannak emberek, akik ilyen remek ajándékot találnak ki egy betegük számára, megszervezik, végigmennek a városon és begyűjtik a tapogatótárgyakat, aztán összeépítik. Nyoma sincs elgépiesedésnek meg kiégésnek – félek a patetikus nagy szavaktól, de erre tényleg nem tudok mást mondani, csak azt, hogy ma találkoztam egy emberrel, akiben szeretet van. És örülök, nagyon.
Ki mondta, hogy patchwork blokkokat csak megvarrni lehet?
Itt már összeillesztve a spirális blokkal – bár még a kör négyszögesítése hátravan.
Itt pedig egy részlet az elfajzott spirálból.
Kicsit elszámítottam magam, nem lettem kész a hétvégén: túl jó idő volt, sokat voltunk úton, és túl rossz idő volt, megfáztam a csalóka szeles napfürdőzés közben, s így elég hamar ágyba zuhantam mindkét este. Azért látható a haladás, s ha nem tudnám, hogy mennyi egyéb dolgom van, optimistán azt mondanám, még két este, és elkészül.
Ismeritek azt a problémát, hogy a bútorhuzatok vonzzák a foltokat? Meg a zsírkrétacsíkokat is. Nálunk legalábbis a fotelok eredeti halványbézs színét lassan sejteni se lehet. Nyilván át lehetne húzatni vagy venni rá póthuzatot – annak is legalább egy hétig látszana az eredeti színe, mintája, amilyen a mi formánk. Persze próbálkoztam gyorsan száradó polártakaróval – elméletileg jó megoldásnak tűnt, gyakorlatban azonban a takaró legtöbbször valamilyen játékba van bevonva. Vagy ha nem, akkor a fotel mellett a földről szedegethetem fel. Mert ha a fotelen valami van, az a gyerekekből kiváltja azt a feltétlen reflexet, hogy lehúzzák a földre. Ez egyébként bármilyen felülten lévő bármilyen tárgyra általánosítható, és mondhatjuk azt is, hogy ha a gravitáció törvénye nem lenne elég erős önmagában, akkor a gyerekeim még rásegítenek. Ez van, ezzel kell élni.
Tudom, naivitás, de még egy próbát teszek, olyan huzatot horgolok, ami nemcsak rá lesz borítva a fotelre, hanem valamiféle gumiszalaggal vagy egyéb okos módon rá is lesz erősítve. Ez a terv legalábbis, és ahogy most kinéz, a hétvégén akár el is készülhet a horgolás. Freeform stílusban persze, hogy minél több maradék fonalat fel tudjak használni hozzá. Az egyik blokk alapja egy spirál, amit aztán unalom okán elkezdtem szabadon értelmezni.
A takaró majdnem fele hullámminta – szintén szabadon értelmezve, bár ennek oka prózai: időnként elrontottam a mintát (értsd: fogyasztottam, pedig nem akartam), és túl későn vettem észre ahhoz, hogy visszabontani legyen kedvem. A későbbi sorokban korrigáltam, amennyire lehetett, meg amúgy is az volt a fejemben, hogy egy freeform takarót nem lehet elrontani. Végülis ezért szeretem.
Kedvencem az a barnásszürkés szőrös fonal, amit karácsonyra kaptam rollllertől.
A lenti képen jobban látszik, a rózsaszín mellett van.
Színek tekintetében pedig egyetlen szabályt állítottam fel: bármi kerülhet bármi mellé. Nagy önlegyőzés kellett ehhez a döntéshez, de szerintem megérte.
Persze csak este fogok majd horgolni, most olyan szép idő van, hogy vétek lenne a négy fal között maradni. Jó hétvégét Nektek!
Csak egy link, csak a gyönyörködés kedvéért 🙂
Fontos figyelmeztetés! El ne felejtsetek enni adni a családnak a nagy nézelődés közben…
Gyermekeink szerint tarthatatlan állapot, hogy bár már harmadik nyarunkat töltjük a fővárosban, még mindig nem vittük el őket egy kiadós hajókázásra. Első körben Visegrádra vagy Szentendrére gondoltam kirándulási célként, aztán elővettem a józan eszemet, és egy Margitsziget-megkerülő utat választottunk. 
Ez a kábé egyórás út tökéletes kisgyerekkel is, az elején még szépen ültek, aztán amikor elkezdődött a szülőstresszelő fel-alá vándorlás a hajón, akkor már szinte meg is érkeztünk. Visszafelé pedig nem mentünk vissza a pesti oldalig, hanem kiszálltunk a Batthyányn, és mert ebédidő volt, beugrottunk a Nagyi palacsintázójába is. Igazán remek hétvégi családi program volt, még ha kicsit csepergett is az eső.
A hajófeeling persze megtette hatását, itthon rögtön belekezdtem egy tengerész stílusú nyakláncba. Utólag látom csak, ahogy válogattam a képeket, hogy nemcsak a színek voltak rám hatással, hanem a sodrott hajókötél is, bár ez csak tudat alatt történt.
Nem épp tömegben elvegyülős lánc, ezt elismerem, vastagsága is van, meg a mintázata is figyelő tekinteteket vonz. A színek szabálytalan-spirálisan változnak, és egy óriási piros golyóval gombolódik hátul.
Mostanában nem töltök fel a meskára, hiszen úgyis jön a Gouba, jövő vasárnap ott lehet lecsapni rá. Még annyit elárulok, hogy az asztalomon azóta is tengerész stílusú mindenfélék vannak készülőben – de már a varrógép surrog, nem a horgolótű. Ja, és nem tudom, van-e összefüggés, de sürgősen be kellett szereznem egy tengerészkék nyári ruhát is piros övvel, amihez Csili már készíti is a tökéletesen illeszkedő nyakláncot. Úgy látszik, júliusra mégiscsak nyár lett!
