Vajon van-e, aki nem érzékenyül el, amikor ilyen színeket lát a fonalboltok polcán? Ráadásul ezek mellett még harminc más árnyalatot is? Talán nincs is olyan fonal, amiből ennyi szín kapható Magyarországon – még olyan extra kívánsága is lehet az ember lányának, hogy egy színből, mondjuk rózsaszínből legyen három különböző, ami még egymás mellett is jól mutat. Még hamvas rózsaszín és vele harmonizáló szép szürke is akad. Hát mi kell még a kreatív lányos anyának – kérdezhetnénk.
Ahogy azt több helyen hallottam mostanában, ez mind szép, de nem elég. A Cataniát övező kezdeti rajongás mintha csitulna, egyre több contra érvet ismerünk.
Itt említem, hogy van a blognak egy felszín alatti élete is: van pár olvasó, akikkel időnként e-mailezünk is. Ők jól ráéreztek, hogy bár posztok megírását sokszor halogatom, de konkrét emiles kérdésekre mindig gyorsan válaszolok 🙂 Szóval florentine írta, hogy neki például a Catania rettentő mód szöszölődik. Zazálea meg panaszkodott, hogy rossz a tapintása a Catania-nak és rossz érzés horgolni. Ezért gondoltam, hogy leírom az én tapasztalataimat ezzel a fonallal, s persze kommentben folytatható a tapasztalatok megosztása.
Horgolási kalandom kezdetén a Catania az egyik első fonal volt, amit kipróbáltam. Csábítottak a színek, naná. Bébiholminak ideális, hiszen 100% pamut, és elsőgyerekes bioanya mindentől idegenkedik, ami nem természetes – nem viccelek, az elején még a polárt is gyanakodva nézegettem. (Mostanra azért már – ebben is – kevésbé vagyok dogmatikus.) Van még egy előnye, s ez kezdők számára különösen fontos: könnyen bontható, s másodszorra, harmadszorra is szép marad. Van egy pici fényessége, jól csúszik a tűn, szépen kiadja a mintákat. Bizony, a legelején, még a horgolás előtt kötöttem is, és a csavart ill. sima-fordított variálásával készülő minták nagyon szépek voltak Cataniaból. (Kötött csipkét még nem próbáltam, de sejtem, arra alkalmatlan) Egy másik előnye, hogy ha külföldi kötős újságokat használ az ember – pl. Bambino – akkor viszonylag sok olyan modellt lehet benne találni, ami ha nem is ebből a fonalból készül, de jól helyettesíthető, mert a gramm/méter adat megegyezik és a használandó tű is.
Van viszont, ami a Catania ellen szól. Nagyon nehéz fonal, így pl. nagyobb takarókra teljesen alkalmatlan, mert daru kell hozzá. A súlya miatt hajlamos a nyúlásra is, pláne, ha nem a megfelelő tűvel (jó szorosan) kötjük, horgoljuk. Gépi mosástól könnyen sprőd lesz és a kézitől is, ha dörzsöljük. Szóval jobb a kézi, óvatos mosás, inkább lögybölés. Mondjuk gyereksapkákhoz szerettem használni, mert azt mégsem kell minden hordás után mosni, nem használódik el annyira, mint egy pulcsi, ami kábé minden étkezés után a szennyesbe vándorol. (Vagy ez csak nálunk volt így?)
Táskahorgolásra szintén nem a legalkalmasabb ez a fonal. A dörzsölődés hordás közben sem tesz jót neki. Az meg, hogy valaki bélelés nélkül táskához használja, egyenesen képtelenség. Belerak az ember egy mobilt, és már annak a súlyától is elveszti az alakját (nem az ember, hanem a táska). A táska pántját vagy fülét is alá kell bélelni, ha valaki mégis Cataniából álmodta meg.
Kendőt is próbáltam már horgolni belőle. Szép lett, de csak úgy falja a gombolyagokat, s itt akkor újra jön az a probléma, hogy egy vállkendő, ami fél kiló (és ez még nem olyan nagy méretű), nem épp alkalmas hordásra. Az áráról már nem is beszélek. Akkor már sokkal jobban jár az ember egy elsőre drágábbnak tűnő, de jóval kiadósabb, ráadásul azért a pénzért már egyedi festésű!, gyapjúfonallal.
Persze például granny párnahuzatra gyönyörű és praktikus is, amint az előző bejegyzésem is mutatja. S ennek a bejegyzésnek a képei is a Catania előnyös felhasználását illusztrálják: játékbabáknak való takaró és kispárna lesz belőle, s amint elkészül, ki fogom sorsolni. Mert bizony, 155 rendszeres olvasó és majdnem 150 FB-os rajongó igazán nagy öröm és megtiszteltetés számomra. Köszönöm 🙂
S ti hogy vagytok a Cataniaval? Miért szeretitek, miért nem? Kíváncsian várom a válaszaitokat!
