Nemrég megnéztük a Zimt und Koriander című filmet, ami egyrészt remek esti szórakozás volt, másrészt rettentő nagy kedvet ébresztett, minden létező ételbe fahéjat tenni csak úgy próbaképp. Mert a fahéj csodaszer, azt mondják. Így készült ez a tésztaszósz is: 1 sárga pritaminpaprikát egy tálca (25-30 deka) laskagombával, fél nagy fej vöröshagymával és pár szem felszeletelt olívabogyóval olívaolajon kevergetve roppanósra puhítottam. Hámozottparadicsom pürét öntöttem rá, majd sóval, borssal és főleg fahéjjal (úgy fél kávéskanálnyival) fűszereztem. Hogy csoda történt-e? Nem tudom, mindenesetre a végeredmény ízletes és ismétlésért kiált.
Ez utóbbiról azért muszáj elmesélnem a keletkezéstörténetét. Úgy kezdődött, hogy a tesóm kesztyűje elkezdett bomlani, és megpróbáltam a javításhoz a lehető leghasonlóbb színű barna fonalat felhajtani. Az azért nyilvánvaló volt, hogy a 10 dekás gombolyagból 0,001 deka kell majd a szemfelszedéshez, úgyhogy már egyből azon törtem a fejem, mit kezdhetnék a többivel. Így jött a babatakaró ötlete, vele együtt pedig néhány új gombóc fonal a lakásba. Azért szerencsére már meglévő fonalakat is tudtam használni, ez volt az egyik célom is.
Na de valljuk be, gigantikus nagyinégyzetet horgolni nem épp változatos feladat úgy a tizedik sortól, így olyat tettem, mint még soha. Egyszer korábban már írtam, hogy sosem szoktam filmnézés közben horgolni, mert szeretem látni, hogy keletkezik a minta, következnek a színek, stb. Na, ezt a hagyományt most megtörtem – valahogy egy idő után már nem annyira érdekelt a minta születése. Így aztán kikölcsönöztem két dvd-t, és lassanként elkészült a takaró.
Talán nem túl stílszerű babatakaró horgolásához, de elárulom, a Szex és New York tizenegy epizódját néztem végig az unalmasabb horgolási részek alatt. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tévé hiányában sosem nézek sorozatokat (legutóbbi szerintem a Szomszédok volt gyerekkoromban), de erről annyi jót meséltek, hogy kénytelen voltam tesztelni. És igen, jelenlegi önironikus hangulatomhoz tökéletesen illett, rengeteg röhögést hallhatott ki a szobából a család, amíg készült ez a remekbeszabott kis retró takaró. Ennyit a műhelytitkokról 😉
