A téma már akkor a listámon szerepelt, amikor az egy nyár, ötven bejegyzés kalandomba belekezdtem, de a múlt vasárnapi wamp után már tényleg nem halogathatom tovább a megírását.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy kollégám hónapokkal ezelőtt megjegyezte: már várja a napot, amikor majd magyar népviseletben jelenek meg az irodában. Ausztriában és Németország egyes részein ugyanis újra divat a népviselet. Teljesen elterjedt, hogy a család (a gyerekek is) bőrnadrágban, dirndl-ban mennek templomba nagyünnepekkor, és ilyen nemcsak vidéken, valamelyik tiroli völgyben fordul elő, hanem a mi progresszív bécsi gyülekezetünkben is. Ha picit is ünnepélyesebben kell felöltözni, sok nő dönt a dirndl mellett, fiatalokat és igazán cool pasikat is lehet látni az utcán a tipikus kantáros bőr térdnadrágban fehér népviseleti ingben. A kalap is újra divat, és még egy sima irodai nadrágos női összeállítás is népiesíthető egy népviseleti blézerrel vagy kardigánnal. Egyébként ez utóbbiakat én is simán felvenném, csak egyelőre még nem nőttem fel anyagilag a feladathoz. (Amúgy nem rossz befektetés és nem is őrülten megfizethetetlen, hiszen klasszikus, sok évig jó – csak számomra egyelőre túl van a lélektani határon) Persze már nemcsak a hagyományos színekben lehet kapni ezeket a ruhákat, hanem akár rózsaszínben, pinkben is, szóval ki lehet sakkozni azt a megjelenést, ami hagyományos és modern egyszerre.
kép innen
Vannak alkalmak, amikor a dirndl illetve fiúknak a bőrgatya – ing – Trachtenzakó az egyetlen jó választás, például a vadászbálok, de a bajor Oktoberfest is nagyon kívánja a viseletet. Divatlapokban, horgolós újságokban is van nyoma, hogy ma már akár kamaszkorban is cool-nak számít a péntek esti buliba dirndliben menni. Még szexi is lehet így az ember, hiszen nemcsak földet söprő, hanem mini változatuk is van.
Bevallom, nekem is volt egy korszakom egyetemista koromban, amikor hordtam ilyen típusú ruhákat, bár akkor még nem is vagy csak nagyon haloványan tudtam, hogy mi is van rajtam valójában és az egész az alternatív-ősmanuart stílus jegyében zajlott alapozva az akkor még egész más hangulatú és színvonalú turkálókra is. Fátylat reá.
No de vissza az eredeti felvetéshez, hogy mikor fogok én magyar ruhában menni dolgozni. Elmagyaráztam, hogy olyan, hogy magyar ruha nem létezik, hanem léteznek tájegységhez kapcsolódó hagyományos ruhák, de hogy azok – különös tekintettel a százrétegű szoknyákra – azért nem illenek bele annyira a mai életstílusba, mint a dirndl. A hímzett blúzok persze nem rosszak, van is, ami tetszik, bár mintából a “kevesebb több” híve vagyok. Szóval mérlegeltem, hogy mekkora poén lenne a szeptemberi nagy nemzetközi rendezvényre, amire teljes gőzzel készülünk a melóban, valami magyar népi ruhát is vinni. Végül olyan blúzt, ami igazán tetszett volna, nem találtam abban az egy órában, amit a keresésre tudtam szánni a hétvégén, de nem adom fel. A hímzett farmerok már sokkal jobban tetszettek (mondjuk a női nadrágokra gondolok, de ez a kép itt legalábbis vicces), tényleg csak jelzésszerű mennyiségű dísz volt rajtuk. Annyira, hogy arra gondoltam, ezt talán megpróbálhatnám én magam is kihímezni. Persze nem a konferenciára – arra már az idő is kevés meg amúgy sem elég ünnepélyes oda. Újabb tétel a végeláthatatlan kreatív to do listámon.
kép innen
Ami viszont meglepett: most, hogy ilyen szemmel nézegettem a wampot, meglepően sok magyar motívummal operáló ruhát és kiegészítőt láttam. Nyakláncokat különféle technikákkal, műbőr táskát, amelyre valamilyen grafikai technikával nyomták rá a hímzést imitáló mintát, szoknyákat, amelyeken rátétként szerepelt egy valószínű újrahasznos hímzett kelme. A szoknyánál egy pillanatra el is gyengültem, de a szabásról tudtam, hogy nem előnyös nekem, így otthagytam. A piros matyómintás bögre így elmondva szörnyen hangzik, de annyira jól nézett ki, hogy szerintem legközelebb feltankolok belőle, úgysem árt néha egy-egy jópofa magyar ajándék, amit lehet osztogatni.
Nemrég egyébként épp királylányos csillogós ruha után kutattam turkálókban, és a dirndl szekcióban annyira jó színű és mintájú népviseleti szoknyát talaltam, hogy megvettem. A két lehetséges felhasználás közül (lerövidítem magamnak vagy felszabdalom Do-féle kötényruhának) végül a rövidítést választottam. Szerintem vagány, szeretem. Értékelhető fénykép még nem készült róla, de ebben a bejegyzésben nem is ez a lényeg. Inkább a kérdés: nektek van kedvenc modern, mégis népies ruhadarabotok, ajándéktárgyatok? Hordotok népi motívumos kiegészítőt, ruhát? S ha igen, milyen alkalomra?
