Tegnap berobogtunk a bölcsibe – ha már egy hónapja nem jár a gyermek, gondoltam, legalább hozzuk haza a mocskos anorákját kimosni, meg az azóta elkészült fényképeket illetve adjuk oda a kis meglepetéseket – sajna nem handmade, illetve de, csak épp nem by me, hanem by Eszter. Na szóval épp amikor odaértünk, buli volt a bölcsiben, mondom is, hogy boldog szülinapot az ünnepeltnek – erre Dóri, a gondozónő felhomályosított, hogy karácsonyi ünnepség van épp.
Meséltem otthon, hogy szülinapnak néztem a karácsonyi ünnepséget – Végülis szülinap, nem? – vágta rá Apahajó. És tényleg.
Amúgy meg azon morfondíroztam ma, hogy a karácsonyban azt szeretem, hogy a kollektív agyrém után jön a kollektív lenyugvás is. Mindenkinek ugyanazon a napon eljön a karácsony – bárhogy is értelmezze azt – és akkor már nem lehet több előkészületet bepasszírozni az időbe, már nem lehet többet vásárolni, meg nyüzsögni. Olyan ez, mint mikor leadja egy évfolyam a szakdolgozatát: február 1. délután 4, ami után új időszámítás kezdődik, amikor már nem lehet javítani a dolgokon, hanem úgy van, ahogy addig a pillanatig kialakult. És mióta a vasárnap nem szent nap, és nincs megállás egy napra sem, talán egyedül karácsonykor van ilyen kollektív fellélegzés. Én már csak ebben a kollektív fellélegzésben tudok bízni, mert előkészületek terén elég rosszul állok. Nem mondom, hogy olyan rosszul, ahogy még sosem, mert négy éve, amikor kéthetes szoptatási nehézséges gyerekkel szülés utáni depresszizótam otthon, meg amikor két éve szigorú fekvésre ítélve ittam a napi 4 liter folyadékot koraszülés ellen, akkor még rosszabb volt. Lassan ideje lenne egy kompromisszumok nélküli karácsonynak. Bár ha arra gondolok, mennyire kompromisszumos volt a karácsonykor ünnepelt esemény, akkor be is rekesztem itt a senyvedést.
Viszont ha már önálló posztot nem írok erről, mert lusta vagyok és ajándékokat készítek, akkor szeretném mondani, hogy megjelent egy könyv, amibe írtam is meg szöveggondoztam is, és kiváló ajándék idősebb korosztálynak, valamint megjelent a barátnőm és a tankönyveben szerzőtársam saját könyve, ami egyszerűen gyönyörű, és Isten is ajándéknak teremtette, valamint megjelent a főnököm könyve második, erősen feljavított kiadásban, ami meg történelmi érdeklődésű kedves olvasókat keres magának. Ha még valakinek nem lenne meg minden ajándék. Mellesleg megjegyzem, az ismertető szöveg mindhárom könyv esetében sokkal rosszabb, mint maga a könyv.
