Menjenek csak távolabb, nincs itt, kérem, semmi látnivaló!
Továbbra is a Cameo kendővel töltöm az estéim azon részét, amikor már a) nincs agyam semmi máshoz b) Monkot nézek és valami vakon köthető projektre van szükségem. A kézzel festett fonal erőteljesen fogy, szóval már nem sok hiányzik a szélcsipkéig. Akkor aztán lőttek a filmnézésnek közben.
Na jó, persze, hogy nem kell hátrébb lépni, szerintem kifejezetten van mit nézni ezen a két tökéletes színárnyalaton és ahogy zebrásodva együtt még szebbek lesznek. Mondhatnám azt is, hogy 1+1=3
A PIF-játékról már írtam korábban – most vagyok a második körben, ahol egy szatyrot ajánlottam fel. Eredetileg varrni szerettem volna némi horgolással kiegészítve, aztán ez kicsit módosult a konkrétumok megbeszélése során, s így a hangsúly mégis a horgoláson lesz. Ez a kép volt az inspiráció, s még ha itt-ott el is fogok térni, az alapkoncepciót megtartom. A táska külseje grannykből fog állni, a bélést varrni fogom, más lesz viszont a fülmegoldás, mivel a felhasználandó bambuszfül nem kerek. A Drops Cotton Light már bizonyított, kellemes vele dolgozni, ideális a vastagság is, bőséges és jó a színpaletta.
Az előlap és a hátlap is 12 négyzetből fog állni, a jelenlegi állás 9 – ezek nagyjából a nyaralás alatt készültek ráérő tízpercekben.
A Drops Alpaca után a Limát is szeretném egy kicsit sztárolni – szerintem megtaláltam a jövőbeli egyik kedvenc fonalamat. Vastagsága pont kényelmes, nagyon finom tapintású, egyáltalán nem szúr és szép a színskálája. Ez itt a pisztácia árnyalat, szerintem inkább zsálya, de ezen nem veszünk össze. Valóságban kicsit élénkebb, de tényleg csak kicsit. A fenti képen egy újabb csősál készült belőle, a lentin pedig egy tunikának indult ruha. A tanulság, hogy blokkolásnál ez is jócskán nyúlik. Ebben az esetben combközépig érőből térdig érő lett. Nem bánom, csinos így is. Ha nem haragszotok, most mégsem fényképezkedem benne, talán majd ha 20 fokkal kevesebb lesz. A minta egy Die kleine Diana füzetből való kis módosítással.
Ez a mellény unalomból és tévedésből jött létre. Az úgy volt, hogy Mariazellbe – ó, önfegyelem! – csak kétféle fonalat vittem: három gombolyag szürkét az ananászos Doris Chan kendőhöz, meg a japán virágos sálat és az ahhoz való Drops Alpaca fonalból másfél gombolyagot. A japán virágokat horgoltam addig, amíg három sor virág el nem készült, aztán úgy döntöttem, hogy eléggé unom ahhoz, hogy átgondoljam, valóban háromszögkendőt akarok-e vagy elég lesz egy hosszúkás sál is. (Most egyébként ez utóbbira hajlok, és adtam magamnak egy hetet a döntésre, meglátjuk…)
Akkor belekezdtem az ananászos kendőbe, a mintát a zavaró körülmények ellenére – úgy is mint család és nyaralótársak – egészen jól tudtam követni egy ideig, aztán eljutottam egy pontig, amikor beláttam, ehhez a bolhabetűs mintához nekem kell az a nyugalom, amikor a gyerekek már lefeküdtek, kint meg csak sötét van és tücsökzene. Több fonal és projekt tehát nem volt nálam, a nyaralásnak a vége és ezzel a fonalas polcom meg még valószínűtlenül messze volt. Csak úgy mondom, hogy nyaralni menni szuper, de igazából én otthon is remekül el tudnám foglalni magam a fonalakkal meg a varrógéppel. Na de nem voltam otthon és Mariazellen nincsen fonalbolt, legalábbis én nem találtam, úgyhogy fel kellett találnom magam. Ott volt még a japán virágoshoz vitt Drops Alpaka meg a Doris Chan könyv (Amazing crochet lace) és az igény, hogy valami egyszerű legyen, amit zajban is lehet horgolni. Az Abydos Vest pedig pont ilyen. Két sor váltakozik, vakon is lehet horgolni, legalábbis amikor a “body” szakaszhoz, a karöltő alá elér az ember.
Az elég hamar látszott, hogy a fonal 3,5-ös tűvel nem fogja kiadni az én méretemre való kötéspróbát, viszont esélyesnek láttam, hogy Do méretére pont jó lesz. Ez majdnem igaz is, csak éppen a karöltő lett túl nagy, nyilván mert a mellbőség is bele volt kalkulálva. (ld. az alsó képen a bal oldalt) Azért végigcsináltam, majd többszöri felpróbálás után végül kisütöttem, hogy egyszerűen összehorgolom a rést majdnem a nyakkivágás vonaláig. Ez működött, mert így anélkül, hogy bármit tettem volna, valahogy be is szűkült az egész – ahogy az a jobb oldali karkivágásnál látszik. Azóta persze már mindkét oldal egyforma, de a kész darabot majd akkor mutatom modellen, ha meglesz hozzá a megfelelő öv. Mert ez már ilyen iskoláslányos cucc, hogy öv is jár majd hozzá. Egyébként már alig van több nap az iskolakezdésig, mint ahány betű a német abc-ben!
Üdvözlöm azokat is, akiket a google “inka extrém sportok” keresőszóval hozott az oldalra – horgolásról lesz szó, amely azonban Lima fonallal – gyapjú és alpaca tartalmú, és jó vastag – 36 fokban szinte már extrém sportnak számít.
Mégis – ezt teszi a FB – mert valaki a kötős-horgolós csoportban valamelyik nap mutatott egy top-down tunika mintaleírást, elkezdett kattogni az agyam, és tudtam, hogy a többkilónyi horgolós újságkötegemben valahol kell lennie egy szinte teljesen ilyen tunikának. És kerestem és kerestem, párhuzamosan meg gondolkoztam, hogy mit kezdjek a Drops Limával, amit pisztáciaszínűnek mondtak a Wollbarban – nem keverendő össze a Barka Fonalbisztróval- , de igazából visszafogott zsálya. És mikor előkerült az újság, a fogaskerekek kattogva összeértek, és akkor anya – ha jó, hanem – leült és nekiállt, és horgolt és bontott (csak egyszer és csakis a figyelmetlenségemen múlt, a minta tökéletes) és közben valamikor vacsorát tálalt és vacsoráztatott és fürdetett is, de mindezt valamilyen módosult tudatállapotban, aztán úgy éjféltájt kiesett a tű a kezéből, másnap úgy talált magára a szőnyegen, ahol este nyilván ugyanígy folytatni fogja. Érthető, hiszen SÜRGŐSEN el kell készülnie ennek a csodálatos vastag, téli tunikának.
És íme, anyahajó megalkotta az extrém sport új definícióját.
Ritkán fordul elő, hogy a blogoszféra-trendekkel megyek – általában akkor szoktam elkezdeni egy mintát vagy kipróbálni egy fonalat, amikor már mindenki meg is unta. (Ha egyáltalán.) Most is így van ez, a japán virágról biztos legalább másfél éve hallottam először, de csak most, a második hullámban kezdtem bele. Igazából minden Nils Holgerssonnénak köszönhető, akinek csodaszép stólája van ezekből a virágokból, és én jól elirígyeltem tőle. Az mondjuk már most látszik, hogy egyszínűből nem annyira menő, mint soronként más színnel, úgyhogy nyilván meg kell majd csinálnom még egyszer.
Drops Alpaca fonalból horgolom, mégpedig a Réce árnyalatból – nagyon érdekes, olyan, mint a zöldeskék szemű emberek, ha így nézed, zöld, ha úgy, kék. Sötétben inkább kékes, világosban határozottan cirkás. Elég vékony, talán a legvékonyabb fonal, amivel eddig dolgom volt, mégis remekül haladok vele, mert jó a fogása, puha is meg szőrös is. Tegnap kezdtem a második sort a stólából, és ha úgy haladok vele, mint tegnap, akkor másfél hét múlva már kész is lehet.
Tutorialt a mintához a Főkolomp-blogon találtok. Ez leheletnyit más, mint amit én csinálok, de nagyon közel áll.
