A cím megtévesztő: senkinek nincs szülinapja ma nálunk. A családi szülinapi rituálénk úgy jutott eszembe, hogy lassan tavaszodik, sokkal többet mászkálok ilyenkor gyalog és megakad a szemem a sok szép lépcsőházi kapun.
Néhány évvel ezelőtt fényképnézegetés közben rájöttem, hogy ahogy telik az idő, egyre kevésbé tudom megmondani, hogy egy bizonyos képen hány évesek a gyerekek. Ekkor gondoltam rá először, hogy amikor valakinek szülinapja van, el kellene menni sétálni és lefényképezni egy kapu előtt, ami szép is, meg annyi is a házszáma, mint ahány éves az illető gyerek. Vagy felnőtt. Akkor legalább egy képen évente megvan, hogy melyik arc melyik életkorhoz köthető, a többi képnél meg majd hasonlítgatjuk a szülinapi fotóhoz.
Ezt az első időben nagyon komolyan vettem és még az adott napon megejtettük a sétát, vagy legfeljebb a következő hétvégén. Aztán mostanra úgy lazultak a szabályok, hogy az adott életévben kell elkészülnie a fotónak. Így sokkal több időnk van kiválasztani a megfelelő kaput és házszámot.
Persze ez azt is jelenti, hogy akármerre járunk, sasoljuk a kapukat: melyik lenne elég szép a következő fotóhoz? Meg motiváljuk magunkat: mindenképp el kellene élni 96 évig, mert ez a 96-os szám egyszerűen páratlanul szép.
És akkor vannak az olyan rácsodálkozások, hogy megyünk az erdőben, közel-távol semmi civilizáció, és akkor hirtelen ott egy ház 37-es számmal – igaz, hogy már csak vagy három hét volt akkor a 38.szülinapomig, de egy ilyet egyszerűen képtelenség lett volna kihagyni, nem igaz?
Tetszett a bejegyzés?
2016-03-12 at 07:15
Ez de jó ötlet!!!