A hétvégén előadást tartottam egy budai gyülekezetben, és úgy szerveztük meg, hogy ketten kétfelé vittük a gyerekeket: lányos program, fiús program. Így esett, hogy végre meg tudom mutatni ezt a franciás tavaszi öltözetet, amire már olyan rég készültem. Húztam-halasztottam a fénykép miatt, most pedig úgy adódott, hogy csináltak rólunk egy csomó jó képet úgy, hogy észre se vettem – amit ezúton is köszönök a gyülekezet fotósainak.
A kabátról csak annyit, hogy elindultam, hogy turizzak magamnak egy normális tavaszi kabátot, de az ajtó közelében gyerekruhák voltak. Mondanom sem kell, hogy a felnőtt kabátoknak a megtekintéséig se jutottam. Szerintem ez a kabát az eddigi legnagyobb fogásom amúgy 🙂
Kénytelen voltam horgolni hozzá egy franciás-szellős kis kalapot. Az rányalatok valóban annyir illenek egymáshoz, mint ahogy látszik. Alig akartam elhinni, hogy Magyarországon járok 2010-ben, és pont olyat találok, amilyet keresek. Eredetileg egy kis gombolós sálat is szerettem volna hozzá, aztán mégis egy vállkendő mellett döntöttem, ami viszont még nincs kész. Persze a maga idejében azt is mutatom majd.
A többi képet meg csak azért mutatom, mert működésbe lépett a büszke anya effektus. Nem is értem, hogy van ez a Hófehérkében. Vajon csak azért irigykedik a lány szépségére a mostoha, mert mostoha? A magam részéről nagyon élvezem, hogy ebben a szerelésben a metrós jegyellenőrtől az indiai turistasrácig mindenki elalél Doresztől.
