Írtam én már erről a nyakmelegítőről, de akkoriban még úgy volt, hogy magamnak kötöm és csodaszép észt fagombokat fog kapni. Ahogy azt Móricka elképzeli!
Sikeresen haladtam a gomblyukig, lámpalázzal, de végül még ez a kihívás is sikeresen megoldódott. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy az ember a gombot nem a sál szegélyére varrja fel, hanem mondjuk 2-3 centivel beljebb. Na, pont ez a 2-3 centi választja ez a sálacskát attól, hogy jó legyen rám. Így aztán elkészült egy olyan nyaksi, aminek a hossza Do mérete, a szélessége meg inkább felnőtt. Ez az én formám. Visszabontani persze lehetne, na de ott még nem tartok tudásban, hogy leláncolást vissza tudjak szedni, pláne, ha rizsmintával dolgoztam. Így aztán nagyon örültem, amikor Do azonnal lecsapott a cuccra. Neki éppen jó lett volna a festetlen fa gombokkal is, de szerintem azért az picit túl komoly egy nyolcévesnek, úgyhogy végül ezek a színes drazsék lettek a befutók. Évekkel ezelőtti röltexes beszerzés.
És hogy hozzáillő sapka is legyen neki, meghorgoltam még egyszer a saját sapkám kicsinyített változatát. (Eredeti minta a Be beanie! c füzetből való, csak épp más tűvel, más fonalvastagsággal, emiatt más szaporításokkal.) Most sikerült a megfelelő fejre simulós fazont is elkapnom. A bojtba türkizt is kevertem, passzoljon a kabátjához.
Fonal: Lana Grossa Superbingo, sapka 7-es tű, nyaksi 5-ös tű.
p.s: Panaszom, hogy nincs összeillő sapkám és nyakmelegítőm, végül megoldódott, a tavaly decemberi nyakmelegítő csereberén ugyanis egy tökéletesen passzoló padlizsánszínű kendőt kaptam Tóth Krisztinától. Nézzétek, milyen szép!
Tetszett a bejegyzés?
2014-02-05 at 19:20
Újabb bizonyíték arra, hogyan változtatja meg az egész karaktert egy apró részlet. Telitalálat az a két élénk gomb! A kendő meseszép ajándék. 🙂
2014-02-11 at 20:42
Igen, a natúr gombbal sokkal komolyabb volt meg úgy igazából olyan semmi. Mindez úgy, hogy a gomb önmagában műremek. Ki érti ezt?
A kendőért pedig valóban nem tudok elég hálás lenni, annyira mesésen puha 🙂