Ha visszagondolok, mennyi ideig hezitáltam a rokkavásárlás előtt, hogy tényleg kell-e nekem még egy hobbi meg hozzá még egy kütyü! Pedig azóta talán ez a kedvencem az összes közül. Összegyűjtöttem öt okot, miért is jó fonni tudni – már azon túl, hogy szép fonalakkal bővül a készlet.
- Végtelenül megnyugtató. Miután a technikát megérzi az ember, igazából szinte odafigyelés nélkül lehet fonni. Automatikusan mennek a mozdulatok, és az egész olyan, mint a meditáció. A külvilág megszűnik, a monotónia beszippant. Munkahelyi stressz, iskolai konfliktusok, családi összecsapások esetén életmentő a fonás. Nem szőnyeg alá söpri a problémát, és meg se tudja oldani, de 10-20 perc fonás után valahogy egész más szemmel lehet ránézni arra a dologra, amitől fonás előtt még egekbe szökött a vérnyomás.
- Újra és újra meglepetés. Vegyünk két teljesen egyformára festett szöszt. Mondjuk ilyen nincs, de tételezzük fel, hogy van. Adjuk oda két embernek vagy ugyanannak az embernek két különböző napon. A kész fonal sosem lesz kétszer egyforma. Ahogy a szálak kihúzódnak a szösztömegből és összecsavarodnak, az minden alkalommal valami egész más végeredményt hoz létre. Ha van kézműves termék, ami 1000%-ra egyedi lesz, akkor az sk fonal egész biztos az.
- Alkotói válság esetén a fonás a jolly joker. Szerintem minden kézműves ismeri azt az érzést, hogy kéne valamit csinálni, de vajon mit? Melyik fonalból és melyik mintát vegyük hozzá? Ilyenkor jön a kétórás Rav-bújás, csoportokban való körbekérdezgetés, újabb két óra döntésképtelen állapotban. Ilyenkor tökéletes elfoglaltság a fonás, oldja a projektkeresés feszültségét is, és még az is lehet, hogy a fonás meditatív állapotában jön majd az isteni szikra, hogy melyik kötést-horgolást kezdjük el legközelebb. Persze csak miután a fonás elkészült.
- Bármilyen kis szabadidőben elő lehet venni. Az én rokkám a nappali-konyhában van, ami azt jelenti, hogy az az öt perc, amíg fő a tésztavíz, az a tíz perc, amíg a sütőben van a melegszendvics, nem egyszerűen téblábolással telik, nem is egy gyors fb-csekkolással, hanem leülök a rokkához, fonok pár percet, felugrok, kavarok egyet a pörköltön vagy ilyesmi, újra visszaülök. Halad a házimunka, de közben halad a fonás is. Mivel gondolkodni nem kell hozzá, meg keresgélni, hogy hol tartottam a mintában, így jóval rugalmasabban lehet letenni és újrakezdeni, mint a kötést és a horgolást.
- Tökéletes ajándék magunkfajtáknak. Ha már pár évet eltöltött valaki a fonalas társadalomban, jó eséllyel vannak olyan barátnői, akiknek ugyan több szekrény tele van otthon fonallal, de a kézzel fontnak nem tudnak ellenállni. Nincs is nagyobb öröm, mint az sk fonalat elajándékozni és látni a másikon, ahogy csillog a szeme és kezd kerregni-kattogni az agya, mit kössön belőle. Szóval ha még nem tudsz fonni, akkor hajrá, próbáld ki a legközelebbi gyapjúnapon vagy amikor lehetőséged van. Szerintem az egyik legjobb dolog a világon!