Hosszú szünet után ismét kedvem lett babakalapokat horgolni. Például itt van ez a visszafogott, minikarimás elbájoló hölgyeknek. Még elcsíphető a meskán.
Aztán ez a nagy kedvenc – csokibarna és épphogyrózsaszín Párizs szerelmeseinek. (Már gazdára talált.)
Aztán ez a vidám citrom-eper fagyit idéző sapka saját festésű tolnai gyapjúból. Még keresi szimpatizánsát.
Ez meg egy klasszikus svájci sapka fazonú. A színkombináció ismerős lehet, készítettem már ilyet unokahúgomnak és meskára is – rekodidő alatt (talán 15 perc) kelt el, én lepődtem meg a legjobban. 🙂
És az abszolút kedvenc színkombinációm: barna sötéttürkizzel. Legszívesebben magamnak horgoltam volna ebből, de csak újszülöttsapkányi fonalam volt, úgyhogy utángyárthatatlan, akinek tetszik, még most csapjon le rá 🙂
És ez még nem minden, csak most hirtelen ennyi fotót találtam meg.
Úgy tűnik, hogy a babafotós társaság egyre bővül, ami azért is jó, mert éjszakázás meg izgulás meg szoptatási nehézségek mellőzésével láthatok utánozhatatlan babaarcokat minden nap.
Az utolsó előtti mondattal kapcsolatban pedig a kérdés: ti hogy tartotok rendet a fényképeitek között? Mármint a számítógépen, úgy értem. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban még sokat kell tanulnom 🙂
