Posts Tagged with freeform crochet

Élménybeszámoló a Gyapjúnapról

2 hozzászólás Élménybeszámoló a Gyapjúnapról című bejegyzéshez

Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött a szombati freeform horgolós asztalhoz a Gyapjúnapon – azoknak is, akik horgoltak velem és azoknak is, akik csak odaköszöntek, akikkel röviden beszélgettünk. Olyan jó mindig, amikor virtuálisan évek óta ismert emberekkel a valóságban is összetalálkozunk!

Adrienn felkészített, hogy kemény lesz egész nap workshopozni, de bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy mennyire. Nagyjából délre elment a hangom, annyit beszéltem. (Később azért visszajött, de a tanárokra, meg mindenkire, aki hivatásszerűen egész nap beszél, ezentúl extra tisztelettel tekintek.) Ha ezt leszámítjuk, akkor viszont még annál is jobb volt a hangulat, mint elképzeltem előtte! Volt néhány bátor jelentkező, aki még semmit vagy szinte semmit nem tudott horgolni, amikor leült az asztalhoz – és mindannyian úgy álltak fel másfél-két óra múlva, hogy volt sikerélményük, akár egy kész nyakláncot is vittek magukkal. Tényleg bámulatosan gyorsan és ügyesen tanulták meg mindannyian a pálcákat és a bonyolultabb figurákat is.

gyapjunap1

Talán a legkedveltebb forma a spirál volt, ezt sokan készítették a résztvevők közül és cifrázták bogyókkal, felületi horgolással, kagylómintával, spirálpálcával (buillon stich). Aki kérte, annak lépésről lépésre mutattam a dolgokat, aki pedig arra vágyott, hogy maga bogarászhasson és kísérletezhesse ki a különböző mintákat, azt békén hagytam. És közben persze nagyon örültem, amikor elhajtottatok azzal a jelszóval, hogy már elkapott titeket a gépszíj, megy magától is. Ez a legjobb érzés, tulajdonképpen ezt szeretném átadni a freeform horgolással kapcsolatban: minden jó, minden használható, nincs hiba, csak valami, ami épp így sikerült, ahogy.

Csodaszép első freeform alkotások születtek a résztvevők kezei között. A FB-oldalon mutattam néhányat, kukkantsatok be!

Tudom, hogy nem mindenki tudott most eljönni, aki szívesen ott lett volna. Lesz folytatás – már csak azért is, mert a workshop tartása közben újra ráéreztem a tanítás ízére, ami mostanában annyira háttérbe szorult az életemben, és rájöttem, hogy hiányzik.

gyapjunap2

Azt találtam ki, hogy amikor Budapesten leszek hétvégén, akkor előtte szólok és aki akar, az csatlakozhat hozzám egy kávézóban vagy szép idő esetén egy parkban és freeformozhatunk együtt. Aki szeretne ezekről az alkalmakról értesülni, annak javaslom, hogy iratkozzon fel a hírlevélre. Nagy e-mailáradatot nem fog jelenteni, egyelőre főleg ezeket a horgolós találkozókat írom majd meg. Az oldalsávban találjátok a feliratkozási lehetőséget.

Még egyszer köszönöm, felejthetetlen volt ez a szombati gyapjúnap! És ha készítetek bármi freeformos dolgot, mutassátok meg, nagyon kíváncsi vagyok, kit mire vezetnek a spontaneitás erői.

gyapjunap3

WIPszerda: freeform medálok készülnek

Egy 2016-os célkitűzésemet egész biztosan sikerül elérnem, mégpedig hogy kipróbálom magam az ékszerek világában. Szerencsésen összejátszanak az események: másodszorra is freeform nyakláncokat ajánlottam fel a PIF játékban, valamint a Gyapjúnapon tartandó workshophoz is szorgalmasan ötletelgetek, így sorra kerülnek le a tűimről a freeform motívumok. Hogy aztán melyikből lesz valóban nyaklánc, melyik vándorol később valamilyen más projektbe, azt majd eldönti az idő. Az elmúlt napokban ezt a három foltot készítettem.

freemedálok

Ha van kedved ilyesmit készíteni velem az április workshopon, gyere és jelentkezz be a FB-os eseményre. Aztán persze az offline eseményre is 🙂

WIPszerda: narancseper nyakláncok

2 hozzászólás WIPszerda: narancseper nyakláncok című bejegyzéshez

Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet – ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.

A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.

Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket – tudjátok, ez az én gyenge pontom.

WIPszerda: raglánbogyók

6 hozzászólás WIPszerda: raglánbogyók című bejegyzéshez

Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:

raglánbogyó

A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz… végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.

raglánbogyó2
Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!

Szürke és fehér statement nyaklánc

Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.

A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.

Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.

Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok. 

Horgolástechnikai kihívás 3.

Ma a horgolástechnikai kihívásból a tuniszi és a freeform horgoláshoz kapcsolódókhoz szedtem össze könyveket, videókat, linkeket.
A 4. pont a tuniszi horgolás – erről már korábban írtam itt és itt. Ez utóbbi kis tartókát azóta is használom, kulcs és kulcskártya van benne, ennek ellenére köszöni, jól van, azaz a tartósságával meg vagyok elégedve. Gondoltam már rá, hogy kellene ilyen szép színest gyártani még, de bevallom, már elfelejtettem, hogyan is megy ez az öltés; újra kellene kísérleteznem.

Mivel a tuniszi horgolással szép csipkemintákat is lehet horgolni, beszereztem ehhez is szakirodalmat

A könyv előnye, hogy van hozzá cd, ami segítség az egyes modellek meghorgolásához. A hátránya, hogy igazából a modellek nem annyira tetszenek. Persze ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne végig meghorgolni egyet-kettőt, mert azt hiszem, szerencsésebb fonalválasztással és jobb fotózással jobban nézhetnek ki a sálak és stólák, mint ahogy a könyv mutatja azokat.

Eddig csak gyakorlódarabkákat horgoltam belőle, hogy lássam, értem-e egyáltalán a leírást. És igen, nem annyira bonyolultak, ha egyszer a logikáját elkapja az ember.

Ezen a linken lehet szemezgetni a különféle tuniszi öltésfajtákból.

A freeform horgolásból több öltésfajtát is becsempésztem a listába – elsősorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy a freeform szó sok jó horgolót elriaszt. “Ehhez nekem nincs elég fantáziám”, “fogalmam sincs, hol kezdjem el” – mondják gyakran olyanok, akik amúgy profik és biztosan sikerrel járnának ebben a technikában is, ha neki mernének ugrani. Az ilyen gátlások leküzdéséhez ajánlom néhány speciális öltés begyakorlását. Persze ezek nélkül is létezik freeform horgolás, csupa rövidpálcából meg láncszemből is lehet freeformot létrehozni, de nagy sikerélmény, ha sikerül például a
13. bullion stich: videót találtok például itt. Ezen jól látszik, hogy nem kell egyetlen mozdulattal áthúzni mind a 10 hurkon a horgolótűt. Simán lehet egyenként. Ha a végén meghúzzuk a szálat, akkor szépen egymás mellé simulnak a hurkok és észre se lehet venni a csalást.

14. A hyperbolic crochet tulajdonképpen egyszerűbb, mint amilyen dekoratív. Kezdjünk egy mondjuk egy kis tízláncszemes alapra horgolni. Az első sorban minden láncszembe egy rövidpálca kerül. A következő sorban minden rp-ra három rp. A további sorokban is így járunk el, minden rp-ba 3 rp. Matekosok könnyedén kiszámolhatják, hogy a 30. sorban pontosan hány szem lesz, én most csak annyit mondok: rengeteg. És a horgolás teljesen magától elkezd elterpeszkedni a térben, kacskaringók, fodrok alakulnak ki. Nem muszáj egyébként minden sort végigvinni, lehet bárhol megállni és fordulni, így lehet befolyásolni az alakzat formáját. Nagyon bulis ez a technika, akár egyetlen színből is nagyon izgalmas lehet. Én például most egy nyakláncmedált készítek így. Az alábbi cuccban, ami kb. egymaroknyi, majdnem egy teljes gombóc Catania Grande landolt, szóval fonalfalók előnyben.

12. A többszínű spirál is nagyon látványos freeform horgolós elem, többek között arra is jó, hogy a több különböző színt egységbe foglalja. Lehet persze freeformot horgolni úgy is, hogy simán egymás mellett állnak a különböző színek, de lágyabb az átmenet, ha van olyan motívum is, amiben a több szín egységet alkot. Itt is van egy angol nyelvű videó a kétszínű változathoz. Aki ezt tudja, az bármikor több színnel is tud kezdeni. Csak az első kör szemszámát annyival kell elosztani, ahány színnel szeretnénk dolgozni. Ez a videó pedig a kör négyszögesítését mutatja többszínű spirálmintával. Ezt mindenképp ki szeretném próbálni a kihívás során.

Vidám hétvégét, sok horgolós időt kívánok nektek!

Vidáman az új évbe

3 hozzászólás Vidáman az új évbe című bejegyzéshez

Egy hosszú, pihentető karácsonyi szünet után újra itt vagyok: tele témával, ötletekkel és blogolnivalókkal. Ez a táska a múlt év utolsó napjaiban készült el, és elég kalandos a története.
A fekete fonalat eredetileg sapkához vettem, aztán kiderült, hogy túl vastag, túl sprőd, túl rugalmatlan. Sebaj, mondom, elég sok van belőle, csináljunk belőle szőnyeget ezzel a technikával. Hát… ahogy azt Móricka elképzeli. Olyan zseniálisan egyszerűnek tűnik, csak épp nekem nagyon nem működött, így a fonal csak várt, várt hónapokig, és közben rettentő sok helyet foglalt. A fekete szín sem könnyítette meg a kihívást, alig-alig hordok feketét.

 Végül Do nyafogása adta az ötletet. Egyrészt volt az a helyzet, hogy sokszor kellett vinnie A4-es kottát és furulyát próbára – és ez a pont nem fért bele a gyerekhátizsákba. Iskolatáskát ilyenkor már este nem akart cipelni, egyéb csinos, megfelelő méretű táskája pedig nem volt. Ráadásul nagyon akart valamit, ami Desigual. Oké, értem a vonzódást, nekem is nagyon tetszenek a vidám ruhák, csak mérsékelten lelkesedtem az ötletért, hogy arra az egy szezonra, ameddig egy méret jó neki, vegyek neki kazal pénzért ruhadarabokat. Végül kompromisszumra jutottunk: én horgolok egy fekete táskát Desigual hangulatú freeform díszítéssel – elsőre ez sem rossz.

A sprőd (már ne kérdezzétek, milyen fajta, de nagyon vastag és gyapjú-műszál keverék) fonal előnye volt, hogy kellően szorosan horgolva tartotta a formáját, méretét, és bélés sem kellett bele. Először horgoltam egy láncszemsort, annak mindkét oldalára rövidpálcákat. A szélső szemekbe 4 pálcát horgoltam, aztán innentől kezdve minden szembe egy rövidpálcát körben haladva. Így nincs ugyan talpa a táskának, de a kotta-furulya-bérlet trió belefér és szükség esetén még egy vízespalack is. Így haladtam egészen a kívánt magasságig, aztán az egyik oldalon 6 pálca fölött horgolta oda-vissza haladva a vállpántot. Mikor elég hosszú lett, összehorgoltam a táska testével.

Az izgalmas része a munkának a freeform rátét volt. Eredetileg nem virágokat akartam, de mit tegyünk, ez jött ki. A sárga-lila 3D virág pedig csak véletlenül pottyant ki egy dobozból: ez korábban készült, de most találta meg végső funkcióját. Do kedvence a lila gomb, amivel a virágot felerősítettem az alapra.
Ahhoz képest, hogy ennyire nyögvenyelős története van, és hónapokig tartott a befejezése, végülis nagyon elégedett vagyok vele, alig bírtam megválni tőle. Még az is lehet, hogy magamnak is horgolok egyet.
És ha már ez az év első posztja, akkor azt kívánom Nektek, hogy hasonlóan vidám és színes évetek legyen, mint ezek a virágok!

WIPszerda: Freeform nyakmelegítő

2 hozzászólás WIPszerda: Freeform nyakmelegítő című bejegyzéshez

 A kisnyalkai projektek közül az egyik legkedvesebb ez a félkész freeform nyakmelegítő. Fejben már régóta készül, de valóságban csak egy szatyornyi összekészített piros-narancs-lila fonal volt egész múlt hétig. A freeformot nem lehet erőltetni, az vagy jön, vagy nem jön. Nyalkán jött, mégpedig elég intenzíven.

 Volt néhány táborlakó, akik szerettek volna freeform horgolást tanulni. S bár a freeform nagyobb része nem technika, hanem belső szabadság, azért van két motívum, ami megtanulható és szerintem nagyon inspiráló: a többszínű spirál és a buillon-öltés. A spirál személyes kedvencem is, és ebben a nyakmelegítőben is lesz néhány.

 Azt is megmutattam, hogy az elkészült 2D motívumok is izgalmasabbak lehetnek, ha horgolunk a felületre még valamit: láncszemsort, sőt, akár fodrot is.

A mintaolvasás tanulásában is segítettem picit Juditnak, így az ennek melléktermékeként született virágokat is beledolgoztam a sálacskámba. Most állok a nehéz döntés előtt, hogy hosszú sál vagy bebújós cowl fazon legyen. Ha a cowl lesz a nyerő, akkor már össze kellene kapcsolni a két oldalt és inkább szélességre növelni, ha a sál, akkor még szabadon bővíthetem a hosszát is. Na de ki tud 36 fokban ilyen horderejű döntést hozni? Megyek is inkább fagyizni, és nektek is kellemes kánikulát kívánok!

Mi köze a dramaturgiának a freeform horgoláshoz?

9 hozzászólás Mi köze a dramaturgiának a freeform horgoláshoz? című bejegyzéshez

A PIF játék (Pay it forward) – amellett, hogy igen jó dolog adni és kapni egyaránt – még ezért is jó, mert az idő szorítása is kulcsszerepet kap benne. Aki picit is ért a dramaturgiához, az tudja, mennyire fontos ez. Az unalomnak esélye sincs, amikor már azt hinné az ember, hogy előre tudja, mi fog történni, akkor egyszer csak bedobja a szerző az idő szorítása feliratú időzített bombát, és hirtelen belehúznak az események, szereplők igazi arcukat mutatják meg, és effélék.
A PIF-ben 3 hónapos határidő áll a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a megígért ajándékot, és – csak hogy izgalmasabb legyen – ha valaki késik, akkor a késés időtartamával rövidül a következő fordulóban a rendelkezésre álló idő. Ha tehát valaki 3 hónap és 10 nap alatt készült el, akkor a következő játékban 2 hónap és 20 nap alatt kell ajándékot készítenie.
Nálam a külföldi postázás plusz tényező, egyrészt több időt kell rászámolni, ha Bécsből küldöm a pakkot, másrészt dupla a para is, mert bár mindig ajánlva adok fel mindent, de ha két ország van bevonva a mókába, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy csomagelkallódás esetén egymásra fognak mutogatni. Mondjuk jelen esetben ez nemcsak kellemetlen lett volna, hanem egyenesen végzetes, hiszen freeform horgolt cuccot nem lehet csak úgy pótolni, újra megcsinálni. Tehát jobbnak láttam összekötni a magyarországi telelést a stóla postázásával, habár így egy héttel kevesebb időm volt. Persze ez a sztori valószínű mindenki másnak rajtam kívül érdektelen, így jöjjenek inkább a képek, nem ragozom tovább.

Ami a legutolsó képről lemaradt, az elég jól látható az első képen elől: a kagylós-csíkos szakasz és a sárga virág. Olyan volt ez a stóla, mint a Luca széke. Bármennyire szeretem a freeformot, olyan nehezen szánom el magam, hogy a rengeteg lehetőség közül egy felé elköteleződjem, pedig minden jó ötlet nem valósulhat meg ebben az esetben sem. Szóval amikor ódákat zengek a szorító időről, akkor erre is gondolok. Talán nem véletlen, hogy eddig egy freeform holmit sem készítettem magamnak – akkor nem lenne határidő, barátnő, aki kérdezgeti, hogy mi van már a sáljával vagy beígért blogjáték, ahol freeform holmit ígértem ajándéknak.

Apropó, ajándék, apropó blogjáték. Már megint kihúzott a random.org egy játékban, így Színreszín Florentine-től nyertem egy csodás naplót sk borítással és ehhez passzoló pénztárcát. A Florentine blogját mindenféle nyereményjáték nélkül is kész főnyeremény olvasni, ő az, aki nemcsak nézegeti a blogokat meg a Pinterestet, hanem rendszeresen ki is próbál mindenféle recepteket és egyéb ötleteket, mellesleg pedig olyan hatalmas édeskömény nő a kertjében, hogy olyat kereskedelmi forgalomban még sosem láttam. Na de ha még ilyen csodaszép ajándékokat is kapok, akkor különösen boldog vagyok! Egyébként kicsi a blogos világ, ő is nyert már nálam blogjátékban.

Ja, hogy még mindig nem mondtam azt, ami miatt az egész témát elkezdtem? Szóval örömömben kitaláltam, hogy hamarosan nálam is lesz blogjáték nyereményekkel. Még nem tudom, hogy egyszerre több nyeremény vagy egymás után mindig egy – de rengeteg ötletem van, többek között egy újabb freeform darab is. És mivel készítek leírást is hozzá, ezért az is elkészíthet egy hasonlót magának, aki véletlen épp nem nyerte meg. Hogy az idő szorítása tényezőt se felejtsük el, legyen mondjuk a határidő a blogolásom 9. évfordulója, április. Remélem, velem játszotok majd!

A stóla egyébként Drops Safran fonalból készült, napsárga, narancs, fukszia és lila színekből – ha valakit a száraz tények érdekelnek 🙂

WIPszerda: Freeform stóla

2 hozzászólás WIPszerda: Freeform stóla című bejegyzéshez

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pszeudofreeform felső. Pszeudo, mert volt mintája, csak épp összevissza hatást keltett, s így a gyanútlan szemlélő freeformnak vélhette. Tetszett egyébként a képen az eredmény – úgyhogy erősen elszántam magam a bizarr feladatra, hogy sorok és körök dzsungelében, melyek minden szabálynak ellenállnak, végigharcoljam magam az utolsó szemig. Egész sokáig eljutottam egyébként, utólag már magam is bámulom magam, kábé a háta fele volt még hátra, amikor feladtam a küzdelmet. Addig még reménykedtem, hogy fog állni valahogy a kész ruhadarab rajtam. Aztán ezen a ponton kiderült, hogy az egyébként első látásra is oversized holmi nemcsak nekem, de még egy elefántnak is oversized lenne. Elnyomtam egy kis sírást – mert ugye ott volt az a számtalan óra mintabogarászás – és lebontottam majdnem az egész felsőt. Csak az eleje fő körmotívumát hagytam meg, és reméltem, hogy majd valamiben meg fogja találni a helyét. Valami freeform horgolt cuccban, természetesen.

A rendelkezésemre álló fonalmennyiség – még a bontott részt nem is számítva arra predestinálta a kb. 40 centi átmérőjű nemszabályos kört, hogy stólává alakuljon, így a kudarc után fél évvel bedobtam a PIF játékba felajánlásként egy freeform stólát ezekből a fonalakból. Rekordidő alatt lecsapott rá egy játékostársam, úgyhogy azóta kis lépésenként egészítgetem ki az eredeti kört szép téglalap alakú nyári-tavaszi csipkestólává.A kedvencem ez a bogyós rész.

Meg ez a törökös minta

A színes kagylóscsíkokat meg már a Do freeform felsőjében is nagyon szerettem mind horgolni, mind nézni.

A projekt a finisben tart egyébként, még 3-4 este és elérkezem a szegélyhez, ahol aztán még a különféle csipkeszegélyekkel utoljára kitombolhatom magam.

Older PostsNewer Posts