A Doris Chan-féle kendő, amit már korábban beharangoztam, valóban gyorsan elkészült, csak épp a blokkolás, száleldolgozás meg a fényképezés haladt vontatottan. Nem tudom, ki hogy van a téllel – én alapvetően szeretem, vagy mondjuk árnyaltabban: fel tudom fedezni benne a jót, csak egy dologgal nem tudok megbarátkozni, a fény hiányával. Mire este hazaérek, már nincs természetes fény, reggel mondjuk időm sincs fényképezni, de ha lenne se érnék sokat vele. A hétvége, az egész más. Olyankor csak simán odaállok kendővel a vállamon a függöny elé, és Apahajó máris olyan képet készít, mintha a felhők fölött élnénk.
Visszatérve a kendőre: hatalmas és puha, meleg. A minta könnyen érthető és nagyon jó hozzá a rajz. Dekoratív, de igazából nem bonyolult, középhaladó szint. A részleteket megtaláljátok a Ravelry-n illetve az előbb linkelt bejegyzésben.