Stephanie’s freeform wrap

 A Stephanie’s wrap mintáját kezdtem el követni eredetileg, aztán a dolog lassan elkezdett önálló életet élni.
A változások oka prózai, ugyanis jóval vastagabb fonalat használtam, mint a mintában előírt (800m/100g helyett Barka Libikókát, ami kb. kétszer ilyen vastag.) Így a projekt hamar óriási lett, annyira, hogy úgy a felénél világos volt:  nem fogok tudni végigmenni az összes soron, hacsak nem múmiapólyát akarok látni a végén.

A színekkel is variáltam. Elvileg három színnek kellett volna végigmenni, én viszont szerettem volna felhasználni a meglévő Libikóka készleteimet, s több színem volt, ugyanakkor egy-egy színből a szükségesnél kisebb mennyiség. Emiatt aztán volt egy pont, amikor majdnem feladtam, mert épp ennél a kendőnél a színek nagyon számítanak, s az egész hatás azon múlik, hogy pl. a  harmadik szekcióban (ahol három szín váltakozik) visszaköszönnek-e a második szekció színei.

Technikailag a rövidített sorok csatlakoztatása volt az újdonság, és leizzadtam kicsit, mire felfogtam, hogy mit is ír a minta. Amúgy nem bonyolult, csak ahogy ez már lenni szokott, leírva tűnt annak. Ezt az egyetlen újdonságot leszámítva csak rövidpálcákat kell tudni hozzá, amolyan chill out horgolásról van tehát szó. Valóban volt terápiás hatása rám is, október végén, amikor annyira ki voltam merülve, kifejezetten jót tett órákig semmi mást nem csinálni, kizárólag rövidpálcát horgolni.

Egy dolgt nem bírtam szépen megoldani: a csíkos részeknél az épp pihenő színek továbbvezetését. Azóta már olvastam erre egy megoldási lehetőséget, és tényleg működik, viszont ennél már nem tudtam alkalmazni. (A fonalat az új felvételig láncszemsorként kell vezetni oldalt, nem fonalként.) Hogy ezt a szépséghibát palástoljam, végül körben csináltam rá szegélyt: egyik oldalra egy klasszikus kagylósat, a másikra egy pikós kagylóst és a leghosszabb oldalra egy mélyreöltőset. Igaz, ott nem volt palástolnivaló, de valahogy hiányzott egy kis lekerekítés.

A kész darabot óriássálként fogom használni. Mivel hosszított formájú, emellett pedig elég vastag és tömör, nekem annyira kendőként nem tetszik. Tudom, ha kiöblíteném, akkor lágyulna, ugyanakkor kb egyharmadot nőne – és most ez nem hiányzik.

Összességében elégedett is vagyok, meg nem is. Nagyon tetszik az, ami elkészült és tudom, hogy a jól kihasznált darabjaim között lesz. Ugyanakkor nem az a könnyed darab, mint amilyennek a képeken látszik a ravon. Nyilván ennyit számít, hogy nem lace fonalat használtam. S bár egy darabig most nem fogok kendőt horgolni (nemfogokkendőthorgolninemfogokkendőthorgolni), azért egyszer szeretném megkötni ennek az eredetijét a Color Affectiont igazi vékony fonalból. Majd, valamikor. Addig meg élvezem, hogy ez végre elkészült.

Tetszett a bejegyzés?