2017 minden szempontból remek év volt számomra, nem nehéz hét dolgot összeszedni, amire szívesen emlékszem vissza.
- Mi más is lehetne az első helyen, mint hogy kipróbáltam a szövést Judit szövőműhelyében? Ha más extra nem is történt volna az évben, már azt mondanám, hogy boldog vagyok. A szövés monoton mozdulataiban pont azt találtam meg, amire ebben az évben a legnagyobb szükségem volt: lelassulást, türelmet, kíváncsiságot, lesz, ami lesz életérzést.
- Nem kifejezetten fonalas dolog a második fénypont, de igazából mégis. A pszichodráma vezetése, amibe idén vágtam bele, számomra nagyon hasonlít a freeform horgoláshoz. Amikor az ember kezdi, sosem lehet tudni, hogy mi lesz belőle. Mérsékelten lehet előre felkészülni, igazából bízni kell abban, hogy azokkal az alaptechnikákkal, amiket megismertem az elmúlt években, a végén valami jó jön ki. És még abban is hasonlít szerintem a freeform horgolásra, hogy mindkettő nagyon felszabadító, megmutatja, hogy olyan dolgokra vagyunk képesek, amelyekről nem is sejtettük. Hálás vagyok, hogy ebben az évben ez a terület is nagy hangsúlyt kapott és ezt még lehet fokozni!
- Tavasszal megjelent egy könyv, amiben társszerkesztő és -szerző voltam – igaz, ez sajnos nem a freeform horgolás könyv. Ez utóbbiról hosszas gondolkodás után lemondtam, és félretettem a projekttel kapcsolatos terveimet egy hátsó polcra. Most kivárom, hogy belefér-e a megvalósítás valamikor.
- Szokásommal ellentétben az idei fonalas kihívást maradéktalanul teljesítettem. A 17/2017-es kihívás lényege az volt, hogy 17 különböző alapanyagból készüljenek a kötések, horgolások. Idén tényleg sok új fonalat próbáltam ki, ráadásul ezek nagyobb része készleten lévő volt, így a maradékfelhasználásban is elég jól haladtam. Egyébként mennyiségileg idén nem szakítottam nagyot, korábbi években jóval többet és rendszeresebben horgoltam, kötöttem. Idén volt egy kis fonalas krízisem is, eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg abbahagyom az egészet. Végül arra a kompromisszumra jutottam, hogy abba nem hagyom, de nem is feszülök nagyon bele. Ennek az eredményét a blogon is láthatjátok, azaz nem láthatjátok: az év vége felé alig készült valami, többnyire apróságok és majdnem kész dolgok befejezése. Most ez van, meglátjuk, mit hoz 2018.
- Az év elején azt is kívántam magamnak, magunknak, hogy családilag tudjunk egy nagyobb nyaralásra utazni. Az expatok szokása szerint ugyanis már idejét sem tudom, mikor voltunk máshol nyaralni, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Idén ez is összejött, ráadásul kipróbáltuk a lakáscsere műfaját, azaz nem szállodában laktunk, hanem ismerősök lakásában, akik cserében a mi lakásunkba fognak jönni nyaralni jövőre. Szerintem ez az egyik legjobb módja a nyaralásnak, és nemcsak azért, mert költséghatékony, hanem egyszerűen egész más oldalát ismeri meg az ember egy városnak, ha nem belvárosi hotelban lakik, hanem egy bármilyen városnegyed normál lakásában és közben kapcsolatba kerül egy helyi családdal is. A gyerekkompatibilis barcelonai programjainkról itt írtam.
- A kreativitásomat jól támogatta az idén kipróbált és elég következetesen végigvitt bullet journal tervezőm, amiről itt írtam. Legjobban azt szerettem benne, hogy különösebb fakszni nélkül egyetlen lapon tudtam minden napom tervezni és megörökíteni. Ez utóbbi azért volt fontos, mert annyiféle projekt ment párhuzamosan, és mindegyik apró lépésenként haladt, hogy ha nem írom fel, ami valójában megtörtént, az lehetett volna a benyomásom, hogy semmit nem csináltam. Pedig dehogynem, mindig mindenből kicsit, eredmény pedig sokszor csak hónapokkal később volt. Még előttem van az a feladat, hogy az év bujóba felírt ötleteit egy doksiba rendezzem: meglátom, mi az, amit már megvalósítottam vagy elkezdtem megvalósítani és mi az, amit még nem kezdtem el, de még most is izgalmasnak tűnik.
- Részévé válhattam egy remek nöi közösségnek idén. A Lean in Femspace a Bécsben élő magyar nők karriercsoportja: egymást szakmai tudással és kapcsolatokkal támogatjuk, mindenki azt teszi bele ebbe a közösbe, amit tud és azt vesz ki, amire szüksége van. Inspiráló közösség, éppúgy kedves és barátságos, mint minőségi, nagyon örülök, hogy majdnem a kezdetektől kapcsolatban lehetek velük.
Köszönöm szépen, hogy itt voltatok egész évben, olvastátok a posztokat és kitartóan vártatok, amikor hosszabb ideig nem jött semmi újdonság. Köszönöm a visszajelzéseket kommentben, e-mailben, személyes találkozásokkor és FB-csoportokban. Örülök, hogy az anyahajó körül egy ennyire jó hangulatú, barátságos, támogató közösség alakult ki és ez Nektek köszönhető! Fonalakban gazdag boldog új évet kívánok Nektek!
