Ősz kezdetén valamikor álmodtam meg maganak egy akkora kendőt, amibe igazán bele lehet bugyolálni magam és ami kabáton kívül is hordható. Óvakodom a fonalvásárlástól, így a készletemben néztem körül és örömmel állapítottam meg, hogy ha nem ragaszkodom az egyszínűhöz, akkor elég nagy a játékterem a bordó-piros-lila vonalon.
A legutóbbi szövésem padlizsánlilája és a borvöröse például, aztán egy méltatlanul elhanyagolt teljes gombolyag cirkás zoknifonal várta jobb sorsát. Egy ponton még egy szürke maradék zoknifonal is bekéredzkedett a csapatba. A szegély kicsit kínszenvedés volt, mert eredetileg rojtokat képzeltem el, de aztán félúton rájöttem, hogy a Drops Cotton Viskose nem rojtnak termett és lebontottam. Vagy fogalmazzunk pontosan: kikukáztam, mert a rengeteg 10 centis darabkával nagyon mást nem tudtam kezdeni. Sokféleképpen lehet fonalat falni, maradjunk ennyiben.
Most viszont boldog vagyok, pont így jó a kendő, ahogy van és örülök, hogy ismét egy klasszikus alapdarabbal lett gazdagabb a ruha- és kendőtáram.
Illő, hogy a kudarcokat se hallgassam el, úgyhogy most az év utolsó horgolós posztjában bemutatom ezt az “akkor jó ötletnek tűnt” sálat. Régóta foglalkoztatott, hogy milyen lenne azzal a módszerrel sálat horgolni, mint amivel régebbi német kötőskönyvekben vannak sálminták, tehát hogy körben megy a kötés/ horgolás, ami egy kétrétegű sálat ad ki. Ez azért is tetszett volna a fűtőhatáson kívül, mert akkor lehet ilyen keskenyebb lógós részeket horgolni a végére, amelyekre aztán pompomot lehet varrni. (Mondtam már, hogy vettem egy pompomkészítő biszbaszt, és használni akartam?)
A gondolat jónak tűnt, de több sebből vérzett. A horgolás félpálcákkal elég tömör, így ez két rétegben tömlőszerű érzést eredményezett, nem az a húdefinom sál a végeredmény. Aztán hozzájött az is, hogy fonalfaló projektnek szántam, azaz adott mennyiségű fonalam volt hozzá és ebből két réteggel elég rövid sál jött ki csak. Bár nyilván, ha közben látom, hogy nagyon ütős lesz az eredmény, akkor vettem volna még hozzá, de ugye sajnos nem ez volt a helyzet. A harmadik bénázás is ezzel függ össze: a kis keskenyebb részek túlságosan egyforma hosszúak lettek, ha lett volna még fonalam, akkor ezzel kicsit variáltam volna. Végül pedig a pompom. A pompomok el voltak átkozva. Első napi használat után leesett egy. Aztán további két nap múlva még egy. Visszavarrtam. Leesett. Visszavarrtam. Leesett. Ezután már hagytam, legyen meg az ő akarata. Most pompomos is meg nem is, a hossza hm, hát, épp jó gyerekméret. Mindegy, ez van, Do-nak tetszett, viccesnek találta, időnként hordja is, ő végülis nem tudja, hogy mi volt a fejemben, amikor készítettem. Mindenesetre nekem ez 2017 horgolós állatorvosi lova. Most mondanám, hogy írjátok meg kommentben, ha nektek is volt hasonló – de sajnos a kommentfunkciót le kellett zárnom a továbbra sem szűnő spamáradat miatt. Ha van kedvetek, a blog FB-csoportjában viszont megmutathatjátok az év állatorvosi lovát.
Jól indult a 2017-es fonalas év, a kihívás, miszerint elsősorban meglévő fonalból és mintákból dolgozzunk, szó szerint szárnyakat adott. Na jó, annak is lehetett szerepe, hogy az első héten még szabadságon voltam plusz kint olyan viharos szél fújt, hogy tényleg nem nagyon volt alternatívája a kötés-horgolásnak.
Az október-novemberi Simply Häkeln magazinban találtam egy kendőmintát, amely kifejezetten színes maradékok felhasználására íródott. Laura Strutt a minta szerzője, Modern Crocheted Shawls and Wraps címmel jelent meg könyvben a leírás, magyarul pedig a Kreatív horgolás című újságban találjátok. UPDATE: Ezen a linken pedig angolul ingyenesen elérhető. Köszönet Dórának, aki felhívta a figyelmem rá!
Az én kendőm kisebb lesz, mint a mintában szereplő, mert csak 3 gombóc fehér Barka tó fonalam volt és nem szeretnék pluszban venni hozzá. Az első két gombóc ment bele az egyszínű fehér középrészbe, és a néhány sor a csíkozott részben lesz majd a harmadik gombócból. A barackszínű fonal Muzsi festése, a rózsaszín Drops Fabel, a pink pedig egy régesrégen a Dawandán vett kézzel festett zoknifonal. Nem teljesen a leírás szerint, de azért nagyon erősen az alapján csíkozgatom a kendőt, amíg el nem érem a kívánt méretet és / vagy el nem fogynak a fonalak. A további sorsát még nem tudom, elvileg nem akartam több kendőt horgolni magamnak, de most valahogy megtetszettek ezek a színek. Mire elkészül, talán ki is derül, megtartom-e vagy továbbadom.
Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:
A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz… végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.
Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!
Elkapott a december hangulata, ami nálam a karácsonyi készülődésen kívül elsősorban az elkezdett dolgok, ötletek, tevékenységek közötti rendezkedést jelenti. Amit lehet, még megpróbálom befejezni. Amitől időközben elment a kedvem, amiről kiderült, hogy nem nekem való azt meg igyekszem teljesen felszámolni, kidobni, továbbadni, elengedni. Érdekes ránézni, mi miért maradt félben.
Itt van például egy kisebb doboznyi Lana Grossa Linea pura fonal. Természetes, öko-bio, 100% pamut, izgalmas a színezése, olyan a hatás, mintha valaki ötletszerűen szórófestékkel ment volna neki. Két éve szülinapomra kaptam Apahajótól, aki úgy képzelte, hogy mennyire jó felsőt fogok majd kötni belőle. Egyébként tényleg nyári felsőnek való a fonal, csak éppen egyrészt nem kötöttem még soha felsőt – és ebből sajnos a 15/2015-ös kihívás sem tudott kicsalogatni -, másrészt három különböző színű szórófestékes fonal bármennyire harmonizál egymással, nekem valahogy túl sok lett volna ezeket egymással csíkozni vagy bármi módon összekombinálni.
Így másfél évnyi raktározás után januárban kéztörlőt kötöttem belőle. az egy éves használat azt mutatta, hogy nagyon jó érzés sk törülközőt használni, meg azt is, hogy viszont a kötés kevésbé alaktartó, mint a horgolás. Így november végén eldöntöttem, hogy amíg tart a fonal, addig kéztörlőket fogok belőle horgolni.
Remek projekt filmnézés közben, mert nem kell odanézni, és amúgy is: végre egyszer a család is profitál abból, hogy állandóan fonalakkal molyolok. Eddig kettőnél tartok, de hosszú még a december.
Volt egyszer, hol nem volt, rengeteg színes maradék fonal. Egy doboz alján unatkoztak, senki nem foglalkozott velük, így azon törték a fejüket, most mitévők legyenek. Tudták, hogy ha sokáig a dobozban maradnak, jönnek a molyok és megeszik őket. Na de mi másra lennénk jók? – sóhajtoztak hangosan. – Például egy színpompás takaróra! – jutott eszébe az egyiknek.- Már csak egy kis feketét kell szereznünk, hogy a nagy tarkaságból ne legyen összevisszaság. Hát így is lett. Ha majd mind összeszedi magát és körré meg négyzetté alakul, takaró lesz belőlük. A molyok meg vesszenek!
Ahogy ígértem, november végén lesz egy újabb blogjáték itt: egy freeform horgolt nyakmelegítőt fogok kisorsolni a jelentkező olvasók között. Lassan körvonalazódik is a mű: bebújós, garbószerű nyaksi lesz, túlnyomórészt horgolt, itt-ott kötött. Mutatok két részletképet a kb 60%-os készültségű darabról, s ezzel kívánok nektek színpompás hétvégét!
Az egész úgy indult, hogy majdnem három éve megvettem egy gombolyagot a terepszínű-cirkás zoknifonalból. Akkoriban még szinte mindenből egy gombócot vettem – a sapkakorszak rossz beidegződése, ugye. Úgy gondoltam, remek stóla lenne belőle. (Tessék, nyugodtan lehet nevetni, nem sértődöm meg, szerintem is őrült ötlet volt 5 deka fonalból stólát tervezni.) Úgy két és háromnegyed évig állt a stólakezdemény egy félreeső dobozban, amikor rájöttem, mennyi színben passzoló maradékom van a horgolt Libikóka-takaróból illetve a tavalyi kedvenc stólámból.
Nem is volt más dolgom, mint a megkezdett mintát folytatni, amíg egy-egy szín kitartott. Kétszer körbetekerős nyakmelegítőig jutottam, amely lassan muzeális értékű lesz, hiszen legfőbb kedvencem, a Libikóka pestó árnyalata már megszűnt, kivonták a forgalomból. Egy perces néma vigyázzállással adózzunk emlékének.
Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól. A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe.
Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam. Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt – ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött.
A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda. A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.
Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a “Circle top”-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.
A Stephanie’s wrap már majdnem három hónapja van rajta a horgolnivalók listáján, csak a megfelelő fonal kiválasztása hiányzott. (Egy próbát azért készítettem gyerekméretben, csak hogy a technikát begyakoroljam.) Az eredetileg megadott fonal két okból nem jött szóba: egyrészt nagyon vékony, másrészt nagyon drága és ez egy ilyen méretű kendő esetén elég fontos szempont. Végül úgy döntöttem, hogy a Libikóka takaróból maradt gombolyagokból fogom meghorgolni az idei tél valószínűleg legnagyobb darabját. A fenti kép mutatja, mekkora nagy: ami eddig kész van belőle, az az első szekció és a második legeleje. Számításaim szerint ez az egész 10%-a. Nehéz pontosat mondani, mert minden sorban kell szaporítani, így mondjuk egy fehér csík itt még csak 131 ill 133 szem, de ez majdnem 270-ig megy fel, s aztán még mindig hátravan a harmadik szekció meg a szegély, ahol meg már nem is tudom hányszáz szem lesz egy sor. De megfelelő kitartás és unalomtolerálás után igazán szép és hatalmas wrap a jutalom, szóval megéri.
A technikai részletekről: a barna horgolásminta 3-as tűvel készült, a zöld 4,5-essel. Látható, hogy bár a zöld 3 sorral kevesebb, mégis nagyobb, mint a barna. Ezenkívül valahogy kevésbé szigorú a textúra, úgyhogy a 4,5-es tű használata mellett döntöttem. A fonal Barka Libikóka, superwash gyapjú – erről már tudom, hogy az első bevizezéskor még jócskán nő a horgolt darab és puhul is, ugyanakkor strapabíró is. Alább meg egy közelkép a textúráról.
A mintától el fogok térni valamennyire – már ami a színeket illeti, mert elsősorban a maradékaimat szeretném felhasználni, s csak végszükség esetén kipótolni új fonalakkal. A megadott három szín helyett ötöt fogok használni: sötétbarnát, olívazöldet, pisztáciazöldet, teveszínt és natúrt.
