Ismeritek azt az érzést, amikor az ember lánya bevásárol épp divatos ruhákból, mert elhiszi a narratívát, miszerint az adott fazon tökéletesen palástolja a derékrész hiányát és a kelleténél kicsit nagyobb hasat? Aztán felveszi párszor az adott cuccot és megállapítja, hogy hülyeség volt, a szélesedő szabás az égvilágon semmit nem palástol, cserébe felhívja a figyelmet arra, amire nem kéne. És akkor a cucc a szekrény hátuljába vándorol és várja, hogy a pocak kisebbedjen. Következő évben bekövetkezik a vágyott állapot, de a holmi cseppet sem áll jobban és továbbra sem tetszik. És akkor gyorsan ki kell valamit találni, hogy mégse érezze magát annyira rosszul az ember az elhibázott vásárlás miatt. Na, pont ez történt velem.
Végy tehát egy ilyen izé szabású felnőtt pólót (mi ennek a fazonnak a neve magyarul?) és hozzá egy színben harmonizáló gyerekpólót. Itt épp M-es női és 122-es gyerekmérettel játszottam, de mert rugalmas anyagokról van szó, más méretek is találkozhatnak szerencsésen.
Ha egymásra rakjuk a két pólót, láthatjuk, hogy a lánypóló alja és a felnőtt fodros része kis rásegítéssel ugyanaz a szélesség. Így hát a női póló alját a varrás alatt levágjuk.
Mindkét darabot kifordítjuk. A lánypóló visszájára ráhúzzuk a fodrot, ami szintén visszáján van és a póló szegett részének varrásvonalához illesztve felgombostűzzük. (Mégis, nem visszája a visszájához, hanem a felső visszája az alja színéhez ér, tehát nem fordul ki az anyag, mint ahogy általában szokás varrásnál!) Jobban jártok, ha a gombostű feje az ellenkező irányba mutat, mint a képen, de azért így is elboldogultam. A gombostűzés menete: először az eleje két oldalvarrásnál illesztünk, aztán az eleje közepén. Aztán érzéssel úgy nyújtjuk a kisebb darabot, esetemben a pinket, hogy egyenletesen illeszthessük a nagyobbhoz, esetemben a khaki részhez. Ugyanezt megismételjük a hátával is. A végén úgy van rágombostűzve az alja a tetejére, hogy nincsenek ráncok, szépen kifekszik az egész.
Most még mindig a visszáján maradva, a varrógépen rugalmas öltést beállítva összetűzzük a két részt. Igyekezzünk egyenesen varrni, de mert nekem ez nem teljesen sikerült, varrtam végül is egy horgolt virágot az elejére, hogy inkább arra nézzenek a kritikus szemek, ne az elfuserált varrásvonalra.
Készítsünk tetszőleges horgolt virágot! Ez itt most egy freeform virág, de lehet teljesen egyszerű is. Varrjuk fel a két rész csatlakoztatásánál, majd a közepébe varrjunk harmonizáló gombot. Ez a helyes kis pöttyös A Gombolt-ból van, mégpedig ajándékba kaptam Judittól, amit ezúton is nagyon köszönök!
És így néz ki a kész darab. A póló hosszától függően ruha vagy tunika – itt inkább tunika.
És még van két másik színben is ez a rémes szabású női póló, szóval ki tudja, mi várható…
A freeform virághoz kértek leírást? Ha igen, akkor keresek két önként jelentkezőt, aki jövő hét végén tesztelné nekem, hogy érthető-e a minta.
A múlt heti kommentjeitek ehhez a Lucaszéke felsőhöz annyira felvillanyoztak, hogy hosszú idő után újra előszedtem és haladtam is elég sokat. A bal eleje felső 2/3-a elkészült, most dolgozom a bal alsó háromszögön és lassan, igen lassan már mintha kezdeném megérteni, hogy fog továbbmenni a háta. Abban még van egy kis rizikó, hogy vajon a méret jó lesz-e, mert most még nagyon szélesnek tűnik. Legfeljebb majd rászokok az oversized stílusra.
Köszönöm szépen a kommenteket itt és a FB-on is, tényleg szárnyakat adtatok!
A 2013-as év nem volt épp zökkenőmentes itt, a blogon. Technikai szünetek és egyéb válságok is fennakadást okoztak, meg amúgy is, egyre többen mondják, hogy a blogok kora leáldozott, nincs idő olvasni, kommentelni meg pláne. A Facebook gyorsaságáé a jövő, bár lehet, hogy már az is ósdi és jön valami új. Csoda, hogy még mindig itt vagytok és olvastok. Hogyan is köszönhetném meg ezt az egész éves figyelmet és az inspiráló visszajelzéseket, ha nem egy játékkal? Egy freeform horgolt-kötött nyakmelegítőt (vagy vállmelegítőt?) készítettem csupa tüzes-vidám színből. Fogadjátok szeretettel!
Ami legjobban tetszik nekem ebben a nyakmelegítőben, hogy nincs eleje meg háta, bárhogy fordítva hordható és jól működik és akár minden nap másképp néz ki. Remélem, nektek is tetszik!
A játékban mindenki részt vehet, akinek van EU-n belüli postacíme (elkerülendő a vámproblémákat). Csak hagyjatok egy megjegyzést itt, a bejegyzés alatt december 22. éjfélig, s máris részt vehettek a sorsolásban. Aki megosztja a bejegyzés linkjét, szerez magának még egy plusz esélyt (ezt is írjátok meg kommentben.) Sorsolás és eredményhirdetés dec. 23-án lesz, hogy karácsony után rögvest postázhassam a nyereményt.
Ahogy ígértem, november végén lesz egy újabb blogjáték itt: egy freeform horgolt nyakmelegítőt fogok kisorsolni a jelentkező olvasók között. Lassan körvonalazódik is a mű: bebújós, garbószerű nyaksi lesz, túlnyomórészt horgolt, itt-ott kötött. Mutatok két részletképet a kb 60%-os készültségű darabról, s ezzel kívánok nektek színpompás hétvégét!
Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.) Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.
Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.
Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.
Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem – a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.
Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!
Az idén indult freeform horgolós FB-csoportban már eddig sok szép holmi készült – de még többen vannak azok, akik bár nagyon szeretnék kipróbálni ezt a technikát, de valami miatt mégis visszariadnak. Az ő kedvükért is gyűjtöttem össze hét kínzó kérdést a freeform horgolásról. Hátha a válaszok elolvasása után leomlanak a belső falak és megnyílik az út a felszabadult alkotás előtt.
1. Mennyire kell tudni horgolni, mielőtt bele lehet kezdeni az első freeform projektbe?
Semmire és bármennyire. Mivel magamtól tanultam horgolni, csak könyv alapján – és akkor még youtube sem volt, vagy én nem tudtam róla – rögtön az első horgolásom freeform lett. Igaz, nem szándékosan, mert eredetileg táskát szerettem volna készíteni. Csak nem tudtam, hova szúrjam a tűt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen öltéstípussal – legszívesebben az összeset gyakoroltam volna egy ideig, de nem túl sokáig. Meg hibáztam is, de bontani nem akartam a sok munkával összehozott centiket. Így aztán a végeredmény egy meglehetősen amorf, fonalakat, mintákat váltogató üreges valami lett, amit én a legszebbnek gondoltam a világon (és még hordtam is). Tehát mondhatjuk, ha valaki tud pár öltéstípust és van pár különböző egymás mellett jól mutató fonala, akkor már jó eséllyel próbálkozhat freeform horgolással. Ha valaki a neten talált freeform költeményeket szeretné utánozni, akkor azért nem árt kicsit több tapasztalat. Jó, ha automatizálódtak már az öltések és tud olyan gyorsan horgolni az ember, amilyen gyorsan jönnek az ötletei. Jó, ha horgolt már 8-10 különböző mintát, köztük csipkéket is, és ezek benne vannak a kezében. Jó, ha már rontott el pár mintát életében, és tudja, hogy ilyen hibák segítségével milyen különböző hatásokat lehet elérni. (Pl. ha csak a szem első vagy hátsó szálába ölt). Nagyon hatásosak a reliefpálcák, jó, ha valaki ezt is horgolta már korábban. De igazából nincs kikötés, kevés technikából is lehet izgalmas minta, ha jó a fonalválasztás, illetve a szimplább fonalakat is lehet izgalmassá tenni, ha izgalmasak a mintát.
2. Mindent mindennel lehet keverni? Mi illik egymáshoz?
Ha a fonalakat nézzük, azt tapasztaltam, hogy az akril, akril-gyapjú, gyapjú fonalak jól keverhetők egy projekten belül. Ezekhez a fonalakhoz viszont a pamut nem annyira illik, illetve nagyon másképp öregszik a pamut és az összes többi. Így én vagy csupa pamut fonalat használok egy projekten belül, és a színekkel játszom, vagy az összes többit és akkor nagyobb a játéktér a textúrákat illetően. A csupa pamutra példa a mostani, majdnem kész freeform felsőm.
A színeknél is többféle lehetőség van. Az egyik, hogy kitalálunk egy témát, mondjuk tenger, nézegetünk tengeres képeket és azokról nézünk ki színárnyalatokat. Nemcsak kékek vannak ilyenkor játékban, hiszen zöldek, fehérek, akár sárgák is szerepelhetnek. Persze más lesz a sárga aránya egy sivatagi ihletésű képen, mint egy tenger témájún. Persze a rendelkezésünkre álló fonalak mindig behatárolnak, ezért a fantáziatervezgetés után (néha helyett) mindig elő szoktam venni a fonalaimat és rakosgatom, mi mutat jól egymás mellett, mi harmonikus. Választhatunk olyan színt is, ami kontrasztos, de okosan. Ami fonalkorában nem mutat jól együtt, az a kész művön sem fog. Fontos, hogy mindig nappali fényben is leellenőrizzük, működnek-e a választott színek együtt. Velem elő szokott fordulni az is, hogy már munka közben érzem, még nagyon hiányzik egy bizonyos árnyalat – akkor ezzel még kiegészítem. Éljen a spontaneitás!
3. Honnan szedjek ennyi különböző fonalat úgy, hogy ne kelljen bankot robbantanom?
Aki legalább egy éve horgol, bizonyára őrizget néhány maradék gombolyagot, ez jó kiindulási alap. Tapasztalatom szerint, ha az ismerősök között elterjed, hogy fonalazik valaki, akkor egy idő után különféle nagymamáktól, hagyatékokból és egyéb forrásokból kezdenek áramolni a fonalak. Sokaknak kacat, és szívesen megszabadulnak tőlük, freeformozóknak viszont még a maradékok is kincsek. A másik lehetőség a fonalboltok turkálós részlege: szezonvégi kiárusítások, ahol az utolsó gombolyagokat gyakran féláron vagy még kevesebbért lehet megkapni. Az Aldiban és egyéb hasonló helyeken időnként van effektfonalakból kínálat, ezek ára is általában elfogadható. További lehetőség a cserebere: egy-egy szőrös vagy egyéb fura fonalból sokszor nem kell egy egész gombóc, lehet felezni valakivel, aki szintén ad a saját készleteiből cserébe.
4. Mennyire tartós a freeform horgolás? És mit tegyek, ha kibomlik egy szál?
Mindig félek a kibomló szálaktól, de ha egyszer valamit szándékosan vissza akarok bontani elvarrás után, akkor rájövök, hogy még szándékosan visszabontani sem egyszerű. Tehát no para, még ha sokat is csomózgatunk a technika sajátossága miatt, sem nagy a bomlásveszély. Ha mégis bomlik, mert beleakadt valamibe vagy ilyesmi, akkor könnyű a dolgunk: senki nem fogja észrevenni, hogy nem épp az adott mintába illik a “foltozás”. Kössünk egy fonalat a felbomlott fonal végére, csináljunk egy fantáziavirágot vagy egyéb mintát. Bármi lehet, végülis freeformozunk. Majd a másik szál végéhez is erősítsük ezt a mintát illetve fonalvéget. Csak mi fogjuk tudni, hogy baleset történt 🙂
5. A kész darab tisztítható egyáltalán?
Pont a sok fonalvég miatt élhet bennünk az a kép, hogy nagyon mimóza ruhadarabbal állunk szemben. Ez azonban az előző pontban leírtak miatt nem igaz. Én egyébként szinte minden kézi horgolt-kötött holmit kézzel mosok, a freeformokat is általában. De azon kívül, hogy nem dörzsöljük, nem csavarjuk, és fektetve szárítjuk, tulajdonképpen nem igényel más faksznit. Ha mosógépben mosható az alapanyag (például a csupa pamut), akkor egy kispárnahuzatba gombolva lehet gépben is mosni szerintem. A vegyes alapanyagú holmiknál az alapelv: a legérzékenyebb fonal kezelési útmutatóját vegyük figyelembe.
6. Komolyan el kell varrni 1000 szálvéget?
Igen, ez egy kényes pont. Én is utálok száleldolgozni, úgyhogy megértem, ha valakit ez tart vissza a freeformozástól. A szabadon lógó szálakat el kell dolgozni, nincs menekvés. Viszont van egy mód, hogy csökkentsük ezek számát. A kipattintható szemjelölők jók arra, hogy ha egy fonalat pillanatnyilag nem használunk, de hamarosan újra fogunk, akkor a szemjelölővel biztosíthatjuk. Így nem kell elvarrni, hanem amikor legközelebb szükség lesz arra a szálra, akkor a darab visszáján vezetve vagy akár a színén is, ha akarjuk, elvisszük például láncszemekkel arra a pontra a fonalat, ahol folytatni szeretnénk. Így megspóroltunk egy fonallevágást és elvarrást is. A freeform pamut topnál, aminek a részletképei ebben a bejegyzésben láthatók, egyszerre általában 3-4 szemjelölő is volt játékban. És még így is maradt annyi fonalvég, hogy egy estényi elvarrás után se vagyok a felénél. De a végeredmény minden vesződséget megér.
7. Mit lehet horgolni freeform technikával, ha nem vagyok öltözködésben túl bevállalós?
Különféle tokokat (tablet, kindle, telefon), sminktáskát mindenképp. Gyerekruhára is nagyon klassz a technika, párnahuzatra is lett egy gyönyörű példa a FB-csoportban. Faliképre nagyon jó találatok vannak a pinteresten, érdemes böngészni. És egy sál, stóla még szerintem a kevésbé bátraknak is beleférhet.
Jelenleg ez az állás – úgy 1/3 rész hiányzik még a hátából, aztán az összedolgozás az elejével és némi fodros szegély az aljára. Ha már egyszer úgysem ez lesz a gardrób visszafogott, klasszikus darabja.
Már elmúlt az az esély, hogy párnahuzattá minősítsem a Do-féle freeform felsőt. Sőt, bár nem szándékosan alakítottam így, de a sárga fodrok miatt az is eldőlt, hogy ez lesz a felső eleje. Hátul valahogy furán nézne ki ez a motívum szerintem.
Az Agneta-féle sapi próbahorgolása után egyszerűen muszáj volt belefoglalni ezt a kagylósoros mintát. Egyébként Do kedvence pont ez a rész, úgyhogy a felső hátán még biztos meg kell ismételnem.
Ahogy szemfüles olvasók felfedezhették, háromszor is ismétlődik a sárga virág: ezek arra emlékeztetnek, hogy elkezdtem egy kardit Iratmegsemmisítő Lilileinnak babyshower-ajándéknak, aztán nem bírtam befejezni, közben meg kinőtte volna a méretet – szóval sic transit gloria mundi. De legalább így kap egy második esélyt az a pár virág. Lililein meg majd akkor kap kardigánt, amikor már nem nő ilyen eszeveszett ütemben.
Így néz ki tehát most, kb 6 hét munka után, 2 héttel a finis előtt. De azért nem teljesen reménytelen, hogy befejezem, vannak ugyanis doppingszereim. (Most jön a gyerekszáj-rovat)
– Anya, te miért nem vagy benne újságban? – Dehogynem vagyok újságban. Az elmúlt két hónapban két cikkem jelent meg. – Na jó, de miért nem vagy horgolós újságban? Amikor olyan szépeket csinálsz. De mondjuk most már kitalálhatnál valamit felnőtteknek is.
– Anya, ha ezt a felsőt kinövöm, elküldöm Istennek a mennybe.
Bár ez utóbbi mondat többértelmű, de én most dicséretnek interpretálom. Kellemes és kreatív hétvégét Nektek!
A közös horgolás mindig olyan inspiráló szokott lenni. Átlendít holtpontokon, a közös határidő segít legyőzni az unalmat és megfékezni a projekthalmozást és egyáltalán: szórakoztató. Januárban indítottam egy FB-csoportot, ahol közösen freeform horgolunk. Az első témánk a tavasz, a határidő pedig március 15.
Csak mellékesen: a lehetséges témaötletek közül ez volt az, amihez a legkevésbé volt otthon fonalam. Habár lett volna kedvem szőrös, ilyen-olyan struktúrájú fonalakkal dolgozni, de tavaszhoz illő színekből csak az unalmas Catania volt otthon, így stratégiát kellett váltanom még mielőtt egyáltalán belekezdtem volna. Egyértelmű volt az első pillanattól, hogy ha tavasz és ezek a színek, akkor Do-nak horgolok felsőt. A fazont nem döntöttem el elsőre, most úgy néz ki, hogy ujjatlan, mellényszerű, de elől-hátul zárt felső lesz. Persze azért freeform, hogy akár az utolsó pillanatban is eldönthessem, hogy mégis párnahuzat. Addig is azonban folyton méregetem egy pólóhoz, hogy stimmeljen a méret.
Igaz, ahhoz képest, hogy már csak három hetem van befejezni, elég sok hiányzik még, de vannak még különálló foltok, amelyeket valahogy bele lehet majd illeszteni az elejébehátába másik oldalába.
A Stephanie’s wrap mintáját kezdtem el követni eredetileg, aztán a dolog lassan elkezdett önálló életet élni. A változások oka prózai, ugyanis jóval vastagabb fonalat használtam, mint a mintában előírt (800m/100g helyett Barka Libikókát, ami kb. kétszer ilyen vastag.) Így a projekt hamar óriási lett, annyira, hogy úgy a felénél világos volt: nem fogok tudni végigmenni az összes soron, hacsak nem múmiapólyát akarok látni a végén.
A színekkel is variáltam. Elvileg három színnek kellett volna végigmenni, én viszont szerettem volna felhasználni a meglévő Libikóka készleteimet, s több színem volt, ugyanakkor egy-egy színből a szükségesnél kisebb mennyiség. Emiatt aztán volt egy pont, amikor majdnem feladtam, mert épp ennél a kendőnél a színek nagyon számítanak, s az egész hatás azon múlik, hogy pl. a harmadik szekcióban (ahol három szín váltakozik) visszaköszönnek-e a második szekció színei.
Technikailag a rövidített sorok csatlakoztatása volt az újdonság, és leizzadtam kicsit, mire felfogtam, hogy mit is ír a minta. Amúgy nem bonyolult, csak ahogy ez már lenni szokott, leírva tűnt annak. Ezt az egyetlen újdonságot leszámítva csak rövidpálcákat kell tudni hozzá, amolyan chill out horgolásról van tehát szó. Valóban volt terápiás hatása rám is, október végén, amikor annyira ki voltam merülve, kifejezetten jót tett órákig semmi mást nem csinálni, kizárólag rövidpálcát horgolni.
Egy dolgt nem bírtam szépen megoldani: a csíkos részeknél az épp pihenő színek továbbvezetését. Azóta már olvastam erre egy megoldási lehetőséget, és tényleg működik, viszont ennél már nem tudtam alkalmazni. (A fonalat az új felvételig láncszemsorként kell vezetni oldalt, nem fonalként.) Hogy ezt a szépséghibát palástoljam, végül körben csináltam rá szegélyt: egyik oldalra egy klasszikus kagylósat, a másikra egy pikós kagylóst és a leghosszabb oldalra egy mélyreöltőset. Igaz, ott nem volt palástolnivaló, de valahogy hiányzott egy kis lekerekítés.
A kész darabot óriássálként fogom használni. Mivel hosszított formájú, emellett pedig elég vastag és tömör, nekem annyira kendőként nem tetszik. Tudom, ha kiöblíteném, akkor lágyulna, ugyanakkor kb egyharmadot nőne – és most ez nem hiányzik.
Összességében elégedett is vagyok, meg nem is. Nagyon tetszik az, ami elkészült és tudom, hogy a jól kihasznált darabjaim között lesz. Ugyanakkor nem az a könnyed darab, mint amilyennek a képeken látszik a ravon. Nyilván ennyit számít, hogy nem lace fonalat használtam. S bár egy darabig most nem fogok kendőt horgolni (nemfogokkendőthorgolninemfogokkendőthorgolni), azért egyszer szeretném megkötni ennek az eredetijét a Color Affectiont igazi vékony fonalból. Majd, valamikor. Addig meg élvezem, hogy ez végre elkészült.
