Catania készleteim csappantása kedvéért kezdtem el ezt a sapit horgolni még abban az időben, amikor a horgolt mandala nem volt akkora sztár, mint most. Nem is gondoltam rá, hogy a sapka teteje tulajdonképpen egy mandala – egész addig, amíg most egy kedves Anyahajó-olvasó fel nem hívta a figyelmem rá. Persze ezzel bogarat ültetett a fülembe és nem kizárt, hogy további mandalás sapkák is fognak születni annak ellenére, hogy már igazából a sapkahorgolás nem annyira élvezet, mint régen volt. De a mandala persze más, azt szeretem csinálni.
Legtöbbször egyszerű rövidpálcás utolsó sort szoktam horgolni sapkák aljára, amibe esetleg még gumicérnát horgolok, de most eszembe jutott, hogy a ráksor is milyen szép szegély lenne, szóval az lett a lezárás.
Eredetileg egy unokahuginak készült, kíváncsi vagyok, hogy vajon még mindig jó-e neki vagy már csak a kistesójának. Még szerencse, hogy mindketten lányok!
Az internet népe mandalákat horgol az utóbbi időben, na jó, nem is annyira utóbbi, legalább egy éve már. Én pedig csodálom a kész műveket, a színek és formák tökéletes harmóniáját és azt kívánom, bárcsak lenne olyan részletekig megkomponált lakásom és életem, hogy ha kiteszek egy mandalát a falra, akkor az ott érvényesülne és kereken illene a környezetébe. Sajnos nincs ilyen lakásom és életem, csak az aszimmetrikus dolgok illeszkednek az összképbe, azok is csak addig, amíg valamit rájuk nem pakolunk.
Azért egy gyenge pillanatomban elkezdtem horgolni egy mandalát, mert az szép és mert az internet népe egy ideje mandalát horgol. Ja, ezt már mondtam.
Aztán végül úgy döntöttem, legyek realista, ez a mandala meg inkább sapka. Ha már egyszer úgyis van a családban olyan kislány, aki hord rózsaszínt meg olyan kislányszerű kislány. Igaz, még elég kicsi a feje a mandala, azaz sapka méretéhez képest, de majd belenő őszre. Vagy egy év múlva őszre. Reméljük, még akkor is ilyen kislányszerű kislány lesz, aki hord ilyen pasztellrózsaszínt meg bézset.
Megint Ádámnál és Évánál kell kezdenem ezt a kendőt. Még ha a képen nem is látszik, a fonal Drops Cotton Merino pisztáciazöld árnyalatban. Ezt a fonalat egy barátnőm kendőjéhez vettem, de végül nem ezt a színt választotta, így csak kerülgettem, nézegettem. Szerettem a színt, szerettem a fonal tapintását, szóval nem is ez okozta a fejtörést, inkább a vastagsága. Utólag rájöttem, hogy ez inkább kardigánhoz illő vastagság, nem kendőhöz – viszont csak 3 gombócom volt belőle. A Drops fonalak színhűségével kapcsolatban elég kiábrándító tapasztalataim vannak, úgyhogy pótlásról szó sem lehetett. Végül egy aszimmetrikus horgolt minta mellett döntöttem ebből a könyvből, ez olyan fazon, amit addig köt az ember, amíg van fonala. Horgolás közben arra is gondoltam, hogy ha elkészül, majd csinálok hozzá blogjátékot, hiszen tkp ajándékkendőnek szántam, maradjon is az. Aztán fogyott-fogyott a fonal, és igazából kiábrándítóan kicsi volt még akkor is, amikor a harmadik gombóc végére értem. Egész pontosan 115*64*90 centis, egyértelműen gyerekméret. Akkor hirtelen csalódottságomban beraktam a szekrénybe a kendőt, még csak be se blogoltam. De minden rosszban lehet valami jó, ma igazán kapóra jött egy gyerekméretű kendő. Do ugyanis rájött, hogy mára szülinapi partyra hivatalos, ami az ünnepi készülődésben, aztán meg az újévi magyarországi utazásunk közepette teljesen elfelejtődött. És bár majdnem mindig van itthon joker ajándék, most pont elfogyott minden. Az ünnepelt kislány szerencsére nagyon szeret csinin öltözködni, a pisztáciazöld szín is illik hozzá, úgyhogy rávarrtam egy handmade cimkét gyorsan a kendőre, és már meg is volt a szülinapi ajándék.
Hogy mi köze a horgolt sapkának a magyar iskolához? Do szeptember óta jár szombati iskolába, ahol magyar írást-olvasást tanulnak, ehhez később majd némi honismeret, irodalom és történelem is jön még. Némi kompromisszum ahhoz képest, hogy sok külföldi magyar van, aki magántanulóként tanítja a gyerekét, s aztán évente kétszer vizsgára küldi. Valahogy úgy éreztem, hogy ez sok lenne, nemcsak Do-nak, de nekem is. A spontán tanulás persze szintén hatékony, tavaly így szinte észrevétlenül tanult meg magyarul is olvasni.Az írást is akkor gyakorolta, ha akarta, s általában akkor akarta, ha valami célja volt vele, így elég jól haladt. Azért úgy gondoltam, kipróbáljuk a szervezett oktatást is, ott legalább megismerkedik pár korabeli magyar gyerekkel is és a családon kívül is használja a magyart – nő a nyelv presztízse, így mondja ezt a szakirodalom.Na meg azt se bánom, ha nem nekem kell dresszírozni a j-ly különbségtételt és egyéb ilyen helyesírási finomságokat. A szülő végül is azért van, hogy szeresse a gyereket, nem azért, hogy korrepetálja.
A magyar iskolában lesz egy kis házi vásár, ahol anyukák-apukák által készített apróságokat fognak árulni. Csak pár napja tudtam meg, és nem sok időm van készülni, de néhány sapka talán belefér addig. Az eladási ár teljes egészében az iskola alapítványáé lesz, amennyiben lesz, aki október végén tavaszi sapkát akar venni. De talán nem reménytelen a helyzet, ez a darab ugyanis nagyobb ovis méret, akkoriban pedig már nem nő olyan gyorsan a gyerekek feje: ami jó októberben, az márciusban is jó lesz még. Felhívom a figyelmet egy apró részletekre, a ráksoros szegélyre.
A teteje olyan, mint egy mandala. Catania fonalakból készült, s még majd egy kis “handmade” cimkét is fog kapni.
Ahogy terveztem, megpróbálom meghorgolni a körkardigánt vékonyabb fonalból vékonyabb tűvel. Úgy képzeltem, hogy ez a változtatás automatikusan gyerekméretet eredményez. Csak részben lett igazam, ugyanis pár helyen látahatóan kicsi lett volna, ha a minta szerint haladok, így például a karöltőnél. Néhány olyan helyen is szaporítottam, ahol a minta szerint nem kellett volna, s még így is az a helyzet, hogy a jelenleg aktuális 116-122-es méretet épp hogy csak éri el a kész, azaz egyelőre félkész darab.
Jó viszont játszani a színekkel. A fonal részben maradék Catania, részben az azzal teljesen megegyező minőségű Lana Grossa Cotona. Bármennyire is felemás a vizonyunk a Cataniaval, mégis mindig vissza-visszatérek hozzá.
Itt jobban látzik, mint a női kardigánnál, hogy a kör cikkei között lyukminta található. Kicsit csavarva halad a lyuk, mivel nem minden sorban van szaporítás.
Itt pedig a karöltő kialakítása látható vizuális típusok kedvéért.
Nemcsak a fonalak színesek, hanem a reggelizőasztal is – boldog húsvétot kívánok mindannyiótoknak!
Ranschburg Jenő mondta, hogy az a hat év alatti gyerek, akinek nincsenek állandóan plezúrjai az nem is normális. (Vagy a szülei nem azok – ezt már én teszem hozzá.) Feltételezem, hogy ha ez igaz, akkor nemcsak nálunk van az, hogy a gyerek térdén felül a nadrágok térde is örökké problémás. Azaz szakadt, meg lukas. És akkor jön a nemszeretem elfoglaltság, a foltozás. Szerencsére lánynadrágoknál szárnyalhat a kreativitás!
1. Szükségünk lesz természetesen – farmer esetében – maradék farmeranyagra (esetünkben egy olyan nadrág szára, amiből rövidnadrágot csináltam), valamint kétoldalú ragasztófátyolra. Ezenkívül hímzőfonalra, pamutfonalra, gombokra. Nem használok ezekből mindent, de azért kikészítettem, hogy legyen miből válogatni.
2. A kétoldalú ragasztóból kivágjuk a foltot – pár mm-es ráhagyással. Rávasaljuk a folt anyagának visszájára. A vasaló talpa alatt van a kétoldalú ragasztónak az az oldala, amin a lehúzható papír van.
3. Kivágjuk a foltokat – a pár mm ráhagyás csak azért jó, mert így biztos a széléig fog ragadni a folt. Lehúzzuk a papírt a kétoldalú ragasztóról, és ezzel az oldallal lefelé elhelyezzük a nadrágon ott, ahova a foltot szeretnénk. Rávasaljuk – a vasalót inkább nyomjuk, mintsem toljuk az anyagon.
4. Ha úgy is tűnik, hogy a folt már ott van a helyén, akkor se engedjük megtéveszteni magunkat. Ha így hagyjuk, az első mosás alkalmával leválik a folt. (Khm. Nem hasból mondom.) Körbe kell tehát varrni szépen kézzel, pelenkaöltéssel. Ehhez az egyik oldalon türkiz, a másik oldalon rózsaszín hímzőfonalat használok. A felvarrás akkor esik kézre, ha a nadrág szárát visszahajtjuk.
5. Most jön az izgalmas része: körbehorgoljuk a foltot a pelenkaöltésekbe öltve rövidpálcával. Én úgy csináltam, hogy egy öltésbe egy rp, de ez természetesen az öltés sűrűségétől és a fonal vastagságától függ. Az egyik oldalon színátmenetes fonalat használtam, a másikon pedig a varrás színével kontrasztos egyszínű fonalat.
6. Aztán már csak horgoltam egy virágot, felvarrtam a zsebe alá, közepére gomb került, és kész is. Miért is halogattam egy hónapig ezt a foltozást, amikor annyira szórakoztató volt?
p.s.: megpróbáltam lerajzolni a virág horgolásmintáját, de nem lett túl szép. Nem tudtok esetleg olyan ingyenes programról, amive horgolásmintát lehet szerkeszteni?
A tunika, amit korábban már említettem, nagyon gyorsan elkészült és meg is vagyok elégedve vele. Ami még jobb, hogy a tulajdonosa is. Hátul gombokat kapott, ennyi az összes dísz. Na jó, tkp az egész csipke egy nagy dísz.
És igen, egy öt és fél éves már egy iedeje nem szereti, ha 1. írnak róla a blogban (mert pl. ha valami icceset írnék, akkor azon mások is nevetnének) 2. ha úgy fényképezik a neki készült ruhákban, hogy látsszon az arca is. Ez, kérem a fejetlenség oka. Azt hiszem, ez ilyen életkori cucc, végülis D. Tóth Kriszta is ez okból és kábé ebben az életkorban fejezte be a Lola-sorozatot. Mi mást tehet ilyenkor egy anya – megért és elfogad és engedélyt kér fejetlen fényképezésre, melyet meg is kap.
Hihetetlen, mennyire addiktív a ruhahorgolás. Amennyire régen megnyugtatott a sapkahorgolás, mostanában annyira felpörget a különböző ruhadarabok készítése. Korábban az egyformaság és a monotonitás hozta meg a flowt, most meg az izgalom, hogy képes vagyok-e valamire, amit korábban még nem próbáltam.
Szürke és pink Catania fonalakból készül ez a horgolt top Do-nak – a fonal mennyiségétől függően tunika vagy haspóló, ez majd kiderül. Szentpyr adta az ihletet és némi eligzítást a hogyannal kapcsolatban is, amit ezúton is nagyon köszönök!
Az alsó csipkés részhez egyszerű mintt választottam, ez egyben ujjgyakorlat egy hasonló mintájú kendőhöz, amit azon nyomban el is kezdek, amint… Na de ez még meglepetés. Amint konkrét lesz, jelentkezem, ígérem.
Jó régen vár ez a fonal a sorára – Bécsben vettem, de nem most, hanem majdnem két éve nyáron, amikor a nászút óta először voltunk újra kettesben pár napot. A színei is tetszettek, de főleg az, hogy elasztikus, tehát ideális sapkához is. (Nyilván zoknihoz is, de azt még nem próbáltam ebből a fajtából.)
Hála a rugalmasságnak, felcopfozott hajjal is használható, ami elsődleges szempont az utóbbi időben nálunk. A díszítő gombot Do választotta, a virágot igazából miatta akár el is hagyhattam volna, de azért végül megbékélt vele.
A ruhákat mostanság úgy szortírozzuk, hogy van az, ami lila, rózsaszín, csillogó, szoknyás és van a többi. A többi kategória tagjait csak azért tartjuk, hogy a szekrényben foglalják a helyet, hordásukra csak zsarolások árán kerülhet sor. Időjárás, praktikum, más ilyen dolgok nem kellő súlyú érvek egy ötéves hercegnő szemében. Ennek jegyében készült ez a kis rózsaszín semmiség, vállkendő vagy szerepjátékhoz palást kis csipkeszegéllyel.
Relax fonalat használtam két szállal, 5-ös tűvel. A kendő teste nagyon egyszerű, az elején egyráhajtásos pálcákkal horgoltam, később áttértem kétráhajtásosra, mert túl tömörnek éreztem, nem elég hercegnősnek. (Szaporítások az All Shawl mintája szerint – megtalálható a ravelryn.) A szegély mintája pedig nagyon hasonlít erre, bár biztos nem pontos, mert már akkor is hasraütve horgoltam.
Szerencsés egybeesés, hogy a kihagyhatatlan ajánlatként tél közepén vásárolt rövid ujjú tunikához pont jól illik színben, így talán mégsem fagy meg a hercegnő tavaszig, amikor már végre utcára is felveheti új kedvenc felsőjét.
(A háttérért elnézést, ez volt a lakás egyetlen pontja, ahol volt némi fény.)
