Mióta féllábal, azaz egy gyerekkel kiléptünk az állami iskoláztatás rendszerébe, megtudtam hogy igenis lehetséges egy kétórás karácsonyi műsort anélkül megtartani, hogy az ünnepeltre akár csak egy utalás is elhangzana. Nem gondolom magam szentfazéknak, de azért ez elsőre hatalmas sokk volt, és idén, már másodszorra sem sokkal kisebb. Na mindegy, ez van, ezzel élünk: a karácsony az én szubkultúrámon kívül Santa-ünnep, a hozzátartozó jelmez pedig a Santa-sapesz. Nyilván lehetne az egyeurós boltban is vásárolni, de az túl egyszerű. Meg amúgy is alig horgoltam, mióta a határidős Mezzaluna elkészült, szóval lett Do-nak csinos kis sk télapókalapja. Volt egy másik gyerek is a fellépők között, akinek kézzel kötött sapesze volt – csak Ti értitek, hogy miért dobbant meg a szívem ennek láttán.
A karácsony előtti idő más években mindig szárnyakat adott horgolásügyileg, idén valahogy máshova került a hangsúly. Most hagyom, hogy így legyen és élvezem, hogy megint annyit olvasok, mint 15 éve (és kábé annyit is horgolok, mint akkor). Kívánok nektek is hasonlóan nyugis és lassú készülődést és ha addig már nem születnének új posztok, akkor boldog karácsonyt!
Tetszett a bejegyzés?