Idén karácsonyra nagyon kevés sk ajándékot adtam – engem mindig frusztrálnak a határidők. Ez a pici terítő is már októberre kellett volna, hogy kész legyen, ehhez képest karácsonyi ajándék lett belőle. A színek adva voltak, a minta egyszerű granny-kör ebből a könyvből és Catania fonalból. Sok mesélnivaló nincs róla, hacsak nem, hogy ez az elődje.
Catania készleteim csappantása kedvéért kezdtem el ezt a sapit horgolni még abban az időben, amikor a horgolt mandala nem volt akkora sztár, mint most. Nem is gondoltam rá, hogy a sapka teteje tulajdonképpen egy mandala – egész addig, amíg most egy kedves Anyahajó-olvasó fel nem hívta a figyelmem rá. Persze ezzel bogarat ültetett a fülembe és nem kizárt, hogy további mandalás sapkák is fognak születni annak ellenére, hogy már igazából a sapkahorgolás nem annyira élvezet, mint régen volt. De a mandala persze más, azt szeretem csinálni.
Legtöbbször egyszerű rövidpálcás utolsó sort szoktam horgolni sapkák aljára, amibe esetleg még gumicérnát horgolok, de most eszembe jutott, hogy a ráksor is milyen szép szegély lenne, szóval az lett a lezárás.
Eredetileg egy unokahuginak készült, kíváncsi vagyok, hogy vajon még mindig jó-e neki vagy már csak a kistesójának. Még szerencse, hogy mindketten lányok!
“Nagyon praktikus csupor, mindenfélét bele lehet tenni.” (Micimackó)
Jó is, hogy mindenfélét, nemcsak tollat, mert a tolltartóm olyan hosszú ideig készült, hogy közben már megoldottam a tolltárolást vásárolt cuccal. Meg az is kiderült, hogy szinte minden íróeszközöm belefér ugyan, de a töltőtollam túl hosszú hozzá, szóval az alábbi két kép csalás és ámítás. Hogy sminkcuccok vagy papírzsepi vagy valami egész más fog tárolódni benne, az majd kiderül idővel.
A Catania-készleteket apasztottam ezzel a projekttel is, 3-as tűvel dolgoztam és minta nélkül, saját fejem után horgoltam. A kezdés egy láncszemsor volt, amit kétoldalról is behorgoltam rövidpálcákkal és a második körtől szaporítás nélkül haladtam végig. Tkp nagyon egyszerű az egész, csak épp annyira unalmas is, ezért is húzódott már talán május óta. Mondjuk nem gond, a színei pont jól ellensúlyozzák a november szürkeségét.
A freeform horgolásban azt is szeretem, hogy a legapróbb kis motívum is annyira egyedivé tud tenni bármit – jelen esetben egy filléres tucathajráfot. A Catania fonalakon kívül, amiket a számtalan színárnyalat miatt különösen szeretek, itt fémszálas fekete fonalat is használtam. Tavaly nyáron még csak úgy ad hoc horgoltam hajdíszt, de azóta Do haja is megnőtt, úgyhogy használni is fogja. Gyors, mégis dekoratív szülinapi ajándék kategóriába is elmenthetjük fejben, jön még a szeptember és a rengeteg meghívás!
Addig pedig minden jót, éljétek túl a kánikulát! Horgolni egyébként vízbe lógó lábbal is kiválóan lehet, függetlenül attól, hogy a víz egy lavórban, medencében, a Balcsiban vagy a tengerben van 🙂
Belegondoltatok már abba, hogy ha hirtelen meghalnátok, mennyi befejezetlen dolog maradna utánatok? Engem idén nagyon foglalkoztat ez a kérdés, hogy a közelgő negyvenes miatt-e vagy nem, azt nem tudom. Mindenesetre járok-kelek a lakásban és folyton eszembe jut, hogy ez is félkész, azt is be akartam még fejezni, erre is volt egy jó ötletem, hogy fogom felhasználni, meg arra is. Persze az időm jóval kevesebb, mint ami mindehhez szükséges lenne, sőt, sokszor magára a kész dologra sincs igazán szükségem, pusztán a megcsinálás mint kihívás érdekel. Egyébként nem annyira nyomasztók ezek a gondolatok, mint ahogy esetleg elsőre hangzanak, és megvan az a pozitív mellékhatásuk, hogy időnként befejezek valamit, ahelyett, hogy új dologba kezdenék. Ilyen ez a mandalás szatyor is.
Az alap szatyor nem sk, hanem a dm-ben vettem több színben valamikor régen. Igen, már akkor is azzal a határozott céllal, hogy majd horgolok rá díszt. Aztán erre soha nem került sor. A mandalát egyébként egy pólóra szántam, de aztán meggondoltam magam és heteket töltött a kanapéra dobva, mikor egyszer csak eszembe jutott (vagy mellé került?) ez a textilszatyor és kialakult a gondolat. Persze előbb még ki kellett mosni a szatyrot (újabb két hét), kivasalni (3 hét) és csak ezután jöhetett a varrás. Mivel konkrétan szükségem erre sincs, Do pedig varrás közben lestoppolta, ezért az övé lett. De mondjuk lehet, hogy elirigylem tőle és akkor a türkiz szatyorhoz is horgolok mandalát és akkor nekem is lesz. De egyelőre nem kezdek új dolgot, annyi félkész van még mindig a kanapén meg mindenütt a lakásban.
PIF ajándékként készült ez a hexagonos horgolás. Akár terítő is lehetne, de most párnahuzatot fog varrni a tulajdonosa és arra lesz rátét. Szeretek kérésre horgolni, mert a legjobb színkombinációk akkor jönnek össze, ha másvalaki adja meg a hangot. Magamtól mindig ugyanazon a szokásos területen mozgok, így meg egymás mellé rakok olyan színeket, amelyeket amúgy nem jutna eszembe. És tényleg nagyon tetszenek a lilák, bézsek és olajzöldek együtt, szóval köszi a tippet!
Remélem, a forma nem túl elszállt- de hát ez van, ha szabad kezet kapok és hagyom magam a horgolás által vezetni.
És mert oda és vissza vagyok ettől a projekttől, még egy közeli kép:
És akkor még csinálok reklámot a videó tutorial sorozatomnak, amelyből könnyedén meg lehet tanulni a hexagonok horgolását, ilyen módszerű összehorgolását és a bekeretezését is. Ebben a posztban mindhárom videóhoz megtaláljátok a linket.
Lilul a fonalas környezetem, lila gyapjú fonódik a rokkán
és lilákat meg olivazöldeket válogattam össze egy hexagonos projekthez
A fonásról annyit, hogy rém kíváncsi leszek a végeredményre, ugyanis ha minden jól megy, akkor sikerül egy második szálat is ilyen világostól a sötétig terjedőre fonni és akkor a cérnázásban is megmarad az átmenet. Ha pedig nem, akkor fogalmam sincs, pont ezért vagyok kíváncsi, mert valahogy az a papírforma nálam, hogy a dolgok nem terv szerint alakulnak.
A hexagonos projekt még tényleg nagyon kezdeti szakaszban van, valószínű csak a karácsonyi szabi alatt fogok benne érdemlegesen haladni. Erről jut eszembe, hogy a hexagonos terítős videó nem felejtődött el, csak az első videó hibáiból tanulva szeretnék egy jobb minőségűt csinálni és hát itt akadt meg a fogaskerék. Dolgozunk rajta, maradjunk annyiban.
Jó munkát nektek is, bármin is dolgoztok – és ha szeretnétek megosztani, akkor ebben a zárt csoportban megtehetitek. Elég jó és inspiratív a hangulat, csak mondom.
Emlékeztek a fonalrendezős posztra? Akkor találtam meg a rengeteg használhatatlan félbemaradt projekt között ezeket a színes granny négyzeteket, amelyek sok éve várnak valami hasznosulásra. Hogy milyen sok éve, azt azzal tudom érzékeltetni, hogy a többi négyzetből anno Do babájának horgoltam kistakarót – és igen rég volt az, hogy utoljára babát vett a kezébe. Na de most minden a helyére került, a granny négyzetek egy vidám, színes girlanddá fűződtek össze, amely remekül illik gyerekszobába és fotóháttérként is használható. Hogy leendő tulajdonosa mit lát benne, az majd kiderül. Ez a girland már megy abba a dobozba, ahova a Kössük össze! Jótékonysági vásárra készülő dolgokat gyűjtöm. Már tavaly is megkerestek, akkor valahogy el voltam úszva időben, idén viszont idejében észbe kaptam, így belefér ez a projekt is.
Itt egy egészalakos fotó is:
A paraméterek pedig: Catania fonal, a négyzetek 3-as tűvel, az összehorgolás 3,5-tel. A váltás nem lényeges, csak időközben szeretem a Cataniát kevésbé szorosan horgolni, ezért a nagyobb tű.
Ha kinézek az ablakon nálunk, akkor azt hiszem, a mai napon ez a cucc a legszínesebb dolog, amit látni fogok. Ezért is adok hálát minden nap ezért a remek hobbiért, mert így még a legszürkébb időben is vannak a közelemben színek.
Emlékeztek még a nagyjából évekig készült tavaszi terítőre? Mivel horgolás közben még nem voltam teljesen biztos, hogy mekkorára is szeretném a méretét, így maradt néhány hatszögem. Ezeket most összehorgoltam és készítettem belőle egy miniterítőt. Hogy mire jó? Kisebb kerek asztalra szemvidítónak vagy ha például szoktál ételeket fotózni, akkor ahhoz is kiváló színes háttér. Mivel 100% pamut, lehet rá nyugodtan tenni forró edényt is, és párnahuzatban mosógépben is mosható.
De igazából nem ezek a fő erősségei, hanem a színe, ami ha esetleg a monitor nem árulná el, akkor mondom: csodás élénk árnyalatok, csak úgy lüktet bennük az életerő.
Ha szeretnéd megnyerni, kommentelj itt a blogon, hogy bekerülj a kalapba, amelyből szeptember 25-én fogok húzni egy nyertest és október elején postázom az ajándékot. Aztán majd ne felejts el visszanézni 25. után, hogy meglásd, Te lettél-e a szerencsés nyertes 🙂
P.S.: Ha most kommentelsz először ezen a blogfelületen, akkor a kommented először engedélyeznem kell és csak azután jelenik meg nyilvánosan. Szóval semmi pánik, ott van az, és amint gép előtt vagyok, nyilvánosra állítom. 🙂
Az internet népe mandalákat horgol az utóbbi időben, na jó, nem is annyira utóbbi, legalább egy éve már. Én pedig csodálom a kész műveket, a színek és formák tökéletes harmóniáját és azt kívánom, bárcsak lenne olyan részletekig megkomponált lakásom és életem, hogy ha kiteszek egy mandalát a falra, akkor az ott érvényesülne és kereken illene a környezetébe. Sajnos nincs ilyen lakásom és életem, csak az aszimmetrikus dolgok illeszkednek az összképbe, azok is csak addig, amíg valamit rájuk nem pakolunk.
Azért egy gyenge pillanatomban elkezdtem horgolni egy mandalát, mert az szép és mert az internet népe egy ideje mandalát horgol. Ja, ezt már mondtam.
Aztán végül úgy döntöttem, legyek realista, ez a mandala meg inkább sapka. Ha már egyszer úgyis van a családban olyan kislány, aki hord rózsaszínt meg olyan kislányszerű kislány. Igaz, még elég kicsi a feje a mandala, azaz sapka méretéhez képest, de majd belenő őszre. Vagy egy év múlva őszre. Reméljük, még akkor is ilyen kislányszerű kislány lesz, aki hord ilyen pasztellrózsaszínt meg bézset.
