Posts Tagged with Csináld magad! DIY tutorials

A lépcső-küldetés

Csalóka, amikor az ember megvesz egy teljesen lepusztult házat, akkor nem tűnik fel egyesével, hogy mi mennyire borzasztó állapotban van. S a megbarnult, minimum 20 éves tapétához meg a 60 éves járólapokhoz képest a lépcső a magam kék padlószőnyeg borításával nem is volt annyira borzasztó. Persze tudtuk, hogy leszedetjük, de eredetileg nekem nem volt gondom önmagában a padlószőnyeggel, mert puha és nem csúszik. A fejemben az volt, hogy egyszerűen új szőnyeggel borítjuk be – egész addig, amíg meg nem láttuk, mi van a szőnyeg alatt.

Valódi fa, rengeteg réteg festékkel és ragasztóval belepve, de mégis fa. Elkezdett járni az agyam. Milyen lenne natúrra felújítani? Férjem azonnal rávágta, hogy nyugodtan, de őt vegyem ki a képletből. Mondtam már, hogy kettőnk közül ő tudja reálisabban felmérni bármilyen tevékenység idő-, pénz- és energiaigényét? Azonnal látta, hogy ez profit igényel, mi nem fogunk vele bírni. Amúgy majdnem igaza is lett.

2021 májusában kezdődött a felújítás és mindig volt rá indok, hogy a lépcsővel miért ne foglalkozzunk. Az építőipar helyzetével szerintem minden érintett tisztában van: kevés a szaki, úgyhogy a feltételeket nem a megbízó szabja, hanem a szakik. Minden nagyon lassan haladt és a lépcső volt az utolsó a prioritások között. Ráadásul amíg komoly porozással jártak a munkák, addig szóba se jött, hogy én is belekezdjek. Már egy sima félórás “hogy megy a munka” látogatás után is fél napig köhögőrohamaim voltak.

Ja mert persze a férjem intelmei ellenére azt mondtam, hogy megpróbálnám én a felújítást, ha nem megy, még mindig kereshetünk szakit. Bár keresni meg találni az két külön dolog…

Végül amikor a költözés ki volt tűzve augusztus eleje-közepére, akkor én július elején még sehol sem tartottam a lépcsővel. Mentségemre legyen, hogy a csempézés brutál elhúzódott, meg júli 10. körül lett vége a sulinak, tanárként meg az utolsó két hét kábé a legdurvább az egész évben. Ja és volt még a szekrényfestés is, ami annyiban függ össze a lépcsővel, hogy

a) a szekrény az emeleten van, azaz ha a lépcsőn szárad egy réteg, nem lehet megközelíteni

b) amíg a szekrényen száradt a rétegek közül bármi, addig nem akartam a lépcsőnél porolni.

Egyébként az se igaz, hogy semennyi nem volt kész júliusban. Egész tavasszal voltak kis próbálkozások. Csiszolással elég sokat eltávolítottam a festékrétegekből – csak nem eleget.

Aztán kaptam egy tippet, hogy hőlégfúvóval és spaklival próbálkozzak. Én ezektől a gépektől parázok, szóval miután megvettem, hetekig nem mertem bekapcsolni. Kábé lángszórónak vízionáltam az egészet.

Ahogy aztán kitört a nyári szünet plusz letudtam egy négynapos nyári influenzát is rögtön a szünet elején, összeszedtem magam és hőlégfúvóztam. Hogy ezzel miért vártam ennyit?! Ekkor gyorsult be a munka, ami kellett is, mert közben aug. 1. lett a céldátum és még dobozolni is kellett.

A lényeg: nem lett tökéletes a hőlégfúvózás után se, de azért 90% és az pont elég volt. Végigcsiszoltam, portalanítottam és megállapítottam, hogy jó ez, de csak ha nem hagyom natúran a fát, annyira ugyanis mégsem lett szép. Először feketét szerettem volna, de barátnők erről lebeszéltem, mert azon minden porszem meglátszik. Szürke a nyerő, mondták. Én antracitszürkét választottam, az Obiban kapható krétafestéket.

Természetesen ezt is előbb alapoztam a legutóbbi posztba bemutatott alapozóval. Két réteg alapra ment két réteg az antracitból. A szekrényhez használt festékhez képest ez sokkal sűrűbb volt. Festős körökben ez pozitívumnak számít, de nekem inkább fura volt, nem esett kézre. A második réteget csak azért vittem fel, mert szabálykövető vagyok, amúgy egy is tökéletesen fedett. Sőt, szerintem vannak helyek, ahol a második réteg után kevésbé szép, mint előtte volt. Legközelebb fogok hinni az érzésemnek és ha egy réteg elégnek tűnik, akkor annyiban hagyom.

Száradás után további két réteg Klarlack ment az egészre. Ha jól emlékszem, valamivel több, mint 24 óra maradt a beköltözésig, azaz a száradási idő plusz egy pici.

Végül ilyen lett. Sok az apró egyenetlenség, de végül használható. Nem zárom ki, hogy kerül még erre szőnyeg is, mert a tartósságot még nem látjuk. A porvonzás tekintetében az antracit ugyanolyan rossz, mint a fekete. Feltörlés után 10 perccel megint minden látszik. Viszont minap a férjem megállapította, hogy pont megy a lépcső a bejárati ajtó színéhez. Véletlen, de örülök, hogy így lett.

Hogy nekikezdenék-e még egyszer? Igen és kevésbé félnék a hőlégfúvótól. Ha azt hamarabb bevetem, kevesebb idődrukk lett volna a végén és talán bizonyos hibákat jobban el tudtam volna tüntetni. De így is sokat dobott az önbizalmamon, hogy a tényleg borzalom állapotból egy vállalható lépcső lett. Még megy rá oldalra szegélyléc meg lesz egyszer világítás és korlát is, de az alapot én csináltam és erre most tényleg büszke vagyok.

Kalandjaim krétafestékkel

Aki az Instagramon is követi az anyahajóblogot, annak nem újdonság, hogy a házfelújításunk során kipróbáltam a bútorfestést. Ennek a tapasztalatiról szól ez a bejegyzés.

Ilyen volt az eredeti állapot

Az egyik tetőtéri szobában adott volt egy nagy akasztós gardróbszekrény és egy alacsonyabb polcos-fiókos szekrény. Az állapotuk azon kívül, hogy ki kellett tisztítani őket, elég jó volt, csak hát a klasszik 50-es évekbeli politúros felület nem illett a mi koncepciónkba. A lányom szobájában vannak a bútorok, így ő választhatta ki a színt.

A Hornbach áruházban kapható Style color Kreidefarbe blue jeans árnyalatát választotta. Ehhez használtuk ugyanennek a márkának az alapozóját (Isoliergrund) és lakkját is (Klarlack)

A tisztítást követően ecsettel felvittem az alapozót egy rétegben, száradás után kézzel picit csiszoltam, majd ment rá egy második réteg is az alapozóból. Megint gyors kézi csiszolás, majd jött az első réteg kék festék. Amikor ez kész lett, még nagyon csíkos, egyenetlen hatású volt a felület. Utólag tudom, hogy ez a festék nem annyira sűrű folyású, mint más márkák. De ezzel együtt nem csepegett szét -egy-két kivételtől eltekintve-, szóval kellemes volt vele dolgozni.

A második réteg viszont minden egyenetlenséget orvosolt, szép, mély színe lett a bútornak. Száradás után még egy réteg színtelen lakkal kentem át. Egy második réteg nem ártott volna még, viszont ez már annyira a beköltözés körül volt, hogy végül erre nem jutott már idő.

Itt a képen az is látszik, hogy a lábazat is festetlen maradt. Oda szegélylécet tervezünk, ha végre odáig jutunk.

A második réteg lakk nem azért hiányzik, mert így nem véd eléggé, hanem mert nagy kihívás átlátszóval festeni, hiszen nem látszik egyértelműen, mindenütt járt-e az ecset. Persze ha a fény úgy esik, akkor aztán száradás után látszik néhány négyzetcentiméter itt meg ott, ahol nincs lakk. Nem katasztrófa, de még azért ott van a fejemben, hogy valamikor átmegyek rajta egy réteggel.

Összességében jó volt ezzel a festékkel dolgozni, elég kezdőbarát volt. Valamennyire használtam maszkolószalagot meg festés közben papírt vagy nejlont a padló védelmére, de nem igazán fröcsögött a festék, szóval tisztán lehetett vele dolgozni.

A szín teljesen megfelelt annak, ami a doboz tetején látszott, így nem ért meglepetés. Szaga festés közben minden rétegnek volt, így azért örültem, hogy nem már beköltözés után használtuk. Viszont egy héttel a projekt befejezése után, amikor beköltöztünk, már semmi szag nem maradt vissza. A festés tartósságáról még korai lenne bármit mondani, erre majd egy év múlva térjünk vissza.

Egy másik fajta festéket is kipróbáltam, azzal a lépcsőt festettem le, de erről majd egy következő posztban mesélek.

Farmerfoltozás fiúknak boro hímzéssel

3 hozzászólás Farmerfoltozás fiúknak boro hímzéssel című bejegyzéshez

Valahogy úgy képzelem, hogy állok az utolsó ítéletkor a menny kapujában, és megkérdezi tőlem Szent Péter: Na és mivel tetted jobbá a világot? És akkor én azt mondom: Hát, én csak egyszerű lány vagyok, nagy dolgokat nem vittem véghez, de talán segítettem néhány anyát, hogy megfoltozza a gyereke farmerjét. Rendben lányom, jobbra az első ajtó, érezd jól magad – válaszolja erre Szent Péter.

Hihetetlen, de a blogon a leggyakrabban keresett bejegyzés a Farmerfoltozás lányoknak című. Ez az, amire valódi igény van, nem a horgolt ez meg az, a csodaszép kendők meg babaruhák. A szakadt farmerek megjavítása, ez az, ami az életben igazán fontos! A lányfarmerrel persze könnyű a dolgunk, mert az lehet csicsás. A fiúknak visszafogott, szerény, cool foltozásra van szükségük és igen büszke vagyok, hogy végre sikerült olyan módszert találnom – persze nem kitalálni, csak megtalálni -, amelyet K is hordhatónak talál.

– K, mit gondolsz, hordanád a farmered, ha így foltoznám meg?

– Hmm, ez egész jó. Ez lesz az új style-om!

A boro hímzés mindent visz, már két farmerjét is kipreparáltam ezzel a módszerrel. Hogyan működik?

A szétfeslett, szétszakadt rész alá egy réteg farmeranyagot teszünk. Erre például remekül fel lehet használni a nadrágfelhajtásból maradt részeket vagy a kinőtt, javíthatatlanra szakadt farmerek darabjait. Nem baj, ha a szín nem egyezik, sőt, szerintem kifejezetten izgalmas, ha világos farmert sötéttel, sötétet világossal foltozunk.

A képen körülbelül akkora a plusz alátét réteg, mint amekkora területen a fércöltések láthatók. Az alátét réteget nem kell körbeszegni, viszont átmenetileg odagombostűzzük a nadrághoz, hogy el ne mozduljon.

A képen látható foltot osztott hímző három szálával varrtam fel, de már sikerrel jártam egyszerű Moon varrócérnával is. A cérnára nem kötünk csomót, hanem amikor átöltöttük a cérnát és visszaöltöttünk a visszájára, akkor a cérna végét és a hosszú részét összecsomózzuk. Így biztosabban tart. Innentől kezdve csak fel-le öltögetünk. Lehet variálni a színekkel és azzal, hogy milyen irányban varrunk, hogy kereszteződnek az öltések vagy nem. Nincs helyes és helytelen, az a lényeg, hogy minél nagyobb felületen öltögessünk.

A boro technika egyébként Japánból származik és eredetileg is pont erre a célra találták ki, tehát hogy apró fecniket összevarrtak, hogy azokból ruhát készítsenek. Szegény ember leleményessége úgymond, viszont szerintem ritka szép végeredménnyel.

A végeredmény focizásbiztos, azaz kibír szép vetődéseket és komoly mosásokat is. Sok sikert a foltozáshoz, én is megyek, mert még vár két farmer, hogy kapjanak egy második életet.

 

Karácsonyi tutorial: 3D csillag ablakdísz

Idén eléggé utolsó pillanatban kezdtem neki a dekorálásnak, még azt sem tettem fel, raktam ki, ami egyébként korábbi években készült. Mindegy, így alakult, és még hátra van egy hét karácsonyig, szóval hova is sietnénk.

A mai videóban egy 3D csillag készítését mutatom meg. Szombaton reggel még az első kávé előtt készítettem el az elsőt, akkor fogott el a pánik, hogy tejóég, kéne már valami dísz a lakásba. Nem, nem kell hozzá origamiprofinak lenni, sőt! A hozzávalók: kilenc papírzacskó, ragasztóstift, irodai lyukasztó, lyukmegerősítő matrica vagy ennek hiányában cellux és egy darab fonal vagy cérna a felakasztáshoz. Fogadjátok szeretettel a videót és ha tetszett, iratkozzatok fel a youtube csatornámra, mert kezdem megszeretni ezt a műfajt, úgyhogy szerintem a jövő évben elég sok új DIY film várható. (A minőség meg remélem, egyre jobb lesz.)

Az ötlet a legfrissebb Handemade magazinból származik.

Last minute formabontó adventi koszorú

Kezdek sportot csinálni abból, hogy a karácsonyi előkészületeket a lehető legegyszerűbben oldjam meg. Nem mintha nem jelentene örömet sok időt fordítani a naptár vagy a koszorú készítésére, netán az ajándékok beszerzésére. Nem erről van szó, hanem inkább az időtényezőről. Mostanra beláttam, hogy a család és teljes állás, plusz számtalan hobbi, plusz igény a sportolásra, kultúrára, olvasásra, egy továbbképzés rendszeres többnapos utazásokkal és két blog elég nehezen egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a nap 24 órából áll. És akkor még a magam maximalizmusával összeállított lista, hogy hogy kellene kinézni az ünnepeknek tartalmilag és külsőségeiben! Ha ezt mind jól akarnám csinálni, akkor valószínűleg belebetegednék, ami nem cél. Így most általános lefaragási hadműveletben vagyok, nagyon figyelek arra, hogy mi elég és mi túl sok. Az ádventi koszorúval kapcsolatban például munkából hazajövet a villamoson jutott eszembe egy szenzációs és gyorsan megvalósítható ötlet. Hazaérve kiderült, hogy mégsincs itthon alapanyag hozzá, de sebaj, mert lett alternatív megoldás, szóval egyből két ötletet tudok adni azoknak, akik hozzám hasonlóan szintén utolsó pillanatoznak a dekorálásban.

A megvalósult variációval kezdek. Ehhez 4 darab üveg IKEÁ-ban kapható fűszertartó, 4 darab úszógyertya és washi tape szükséges. Én egy széles, kb 3 centis mintásat és egy egyszínű keskenyet használtam, mindkettő a Tchibo most kapható karácsonyi szériájából van, de persze tetszés szerint bármilyet használhatunk. Az úszógyertya egyébként több éve megvan, ez látszik is rajta kicsit, de majd nem nézzük túl közelről, hogy ne látszódjanak a karcolások a tetején. Ez volt az egyik célom, hogy ezekkel a gyertyákkal kezdjek végre valamit.

advent1

A szélesebb dekortapasszal körberagasztottam a négy fűszertartó üveget úgy, hogy kettő-kettő üveg volt egy sorban. Nem teljesen lent indult a tapasz, hanem úgy fél centivel feljebb, hogy később a vékony tapaszt még a mintás csík két szélére oda tudjam ragasztani.

advent2

Most körbetekerem a keskeny dekortapasszal is az üvegeket, a csík a mintás tapasz alá és fölé kerül.

Az úszógyertyák alja le van kerekítve, így szépen beilleszthető az üveg szájába, ott stabilan áll.

advent3

És így néz ki oldalról a kész ádventi koszorú. Na jó, koszorúnak nyoma sincs, így majd valószínű teszek mellé fenyőágakat egy vázában, de a négy gyertya meggyújtására tökéletesen alkalmas és ami az étkezőasztalon különösen fontos: kis helyen elfér. Természetesen valami karácsonyi terítőre fog kerülni, ezt majd még megmutatom az Instán.

A másik ötlet, ami megfelelő üveg hiányában végül nem valósult meg, így nézett volna ki: Négy nagyobb, legalább félliteres befőttesüveg kellett volna hozzá vagy még ideálisabb esetben egyetlen nagy üvegből készült leveses- vagy salátástál. Az üveg aljára kis karácsonyfadísz üveggömböket tettem volna a gyertyával harmonizáló színben. Erre eresztettem volna a vizet, amelynek a tetején úsztak volna a gyertyák. Uborkásüveg esetén minden üvegbe egy gyertya, szép nagy üvegtál esetén egy tálba került volna az összes gyertya. Na sebaj, majd  jövőre időben gondolok a megfelelő méretű üvegekre.

Ha elkészítetted a két ötlet közül az egyiket, mutasd meg nekünk itt vagy itt. És persze meghitt és stresszmentes ádventet kívánok!

 

Last minute ádventi naptár

4 hozzászólás Last minute ádventi naptár című bejegyzéshez

Hála a német rokonoknak, nekem már akkoriban volt ádventi kalendáriumom, amikor az ádvent szót Magyarországon szűk egyházi körökön kívül senki nem ismerte. Ez általában egy A4-es, néha A3-as méretű kép volt, amelyen minden nap kinyitottunk egy ablakocskát. Nem csoki volt benne, se mütyürök, netán komplett legókészlet darabjai, hanem kis képecskék: labda, korcsolya, maci, és a 24. ablak mögött általában duplaméretű képen a Kisjézus vagy ilyesmi. A képes ádventi naptár pont azt tudta, amire kitalálták: segített lerövidíteni a várakozás idejét, strukturálta az időt. Nem ajándéközönnel öntötte el a gyerekeket, hogy még a szenteste előtt 24 tárggyal legyen többjük, mint egy hónappal azelőtt volt. Süti vagy édesség meg amúgy is volt minden nap, viszont csak egyszer, tehát hiába lett volna a naptár, a benne lévőket keményen begyűjtötte volna a Gonosz Édességszéf, más néven a fogaink egészségéért aggódó szülők.

angyal

Felnőttként néhány kivételes személynek néhány különleges alkalommal készítettem ádventi naptárt apró ajándékokkal, idézetekkel, zenével. Ihlet kellett hozzá, nem ment gombnyomásra és hetekig készült mindegyik.

Meg voltam győződve, hogy a gyerekeimnek majd minden évben zseniális ádventi naptárakat készítek, de aztán a realitás lehúzott, és hirtelen nem is tudom, hogy olyan igazi 24 zsebes, minden ajándék előre kész naptáruk volt-e valamikor. Azért nem kell sajnálni őket, valami minden évben csurran-cseppen, de továbbra is borzaszt a 24 nap alatt 24 ajándék és akkor még csak ezután jön a karácsonyi csomagbontás! Idén megegyeztünk, hogy megint visszatérünk a “kis ablakok mögött képeket nézegetünk” típusú ádventi naptárhoz.

Miközben ezen a témán morfondíroztam, eszembe jutott, hogy idén nagyszülői ádventi naptárt is készítek, mégpedig nekik is az egy nap – egy kép logikával. Kinyomtatok 24 fotót az elmúlt évből (remélem, találok ennyi jót a sokszáz képből…), beleteszem a fotókat egy 24 képes lapozós fotóalbumba. Színes papírból kivágok 24 darab fotóméretű fedőlapot, megszámozom a lapokat egytől huszonnégyig, minden fotóra rárakok egy fedlapot, ha kicsit nehezíteni akarom a dolgukat, akkor nem sorrendben, hogy még keresni is kelljen. És akkor nincs is más dolguk, csak naponta a megfelelő fotóról leszedni a fedőlapot és gyönyörködni az unokákban.

Apropó fotók! K nagy fájdalmára róla nem készült kép a szülőszobán magzatmázasan. Vagy ha készült is, nem találjuk. Apahajó szerint azért nem, mert ő harcias apazon módjára azért küzdött minden erejével, hogy rakják már az anyjára azt a szerencsétlen gyereket, aki állítólag lila volt és 38 hétre született, emiatt a neonatológus szerint a legjobb, ami történhet vele, az az orvosi megfigyelés volt. Én tényleg nagyon egyszerű szülő nő voltam, nem reklamáltam a vízbenszülésért meg a gyertyafényért, meg úgy általában úgy voltam vele, hogy megbíztam az orvosomban, hogy csak annyit avatkozik be, amennyit nagyon muszáj. Hogy a neonatológussal lesz konfliktus, azt álmomban sem gondoltam volna. De hát így lett, és szegény K most itt áll fotó nélkül, identitásának egy fontos darabját már sosem fogjuk tudni megadni neki (hacsak meg nem találjuk valahol a körülmények ellenére készült képet). Úgyhogy még az is lehet, hogy annyira megesik rajta a szívem, hogy idén ő is kap egy fotóalbumot babakorából ádventre. Ha már nem szülőszobásat, de legalább valami bizonyítékot, hogy már azelőtt is létezett, hogy emlékezni tud saját magára.

És ti készítetek ádventi naptárat valakinek? Milyet és mit rejtetek el benne?

Szivárványos franciacsat régi színes ceruzákból (DIY tutorial)

2 hozzászólás Szivárványos franciacsat régi színes ceruzákból (DIY tutorial) című bejegyzéshez

Nem tudom, hogy vagytok vele, nálunk a színes ceruzák tonnaszámra fogynak. Azt megfigyeltem, hogy elég sokszor leesnek, ezért érdemesebb a rövidebb ceruzákat venni, a hosszúak második fele gyakorlatilag hegyezhetetlenné válik. Így viszont tekintélyes készlet halmozódott fel minicerkákból, amelyek már csak szépek, de rajzolni kényelmetlenek. Most, hogy félóránként változik az időjárás, hol májusi, hol novemberi és igazából kimenni a kutyának sincs kedve (voltunk, de köszönet nem volt benne, bemenekültünk a metróba az eső elől), inkább ilyen apró semmiségek készítésével töltöm az időm, mint ez a szivárványos csat.

csat

Szükséges hozzá egy franciacsat alap, néhány kicsi, de szépen meghegyezett színes ceruza világostól a sötétig sorrendbe rakva és egy ragasztópisztoly. Először a ceruzákat ragasztottam egymáshoz, az aljuk nagyjából egy vonalba esett, és pici ívet próbáltam belevinni, mert a csat is kicsit domború. Aztán a csat felső részét beragasztópisztolyoztam és óvatosan rásimítottam a ceruzákat. Rövid száradási idő után pedig már fel is lehetett avatni. Ha a ceruzákat összeszedte az ember, akkor 10 perc alatt kész.

Hajrá, keressétek elő a ceruzagyűjteményeteket, ha van ilyen, és hajrá! Szerintem nagyon jó ajándék gyerekszülinapra is kábé 3 éves kortól akármeddig, legalábbis a tízévesünk örült neki annak ellenére, hogy már nagyon megválogatja, hogy mit vesz fel és mit nem.