Fura hely ez a Bécs, itt a karácsonyi piacok már novemberben kinyitnak, úgy a közepe felé, s az ünnepi kivilágítás is üzemel már egy ideje. Ha belegondolunk, mennyi turistát hoz ez a városnak, akkor nem is lehet csodálkozni. Ma kinéztem a legismertebb piacra, a Rathausplatzra, hogy megnézzem a felhozatalt és hogy vegyek Donak egy stanicli sült gesztenyét, amiért szó nélkül elaludt délután. (Miután az oviban leszoktatták a délutáni alvásról, kénytelen vagyok nevelési elveimet feladva adok-kapok módszerrel ágyba küldeni.)
Első benyomásom a karácsonyi vásárról nagyon letaglózó. Igazából egyetlen dologért érdemes kimenni, ez pedig az evés. Igazán remek bukták, fánkok és egyéb égetett tészták vannak. Ezt onnan tudom, hogy egyet megkóstoltunk (égetett tészta rózsa formára sütve, s a szirmokra sült almát tettek valami csalafinta módszerrel. Az volt ráírva, hogy esküvői sütemény, de hogy ezt hogy csinálják házilag, arról gőzöm nincs, nagyon bonyolultnak tűnik. Az íze egyszerűen zseniális, csak ajánlani tudom.), hármat pedig hazahoztunk a jelen nem levő családtagok kedvéért. A buktával dicsértük a napot, és tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. A fahéjas csillag alakú fánkot – nem összetévesztendő a Zimtsterne-vel, ami szintén gyengém – és a diós akármicsodát – talán stangerl? – majd holnap reggel próbáljuk ki, remélem, nem szárad ki addigra túlságosan. Szóval a sütik tényleg nagyon ajánlhatók.
A többi tárgy inkább felejthető, vannak mindenféle kézműves jellegű holmik, viszont nagyjából a kezdő szinten kivitelezve, stílusban meg giccs és gáz kategória. Vannak aranyos gyertyák, bár igazság szerint ha nem élek tovább, mint 90 év, akkor nem kell gyertyát vennem életemben, úgyhogy itt nem nézelődtem sokáig.
A bögrére kell még kitérnem, amiben a puncsot, forralt bort adják, és ami az otthoni rendszerhez hasonlóan itt is betétdíjas. Bevallom, gyengém a karácsonyi vásáros bögre, a tavalyi Vörösmarty térit pl. annak ellenére megvetettem Apahajóval, hogy furán nézett rám – minek még egy bögre – és határozottan ellenezte, hogy hazavigyük. Amiben igaza is volt, mert így kicseppent a szatyorba a vörösbor. De ha egyszer annyira jó volt a bögrén a minta! És amikor letört a füle, még mindig használtam, és mikor totál kettétört, majdnem sírtam is, annyira kötődtem ahhoz a bögréhez. Na de ezek az idei bögrék a Rathausplatzon mindent alulmúlnak, amit eddig láttam, még azt a zsiráfos bögrét is, amit Apahajónak vittem be egyszer a kórházba, és amit a sarki ábécében vettem a kórház mellett (máig vitatkozunk, hogy zsiráf, víziló vagy kutya van rajta).
A néhány jobb stand közül az egyik ez a természetes dekorációt árusító, a másik egy főleg fajátékokat kínáló. És akkor nagyjából vége is. Nézzen inkább mindenki felfelé, mert a fákon hatalmas lampionok világítanak, ez tényleg vidám és hangulatos.
Van viszont egy jobb ötletem: ha valaki készül ádventben Bécsbe, nyugodtan hagyja ki a főpiacot. Kezdjen inkább rögtön a Hofburggal szemben, ahol azért van pár jobb stand – és a bögre is szebb, bár a forralt bor drágább. Vagy menjen kicsit messzebb, a Volkstheater közelében lévő Spittelbergre, ott van a leghangulatosabb és legszínvonalasabb piac mindig. Legközelebb, ha arra járok, igyekszem erről is fényképeket hozni, addig is szép ádventet kívánok mindenkinek!