Bármilyen fura, a leginspirálóbb bejegyzések számomra mások blogjaiban azok szoktak lenni, ahol félkész holmikról van szó. Persze szépek a kész pulcsik, kesztyűk, de azok olyan vegytiszták. Míg a félkész cuccok láttán mindig az az érzésem, hogy egy hajóban evezünk, én se vagyok kész szinte semmivel, ő sem. Amíg egy kötés-horgolás nincs kész, még kábé bármi lehet belőle. Imádom ezt a bármit, ezt a nyitott lehetőséget! Ennél már csak az ötletek jobbak, azok, amiket még el sem kezdett az ember, csak a fejében van meg. Mostanában rengeteg ilyen kezdemény kavarog a fejemben, úgyhogy most fellistázom ezeket és kíváncsi vagyok, egy év múlva mi valósul meg közülük.
Szeretnék filcből varrni néhány neszit, az előlapokat freeform horgolt motívumokkal szeretném díszíteni.
Szeretnék varrni egy jersey felsőt magamnak, az anyag úgy három éve vár a szekrényben.
Szeretném a Desigual ruhámat, aminek a felső fele látványosan kifakult, kettévágni és a szoknyáját nyakmelegítővé változtatni.
Szeretnék scrapbook technikával két kis könyvecskét készíteni a gyerekek aranyköpéseiből.
Szeretnék szőni szürke felvetésben szürke sálat, amiben maradék lila fonalakból vannak csíkok és néhány helyen ezüstszálak.
Szeretnék elmenni egy pecsétkészítő workshopra.
Szeretnék végre magamnak is varrni egy szatyrot freeform díszítéssel.
Szeretnék Do-nak varrni textilbőrből egy háton hordható tornazsákot.
Szeretnék a filofaxomba felnőtt színezők lapjaiból elválasztólapokat készíteni,
Szeretném megkötni még egyszer a Joji 3color cashmere cowlt most már tényleg kasmírból, de használható bőséggel (ami sokkal kevesebb szemszámot jelent, mint a mintában.)
Szeretnék két “babaház a bőröndben”-t készíteni. Ami azt is jelenti, hogy amigurumit horgolni – nagy szó tőlem.
Szeretném megkötni a Stripe study shawl-t
és meghorgolni a Foxy cape-et.
Mondjuk elsőre ennyit, aztán majd meglátjuk, mi jön még hozzá. Ja, hogy ez a lista szinte köszönőviszonyban sincs a rav-os queue-val? Hát így jártunk.
P.s.: A képen a legutóbb elkezdett projektem látható, elvileg az előszobai komód tetejére lesz futó – aztán majd az idő eldönti, hogy tényleg így lesz-e. Catania, 3,5-ös tű és granny csíkok szabálytalan színelosztással.
A freeform horgolásban azt is szeretem, hogy a legapróbb kis motívum is annyira egyedivé tud tenni bármit – jelen esetben egy filléres tucathajráfot. A Catania fonalakon kívül, amiket a számtalan színárnyalat miatt különösen szeretek, itt fémszálas fekete fonalat is használtam. Tavaly nyáron még csak úgy ad hoc horgoltam hajdíszt, de azóta Do haja is megnőtt, úgyhogy használni is fogja. Gyors, mégis dekoratív szülinapi ajándék kategóriába is elmenthetjük fejben, jön még a szeptember és a rengeteg meghívás!
Addig pedig minden jót, éljétek túl a kánikulát! Horgolni egyébként vízbe lógó lábbal is kiválóan lehet, függetlenül attól, hogy a víz egy lavórban, medencében, a Balcsiban vagy a tengerben van 🙂
Habár szerda, most kész holmit hoztam, de ha úgy vesszük, ez is csak “in progress”. Ahogy tavaly, úgy idén is fogok pár sapkát horgolni karácsonyig, szóval hosszútávú a sapigyár-projekt.
A kékkel kezdtem, ezt az unokahugim születése alkalmából hirdetett FB-játékra készítettem Ákosnak, aki 6 éves és kék sapkát kívánt magának. Aztán annyira belejöttem, hogy meghorgoltam egy lányos fazont is, ezt majd egy karácsonyi cipősdobozba teszem.
Minden évben csinálunk cipősdobozt, de általában utolsó pillanatra halasztódik a projekt, ami miatt kevesebb készül, mint szeretném és ráadásul nem is mindig kapok mindent bele, amit elképzeltem. Idén másképp lesz, az első dobozzal már végeztem is, most kezdtem a másodikat ezzel a sapival és hát jönnek még a téli csizmás cipősdobozok. Bízzunk benne, hogy sikerül tartani a tervem 🙂
A képen látható könyvet egyébként nagyon ajánlom. Sokáig nem vettem meg, mert úgy voltam vele, hogy nem egy nagy durranás a benne lévő sapkák mintája, tulajdonképpen fejből is megy. Igen is meg nem is. Mert pont a sapkánál egyetlen szem eltérés az egyik sorban a sok szaporítás miatt teljesen félreviheti a sapka formáját a későbbi sorokban. Vagy ha épp nincs jelen a célszemély, hogy rápróbáljam a fejére, hogy megfelelő-e már a sapka hossza, akkor nagy könnyebbség, hogy ott a kipróbált minta és ha azt írja, hogy 14 sor szükséges, akkor az tényleg annyi. Szóval én nagyon szeretem a myboshi könyvet és németül tudóknak ajánlom. Kémeim jelentették egyébként, hogy a Müllerben kaphatók myboshi egységcsomagok, feltételezem, hogy abban van leírás magyarul is. (Köszi, Anna!)
Ti készültök már a karácsonyi sk ajándékokkal? Mi minden van a tűiteken?
A múlt heti wipszerdában mutatott Marina kendő időközben elkészült, sőt, már át is adtuk a szülinapi bulin. Sok mesélnivaló nincs is vele kapcsolatban: a minta remek és hibátlan, a Barka Tó puha, a csíkos szakasz pedig tökéletes arra, hogy maradék zoknifonalakat fel lehessen használni hozzá akkor is, ha esetleg kicsit szúrósak. 4,5-ös tűvel horgoltam, így a gyerekmérethez nem egész két gombolyagot használtam a fehér fonalból és nagyon keveset az egyes csíkozásra használt színekből. Még van két és fél gombócom a fehér Tóból és csíkozásra való is akad, szóval szerintem nincs vége a Marina-hullámnak. Ez a minta olyan, mint a kávézás, nehéz róla lejönni, mert könnyű, fájdalommentes és nehéz bármi okot találni, hogy miért ne csináljuk.
A múltkor megígértem, hogy megmutatom, hogyan lesz a freeform horgolt nyakláncnakvalóból nyaklánc. Adott tehát először egy freeform horgolt tetszőleges alakú folt. A méret is majdnem tetszőleges: az egész pici medáltól a hatalmas statement nyakláncig kábé minden lehetséges.
Hogy legyen tartása a kész medálnak, én filcből készítek neki hátlapot. Filc sokféle minőségben kapható, javaslom, hogy ebből is a közepes vastagságút és legalább részben gyapjútartalmút válasszátok (kivéve persze, ha valaki allergiás a gyapjúra.) A hátlap kiméréséhez a filcre tesszük a horgolt részt, felül van a horgolás színe. Fehér ceruzával vagy szabókrétával körberajzoljuk. Félrerakjuk a horgolást és kivágjuk a körberajzolt részt. Néhány milliméterrel nyugodtan vágjunk a vonalon belül, így épp egy kicsivel lesz kisebb a hátlap, mint a horgolás – ez a cél. Nem akarjuk, hogy kilátszódjon a horgolás alól a hátlap.
Most jön a legizgalmasabb rész. Egy gombostűvel rögzítjük a hátlapot, majd a filcet felöltögetjük kézzel a horgolásra osztott hímzővel. Az osztott hímző azért ideális, mert rengeteg színben kapható és a munka vastagságához tudjuk igazítani a vastagságát is. Én Catania fonalhoz három szálával veszem az osztott hímzőt. Először is kiválasztjuk a cérna színét: érdemes azt a színt használni, ami a legdominánsabb a horgolt folt szélein, tehát nem a hátlap színéhez alkalmazkodunk. Ez azért fontos, mert föl-le öltögetünk majd és eközben minél észrevétlenebbek szeretnénk maradni a munka színén. Ahogy látjátok, az öltések hossza nem mindig egyforma hosszú, ez is azért van, mert a leöltések helyét úgy próbáljuk megkeresni, hogy minél kevésbé látszódjon a cérna. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor egyáltalán nem fognak látszódni az öltések a munka színén.
Így néz ki készen a hátlapozott medál. Ugye hogy észre se lehet venni a varrást?
Most jönnek a szerelékek. A láncot gyöngyösboltokban méterre lehet venni, ugyanitt kaphatók kapcsok és szereléshez használt karikák is. Először a kíván méretűre vágjuk a láncot, ehhez érdemes a medált odamérni a nyakunkhoz. A medál felső része plusz a lánc hossza együtt adja ki azt a hosszt, ami normálisan a megszokott lánchosszúságunk (már ha van ilyen preferált méretünk.) A lánc csípőfogóval vágható. A szükséges hosszt középen kettévágjuk. Az egyik lánc egyik végéhez hozzáillesztjük a zárókapcsot, a másik lánc egyik végéhez pedig a kis karikát, amivel majd zárjuk a kapcsot. Kúposfogóval könnyen elhajlíthatjuk a láncszemeket, a záráshoz pedig jó szolgálatot tesz az a fogó, a laposfogó. Így most kaptunk egy hosszú láncot, ami így néz ki balról jobbra: lánc, kapocs, körgyűrű, lánc. Opcionálisan a lánc elején és végén lehet egy-egy karika. Most a lánc két végét (ami vagy karika vagy csak simán egy-egy láncszem) hozzávarrjuk a filc hátlaphoz néhány öltéssel. Vigyázat, csak a filchez varrjuk, tehát nem megyünk fel a horgolt színéig.
Így fog kinézni.
És már kész is vagyunk. Ha kedvet kaptatok és készítetek ti is ilyesmi nyakláncot, tegyétek fel az anyahajó FB-oldalára, ha van kedvetek – nagyon örülnék, ha láthatnám.
Újfent szülinapra volt hivatalos a gyermek, és egész véletlenül időm is volt, úgyhogy sk ajándékot vitt. Eredetileg egy tapestry crochet technikával készült nesziben gondolkoztam, de aztán feltúrtam a rövidárus kosaramat és találtam benne ilyen vicces szőtt szalagokat. Pánikba estem, mert az utóbbi időben napi rendszerességgel hangzik el a mondat, miszerint ez vagy az túl dedós. Vajon meddig fogják még nem túl dedósnak, hanem egyszerűen cukinak tartani ezeket a mesefigurás szalagokat, amelyekből elég tetemes mennyiséget halmoztam fel abban az időben, amikor még rendszeresen varrtam gyerekruhákat?
Gyorsan kellett hát varrnom egy neszit, felső csík szőtt szalag gépi cikkcakkal felvarrva, az alsó csík farkasfog kézzel öltögetve. Cippzárnak egy szép narancssárgát választottam, bár igazából ez volt az egyetlen, ami hosszra megfelelt, úgyhogy a választás szó enyhe túlzás. A piros filc még békebeli valódi filc: nagymamám hagyatékából kaptam meg egy-egy nagyobb darabot piros, kék, szürke, fekete és natúr színekből. Mivel ezek majdnem egyidősek velem (még emlékszem, hogy nekem is készült ezekből a színekből falvédő), először is beleraktam a mosógépbe. Ennek következtében még egy fokkal összement és vastagabb, tömörebb is lett.
Ez tehát a prototípus, mert mind filc, mind színes szőtt szalag van még bőven. Legközelebb megpróbálom úgy is, hogy a varrás ne látszódjon és legyen némi talpa a tartókának, aztán majd megnézem, hogy melyik fajta tetszik jobban.
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
A PIF játék újra és újra arra inspirál, hogy olyan technikákat, színeket, formákat is használjak, amelyek hozzám nem állnak közel. Az egyik legjobb példa erre a fekete szín. Nekem nagyon előnytelenül áll a fekete, így szinte soha nem használom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy fekete sálat kössek vagy horgoljak – hacsak nem ajándékba. Ékszerben is inkább a feltűnő színeket szeretem.
Amikor a múltkori PIF fordulóban statement nyakláncot ajánlottam fel, akkor is az volt a lelki szemeim előtt, hogy majd tobzódni fogok a színekben. Ehhez képest a Klárival való egyeztetés során arra jutottunk, hogy inkább formájában legyen feltűnő az ékszer, semmiképpen ne legyen szimmetrikus és színeiben visszafogott, leginkább fehér, fekete és szürke.
Végül három variációt mutattam neki, három teljesen különböző stílust, és ő ebből kettőt választott ki.
Az első, a szerelem első látásra darab csak töredékesen horgolt. Egy fekete tüll anyagot igazítottam szándékosan aszimmetrikus legyezőformára. Erre egy kimonóanyagból készült kézzel varrt, flízzel töltött ovális forma került, az egyik oldalára pedig szürkéslila horgolt dugóhúzót varrtam. Mivel ezt a kompozíciót vagányan ünnepélyesnek éreztem, a nyaklánc is csak gyöngyös lehetett. Mindkét oldalon három hangsúlyos üveggyöngy, és sok apró fekete kásagyöngyöt fűztem fel. Bevallom, ez számomra igazi kihívás volt: ennyire apró gyöngyöket ennyire vékony átlátszó damilra még sosem fűztem – cserébe most rögtön kétszer, mert abban a pillanatban, amikor már csak a szereléket kellett volna felapplikálnom, kiesett a kezemből az egész és szétgurult a földön az összes gyöngy. Végül a második fűzésre egészen belejöttem ebbe a finommotoros kihívásba, a végére kifejezetten élvezettel fűztem.
Legközelebb mutatom a másik nyakláncot is. Addig is kellemes hétvégét nektek!
Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás. Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.
Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak. Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.
A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.
Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.
Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)
Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.
Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.
A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.
Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.
Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem. Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.
A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem. Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát – engedjétek szabadjára a fantáziátokat.
Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.
Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal. Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.
Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.
Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.
Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre – mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.
Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen. Az anyagköltség elhanyagolható – pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk – úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!
