Bécshez a szőlőhegyek és a pici, családi borospincék éppúgy hozzátartoznak, mint a Hofburg meg Schönbrunn – csak egynapos túrák alatt általában ezek nem férnek bele, hiszen kicsit távolabb esnek a többi nevezetességtől. Haladó bécsi turistáknak viszont kifejezetten ajánlom a bortúrát, pláne, hogy ég autó se kell hozzá, a villamos szinte a pincék bejáratáig visz. Grinzing az elsőszámú célpont, de erről sok helyen írtak már, így én most egy titkos tippet osztok meg.
A D villamos a belvárostól kivisz egészen Nussdorfig (ez a végállomás). Innen indul egy kényelmes sétaút fel a kahlenbergi kilátóig, amely végig szőlők mellett és szőlőkön át vezet, s közben útba esik egy-két borkimérés is. Maga az út nem hosszú, talán 3 kilométer, de mert mi mindig gyerekkel megyünk, rászánjuk az egész délutánt a fától fáig tartó lassú haladásra. Ősszel különösen szép út, úgyhogy nem is bánom, hogy óránként 1 km-es sebességgel haladunk csak.
Az út közepe felé, ha jól odafigyel az ember, balkéz felől egy különös kertet lát. Minden alkalommal, amikor arra járunk, kicsit más. Tibeti imazászlók lengedeznek és keleties szobrok mindenütt. Itt is el lehet bámészkodni egy darabig.
Az út utolsó része elég meredeken felfelé halad, először két sor szőlőtő között, aztán egy lépcsőkkel tarkított szakaszon – na ilyenkor szoktuk sűrűn emlegetni, hogy fenn majd milyen jól beuzsonnázunk. A beuzsonnázás történhet szendvicsesdobozból is vagy előkelő módon a kilátóteraszon – már amennyiben a szendvicsesdoboz nem ürült ki útközben. Egy ilyen komoly, háromórás séta alatt természetesen általában kiürül. Felnőtt tempóban sétálóknál nyilván ez más.
A kilátóteraszról látszik egész Bécs, ilyenkor tűnik fel, hogy a Duna mennyire a város szélén folyik tulajdonképp.
Ebben a sétaútban az a legjobb, hogy még mi is, akik elég újak vagyunk a városban és korlátozott az ismeretségi körünk, mindig találkozunk valaki ismerőssel útközben. Őshonos bécsieknek a szőlőhegyre felsétálni és útközben meginni egy fröccsöt vagy egy mustot, olyan természetes, mint máshol leugrani a szomszédos kávézóba vagy sétálni egyet a városka főutcáján. Aki pedig az insider tipp után azért megnézné a turistákra fókuszáló Grinzinget is, az Kahlenbergnél szálljon fel a 38A buszra, ami megáll Grinzing központjában is. Persze van még egy másik látványosság is ennek a busznak a vonalán, de az inkább nyáron és tavasszal szép, így majd akkor írok róla. Kellemes sétát addig is át a szőlőhegyeken!
P.S.: És ne felejtsétek a legfontosabb szavakat:
Heuriger = maga a borkimérés és így hívják az idei friss bort is
G’spritzter = fröccs
Gemischter Satz = ez egy tipikus bécsi fehérborfajta, mindenképp érdemes megkóstolni
Tetszett a bejegyzés?