Ha jól emlékszem, a 2018-as nyalkai alkotótáborban kezdtem el ezt a hexagonos takarót horgolni. A szálelvarrás szokásos módon rétestésztaként húzódott, ami ennyi szálvégnél tényleg nem csoda. Azóta persze már okos vagyok, a következő horgolt takarónál már as you go dolgoztam el a szálakat, de hát a a múlt hibás döntéseinek következményei, ugye, ennél már nem tudtam visszacsinálni azt a többszáz közben el nem dolgozott fonalat.
Egyébként mivel a kanapé a kreatív kirakodóvásárom helye, ott várnak kupacban a félkész projektek a kis sarkomban, így nem sok idő kellett, hogy a félkész kupacból átkerüljön valaki által a takarókupacba, ahol a már kész horgolt takarók várnak bevetésre. És igen, bizonytalan ideje használtuk már takarózásra a kiálló szálvégek ellenére is. Csütörtök este aztán jött ez a megvilágosodás, hogy most vagy soha, és a pénteki szabadnapomon tényleg a lovak közé csaptam és befejeztem az elvarrást.
Hogy a paramétereket is megörökítsem: Bravo fonalakat és 4-es horgolótűt használtam. A mintát nagyjából fejből csináltam, a szegélyt is. Nem voltam biztos benne, hogy mennyire lesz kivitelezhető a hexagonok vonalát követő szél, de azt tudtam, hogy ennyi plusz félhexagont horgolni nem vagyok kész lelkileg. Szerencsére a sima erhp-s szegély teljesen jó működött.
A háttérben egyébként látszik, hogy miért posztoltam a karantén ellenére olyan keveset. Ebben a lakásban végre van erkélyünk, mégpedig akkora, hogy egy kis ülősarok mellett elférnek még növények is. Néhány büdöskén kívül soha nem balkonkertészkedtem még – amikor erkélyes lakásban laktunk, mindig volt egy éven aluli gyerek is a háztartásban, az utolsó dolog, amire még gondolni tudtam, az a kertészkedés volt. Most viszont végre adott a hely is és már a gyerekekre sem foghatom, hogy nincs időm. Foghatnám persze a munkára és ez még akár stimmelne is, de pont egy informális vezetői coachingban kaptam azt a tanácsot, hogy ha brutálissá válna a stressz, akkor pláne hogy túrjam a földet, mert az a szó szoros értelmében földel. Nekem ez egy új tapasztalat, de teljes mértékben igaz. Szóval most jó esélyünk van, hogy idén eszünk két borsólevest saját borsóval, valamint két pizzát, amin saját oregánó lesz. Nem várok csodát, a két tő paradicsom és két cserépnyi metélőpetrezselyem se fogja fedezni az éves családi szükségletet, meg még rejtély számomra, hogy a nyári szabi alatt mi lesz szegény növényekkel (már ha el lehet utazni egyáltalán idén bárhova). Mindegy, élvezem a napi locsolgatást, élveztem az ültetést és annyira elementáris örömet ad nézni a zöldek milliméterenkénti növekedését, mint amilyet a horgolós időszakom elején a horgolás adott.
Ahogy látjátok, van még egy szék, amin még nincs horgolt takaró, szóval a következő projekt már elkezdett fejben alakot ölteni. És nálatok hogy telik a karantén?