Nem tudom, ti hogy voltatok vele, engem a hőség sokszor visszatartott attól, hogy fonalat vegyek a kezembe a nyáron, így a többi műfajban készültek inkább apróságok, például ez a karkötő. Memóriadrótot használtam és mindenféle tengerészes hangulatú gyöngyöt. Kedvenceim az apró tengeri izék, amelyeket egy nyaklánckészítő szettből mentettem át. Amikor leültem, úgy gondoltam, ajándék lesz, aztán közben nagyon hajlottam rá, hogy mégis megtartsam, aztán pár órás bizonytalankodás után csak elszántam magam, hogy megváljak tőle. Végül is csináltam már ilyesmit korábban is, simán belefér még egy később, jövő nyárra.
Freeform apróságok sorozatunk következő része ez a két hajgumi. Ha csak három kis gombócka fonal és egy horgolótű fér be a nyaralós csomagba, akkor is lehet mit alkotni. A freeform foltra pár öltéssel hajgumit erősítettem és máris kész a tökéletes hajdísz, amiből garantáltan nincs még egy ugyanolyan!
Van nálunk a gyerekek sulijában egy remek rendezvény minden évben évvége közeledtével, a nyári kerti party. A party fénypontja a tombola. De ne azt a tombolát képzeljétek el, ahonnan a gyerekek nagyobb része üres kézzel, szomorúan tér haza, hanem valami egészen mást. Itt pontosan annyi tombolaszelvény van, amennyi ajándék, így nem az a kérdés, hogy nyer-e az ember, hanem hogy mit. Ha meg nem olyat, aminek épp örül az embergyerek, mert mondjuk fiú és hajcsatot dobott a gép, akkor még mindig lehet cserélni. Tavaly az orrom előtt zajlott egy ilyen többszörös csereügylet, és ahhoz képest, hogy a kislány csillámpónis zoknit nyert volna eredetileg (túl kis méretben), végül átmeneti gazdája volt egy papírsárkánynak, egy zseblámpának, egy szerszámkészletnek, amire a papája beszélte rá, végül egy tolltartószerűséggel távozott teljesen elégedetten.
Az ajándékokat egyébként a szülők hozzák különféle szponzorcégeken keresztül, vagy lehet leadni duplán kapott játékot, könyvet is. Az elmúlt három évben is mindig gondoltam, hogy majd készítek én is valami sk-t, aztán valahogy mindig bedarált a gépezet. Idén viszont végre összeszedtem magam és készítettem négy nyakláncot. Néhány szerelék, viaszozott szalag meg ilyen apró mütyür lógókák és már kész is.
– Sorozatgyártás? – kérdezte Apahajó, amikor látta a kupacot az asztalon.
– Hát igen, gondolj bele, ha meglátják a gyerekek, imádni fogják és kitépik egymás kezéből, úgyhogy kénytelen voltam legalább négyet csinálni. Meg persze egy halálfejeset a saját gyereknek.
És ha már homár, akkor legyen a csomagolás is szép, kis színes karton, kis pecsét. Bevallom, ezt a részét élveztem a legjobban.
A múltkor megígértem, hogy megmutatom, hogyan lesz a freeform horgolt nyakláncnakvalóból nyaklánc. Adott tehát először egy freeform horgolt tetszőleges alakú folt. A méret is majdnem tetszőleges: az egész pici medáltól a hatalmas statement nyakláncig kábé minden lehetséges.
Hogy legyen tartása a kész medálnak, én filcből készítek neki hátlapot. Filc sokféle minőségben kapható, javaslom, hogy ebből is a közepes vastagságút és legalább részben gyapjútartalmút válasszátok (kivéve persze, ha valaki allergiás a gyapjúra.) A hátlap kiméréséhez a filcre tesszük a horgolt részt, felül van a horgolás színe. Fehér ceruzával vagy szabókrétával körberajzoljuk. Félrerakjuk a horgolást és kivágjuk a körberajzolt részt. Néhány milliméterrel nyugodtan vágjunk a vonalon belül, így épp egy kicsivel lesz kisebb a hátlap, mint a horgolás – ez a cél. Nem akarjuk, hogy kilátszódjon a horgolás alól a hátlap.
Most jön a legizgalmasabb rész. Egy gombostűvel rögzítjük a hátlapot, majd a filcet felöltögetjük kézzel a horgolásra osztott hímzővel. Az osztott hímző azért ideális, mert rengeteg színben kapható és a munka vastagságához tudjuk igazítani a vastagságát is. Én Catania fonalhoz három szálával veszem az osztott hímzőt. Először is kiválasztjuk a cérna színét: érdemes azt a színt használni, ami a legdominánsabb a horgolt folt szélein, tehát nem a hátlap színéhez alkalmazkodunk. Ez azért fontos, mert föl-le öltögetünk majd és eközben minél észrevétlenebbek szeretnénk maradni a munka színén. Ahogy látjátok, az öltések hossza nem mindig egyforma hosszú, ez is azért van, mert a leöltések helyét úgy próbáljuk megkeresni, hogy minél kevésbé látszódjon a cérna. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor egyáltalán nem fognak látszódni az öltések a munka színén.
Így néz ki készen a hátlapozott medál. Ugye hogy észre se lehet venni a varrást?
Most jönnek a szerelékek. A láncot gyöngyösboltokban méterre lehet venni, ugyanitt kaphatók kapcsok és szereléshez használt karikák is. Először a kíván méretűre vágjuk a láncot, ehhez érdemes a medált odamérni a nyakunkhoz. A medál felső része plusz a lánc hossza együtt adja ki azt a hosszt, ami normálisan a megszokott lánchosszúságunk (már ha van ilyen preferált méretünk.) A lánc csípőfogóval vágható. A szükséges hosszt középen kettévágjuk. Az egyik lánc egyik végéhez hozzáillesztjük a zárókapcsot, a másik lánc egyik végéhez pedig a kis karikát, amivel majd zárjuk a kapcsot. Kúposfogóval könnyen elhajlíthatjuk a láncszemeket, a záráshoz pedig jó szolgálatot tesz az a fogó, a laposfogó. Így most kaptunk egy hosszú láncot, ami így néz ki balról jobbra: lánc, kapocs, körgyűrű, lánc. Opcionálisan a lánc elején és végén lehet egy-egy karika. Most a lánc két végét (ami vagy karika vagy csak simán egy-egy láncszem) hozzávarrjuk a filc hátlaphoz néhány öltéssel. Vigyázat, csak a filchez varrjuk, tehát nem megyünk fel a horgolt színéig.
Így fog kinézni.
És már kész is vagyunk. Ha kedvet kaptatok és készítetek ti is ilyesmi nyakláncot, tegyétek fel az anyahajó FB-oldalára, ha van kedvetek – nagyon örülnék, ha láthatnám.
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
A PIF játék újra és újra arra inspirál, hogy olyan technikákat, színeket, formákat is használjak, amelyek hozzám nem állnak közel. Az egyik legjobb példa erre a fekete szín. Nekem nagyon előnytelenül áll a fekete, így szinte soha nem használom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy fekete sálat kössek vagy horgoljak – hacsak nem ajándékba. Ékszerben is inkább a feltűnő színeket szeretem.
Amikor a múltkori PIF fordulóban statement nyakláncot ajánlottam fel, akkor is az volt a lelki szemeim előtt, hogy majd tobzódni fogok a színekben. Ehhez képest a Klárival való egyeztetés során arra jutottunk, hogy inkább formájában legyen feltűnő az ékszer, semmiképpen ne legyen szimmetrikus és színeiben visszafogott, leginkább fehér, fekete és szürke.
Végül három variációt mutattam neki, három teljesen különböző stílust, és ő ebből kettőt választott ki.
Az első, a szerelem első látásra darab csak töredékesen horgolt. Egy fekete tüll anyagot igazítottam szándékosan aszimmetrikus legyezőformára. Erre egy kimonóanyagból készült kézzel varrt, flízzel töltött ovális forma került, az egyik oldalára pedig szürkéslila horgolt dugóhúzót varrtam. Mivel ezt a kompozíciót vagányan ünnepélyesnek éreztem, a nyaklánc is csak gyöngyös lehetett. Mindkét oldalon három hangsúlyos üveggyöngy, és sok apró fekete kásagyöngyöt fűztem fel. Bevallom, ez számomra igazi kihívás volt: ennyire apró gyöngyöket ennyire vékony átlátszó damilra még sosem fűztem – cserébe most rögtön kétszer, mert abban a pillanatban, amikor már csak a szereléket kellett volna felapplikálnom, kiesett a kezemből az egész és szétgurult a földön az összes gyöngy. Végül a második fűzésre egészen belejöttem ebbe a finommotoros kihívásba, a végére kifejezetten élvezettel fűztem.
Legközelebb mutatom a másik nyakláncot is. Addig is kellemes hétvégét nektek!
Kisnyalkán előzetes fogadkozásom ellenére – nem, nem akarok új hobbit, már így is túl sok van! – kipróbáltam többek között a tűzzománcozást is. Örök hála Csillának és Cilinek, amiért bevezettek az alapokba. Igazából még félkészek, a medálokat szeretném valami fantáziadúsabb nyaklánccá komponálni, mint csak egy sima bőrszíj plusz a medál. A sárgáról valami gyöngyös függő fog majd lelógni, a piros-kékről egyelőre nincs ötletem. A lila-sárga külön történet, mert az az elfajzott Color Affection kendőhöz készült – pont ez a két szín, csak a kendőn csíkok, itt pedig pöttyök. Fém láncot képzelek hozzá.
A gyöngyhorgolással volt már egy frusztrációval teli kis történetem úgy 8 éve. Könyvből akartam megtanulni, a könyv csodaszép volt, nagyon világosan elmagyarázta a technikát, vigasztalta a kezdő olvasót, hogy az eleje nagyon nehéz, és tényleg alig lehet látni, hogy hova kell bökni, de hogy ez nem baj, mert az eleje úgyis eltűnik. Szóval tényleg szuper könyv, ennek ellenére sírás lett a vége. Sehogy nem haladtam, gőzöm nem volt az egészről, és amúgy is, a kásagyöngy egyszerűen túl pici az én kezemnek, nincs nekem ennyire jól fejlett finommotorikám. De tényleg – nem véletlenül nem horgolok cérnával.
A történet hosszú szünet után most Kisnyalkán folytatódott. Kezdődött azzal, hogy nagyon ismerős volt nekem a résztvevők listájáról a Kokas Éva név. Mivel gimis koromban nagyon sokat táboroztam, aztán meg táboroztattam, így arra gondoltam, hogy biztos egy az 1000+ emberből valamelyik táborból. Aztán az egyik lány mondta, hogy Éva a Gyermekek Házából. Hoppá, megvan! Egy kábé 20 évvel ezelőtti németországi képzésen találkoztunk, ott bandáztunk együtt vele és a többi magyar csoporttaggal. Mennyire valószínűtlen, hogy Nyalkán újra találkozzunk, és mennyire örültem neki, hogy mégis!
Éva fantasztikus gyöngyékszereket készít, úgyhogy nem volt mese, egyszerűen ki KELLETT próbálnom a gyöngyhorgolást. Persze készültem lélekben, hogy feladom, hiszen már egyszer korábban nem ment, miért épp most. Azt hiszem, tényleg kellett az a 8 év, ami azóta eltelt: jóval magabiztosabban forgatom most a horgolótűt. És igen, van különbség a könyv és a személyes tanítás között. Sőt, még a videó és a személyes tanítás között is. Van a gyöngyhorgolásban ugyanis egy mozdulat, amit igen nehéz elmagyarázni. Nekem a magyarázás és mutatás és a saját próbálkozás kijavítása együtt kellett hozzá, hogy elkapjam a mozdulatot. És persze nagyon sok gyakorlás két napon keresztül. És akkor a sokadik bökésnél és sokadik visszafejtésnél azt vettem észre, hogy már nem görcsölök, hanem élvezem és automatizálódott a mozdulat.
Persze mióta hazaértem, még nem mertem nekiállni egy másik gyöngyhorgolós projektnek. Az elkezdéstől picit félek. Meg ez nem az a technika, amit kislámpánál este lehet csinálni, nagyon jó fény kell hozzá, sok idő és stresszmentes környezet. Azaz: Kisnyalka.
Időről időre elkap minket otthon az ékszerkészítési láz. Pénteken Do már annyira várta a bébiszitterünket, aki már vagy egy hónapja nem volt nálunk, hogy a várakozás izgalmát rögtön három pár fülbevaló elkészítésével oldotta. És ha már előszedtük a gyöngyöket, szerelékeket, fogókat, én is készítettem egyet s mást azokból az alapanyagokból, amelyeket Ági a Zenzero webáruház megnyitása előtt ajándékozott nekem a kezdő készletből. (Köszi, Ági!) Amilyen gyönyörű ez a rózsakvarc (ugye az?) medál, igazából nem igényelt különösebb hókuszpókuszt, csak a láncot és a kapcsokat tettem rá.
A fülbevaló készítése is nagyon egyszerű volt, az alsó festett gyöngy viszi el a showt. Bár én nem bírok fülbevalókat hordani, de attól tartok, lesz rá jelentkező a családban.
Oké, beismerem, teljesen anakronisztikus decemberben nyáridéző holmikat készíteni, viszont épp a karkötő egy olyan műfaj, ami szerintem nyáron érvényesül igazán, s így nem árt a nyári ruhatár színeihez passzítani. Karácsonyi ajándékként fűzögettem nyugalmas téli estéken, és közben arra gondoltam, hátha idén végre eljutunk a tengerhez. Addig is itt van legalább néhány kagylós charme az álmodozás kedvéért.
