Az egész úgy indult, hogy nemrég felbontottam életem első horgolt ruhadarabját, egy mai szemmel is komoly csipkepulcsit. Hordás közben annyira kinyúlt az eleve is nagyon bő pulcsi, hogy már zavart, viszont a lazacszínű Cataniáért kár lett volna. Ezen kívül volt még pár megkezdett gombolyag pasztellszínű pamut otthon a babasapkás korszakomból, ezeket komináltam. (Barackszín, fáradt rózsaszín ebből a sapkából, taupe ebből a kendőből) A minta nem bonyolult: egy kétráhajtásos pálca, két láncszem, s ezek váltakoznak. Számolni csak az első sorban kell, utána képtelenség elrontani. Amikor elég hosszú lett a sál, a két végét összehorgoltam, hogy a most divatos loop-fazon legyen.
Az inspirációt köszönöm a one flew over blog szerzőjének.
Új lakás, új probléma: a laminált padló mindent és mindenkit feltölt elektromossággal, ami és aki csak hozzáér. Így történik, hogy gyanútlanul a kilincs után nyúlva a sötétben látható tízcentis szikrák jönnek belőlem – ami egyébként egy négyéves pókemberkalóztopagent-mániás szemében irtó cool, de én szívesen lemondanék róla. A padló és a szekrények-polcok eddig ismeretlen mértékben vonzzák a port, így elkeztem a dolgokat letakarni pamutból készült takarókkal. A kanapét a hálószobában fel nem használt bordó sötétítővel takartam le (jót tett neki és a szobának is egyébként), a legkritikusabban porosodó középmagas szekrényre pedig ez a csíkos terítő készül épp. A hossza már megvan, most még a körbehorgolás néhány marathoni köre maradt hátra, remélem, hogy a jövő hétvégén már a kész képet mutathatom. Nagyrészt Catania egyébként – vagy valami más pamut maradék, a lazac pedig újrahasznos: az első horgolt pulcsimat bontottam fel, miután hordhatatlanra nyúlt. (Szép volt pedig, csipkés, meg minden.) Lazac, barack, málna és taupe színek – ez utóbbi mi is magyarul?
Továbbra is lassan, de biztosan halad a Barka Libikókából készülő takaró. Régebben úgy gondoltam, hogy Kristóf ágytakarója lesz, de ez azóta módosult. Rájöttem, hogy egy gyereknek, aki mindenféle takarót ledob magáról és az ágyról, talán mégis inkább valami mással kellene kedveskednem. De minő szerencse, a nappali színvilágába – amely egyébként mintegy mágikusan, magától alakult narancsdominánsból zölddominánssá – pont beleillik, így ha hamarabb leszek kész, mint ahogy a fotel feladja a szolgálatát, akkor majd azt takarjuk le. Ha nem, akkor majd valami mást. A dolgokat végül is le kell takarni, ugye?
Itt látszik, hogy azért egyre nő a csíkok száma. Ez egyébként azért is fontos, mert időközben versenytakaró is lett a darab: egy közelebbről meg nem nevezendő blogbarátnőm – megnevezhetném, de még nem posztolta a hírt, ezért nem lenne fair – babatakarót horgol ezzel a mintával. Na, ki, ki, ki kezdi, ki lesz az első?
(A posztban található két filmutalást megtalálók virtuális kézszorításban és tiszteletbeli blogolvasó címben részesülnek)
Decemberben egész sokat léptünk előre lakberendezés terén, aztán valahogy leállt a dolog. A gyerekszoba még a jobb hangulatú terek közé tartozik, de ez leginkább a galériaágynak köszönhető, nem a falaknak vagy a textíliáknak. Például a falvédő és a függönyök felrakását (beszegését) tologatom magam előtt, meg egyelőre a képek kiválasztásában sem jutottam előre. Hogy mégse legyen teljesen üres a fal – meg mert Nils Holgerssonnééknál annyira tetszett – horgoltam két zászlógirlandot. Egyet barna-zöld-háromkék, egyet pedig pink-világostürkiz-sötéttürkiz színkombinációban. A fiús girland már a falon (Do rettentő lelkes volt, hogy én is tudok szöget verni a falba, pedig lány vagyok), a lányos még helyét keresi a hamarosan felrakandó falvédőhöz képest. De azt hiszem, a zászlóláz menthetetlenül elkapott, ha ránézek egy falra, máris zászlót képzelek rá, szóval folyt. köv., attól tartok.
Hihetetlen, mennyire addiktív a ruhahorgolás. Amennyire régen megnyugtatott a sapkahorgolás, mostanában annyira felpörget a különböző ruhadarabok készítése. Korábban az egyformaság és a monotonitás hozta meg a flowt, most meg az izgalom, hogy képes vagyok-e valamire, amit korábban még nem próbáltam.
Szürke és pink Catania fonalakból készül ez a horgolt top Do-nak – a fonal mennyiségétől függően tunika vagy haspóló, ez majd kiderül. Szentpyr adta az ihletet és némi eligzítást a hogyannal kapcsolatban is, amit ezúton is nagyon köszönök!
Az alsó csipkés részhez egyszerű mintt választottam, ez egyben ujjgyakorlat egy hasonló mintájú kendőhöz, amit azon nyomban el is kezdek, amint… Na de ez még meglepetés. Amint konkrét lesz, jelentkezem, ígérem.
A haszontalan semmiségek számát ismét növeltem eggyel: Do számára horgoltam egy All Shalwl-t a kedvenc szivárványos fonalából (Online), a szegély pedig a másik kedvenc türkiz (Catania) fonal lett.
Ezen a képen jól látszik, hogy mennyire színpompás, és alig van két egyforma színkombinációjú szem. Meg az is, hogy a szegélyből nem horgoltam meg minden sort – bár a fonal mennyisége engedte volna. Valahogy úgy éreztem, hogy egy kislány sálhoz nem illik ennél vastagabb, hangsúlyosabb szegély.
Mivel vasárnapig már valószínű nem írok, kívánok minden mamának pihentető, kényeztetős anyák napját!
