Néha az egyszerű is pont jó. Sok nagyon színes mandalát lehet látni Instás barangolások közepette, ezeket is nagyon szeretem, de az utóbbi időben egyre jobban megfognak az egyszínű, nem annyira élénk színű lakáskiegészítők is. Amikor a fonalkészletemben keresgéltem az új projektre valót, ezért is ugrott a szemembe ez a régóta elhanyagolt farmerkék, kicsit koptatott, tompa színű Drops Cotton light. Összepárosítottam egy denevéres rongyi testének mintájával (hogy mire gondolok, azt itt láthatjátok) és addig horgoltam, amíg el nem értem a kívánt méretet. Kellemes meglepetés volt, hogy jóval kevesebb fonalat kellett használnom, mint terveztem, mindössze két és fél gombócot, szóval akár még egy másik is kitelik a maradékból.
Ezzekkel a képekkel kívánok nektek boldog húsvétot és szép tavaszt!
A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:
Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.
Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.
Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.
Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.
A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.
A múlt heti villámgyors ádventi “koszorúval” kapcsolatban említettem, hogy majd valami karácsonyi terítő lesz alatta. Először az volt a fejemben, hogy egy szalvéta nagyon passzolna hozzá, de valahogy nem lettem elégedett ezzel a megoldással. A békebeli horgolt terítőcskék amúgy nem annyira illenek a lakás stílusához, de ahogy egy horgolós újságot lapozgattam, beugrott, hogy készülhetne pirosból a terítő és valami vastagabb fonalból, és úgy rögtön illene a mi enteriőrünkbe is – már ha nem nagyképűség egy viszonylag kevés előzetes megfontolással berendezett lakás esetében ez a szó.
A minta saját kútfő, nem volt benne különösebb terv, csak próbálgattam a bűvös “hogy kifeküdjön” elv alapján valami kör alakút létrehozni. Egyébként gyorsabban elkészült, mintha elmetróztam volna a városba venni valami piros alátétet, szóval megveregettem utána a saját vállamat.
Tavaly nyári szünet vége felé írtam, hogy végül beadtuk a derekunkat, és megígértük Do-nak, hogy kaphat telefont. Különféle opciók voltak és egész sokáig sikerült végül húzni a választást. Első telefonként semmiképp nem akartam nagyon drágát venni neki, mert ugye ki tudja, képes-e vigyázni rá. Ő viszont nem akart nemokostelefont. Akkor eldöntöttük, hogy amikor én vehetek az előfizetésemmel új telefont decemberben, akkor majd én kapok egy újat és ő megkapja az enyémet. Bevallom, én nem járok elektronikai áruházakban alapesetben, úgyhogy fogalmam nem volt róla, hogy mióta a legutolsó telefonomat vettem, azóta egy új készülék ára több, mint amennyibe az amúgy nem rossz laptopom került. Amikor megláttam az árlistát, szívem kis híján megállt. Olvasgattam, guglizgattam hetekig mindenféle véleményeket meg teszteket és arra jutottam, hogy új telefont annyiért vehetnék csak, amennyiért nem akarok. Újratervezés. Végül egészen zseniális ötletem támadt, komolyan büszke voltam rá. A gyermek ugyanis választási lehetőséget kapott: vagy megkapja az én egyébként eléggé betegeskedő okosomat, én veszek magamnak bűndrágán újat (amit ugye nem akartam) vagy ő kap egy teljesen új nemokosat, amivel tud telefonálni és mellé veszünk egy családi tabletet, amit elsősorban a gyerekek használhatnak, viszont nem visszük iskolába és ilyen helyekre.
Rövid őrlődés után végül saját magától azt az opciót választotta Do, ami szerintem is ésszerű volt: nemokostelefon és tablet. Ez utóbbin sokkal élvezetesebb a filmnézés, jobb a fényképezőgépfunkció és a hangminőség is. És hát szülői szempontból egyértelmű az anyagi előny is, hiszen még a jobb tablet plusz nemokosteló is jelentős megtakarítás az új okostelóhoz képest.
Néhány hónapja tart ez a digitalizált gyerekkor, és nagyon örülök, hogy nem hamarabb kezdtünk bele. Még idő kell, hogy kialakuljon az ésszerű tablethasználat rendje, egyelőre csak tűzoltásjelleggel reagálunk a túlkapásokra, ami nem igazán tetszik nekem. Bízom a nyárban, amikor talán lesz időnk valami emberbarát, nem túl szigorú, de nem is agybedaráló rendet kitalálnunk a gyerekekkel együtt. Mert sajna azt már most látom, hogy az agybedarálás az alapeset, maguktól nem kapcsolják ki a gépet és az sem jut eszükbe, hogy esetleg egy szemétkupac kellős közepén ülnek a szobájukban tablettal a kézben. Na de kell ez a tapasztalat is, hogy aztán lehessen középutat találni.
És hogy a kikapcsolás könnyebben menjen, meg a tabletnak is legyen valami kis otthona, ahol kipihenheti magát, horgoltam egy tokot.
Szerencse kérdése volt, hogy a kék fonal pont a szükséges méret előtt néhány centivel fogyott el, így a pirossal tudtam neki egy kis kontrasztos szegélyt horgolni. A technika nagyon egyszerű, mélyre öltött rövidpálca volt minden harmadik szem. A következő sorban aztán kicsit korrigálni kellett, mert valahogy kitágult a munka, így ott minden harmadik és negyedik szemet egyszerre hurkoltam le és máris helyreállt az egyensúly.
A fonal Drops Cotton Light, a tű 3,5-ös, csupa rövidpálca, azaz a tökéletes filmnézős projekt.
Jó másfél évet szolgált nap mint nap ez a remek üveg ivókulacs, amikor egyszer csak felmondta a szolgálatot a kupak. Meglepődtem, mert valahogy biztos voltam benne, hogy az üveg fog eltörni hamarabb. Kiderült aztán, hogy több ismerősnél is a kupak volt a gyenge pont, de pótolták sima ásványvizes üveg kupakjával és minden működött tovább. Nekem ez a megoldás nem jött be, a pótkupak mellett szivárgott a víz, én meg sajnálkoztam, hogy milyen kár, hogy az elvileg szuperkörnyezetvédő hiperbio terméket azért kell kidobni, mert a kupakja eltört. Mondjuk a neopren tok is feladta időközben, felszakadt a varrás mentén és nem éreztem elég technikásnak magam ahhoz, hogy megvarrjam, bár lehet, hogy csak a türelmem hiányzott. Azzal vigasztaltam magam, hogy sebaj, így kupak és tok nélkül remek virágváza lesz és akkor mégsem lesz hulladék ebből az egyébként szép formás üvegből.
A fordulatot az hozta el, hogy a bécsi magyar anyukák levlistáján valaki pont erről a fajta kulacsról kért véleményt. Írtam, hogy mi volt az esetünk, de hogy ennek ellenére jobb alternatívát még nem találtam ebben a műfajban és hogy mindjárt veszek én is újat. Erre kiderült, hogy létezik pótkupak, éljen, éljen! Az Ügyfélszolgálat néhány óra leforgása alatt elküldte a boltok listáját, ahol kapható, úgyhogy másnap a zsák megtalálta a foltját, a kulacs meg a kupakját. Már csak a neopren tok hiányzott – de igazából nem is, mert ez a horgolt sokkal jobban tetszik, mint az eredeti.
Nem bonyolult, csupa rövidpálca – mindössze annyi benne a fifika, hogy az utolsó soroknál gumicérnát is fogtam a fonalhoz, így teljesen biztosan nem fog lecsúszni az üvegről a ruhája. Rögtön két kupakot is vettem, úgyhogy remélhetőleg a következő három évre meg van oldva a kulacskérdés. Ha pedig utánozni szeretné valaki, akkor a hozzávalók: Dora’s márkájú üveg ivókulacs, Drops Cotton Light fonal, 3,5-es horgolótű, néhány méter gumicérna a fonal színében és rengeteg rövidpálca szükséges hozzá.
Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet – ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.
A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.
Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket – tudjátok, ez az én gyenge pontom.
Zöldellnek a fák, süt a nap, én is két zöld projektbe kezdtem az elmúlt hetekben. Az élénkzöld fonás PIF ajándék lesz, egy gyönyörű Bluefaced Leicester szösz, ami nagyon kellemesen engedi magát fonni.
A minta az első sorok után nagyon jól adja magát, nem igényel különösebb gondolkodást, szóval ideális nyáresti fröccsözéshez barátokkal.
Volt még egy harmadik esetem is zöld fonallal, mégpedig az ezer éve készülő Color Affection. A linkelt képeken látható, hogy harmadik színként egy visszafogott almazöldet vezettem be. Becsszó megpróbáltam megszeretni. Gombolyagként nagyon odavalónak tűnt, de aztán ahogy csíkozódott egymás mellett a padlizsán, a mustársárga és ez a zöld, egyre kevésbé voltam vele megelégedve. Félretettem – néha segít, ha kivárok. Aztán előszedtem és még mindig úgy éreztem, hogy ez így túl sok szín. Végül internetes segítséget kértem a döntésben, mert néha a kötős lányok sokkal jobban látják, hogy mi milyen, bátorítanak szokatlan színkombinációk választásakor, és általában igazuk is van. Ez esetben viszont ők is majdnem egyhangúan azt mondták, hogy bontsak nyugodtan, jobb lesz az úgy. Így most itt állok újra a padlizsán-mustár csíkos kendővel, és gondolkodom, hogyan tovább. A Color Affection nagy álmom volt, nagyon tetszett, ahogy ez egyik csíkos rész és a másik találkozik. Meg akartam tanulni ezen a modellen a rövid sorokat. Tulajdonképpen ez sikerült is, elrontottam annyiszor, hogy mostanra nagyjából tiszta, melyik módszer a legjobb nekem. Most marad a hezitálás, hogy fejezzem be a kendőt. Három ötletem van: 1. Talán kötöm még egy darabig a sárga-lila csíkos részt, aztán csinálok egy sárga foltot a rövid soros technikával, aztán újra csíkos, végül sárga szegély. 2. Teljesen végigkötötm csíkosan, amíg a lila el nem fogy, aztán a maradék sárgából szegélyt. 3. A sárga-lila csíkos szakasz után elkezdem a rövidsoros részt ugyanezzel a két színnel, így megvan az effekt, amit akartam, de nem túl tarka. A lezárás ez esetben is sárga. Melyik legyen, melyik legyen?
És ti milyen színekkel foglalatosodtok mostanában?
A Cameo nagyjából ugyanaz lett nekem kötött kendőben, mint a South Bay Shawlette horgoltban. Minden egyes elkészült darab után megfogadom, hogy akkor ez volt az utolsó, aztán észre sem veszem, és pár hét/ hónap múlva újra ott terem egy következő a tűimen. Ahány fonal, ahány színkombináció, annyiféle kendő: lehet rusztikus, lehet bohém, vagy ahogy ez a mostani: előkelő, finom, nőies. Mondanom sem kell, hogy nem magamnak lesz, én nagyon szeretem másokon az ilyen visszafogott stílust, de valahogy hordani nem tudom.
Többektől hallottam, hogy nem jön be nekik a Cameo, valahogy túl nagy, az alakja olyan fura, egy elnyújtott aszimmetrikus háromszög, nem is sál, nem is kendő. Én úgy oldom meg ezt a kérdést, hogy nem kötöm végig a leírás szerint az összes sort, hanem jóval kevesebb egyszínű sor után elkezdem a csíkozást. A csíkos sorból is kevesebbet kötök a megadottnál és a szélcsipkéből is. Így pont akkora lesz a szárnyfesztávolsága, amekkora egy ideális kendőé, csak nem lóg le annyira hátulra. Aki hozzám hasonlóan sálként szereti hordani a kendőket, annak ezt a módszert ajánlom.
A sötétebb fonal Zazálea általá festett gyapjú (szerintem tolnai, bár nem tudom biztosan), a szürkéslila Drops Baby Alpaka Silk.
A félbehagyitisz komoly betegség, a fonalasok táborának egy részét rendszeresen felkeresi, teljesen kigyógyulni belőle, ha valaki egyszer elkapta, szinte lehetetlen. Persze nem halálos, csak éppen kellemetlenné teszi az életet. A benne szenvedők rendszeresen beleülnek egy-egy horgoló- vagy kötőtűbe. Mások egészen leszoknak az ülésről, mert egyszerűen nincs szabad vízszintes felület, ahova egyáltalán leülhetnének, mindenütt félbehagyott projektek hevernek szanaszét. A félbehagyitisztben szenvedő betegek családtagjai is elkezdtek önsegítő csoportokba tömörülni és próbálják egymásban tartani a lelket, valamint egészségre ártalmatlan, vegyszermentes molyriasztási módszereket osztanak meg egymással – mert erre van a legnagyobb szükségük. Idővel ők is megtanulnak együtt élni a megváltoztathatatlannal: hogy ha bármilyen szekrényajtót kinyitnak, rájuk dől egy adag fonal vagy lábukra esik egy mappa kinyomtatott és soha meg nem kötött kötésmintákkal.
Már vagy két hónapja engem is különösen erősen támad a kórság. Akkor csapott le, amikor befejeztem egy Cameo kendőt. Azaz majdnem befejeztem, a szálak elvarrását azonban holnapra hagytam. Aztán újra holnapra. És azóta minden nap holnapra. De azzal a lendülettel elkezdtem egy tunikát. Két nap alatt meghorgoltam a nagyját, további egy hét alatt ráhorgoltam egy szélcsipkét és a gomblyukakat. Aztán megint elkapott a félbehagyitisz, és azóta húzom az időt, nehogy véletlenül rávarródjon három darab gomb. A piros gyapjú sem járt jobban, az már március eleje óta várja, hogy felcsavarodjon.
Jelenleg épp ott parkol a projekt, hogy megfontam a két szálat, elkezdtem cérnázni is, de betelt az orsó és most fel kellene gombolyítani, aztán a maradékot is cérnázni. Egyetlen fronton sikerült győznöm. A granny terítő, amit az új asztalhoz horgoltam, mindössze egyetlen hétig várt a szegélyre, aztán egy este alatt befejeztem, sőt, még a szálvégeket is elvarrtam. Most aztán jól eldicsekszem vele, hátha aztán megjön a kedvem a többi projekt befejezéséhez is. Vesszen a félbehagyitisz!
p.s.: a terítő rögtön fel is kerül a 15/2015-ös listára a lakberendezési holmi kategóriába.
A legutóbbi poszt óta eltelt két hétben alig sikerült fonal közelébe jutnom – nem is értem, hogy őriztem meg még a józan eszem. 5 napig Berlinben voltam, és nem volt könnyű kitalálni, milyen projektet vigyek magammal. Legyen horgolás, mert a kötőtűt esetleg elveszik a biztonsági ellenőrzésen – akkor a Color Affection máris kiesett. Legyen könnyű és férjen el kis helyen, mert amúgy is tele van a kézipoggyászom – ezzel elbúcsúztam a horgolt cakkos takarótól. Legyen egyszerű, mert sok a figyelemelterelő tényező a reptéren – ezzel a Doris Chan kardigán is diszkvalifikálta magát. Mi maradt tulajdonképpen? A rengeteg félkész projekt közül egy sem bizonyult megfelelőnek, úgyhogy indulás előtti este gyorsan elkezdtem egy Roselette topot. Drops Cotton Merinot választottam hozzá és 4-es tűt, meg a 10 éveseknek szóló leírást. Kicsit izgultam, hogy ez a méret megfelelő lesz-e a vékonydongájú Nagylánynak, de a mostani próba alapján minden rendben lesz.
Némi változtatás az eredeti mintához képest: jópár sorral tovább horgoltam a pálcákat és így később kezdtem a csipkét. Így ha esetleg póló nélkül hordja az ember, akkor se lesz átlátszó a kritikus helyeken. A kagylómintát is picit bonyolítottam, és majd ahogy egyre lejjebb érünk, egyre szélesebb lesz egy-egy legyező: az elején 2 erhp-lsz-2 erhp volt, aztán 2 erhp-2 lsz-2 erhp, majd később még 3 erhp – 2 lsz – 3 erhp, stb. jön. A fonalfelhasználás eddig: a piros rész majdnem két teljes gombolyagot evett meg, feltételezem, hogy kb ugyanennyi kell majd a csipkés szakaszhoz is.
