Hosszú-hosszú esték, egyhangú hexagonok horgolása után hosszú-hosszú szünet, aztán egy nagy lendülettel mégis összehorgoltam a rengeteg darabkát. Most pedig végre a száleldolgozásra is rászántam magam, úgyhogy igen, végre kész! Két év munkája és halogatása van benne, közben az asztalt is lecseréltük, szóval a méret sem igazán stimmel, de ez van. Úgyhogy nem is mondok túl sokat, csak elárasztalak benneteket képekkel.
Ezek itt az utolsó képen a szálvégek. Egy darabig nem szeretnék szálelvarrni, csak mondom. De azért mindenki megérdemel egy hexagonos terítőt vidám színekben, szóval a fáradtság mellett boldog is vagyok. Kellemes hétvégét kívánok Nektek, és ne feledjétek, holnap Gyapjúnap és freeform workshop!
Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet – ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.
A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.
Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket – tudjátok, ez az én gyenge pontom.
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát – vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.
A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.
A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt.
A gyűrű egyik oldalát ezután – ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész. A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.
Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.
És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez. És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.
Lassan itt van, még akkor is, ha nem a napsütésről, hanem a tavaszillatú esőről és a frontfejfájásokról lehet felismerni. Na meg arról, hogy véget ért a márciusi UFO-takarítás, amelynek keretében végre befejeztem ezt a terítőt. Vegyes 100% pamut fonalakból készült és azon kívül, hogy a két szélén ugyanolyan ritmusban mennek a csíkok, nincs benne semmi szabályosság. Amolyan “ha nincs agyam semmi másra, horgolok hozzá pár sort” projekt volt.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy teszthorgolhattam Agneta sapkáját. Az első nekifutáskor azonnal kiderült, hogy Magyaroszágon is vannak dialektusok, mi több, horgolási dialektusok, és hogy amit én rövidpálcának ismerek, azt Agneta kispálcának nevezi, viszont nála is van rövidpálca, mégpedig az általam egyráhajtásos félpálcának nevezett szem. Ennyit tesz, hogy valaki angol vagy német nyelvű minták alapján tanult-e horgolni és hogy Magyarország melyik táján él. Viszont a fogalmi tisztázás után másodjára sikerült a megfelelő módon meghorgolnom ezt a remek mintát.
Catania fonalat használtam hozzá és 3,5-ös tűt, és minden erőmet bevetve megpróbáltam nagyon lazán horgolni – és igen, sikerült 7 éves méretet elérnem, sőt, picit még laza is a fejtetőn. Mivel van benne türkiz, nagy a boldogság, és Donak van egy újabb tavaszi sapkája. Az én kedvenc árnyalatom ebben egyébként az a barna, amiből a szegély van és a menta.
A mintáról egyébként még annyit, hogy üdítő kivétel: minden lépés pontosan van leírva, minden szemszám kijön úgy, ahogy az a mintában szerepel. És ami a legjobb: nagyon egyszerű technikailag, mégis annyira feldobja a két kagylós minta. Kezdőknek is nagyon egyszerű és biztos sikerélmény szerintem, nagyon ajánlom.
Törtfehér, zöldesfehér, bézs, menta, türkiz, halványbarna csíkok szabálytalan sorrendben. Ha már kint nincs értékelhető mennyiségű hó és jég, legalább az étkezőasztalon legyen egy kis tél-illúzió. Ez a terítő volt az ihletadó – ahogy látszik, pont egy év után lett spontán módon kedvem ennek az egyszerű mintának az ismétlésére. Csupán apró játék a színekkel, semmi gondolkodás, semmi technikai kihívás – pont ahogy egy téli estén tökéletes.
A múltkori wrap végül sál méretű maradt, de most azt mondom, hogy kész. Freeform holmit mindig olyan nehezemre esik befejezni, mindig nyitva marad a fejemben, hogy hátha lehetne még cifrázni valahogy. Most az tartott vissza leginkább, hogy minél inkább haladt a projekt, annál inkább látszott, mennyire nem a Catania lenne a megfelelő fonal, vagy ha mégis, akkor nem hármas tűvel. Nagyon szoros és nem annyira hajlékony, mint azt egy sáltól elvárnám. Ezek a kritikus pontok, de azért nem ez a lényeg. A végeredmény tetszik, az meg külön nem tervezett öröm, hogy van egy hozzáillő sapka is készleten, így kész az (egyik) őszi együttes Do-nak.
Ez a két pálca, két lsz, két pálca idén a kedvencem, még a freeformba is beslisszol.
Picit olyan az egyik vége, mintha madárfej lenne.
Egyszerű, de szerintem nagyon jó szélminta. A lila sor csak rp-lsz váltakozása, a mintát az adja, hogy minden második pálcát mélyebbre öltöttem.
Van fordos és kagylós szegély is.
És hogy a fonalat ne kelljen elvágni, átvezettem egy 3D felületrajzzal.
Majd azért az eredeti mintát is meghorgolom valamikor, de biztos, hogy vékonyabb fonalból, talán valami gyapjú-akril keverékből. De ahogy az itthoni fonal-és molyhelyzet áll, mielőtt új fonalak jönnek a lakásba, nagy tempóban kell fogyasztani a meglévőket.
Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a svájci sapkát horgolni, ajándéknak készült egy ovistársnak. Aztán nem lett kész a szülinapi bulira, s akkor már jött a költözés, a régi ovistárs is inkább az új iskolás barátaival találkozott, s nem volt motiváció a sapka befejezésére. Most, hogy már érezzük az ősz előszelét, kedvem lett befejezni – már nem a régi barátnőnek, hanem Do-nak.
Kétféle bogyó és barna, rózsaszín, pink csíkok teszik változatossá a mintát. Az egész elég spontán, fejből alakult. Egy darabig írtam a mintát, aztán rájöttem, hogy az én mintaleírásaimat úgysem érti senki más, így félbehagytam.
Először azt hittem, hogy az aljára jó lesz egy rugalmas passzé, amit keresztbe kell horgolni és utólag rávarrni, de valahogy mégsem éreztem elég rugalmasnak, így a hagyományos módon fejeztem be.
És így néz ki hordva – nem is olyan könnyű úgy igazítani a rövid frizuráján, hogy vagányan nézzen ki. De legalább kísérletezhetek új sapkafazonokkal az új hajához. A fonal egyébként Catania, és 3,5-ös tűvel készült.
Már csak két hét és ismét kamera elé áll a család. Nem kis stressz ez, hiszen ki kell választani a ruhát (minél egyszerűbb, annál jobb, ezt már kitapasztaltuk), a kiegészítőket (iskolakezdési fotók is lesznek, szóval vannak stabil elemek, de egy kis horgolt sem hiányozhat) és még arra is figyelni kell, hogy mindezt el is vigyük magunkkal Pestre. Ajaj. De tudjuk, hogy megéri az izgalom, mert elég ritkán sikerül normális képeket készíteni magunkról házilag. Jót tesz a külső szem és főleg, hogy valaki még a kamera előtti feszültséget is segít oldani, hogy grimasz helyett némi mosoly is legyen a képeken.
A közös nevező idén a türkizkék, ez nagyjából mindenkinek jól áll a családban és majdnem mindenkinek van is ilyen felsője (kivéve nekem, mert jelenleg nincs egy rongyom, legalábbis ez a benyomásom), ehhez készült a csíkos sapka.
A fazon buggyos, de ez egyelőre nem látszik – sebaj, hagyunk egy kis feladatot Katának is, neki biztos jobban sikerül megörökíteni sapit és tulajdonosát. A horgolási adatok pedig: Catania-szerű pamutfonalak, 3-as tű és legyezőcsipke, meg másfél este felhasználásával készült.
