Eljött az év utolsó napja is – és mivel is búcsúzhatnék stílszerűbben, mint egy saját készítésű fonallal. Bulizás helyett inkább fonalazva szoktam zárni az évet és ez idén is így lesz. A fonás amúgy is illik a két év közötti átmenethez: teremtő aktus, ahol a kusza szálakból egyszerű mozdulatokkal és némi monotóniatűréssel rend keletkezik, majd a cérnázáskor két szál összefonódik és ezzel egymást kölcsönösen megerősíti. Szerintem ez önmagában szép, pláne ha még színes is, mint ez a két lila gombolyag.
A szösz átmenetesen volt festve (Köszi, Anett!), középen kettévettem, hogy mindkét szálban legyen a legsötétebb és a legvilágosabb árnyalat is. Most úgy kell elképzelni, hogy a sötét gombolyag színe a legsötétebb, befelé egyre világosul, majd eléri azt a színt, ami a világosabb gombolyag, ami befelé még tovább világosodik, egészen fehérbe hajló pasztell lila lesz. Alig várom, hogy megkössem és megmutassa magát ez a a csodafonal.
Ezzel búcsúzom idénre, jó bulit a bulizóknak és jó horgolást-kötést azoknak, akik fonallal búcsúztatják az évet! Köszönöm, hogy 2016-ban is olvastátok az anyahajót és gyertek jövőre is!
Az év eddigi kedvence nálam az Alberto elveszett születésnapja (gyorsan fordítsa le valaki!) Nem árulhatom el, hogy melyik kategóriába soroltam, mert akkor lelőném a poént, ami amúgy csak a regény vége felé bontakozik ki szép lassan – és ez a lassú kibontakozás a könyv lényegi része. A kiindulási helyzet az, hogy Alberto, a nagypapa, nem ismeri a születésnapját. Gyerekkorában, a spanyol polgárháború idején került árvaházba, de hogy pontosan mi történt, azt nem tudja, semmi emléke nincs az árvaház előtti időkből. Amikor unokája egy családi baleset miatt rövid időre Albertohoz kerül, a kisfiú rábeszélésére elindulnak ketten megkeresni az elvesztett születésnapot. Az utazás közben lépésről lépésre kerülnek közelebb Alberto gyerekkorának történetéhez. Lassan visszatérnek az emlékek és Alberto megtudja, ki is ő, találkozik rég elfelejtett számára fontos emberekkel és még a születésnapját is megtalálja.
Az egyik legkeményebb diónak a „karácsonykor játszódó könyv” kategóriáját gondoltam. Nem volt kedvem a Karácsonyi énekhez, se semmi szirupos, megható történethez úgy általában a szeretetről. Allan és Barbara Pease Karácsonyi fegyverszünet című könyve épp kapóra jött. Ők ugye az szerzőpáros, akik a Testbeszéd könyvet is írták meg még sok kommunikációs témájút. Mondjuk nem lopták magukat a szívembe a végletekig férfiközpontú életszemléletükkel, de kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni a karácsony témából. Az irritáció olvasás közben is végig megmaradt, és el is határoztam, hogy több esélyt nem adok nekik. Emellett a téma érdekes és egész biztos sok család van, ahol a megnevezett konfliktusok tényleg előfordulnak, különösen, ha az a szokás, hogy karácsonykor az egész nagycsalád együtt tölti az időt, akár jól érzik magukat, akár nem. Szóval egynek nem rossz, akár még gondolatindító meg családi beszélgetéstéma is lehet, csak tudni kell, hogy hol érdemes előszedni az emberben rejtőző, kritikusan olvasó feministát.
A „nem az anyanyelvemen íródott” kategóriában Daniel Kehlmann Die Vermessung der Welt (A világ fölmérése) című könyvet indítottam, ami egyébként a barátom ajánlotta kategóriára is esélyes lett volna, sőt, Apahajó bebizonyította, hogy az „egyetlen nap alatt elolvasható” kategóriára is. Nekem azért jóval tovább tartott, szép lassan fogyasztottam. Ennek egyébként az egyik oka a könyv felépítése. Két tudós élettörténete egyébként a regény, és fejezetenként változik, hogy épp kiről van szó. Zseniálisan meg van szerkesztve minden, a fejezetek mindig válaszolnak egymásra. Ugyanakkor pont a fejezetenkénti ugrálás a személyek között engem megakadályozott abban, hogy igazán belemerüljek és sodortassam magam az eseményekkel. Olyan volt, mintha mindig, amikor már épp megszoktam volna az uszodavíz hőmérsékletét, erőszakkal átvittek volna egy másik medencébe, másik hőfokkal. Gyakorlatilag egy nap egy fejezetet tudtam olvasni és kifejezetten mérges voltam, hogy megszakad a mesélés szála. Aki az efféle frusztrációt jól bírja, annak viszont szerintem remek olvasmány.
Szintén nagyon lassan haladtam az „ijesztő” kategóriájú könyvvel. Bár nem várná az ember pont ennél a témánál, de Thomas Glavinic Die Arbeit der Nacht (Az éjszaka munkája) című könyvének mindössze egyetlen szereplője van. Ez pedig Jonas, az egyetlen ember a földön. A többiek ugyanis, tényleg mindenki, sőt minden állat is, egy éjjel nyom nélkül eltűntek. Nem volt atomkatasztrófa, semmiféle fenyegető előjel, amikor az eset történt. Jonas ott marad a teljesen kiürült Bécsben és próbálja megtudni, mi is történt. Ki akarja deríteni, hogy tényleg mindenki eltűnt-e. Közben harcol a túlélésért és a megbolondulás ellen, és teljesen egyedül marad abban a döntésben is, hogy hogyan kellene ezután kitölteni a napjait, amikor munkába járni gyakorlatilag értelmét vesztette. A regény hangulata durván lenyomott, majdnem fél évig olvastam, annyira kis szeletekben bírtam csak befogadni és mindössze azért tartottam ki végig, mert izgalmas gondolatkísérlet volt ez a magányban élésről, ráadásul tényleg érdekelt a végkifejlet. Természetesen azt nem árulom el, olvassátok el, ha hozzájuttok, de szigorúan csak akkor, ha nem vagytok depresszióra hajlamosak.
Sziasztok! Ma elkezdődik a blogévfordulós játéksorozat, remélem szívesen játszotok velem.
A képen látható egy középszürke hyperbolic crochet technikával készült nyaklánc – az a fajta, ami nagyon felhívja a figyelmet a viselőjére. Ezüstszínű vékony láncra varrtam rá a medált. Rövid fazon, a pontos méretre igazítást majd a nyertessel megbeszéljük.
Két nyertese lesz a játéknak. Ha pont ezt a szürke nyakláncot szeretnéd, akkor jelezd kommentben, hogy a szürke tetszik. Ha pedig hasonlót szeretnél más színben, akkor írd meg szintén kommentben, milyen színben lenne a kedvenced. Én pedig majd kisorsolok egy nevet a szürkét kedvelők közül és egyet az egyéb színt szeretők közül. A szürke nyakláncot akár azonnal is tudom majd postázni, a tetszőleges színűt meg majd a sorsolás után fogom elkészíteni. Postázás EU-n belül bárhova.
Szóval gyertek, kommenteljetek február 21. éjfélig itt a blogban, sorsolás 22-én.
Folyamatosan küzdök azzal az egyébként kellemes problémával, hogy rengeteg ötletem van hobbi terén, viszont csak korlátozott időm a megvalósításukra. Azért kellemes, mert fordítva rosszabb lenne – azt hívják unalomnak -, de azért okoz némi frusztrációt is ez a helyzet. Nemhogy nem tudom meghorgolni mindazt, ami a fejemben van, sőt, csak február közepén jutottam el odáig, hogy egyáltalán a 2016-os terveimről írjak. Na sebaj, így legalább rögtön az első számvetést is kipipálhatom.
Január első hetében egy kellemes jázmintea mellett a Király utcai Mozaik teaházban írtam össze mindenféle tervemet. Persze az első héten nem szívesen beszéltem róluk senkinek, mert mi van, ha rögtön befuccsolok velük – ahogy az rendes újévi fogadalmakhoz illik. Most már azért bizakodó vagyok, hogy ami eddig nem dőlt be, az stabilan megmarad az év további részében is.
Gondolom, nem meglepő, hogy a fonalfalás idén is a céljaim között van. Kiegészítettem azzal, hogy március végéig fonalvásárlási böjtöt tartok – egy kivételt engedve magamnak: PIF játékhoz mindig szabad fonalat venni. Büszkén mondhatom, hogy a fonalböjt felénél még mindig kitartok, és még a szezonvégi kiárusítások sem ingattak meg, sőt, az sem, hogy a Barka nyitvatartási idejében voltam Budapesten. A fonalböjt hatására a fejemben a meglévő készlethez jönnek az új és új ötletek. Igaz, megvalósításukhoz vajmi kevés időm van, de ezzel együtt kell élni.
A másik tervem 2016-ra, hogy miután a kendőkészletem már tényleg minden igényt kielégít, ékszerek horgolásával-kötésével-varrásával-nemezelésével szeretnék megismerkedni. Ezt már el is kezdtem, és a lelkesedésem csak nő és nő. Már nem akkora mumus a laposfogó és a különféle fémszerelékek, mint akár csak néhány hónapja. Három statement nyaklánc készült el az év első hat hetében, ez nem is olyan rossz.
A tavalyi könyves kihívásom egész jó eredménnyel zárult: ugyan volt 3-4 tudományterület, amihez nem olvastam, cserébe a többihez nemcsak egy könyvet. Idén elhatároztam, hogy elkezdem az 50 tételes listát kivégezni, persze abban a tudatban, hogy ez nekem inkább két éves adag, mint egy, de azért el kell valamikor kezdeni.
A legnagyobb falatnak azonban nem a fonalböjt és még csak nem is az 50 könyv ígérkezik, hanem a Nagy Lomtalanítás. Ennek a jegyében az a célom, hogy 1000 tárgy elhagyja a lakást év végéig. Listát vezetek és jelenleg 88-nál tartok. Igaz, a bejövő oldalt is írom – persze az ételt, fogyóeszközöket nem, csak a tartós polclakókat – és ott is van idén már 21, szóval a nettó 67. Ki gondolta volna, hogy a legtöbb bejövő tétel könyv vagy horgolós folyóirat?
A számok egyébként nem annyira fontosak, mint inkább az alapállás, a fejben való döntés arról, hogy nem halmozunk fel mindenfélét ok nélkül. Az akcióm egyébként egyformán javítja és rontja a külvilággal való kapcsolatomat. Mert például amikor találkozom valakivel, akkor előtte keresek neki a könyvespolcomról valami hozzá illő könyvet és nekiajándékozom. Eddig még senki nem tiltakozott, sőt, még olyan is előfordult, hogy valakivel amúgy nem találkoztam évek óta, de a könyvajándékozósdi apropóján végre összeültünk egy kávéra és dumáltunk egy jót. A dolog másik oldala persze az, hogy megkértem a rokonságot, fogják vissza magukat, ami a gyerekek ruhákkal és egyéb nem feltétlen szükséges dolgokkal való elhalmozását illeti, és persze ezt nem mindenkinek könnyű elfogadni.
Az akció egyébként korántsem öncélú. Meguntam, hogy annyi a holmi, hogy a kevés szabadidőmet nagyrészt a dolgok tisztításával és helyrerakásával töltöm. Egy kísérletet megér, hogy kiderüljön, a kevesebb is képes-e annyira szétterülni az életemben és a térben, mint a sok. Remélem, nem.
És végül: 2016 a jubileumok éve is nálam, úgyhogy ünneplés is lesz rendesen. 10 éve kezdtem el horgolni, 10 éve kezdtem el blogolni. Igaz, ez még nem az anyahajó volt, hanem azóta már nem létező blogok, de a két máig legfontosabb hobbim évfordulóját ünneplem. Nem vagyok az a típus, aki egy nagy attrakcióra tudja kifuttatni a dolgokat, meg igazából még csak dátumhoz sem tudom kötni a kezdetet. Így aztán egyszerűen az a célom, hogy az egész évben minél többször és többféleképpen szerezzek meglepetést Nektek, blogolvasóknak. Az első meglepetés máris elkészült, és azoknak lesz érdekes, akik maguk is blogolnak. Az újrainduló Mákgubón írtam egy vendégposztot, olvassátok szeretettel.
A második meglepetés egy blogjáték lesz, nézzetek be a következő napokban is, mert hamarosan kisorsolok egy izgalmas, hyperbolic crochet technikával készült nyakláncot.
És Ti hogy álltok a 2016-os céljaitokkal? Sikerült elindulni, megtenni az első lépéseket?
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
Ma a horgolástechnikai kihívásból a tuniszi és a freeform horgoláshoz kapcsolódókhoz szedtem össze könyveket, videókat, linkeket.
A 4. pont a tuniszi horgolás – erről már korábban írtam itt és itt. Ez utóbbi kis tartókát azóta is használom, kulcs és kulcskártya van benne, ennek ellenére köszöni, jól van, azaz a tartósságával meg vagyok elégedve. Gondoltam már rá, hogy kellene ilyen szép színest gyártani még, de bevallom, már elfelejtettem, hogyan is megy ez az öltés; újra kellene kísérleteznem.
Mivel a tuniszi horgolással szép csipkemintákat is lehet horgolni, beszereztem ehhez is szakirodalmat
A könyv előnye, hogy van hozzá cd, ami segítség az egyes modellek meghorgolásához. A hátránya, hogy igazából a modellek nem annyira tetszenek. Persze ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne végig meghorgolni egyet-kettőt, mert azt hiszem, szerencsésebb fonalválasztással és jobb fotózással jobban nézhetnek ki a sálak és stólák, mint ahogy a könyv mutatja azokat.
Eddig csak gyakorlódarabkákat horgoltam belőle, hogy lássam, értem-e egyáltalán a leírást. És igen, nem annyira bonyolultak, ha egyszer a logikáját elkapja az ember.
Ezen a linken lehet szemezgetni a különféle tuniszi öltésfajtákból.
A freeform horgolásból több öltésfajtát is becsempésztem a listába – elsősorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy a freeform szó sok jó horgolót elriaszt. “Ehhez nekem nincs elég fantáziám”, “fogalmam sincs, hol kezdjem el” – mondják gyakran olyanok, akik amúgy profik és biztosan sikerrel járnának ebben a technikában is, ha neki mernének ugrani. Az ilyen gátlások leküzdéséhez ajánlom néhány speciális öltés begyakorlását. Persze ezek nélkül is létezik freeform horgolás, csupa rövidpálcából meg láncszemből is lehet freeformot létrehozni, de nagy sikerélmény, ha sikerül például a
13. bullion stich: videót találtok például itt. Ezen jól látszik, hogy nem kell egyetlen mozdulattal áthúzni mind a 10 hurkon a horgolótűt. Simán lehet egyenként. Ha a végén meghúzzuk a szálat, akkor szépen egymás mellé simulnak a hurkok és észre se lehet venni a csalást.
14. A hyperbolic crochet tulajdonképpen egyszerűbb, mint amilyen dekoratív. Kezdjünk egy mondjuk egy kis tízláncszemes alapra horgolni. Az első sorban minden láncszembe egy rövidpálca kerül. A következő sorban minden rp-ra három rp. A további sorokban is így járunk el, minden rp-ba 3 rp. Matekosok könnyedén kiszámolhatják, hogy a 30. sorban pontosan hány szem lesz, én most csak annyit mondok: rengeteg. És a horgolás teljesen magától elkezd elterpeszkedni a térben, kacskaringók, fodrok alakulnak ki. Nem muszáj egyébként minden sort végigvinni, lehet bárhol megállni és fordulni, így lehet befolyásolni az alakzat formáját. Nagyon bulis ez a technika, akár egyetlen színből is nagyon izgalmas lehet. Én például most egy nyakláncmedált készítek így. Az alábbi cuccban, ami kb. egymaroknyi, majdnem egy teljes gombóc Catania Grande landolt, szóval fonalfalók előnyben.
12. A többszínű spirál is nagyon látványos freeform horgolós elem, többek között arra is jó, hogy a több különböző színt egységbe foglalja. Lehet persze freeformot horgolni úgy is, hogy simán egymás mellett állnak a különböző színek, de lágyabb az átmenet, ha van olyan motívum is, amiben a több szín egységet alkot. Itt is van egy angol nyelvű videó a kétszínű változathoz. Aki ezt tudja, az bármikor több színnel is tud kezdeni. Csak az első kör szemszámát annyival kell elosztani, ahány színnel szeretnénk dolgozni. Ez a videó pedig a kör négyszögesítését mutatja többszínű spirálmintával. Ezt mindenképp ki szeretném próbálni a kihívás során.
9. Tapestry crochet: Ezt a technikát Xenobia Bailey munkái által ismertem meg, és az első gondolatom nem az volt, hogy hú de jó lenne ezt megtanulni, hanem hogy ezt én így sosem fogom tudni, rosszabbul meg nem érdemes. Azért az azóta eltelt évek alatt szerencsére sok más horgolástechnikát elég jó szinten elsajátítottam, úgyhogy kicsit nagyobb önbizalommal állok a dologhoz. Amikor pedig tavaly év végén láttam, hogy hamarosan megjelenik németül egy témába vágó füzet, akkor végleg eldöntöttem: 2016-ban megtanulom ezt a fajta horgolást.
A füzet azóta meg is érkezett hozzám, sőt, az első darab már majdnem kész is – már csak egy cippzár választja el attól, hogy beblogoljam, azaz kábé 5-6 hét – már ahogy a cippzárvarrási hajlandóságomat ismerem.
Amennyire dekoratív, annyira egyszerű ez a technika. Alapesetben rövidpálcákkal dolgozunk, bár láttam már egyráhajtásos pálcás takarókat is ilyen többszínű mintával. Azért a gyakorláshoz szerintem jobb a rövidpálca, mert a módszer lényege, hogy minden színt, ami előfordul a horgolásban, végig vezetünk a munkán. Azaz ha van egy takaró, amiben kék, piros, zöld és sárga szívminták vannak, akkor végig öt szállal dolgozunk. Mindig az van elől, ami az épp aktuális szín, a többit pedig hozzáfogjuk a kész munkához, így horgoljuk bele. Az épp nem játszó színek így azért picit átsejlenek a fő színen keresztül is – ez ad egy pluszt az egésznek. De a lényeg, hogy nagyon könnyen lehet így színt váltani csomózás nélkül. A másik előny, hogy a sok szálnak köszönhetően stabilabb is lesz a kész kelme, tehát pl. táskának, kosárnak, edényfogónak, szőnyegnek kifejezetten alkalmas a technika. Értelemszerűen lenge stólához viszont érdemes mást választani.
Amire azonnal rájöttem: a legfontosabb, hogy a háttérben futó szálakat feszesen tartsuk, ellenkező esetben a kelleténél jobban kikukucskál a szemek között a kontrasztszín. A szép színváltás másik titka, hogy a színváltás előtti utolsó szemnek az utolsó áthúzását már az új színnel kell hurkolni. Ha ezt a két apró szabályt betartja az ember, akkor szerintem gyönyörű mintákat lehet kezdőként is létrehozni.
A fenti könyvben van is néhány minta, de egy kockás lap és színes ceruza segítségével saját magunk is rajzolhatunk. És persze keresztszemes hímzéshez való mintát is könnyen át lehet ültetni: egy kis négyzet egy rövidpálcának felel meg.
Nézegessetek még tapestry technikával készült holmikat itt és itt.
Majd három héttel az évkezdet után szinte anakronisztikus a tavalyi kötős-horgolós kihívásról írni, most mégis megteszem. Az apropó természetesen a folytatás, azaz a 16/2016-os kihívás, ami talán még izgalmasabb, mint a tavalyi.
Amikor egy éve januárban csatlakoztam a kihíváshoz, már eleve tudtam, hogy az én kötős-horgolós tempóm mellett nem reális, hogy 15 különböző fajta ruhadarab elkészüljön egy év alatt. Különösen azért, mert a pulcsi-kardigán-top-kesztyű négyes teljesen ismeretlen terület számomra, legalábbis a kötött változatban. Meg az is nyilvánvaló volt, hogy kendőből meg jóval többet fogok készíteni, mint egyet. Ennek ellenére csatlakoztam, mert szerettem volna folyamatosan emlékeztetni magam, hogy érdemes továbblépni, újakat tanulni. Kilenc kategóriában sikerült végül befejeznem legalább egy darabot. Decemberben úgy gondoltam, jövőre folytatom ezt a lassú, megfontolt tempót és 2016-ban szépen lassan átlépem a határaimat és kötök szoknyát, kardigánt, pulcsit, kesztyűt, meg ami még hiányzik a listáról. Bár biztos vagyok benne, hogy ez önmagában is elég lenne éves feladatnak, azért csatlakoztam a Varga Gabi által kezdeményezett 16/2016-os kihíváshoz is. Ennek a szabályai kicsit több játékteret hagynak a választáshoz, és úgy érzem, nagyobb az esély arra is, hogy tényleg teljesíthessem.
Három kategóriából lehet összeszedni a teljesítendő 16 kihívást: ruhadarab fajták, kötési technikák és horgolási technikák. A horgolási technikák listáját én szedtem össze, és mivel van rajta néhány nem annyira ismert technika, most írok a listához egy kis kommentárt, könyvajánlót, hogy könnyebb legyen elindulni. Íme a lista – picit hosszú, így ma csak elkezdem és a következő napokban folytatom:
1. filéhorgolás 2. rácshorgolás 3. Brüggi csipke 4. tuniszi horgolás 5. surface horgolás 6. villahorgolás 7. seprűhorgolás 8. gyöngyhorgolás 9. tapestry crochet (többszínű horgolás) 10. síkból kiemelkedő pálcák használata (relief) 11. hamispálcás horgolás 12. többszínű spirál 13. bullion stich 14. hyperbolic crochet 15. top-down csipkefelső 16. ír horgolás 17. overlay crochet 18. Bavarian crochet 19. woven crochet – horgolt rácsba szövés 20. join as you go / seamless crochet 1. A filéhorgolás az a műfaj, ami nekem elsőre beugrik, amikor a klasszikus horgolásra gondolok. Fehér, szépen kikeményített függönyök a parasztház ablakában gyakran készülnek filéhorgolással. Egyszerű rács az alap láncszemekből és egyráhajtásos pálcákból, és a minta úgy keletkezik, hogy az üres rács helyett teli rácsot horgolt az ember, azaz csak erhp-kat egymás mellé. Sok leírás, füzet kapható is ehhez, de tkp egy kockás füzet segítségével egész egyszerűen tervezhetünk is magunk mintákat. Az üres négyzet 1 erhp-2 lsz-1 erhp, a tele négyzet pedig 4 erhp. 3. A Brüggi csipke is a klasszikus kategóriába tartozik, polgári lakásokban a fényezett sötétbarna asztal elengedhetetlen tartozéka volt egy hatalmas Brüggi csipkés terítő. Érdekessége, hogy a bonyolult mintákat egy egyszerű szalag horgolásával hozzuk létre. A szalagot menet közben csatlakoztatjuk önmagához, így nő a kacskaringós minta tetszés szerinti méretre. 18. A Bavarian crochet egy nagyon dekoratív technika, nem is annyira egyszerű szerintem, de idén mindenképp meg fogom tanulni, videók hozzá itt találhatók. 20. A join as you go technikáról csak annyit tudok, amit ennek a könyvnek az ismertetőjében olvastam. A technika vonzereje, hogy a különböző horgolt motívumokat nem kell külön lépésben egymáshoz varrogatni vagy összehorgolni, aztán a járulékos 500 szálvéget elvarrni, hanem munka közben illesztődik össze minden. Videók találhatók például itt, ha az ember nem akarja megvenni a könyvet. 19. woven crochet: amikor ezt a technikát a listára tettem, egy korábbi horgolós újságban látott modell volt a fejemben. Ott a kardigán egyszerű rácsmintával készült (mint a filéhorgolásnál), majd ebbe a rácsba bele volt szőve egy vastag, dekoratív fonal egyszerű fel-le-fel-le módszerrel. Nagyon tetszett ebben a módszerben, hogy a gigavastag színátmenetes fonalak, amelyek általában horgolás közben nem érvényesülnek annyiva, vagy hordhatatlanul vastag kelmét adnak, ebben a technikában tökéletesen használhatók. Aztán azóta láttam, hogy vannak úgynevezett woven stich-ek is, például ez. Szerintem mindkettőt nyugodtan el lehet fogadni ehhez a kihíváshoz. Jó kísérletezés kívánok, és ígérem, folytatni fogom a technikák bemutatását.
Egy hosszú, pihentető karácsonyi szünet után újra itt vagyok: tele témával, ötletekkel és blogolnivalókkal. Ez a táska a múlt év utolsó napjaiban készült el, és elég kalandos a története. A fekete fonalat eredetileg sapkához vettem, aztán kiderült, hogy túl vastag, túl sprőd, túl rugalmatlan. Sebaj, mondom, elég sok van belőle, csináljunk belőle szőnyeget ezzel a technikával. Hát… ahogy azt Móricka elképzeli. Olyan zseniálisan egyszerűnek tűnik, csak épp nekem nagyon nem működött, így a fonal csak várt, várt hónapokig, és közben rettentő sok helyet foglalt. A fekete szín sem könnyítette meg a kihívást, alig-alig hordok feketét.
Végül Do nyafogása adta az ötletet. Egyrészt volt az a helyzet, hogy sokszor kellett vinnie A4-es kottát és furulyát próbára – és ez a pont nem fért bele a gyerekhátizsákba. Iskolatáskát ilyenkor már este nem akart cipelni, egyéb csinos, megfelelő méretű táskája pedig nem volt. Ráadásul nagyon akart valamit, ami Desigual. Oké, értem a vonzódást, nekem is nagyon tetszenek a vidám ruhák, csak mérsékelten lelkesedtem az ötletért, hogy arra az egy szezonra, ameddig egy méret jó neki, vegyek neki kazal pénzért ruhadarabokat. Végül kompromisszumra jutottunk: én horgolok egy fekete táskát Desigual hangulatú freeform díszítéssel – elsőre ez sem rossz.
A sprőd (már ne kérdezzétek, milyen fajta, de nagyon vastag és gyapjú-műszál keverék) fonal előnye volt, hogy kellően szorosan horgolva tartotta a formáját, méretét, és bélés sem kellett bele. Először horgoltam egy láncszemsort, annak mindkét oldalára rövidpálcákat. A szélső szemekbe 4 pálcát horgoltam, aztán innentől kezdve minden szembe egy rövidpálcát körben haladva. Így nincs ugyan talpa a táskának, de a kotta-furulya-bérlet trió belefér és szükség esetén még egy vízespalack is. Így haladtam egészen a kívánt magasságig, aztán az egyik oldalon 6 pálca fölött horgolta oda-vissza haladva a vállpántot. Mikor elég hosszú lett, összehorgoltam a táska testével.
Az izgalmas része a munkának a freeform rátét volt. Eredetileg nem virágokat akartam, de mit tegyünk, ez jött ki. A sárga-lila 3D virág pedig csak véletlenül pottyant ki egy dobozból: ez korábban készült, de most találta meg végső funkcióját. Do kedvence a lila gomb, amivel a virágot felerősítettem az alapra. Ahhoz képest, hogy ennyire nyögvenyelős története van, és hónapokig tartott a befejezése, végülis nagyon elégedett vagyok vele, alig bírtam megválni tőle. Még az is lehet, hogy magamnak is horgolok egyet. És ha már ez az év első posztja, akkor azt kívánom Nektek, hogy hasonlóan vidám és színes évetek legyen, mint ezek a virágok!
