Az előszobánkkal valahogy nem vergődtem még zöld ágra, pedig már 15 hónap telt el a költözés óta. Nincs természetes fény, a világítás is elég vacak – de nem volt beleszólásunk és nem látok módot fúrás-faragás nélküli átalakításra -, így annak semmi esélye, hogy zöld növény életben maradjon benne. Az asztalt, amit eredetileg nagyon naívan évszakasztalnak szántam, bedarálta az élet. Igyekszem rendet tartani rajta, de ez sem az igazi. Inkább funkcionális, mint dekoratív.
Van két hatalmas fehér falfelület, aminek színesítésére különféle ötleteim voltak. A falmatrica egész jónak tűnt, csak idáig nem találtam olyat, ami arányaiban passzolt volna és nem találtam rémesen ízléstelennek. A legjobb persze egy hatalmas modern patchwork lenne, csak mire én azzal elkészülnék, szerintem már rég nem lakunk itt. Ettől függetlenül nem adom fel az álmom, de a közbülső hónapokra, évekre sem ártana valami megoldás. Igaz, a falak már nem fehérek, vannak rajtuk cipő- és kéznyomok, lehet, hogy ki kellene színesre festeni ezeket, s máris kész lenne a dekoráció.
Most mégis egy kicsit konzervatívabb és könnyebben eltávolítható megoldást választottam: gyurmaragasztóval feltettem néhány tavalyi képet, körberagasztottam dekortapasszal. Mindkettő nyom nélkül eltávolítható, ha megunjuk vagy ha megtaláljuk az optimális és végleges megoldást, addig meg van egy vidám családi falunk.
