Rend az előszobában

Január van, ilyenkor az egész világ sportol, rendet rak, dobálja ki a kacatjait és legalábbis délelőtt nem fogyaszt csokoládét. Így aztán itt az ideje, hogy ezt a régóta halogatott bejegyzést végre megírjam, mert szerintem az egész világnak hasznos, pláne, ha tud magyarul a világ. Amúgy az angyalok még Bécsben is tudnak, mert különben nem azt hozták volna karácsonyra, amit a gyerekek kértek. Sie waren total berührt von dieser Tatsache – ezt csak azért írom németül, nehogy elbízzák magukat az angyalok.

Mielőtt bárki félreértené a bejegyzés címét: nem, nálunk általában nincsen rend az előszobában, pláne télen. Túl sok sapkánk, sálunk és vállkendőnk van ahhoz, hogy rendbe lehessen tartani. És a csizmák túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a cipősszekrénybe, úgyhogy azok is csak úgy szabadon állnak, ez pedig legfeljebb konyhabútor esetében lehet tetszetős. (Ez egy ilyen IKEA-reklám bejegyzés lesz, elnézést. Mentségemre szóljon, hogy nem pénzért csinálom.)

Tehát ruha-cipő terén nincs rend az előszobában, viszont egy dologban nagyon megtaláltam a Tökéletes Módszert, és mert már évek óta működik, le is merem írni. (Leírni amúgy veszélyes dolgokat, utána a működők rendszerint elromlanak, a jól levő gyerekek megbetegszenek, ilyesmi.)

Az előszobai papírok rendezésében egyszerűen profi vagyok – köszönjük, Motorp doboz!
Miket tartok benne?
– térképeket olyan városokról, amelyekben szolgálati úton voltam és várható, hogy újra fogok oda utazni. Van például Berlin metróhálózata, Hannover, Linz.
– térképeket olyan városokról/tájakról, ahol nyaralni voltunk és el tudom képzelni, hogy visszamegyünk (Mariazell, Mittersill) illetve olyanokról, ahol ugyan szolgálati úton voltam, de biztos vagyok benne, hogy privát is vissza szeretnék menni, hogy végre lássak is valamit (Tallinn)
– Bécs térképeket, igen, többesszámban: olyat, ami könnyen kezelhető, de a külső kerületek nincsenek rajta, olyat ami lepedő, de cserébe minden rajta van és néhány olyat, amit vendégek kezébe lehet nyomni és nem baj, ha nem adják vissza.
Ezzel a doboz fele megtelt, de még van hely ezeknek:
– két mappa a gyerekek oltási könyvével és egyéb orvosi papírjaival, hogy orvoshoz induláskor ne kelljen cipővel végigmenni kabátban az egész lakáson és keresgélni, hazajőve meg ne felejtsem el, hogy miért is indultam be és hova egyáltalán, hanem csak simán betehessem a dobozba.
– egy mappa a gyerekek terhesgondozási cuccaival és ultrahangképeivel – azért mert csak. Semmi ráció nincsen benne, de jobb hely nem jutott eszembe.
– és a lényeg: az összes olyan prospektus, amiről úgy érzem, hogy feltétlenül meg kell őriznem: aktuális múzeumprogramok, gyerekprogramok, kerámiaműhely, ahova el akarok menni, ha egyszer lesz időm, szuper kézművesüzlet szórólapja, Do tavalyi iskolaelőkészítős tanárnőjének telefonszáma (ha jövőre esetleg nem hirdetné magát az oviban, Kristófot akkor is szeretném elvinni hozzá), egy film szórólapja, amit mindenképp szeretnénk megnézni Apahajóval, olcsó firenzei szállás prospektusa, a tánciskolánk szórólapja – nem aktuális, de a telefonszám rajta van, Kerékpár kezelési és használati útmutató a garancialevél miatt, bábszínház- és gyerekszínház programok, múzeumi prospektusok a nyitvatartási idő miatt. (Igen, amint látszik, nincs okostelefonom és nincs hozzámnőve a számítógépem sem, ami már csak azért is jó, mert egy régi, asztali gépről beszélünk, nem kis karcsú laptopról.)
A doboznak ezt a szekcióját időnként kiszelektálom, általában akkor, amikor már csak szuszakolva férne el benne egy következő prospektus.
Ja igen, és a legfontosabb: dugiban van még oldalt egy működő toll és egy jegyzettömb is, és erről nem tudnak a gyerekek, tehát jó eséllyel ott is maradnak – mármint a toll és a jegyzettömb.

Nincs több titok, ennyi az egész: vannak ezek az információk, amikre ugyan nincs minden nap szükség, de ha, akkor nagyon és azonnal, és nincs kedvem bekapcsolni emiatt a gépet (mert akkor tuti nem mennénk múzeumba), és akkor nagyon praktikus, hogy az előszobában mindent egy helyen megtalálok. Meg még az is praktikus, hogy amikor hazajövünk a múzeumból/ színházból/ akárhonnan, akkor egyből ebbe a dobozba szórom a beszórandókat, és a táskám is rögtön rendesebb, de legalább könnyebb. És az asztal az előszobában lényegesen rendezettebb, mintha mindezek a papírok csak úgy összevissza lennének rajta. Ez meg azért praktikus, mert így tele lehet szórni gyerekrajzokkal, amelyek nálunk osztódással szaporodnak, mint tudjuk.

Tetszett a bejegyzés?